Ami persze nem azt jelenti, hogy mondjuk az SZDSZ számára diadalmenet lett volna a hónap első vasárnapja - épp ellenkezőleg. De a három látványos pozícióvesztés - Békéscsaba, Szekszárd, Veszprém szabaddemokrata polgármesterének a veresége - ellenére sincs szó arról, hogy a párt eltűnt volna a Budapesten kívüli Magyarországról. Hasonlóképpen túlzó leegyszerűsítés azt állítani, hogy az önkormányzati választás után az MDF vált volna úgymond a "harmadik erővé".
A helyhatósági választások sajátosságai - például a legkülönfélébb lokális szövetségek, a kétfajta megyei listák, a rengeteg független induló, vagy az, hogy a megyei jogú városok polgárai nem szavaznak pártlistákra - eleve nehézzé tesznek bármiféle összevetést. Például az MDF 12 megyében jutott be a közgyűlésbe, az SZDSZ kilencben (ráadásul két helyen MSZP- SZDSZ közös lista volt) - de országos összesítésben az önálló szabaddemokrata polgármester- és képviselőjelöltekre, valamint listákra adott szavazatok száma mindhárom kategóriában magasabb, mint az MDF hasonló mutatói. Továbbá: a megyei jogú városokban és a fővárosi kerületekben sehol sem szerepelt jobban az MDF az SZDSZ-nél - többnyire rosszabbul járt, és csak néhány városban jutott ugyanannyi mandátumhoz, mint riválisa. A két kis párt egymáshoz méricskélésének túl sok értelme nincs; valamivel tisztább képet kapunk szereplésükről akkor, ha a saját, négy évvel ezelőtti eredményeiket vetjük öszsze a mostaniakkal. Igaz, ez sem egyszerű: mert bár
az MDF
éppen a 2002-es önkormányzati választáson demonstrálta először azt, hogy számára a jövőben nem elfogadható az "egy a tábor, egy a zászló" orbáni stratégiája, 11 megyében és Budapesten a Fidesszel közös listát állított - idén viszont mindenhol egyedül próbálkozott. Az SZDSZ-szel könnyebb a dolgunk: október 1-jén három megyében közösködött az MSZP-vel, ebből kettő olyan volt (Veszprém, Csongrád), ahol négy éve is együtt indultak.
Az MDF azokban a megyékben, ahol 2002-ben még a Fidesszel volt közös listája, most nyolc helyen nem szerzett mandátumot (Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Heves, Komárom-Esztergom, Somogy, Vas, Zala), míg Budapesten, Hajdú-Biharban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében és Tolnában sikerrel vette az akadályt. A fővárosi közgyűlésbe három képviselőt delegálhat, ám a rá adott szavazatok aránya (4,56 százalék) alatta marad az országgyűlési 5 százalékos küszöbnek. (Az önkormányzati választáson csak 4 százalék a bejutási határ.) Tolnában a kistelepüléseken szerepelt jól (e listáról 2 mandátumhoz jutott), Jász-Nagykunban a 10 ezer lakos feletti listán ugrotta meg a 4 százalékot (1 mandátum), Hajdú-Biharban pedig mind a 10 ezer főnél kisebb, mind az annál nagyobb lélekszámú települések listájáról 1-1 képviselője került a közgyűlésbe.
Azokban a megyékben, ahol az MDF már 2002-ben is önállóan vágott neki a választásnak, az esetek többségében rosszabbul szerepelt az idén. Például Győr-Sopron-Mosonban az eddigi 6 helyett mostantól csak 2 megyei közgyűlési mandátuma lesz a pártnak. Még szembetűnőbb a veszteség, ha a szavazatszámokat is megnézzük: az MDF megyei kistelepülési listájára idén feleannyian sem voksoltak, mint 2002-ben (5851 vs. 12 231), de majdnem hasonló az arány a 10 ezresnél nagyobb helységek listáján is (2002-ben 2142 szavazat, míg 2006-ban csak 1264). Veszprém és Pest megyében, Baranyában, Békésben összességében ugyancsak bukott a párt egy-egy közgyűlési helyet, míg Bács-Kiskunban kettőt. Az MDF három listán lépett előre 2002-höz képest: a nógrádi kistelepülési, valamint a baranyai és a szabolcs-szatmári "nagytelepülési" listán.
A párt 61 önálló polgármesterjelöltje közül heten győztek, a 47 közös indulóból harmincan - utóbbiak közül hárman MDF-esek. A párt két 10 ezresnél nagyobb város polgármesterét adja: Hajdúszoboszlóét és Nagykállóét.
Az MDF a 2006-os országgyűlési választáson országosan 272 831 szavazatot szerzett, csupán 2429-cel többet, mint az 5 százalékos bejutási küszöb. Az októberi önkormányzati választáson tucatnyi közgyűlésben lesznek képviselői. Az önálló jobboldali politizálás meghirdetése óta ez a negyedik választás, amin talpon maradt. Az MDF nagyon kapaszkodik - de ez a legtöbb, ami elmondható. Látványos áttörésről semmiképpen sem beszélhetünk egyelőre - azaz továbbra is nyitott, hogy az a jobboldali politika, ami tapasztalataink szerint legfeljebb néhány fórumos vezető és a tanácsadóik fejében él, hosszabb távon is életképes lesz-e, tudja-e szélesíteni a párt a szavazóbázisát.
