Miközben hetek óta a hazugságdiskurzus uralja a közbeszédet, az ellenzék közérdekű adatok eltitkolásával és meghamisításával vádolja a kormányt, viszonylag kevés szó esik a döntéshozatal nyilvánosságát garantáló, esetenként korlátozó jogszabályok hiányosságairól. A politikai csetepaté fényében meglepő, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közötti per minimális figyelmet kapott, hiszen a Fővárosi Bírósághoz benyújtott TASZ-kereset pontosan e lényeges kérdéseket veti fel. A per végkimenetele - bármilyen ítélet szülessen - a demokratikus döntéshozatal néhány alapvető játékszabályát tisztázhatja.
Közérdekből nyilvános
A bírósági ügy apropóját egy miniszteri nyilatkozat adta. Petrétei József júniusban a Magyar Hírlapnak azt mondta: a minisztérium egy új alkotmánytervezetet dolgozott ki, a kodifikációs munkálatok lezárultak, már csak a miniszterelnök döntésére vár, hogy nyilvánosságra hozza az alaptörvény normaszövegét. Mivel egy új alkotmány a közjogi viszonyok újraszabályozását jelentené, a jogvédő és jogfejlesztő TASZ arra kérte az IRM-et, adják ki véleményezésre a tervezetet. A minisztérium a törvényjavaslat nyilvánosságra hozatalát július végén arra hivatkozva tagadta meg, hogy az elkészült szöveg csak egy belső, a kormány számára készített munkaanyag. Politikai felelősséggel rendelkező állami vezető pedig még nem döntött arról, hogy kezdeményezi-e az új alkotmánytervezet Országgyűlés elé terjesztését. A TASZ nem fogadta el a tárca érvelését, s bíróságra vitte az ügyet. A civilek úgy vélik, ha a minisztérium komolyan gondolja az alkotmányozást, akkor vigye a nyilvánosság elé. A nyílt vita megkerülése ugyanis olyan súlyos következményekkel járhat, mint az EU alkotmányának francia vagy holland buktája.
A TASZ a keresetét a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló jogszabályra (1992. LXIII. - Avtv.), illetve a jogalkotási törvényre (1987. évi XI. tv. - Jatv.) építette. Szaván fogták a napilapnak nyilatkozó minisztert, aki azt mondta: "A magunk részéről a szakmai munkát elvégeztük." A TASZ szerint tehát már nem lehet munkaanyagról beszélni, a törvénytervezet innentől közérdekű adat, amit az Avtv. szerint nyilvánosságra kell hozni. A Jatv. 27. paragrafusa pedig előírja, hogy a kormány elé kerülő tervezeteket véleményezhetik az érdekelt társadalmi szervezetek. Sőt, egy másik passzus szerint a jelentős jogszabálytervezet előkészítése során a kabinet dönthet úgy is, hogy kodifikációs bizottságot alakít, melyben részt vehetnek "az érdekelt állami szerveknek, társadalmi szervezeteknek, érdek-képviseleti szerveknek, valamint a megfelelő tudományágnak a képviselői is". Az elektronikus információszabadságról szóló törvény (Eitv.) pedig megköveteli a közérdekű adatok hivatalos honlapokon való közzétételét, melyet a TASZ értelmezésében az IRM figyelmen kívül hagyott. A Fővárosi Bíróság a keresetet megalapozottnak tekintette, és az elsőfokú ítéletben arra kötelezte a tárcát, hogy tizenöt napon belül adja ki az alkotmánytervezetet.
"A minisztérium fellebbez az elsőfokú határozat ellen" - mondta a Narancsnak Tordai Csaba, a minisztérium alkotmányjogi osztályának vezetője. Tordai úgy véli, lehet egy adat közérdekű, de ettől még nem biztos, hogy egyben nyilvános is. Ugyanis az Avtv. ismeri a "döntés megalapozását szolgáló adat" fogalmát, márpedig az IRM szerint az alkotmánytervezet mindaddig ebbe a kategóriába tartozik, amíg nem bocsátják közigazgatási egyeztetésre. A minisztériumokban számtalan munkaanyag készül, melyeknek csak egy töredéke épül be a kormány, majd a parlament elé kerülő javaslatokba. Ha ezek kikerülnek a sajtóba - ahogyan ez a minisztériumi szivárogtatások következtében gyakran megtörténik -, akkor nem lehet érdemi döntéseket hozni, a kezdeti fázisban lévő ügyek átpolitizálódhatnak. A túl nagy nyilvánosság a kezdeti időszakban veszélyezteti a döntés-előkészítés hatékonyságát. Ha az összes felvetődő, senki által jóvá nem hagyott ötlet esetében attól kell tartani, hogy az már másnap mint a kormány szándéka jelenik meg a címoldalakon, akkor az minden kreativitást kiöl az apparátusból. Tordai Csaba hangsúlyozta: az Alkotmánybíróság (AB) kétszer is foglalkozott e kérdéskörrel, és mindkét esetben megállapította, hogy a nyilvánosság ilyetén korlátozása elfogadható. A 1994-es határozat szerint éppenséggel a köztisztviselői munka színvonalát és hatékonyságát garantálja, "hogy a köztisztviselők döntés-előkészítése szabadon, informálisan és a nyilvánosság nyomásától mentesen" folyhat. Igaz, 2004-ben az AB előírta az Országgyűlésnek: olyan törvényi szabályokat alkosson, amelyek biztosítják, hogy csak valóban indokolt esetben lehessen a döntés-előkészítő adatokat a nyilvánosságtól elzárva kezelni.