Az SZDSZ
az 1990-es önkormányzati választásokon igen fontos pozíciókat szerzett, amiket lényegében négy év múlva is megtartott. A két és fél hete elveszített három megyei jogú város a hajdani nagypártiság utolsó emléke volt. Jóllehet a szabaddemokrata nyilatkozatok Dióssy László (Veszprém), Kocsis Imre Antal (Szekszárd) és Pap János (Békéscsaba) városvezetésének befejezését azzal magyarázzák, hogy korábban egyetlen helyhatósági választás sem szólt ilyen mértékben a pártokról, valójában a három nagyváros megtartásához már rég nem volt meg a kellő pártháttér. Az országgyűlési választásokon e területeken mindig az országos SZDSZ-átlag felett teljesítettek a helyi jelöltek (akik nem feltétlenül a polgármesterek voltak), de egy polgármester-választáson ekkora támogatás nem elegendő. Pap Jánosék sorozatos győzelmeihez kellettek a szocialista és a jobboldali érzelmű városlakók voksai is (előbbiek nyilván jóval nagyobb arányban választották őket). Annyiban igazuk van a mostani értelmezéseknek, hogy ez a plusz ezúttal a felfokozott hangulatú kampány miatt nem volt meg - a szocialisták alighanem elbizonytalanodtak, és jó részük el sem ment szavazni, míg az ellenzéki szavazók számára érthetően a koalícióellenes állásfoglalás volt az elsődleges szempont. Ez világosan kiderül a városi testületek összetételéből is: 2002-ben Békéscsabán a 14-ből csak négy egyéni körzetet veszített el a koalíció, az idei önkormányzati választáson viszont mindössze kettőt nyert meg; és ezek az arányok hasonlóak a másik két megyeszékhelyen is.
A megyei közgyűlésekben - kispárti vetélytársával, az MDF-fel egyezően - az SZDSZ szintén viszszaszorult, az egyes megyékben átlagban 1000-1500 vokssal gyűjtött kevesebbet, mint 2002-ben. Eggyel csökkent a szabaddemokrata mandátumok száma Hevesben, Tolnában, Vasban, Pest megyében, kettővel Baranyában, Békésben, Hajdú-Biharban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. (Hevesben, Tolnában, Vasban, Baranyában idéntől nincs is már megyei közgyűlési képviselőjük.) Ami meglepő, bár nagy elméletet nem körítenénk hozzá, hogy Bács-Kiskun megyében javítottak a 2002-es mérlegen: akkor kettő, most három helyet szereztek, ráadásul növelték szavazataik számát a 10 ezernél kisebb lélekszámú településeken. A nagyobb helységek listáin a négy évvel ezelőttinél ugyancsak több voksot szereztek Bács-Kiskunban és Békésben.
A párt nem vidéken, hanem a fővárosban veszítette a legtöbbet: a 2002-es önkormányzati választáson 171 ezer választó ikszelt a listájára, míg idén ennél 71 ezerrel kevesebben; az akkori 16-tal szemben most 9 városházi mandátumot szereztek. (A tavaszi országgyűlési választáson 121 ezer körüli volt a budapesti SZDSZ-lista támogatottsága.)
Az SZDSZ 53 önálló polgármesterjelöltjéből tizenöten győztek, a 86 közös támogatottságú indulóból 31-en; utóbbiakból heten szabaddemokraták. A 22 településből három budapesti kerület (VIII., IX., XIV.), négy 10 ezer fő feletti város (Budaörs, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Szigethalom), és a kisvárosok között is vannak az adott körzetben fontos települések (Vásárosnamény, Demecser). Külön kiemelnénk Kalocsát, ahol nem csak a szabaddemokrata polgármester védte meg posztját magabiztosan, de a párt egyéni jelöltjei is kiemelkedően szerepeltek: az érseki város 17 tagú képviselő-testületében 8 SZDSZ-es lesz.
A veszteségoldalon igen érzékeny "tétel" a 10 ezer fő fölötti Jászberény és Pilisvörösvár, valamint az az alatti Biharkeresztes. (A hajdú-bihari Balmazújvárosban a bíróság a polgármester-választás eredményét jogerősen megsemmisítette. A város szabaddemokrata elöljárója 167 szavazattal kapott kevesebbet fideszes kihívójánál.)
Összegezve: az SZDSZ októberben fontos pozíciókat veszített. Leírni ennek ellenére nem lehet, mert támogatottsága még mindig van akkora, hogy ha arra egy jó politikai stratégiát építenek, a párt a következő országgyűlési választáson is simán átlépi az 5 százalékot. (2002 és 2006 tavaszán szavazatai harmadát a fővárosban, kétharmadát vidéken szedte össze.) Helyzete azonban semmivel sem könnyebb, mint az MDF-é: a két kis párt 2010-ig tartó időszaka változatlanul a túlélésért folytatott harcról szól majd.
(Az adatok forrása: www.valasztas.hu)