Civil kurázsi
A TASZ egyébként - a hazai törvényi előírásoktól függetlenül - a lehető legszélesebb nyilvánosság bevonása mellett érvel. "Követendő példa lehetne a dán modell, ahol első perctől törekednek arra, hogy az előkészítő munkába bevonják a civil társadalmat" - mondta lapunknak Földes Ádám, a szervezet programvezetője. A TASZ munkatársa szerint ez a megoldás költségtakarékos, hiszen így munkát és pénzt lehet megspórolni, kisebb apparátussal működhet a szaktárca, ráadásul azzal, hogy bevonják az érdekelteket, figyelembe veszik az érdekeiket, észrevételeiket, elősegítik a jogkövető magatartás kiteljesedését. "Csakhogy nehéz a civil szerepvállalást úgy erősíteni, hogy a minisztériumok nem igazán tesznek eleget még az Eitv.-ben foglalt kötelezettségeiknek sem" - hangsúlyozta Földes, hozzátéve, hogy a jogalkotas.hu havi rendszerességgel vizsgálja a tárcák honlapjait, jelentéseiben pedig többször kifogásolta a minisztériumok hanyagságát. Mások szerint egyelőre még a közzétett törvénytervezetekhez is megdöbbentően kevés civil észrevétel érkezik.
A TASZ egyébként valóban az üdítő kivételek közé tartozik, egyes közérdekű adatok nyilvánosságra hozataláért perre ment már a Kormányzati Ellenőrzési Hivatallal, a Pénzügyminisztériummal, az egészségügyi tárcával - váltakozó sikerrel. Jelen esetben az IRM arra hivatkozva fellebbez az elsőfokú ítélet ellen, mert az alkotmánytervezet nem került közigazgatási egyeztetésre, ami a minisztérium szerint vízválasztó a döntés megalapozását szolgáló és a közérdekű, nyilvánosságot igénylő adat között. Márpedig erre a mostani ciklusban várhatóan nem is kerül sor, ugyanis a kormány - politikai konszenzus hiányában - nem tervezi az új alaptörvény szélesebb körű vitáját, Országgyűlés elé terjesztését.
Miniszteri felelőtlenség
A per egyébként - némi áthallással - felvet egy másik fontos közjogi kérdést is: hol kezdődik és meddig terjed a miniszterek döntéshozatali kompetenciája. A TASZ ugyanis arra hivatkozott a perben, hogy az alkotmány a kormányt ruházza fel törvénykezdeményezési joggal, de az alaptörvény hetedik fejezetéből kiolvasható: a kormány tagjait önálló döntési jogkörök illetik meg. Tehát lehet, hogy a kormányzati felelősséget a miniszterelnök testesíti meg, de a tárcák vezetőinek mégiscsak van döntési jogkörük, azaz, ha egy minisztérium végzett a rábízott munkával - még ha nincs is kormányzati egyeztetés -, a döntést nyilvánosságra kell hozni, egyeztetni kell az érintettekkel. A TASZ szerint a törvény-előkészítés folyamatában jól elkülöníthető a miniszteri előterjesztésig tartó, illetve a miniszteri előterjesztéstől a törvényjavaslat kormány általi benyújtásáig terjedő szakasz.
Ebben az ügyben a fellebbezést követő bírósági ítélet különösen érdekes lesz, hiszen a második Gyurcsány-kabinet megalakulása óta folyamatosak az ellenzéki kifogások, amiért a legfőbb ügyeket a miniszterelnök állítólag kimenekítette a minisztériumokból, és egy szűk csapatra (Államreform Bizottság, Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) bízta a döntések előkészítését. A miniszterelnök a vita során mindig arra hivatkozott, hogy a felelősség nem mosható el, hiszen a kormányfő viszi el a balhét. Közben a politikai válság miatt meggyengült Gyurcsány Ferencet már saját párttársai, frakciója is szorongatja, nagyobb befolyást követelve a döntés-előkészítésben. Pénteken a szocialisták bejelentették: írásos megállapodás készül a kormány és a koalíciós frakciók között, ugyanis az MSZP-s képviselők szeretnék elérni, hogy az egyeztetések még a parlamenti viták előtt, már a kormány jogalkotási programjának kidolgozása után megtörténjenek. Több, lapunk által megkeresett kormánypárti politikus a jogalkotási törvényt tekinti a legfőbb problémának. Úgy vélik, az 1987-ben alkotott jogszabály az egyeztetésekre vonatkozó paragrafusokban homályosan fogalmaz, ráadásul egyes előírásai alkotmányellenesek és anakronisztikusak. Csakhogy kétharmados törvényről van szó, ráadásul az igazságügyi tárca 2003-as új törvénytervezete egyszer már elvérzett a parlamentben. A javaslatot a 2006-os választásokat követően visszavonták, és az új ciklusban - bár a miniszterelnök honlapján májusban közzétett közjogi csomagban még szerepelt a tervezet - már nem terjesztették be.
