Október 1-jén a települési önkormányzati voksolással párhuzamosan zajlik a kisebbségi önkormányzatok megválasztása. Az őszi szavazás a tavaly bevezetett újítások főpróbája lesz: kiderül, hogy az etnobiznisz kiszűréséhez elegendő-e a több sebből vérző 1993-as törvény részleges módosítása, vagy újra kell gondolni a szabad identitásválasztás alapjain nyugvó kisebbségi önkormányzatiság teljes rendszerét.
"A puding próbája az evés" - mondták 2005 októberében az országgyűlési képviselők, amikor az előre borítékolható működési zavarokkal nem sokat törődve megszavazták a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvények módosítását. Az idő sürgetett, a kormány mindenképpen el akarta érni, hogy 2006-ban már új szabályok legyenek.
Listaállítás
Bár az alkotmány több passzusa garantálja a nemzetiségek jogait, illetve 1993-ban az Országgyűlés külön törvényt alkotott a nemzetiségi és etnikai kisebbségek jogállásáról, a hatálybalépést követően rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszerbe kódolva van a visszaélés lehetősége. Az elmúlt tizenhárom évben valósággal burjánzott az etnobiznisz, egyik botrány érte a másikat. Bár az egymást váltó kormányok mindegyike foglalkozott a kérdéssel (részletesen lásd: Kirakati tényező, Magyar Narancs, 2001. december 6.), a nemzetiségek vezetői pedig több javaslatot is kidolgoztak arra, hogy a kisebbségek ügyeiről csakis a közösségek tagjai dönthessenek, a többségi társadalmat képviselő törvényhozók csak 2004-2005-ben jutottak el oda, hogy felülvizsgálják a problémakört. Nagy viták után (lásd: Cigány-e vagy?, Magyar Narancs, 2005. június 23.) a képviselők végül úgy préselték át a kétharmados törvényt, hogy szentül megfogadták: a 2006-os választások tapasztalatainak fényében újragondolják a szabályozást, ha kell, újból módosítják a törvényt.
Az elsődleges célkitűzés az volt, hogy a kisebbségi önkormányzati voksoláson csak azok a magyar állampolgárok lehessenek választók és választhatók, akik az adott nemzetiséghez vagy etnikumhoz tartoznak. Korábban bárki, aki szavazati joggal rendelkezett, részt vehetett a voksoláson. 2006-tól a módosításnak köszönhetően csakis azok a polgárok ikszelhetnek, akik június 1. és július 15. között felvételüket kérték a kisebbségi választói névjegyzékbe. A regisztrációs kényszer miatt többen attól tartottak, hogy a kellemetlen történelmi emlékek miatt a nemzetiségek megijednek a listától, nem küldik vissza a jelentkezési lapot, így számos településen nem létesülhet kisebbségi önkormányzat. "Nekünk, németeknek külön probléma volt, hogy a regisztrációval egy időben zajlottak a megemlékezések a hatvan évvel ezelőtti kitelepítésekről, márpedig akkor is főszerepet játszottak a különféle listák" - mondta a Narancsnak Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke.
A regisztráció lényegében egy második népszámlálás a nemzetiségek körében, csakhogy míg a 2001-es népszámlálás jóval árnyaltabban kezelte a közösséghez tartozás kritériumait, jelen esetben egyetlen kérdésre kellett határozott választ adni: vállalja a szavazó az adott kisebbséghez tartozását, vagy sem. Persze ez a kisebbségi vezetők egy részét zavarta, hiszen ha kevesen regisztrálnak, akkor kiderülhet, hogy a szervezetek mögött álló társadalmi, közösségi bázis nem olyan jelentős, vagy legalábbis olvadóban van. A törvény azonban kimondja: amennyiben egy településen legalább harminc szavazót regisztráltak, továbbá van legalább öt jelölt, akkor egyetlen voksoló ikszelése is létrehívhatja az önkormányzatot. A félelmek részben beigazolódtak, hiszen míg a legutóbbi népszámláláskor 314 ezer fő vállalta a kisebbségek egyikéhez való nemzetiségi hovatartozását - ami persze nagyon kevés, figyelembe véve, hogy a kutatók csak a romák lélekszámát 700-800 ezerre teszik -, addig most nyáron mindössze 200 ezren regisztráltak. (Igaz, figyelembe kell venni, hogy a névjegyzékre csak a nagykorú választók kerültek fel.)
Anyanyelv csak egy van
Természetesen azt a nemzetiségi szervezetek is elismerik, hogy valamilyen formában útját kellene állni az entobiznisznek, szükség van valamiféle nyilvántartásra. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman például még az új rendelkezésekkel sincs megelégedve. "A törvényi szabályozás eredményeként a hibafaktor állami szentesítést nyer, hiszen aki bejelentkezik a jegyzőnél, az kap egy igazolást arról, hogy ő kisebbségi, holott a jegyzőnek semmilyen lehetősége nincs, hogy ezt valóban kontrollálja" - elemezte a helyzetet az mtv Együtt című műsorában. "A szlovéniai megoldást kellene átvenni, ahol a kisebbségi közösségek vezetik a névjegyzékeket. Az illető beviszi a kérelmét, a bizottság tagjai, amikor átveszik, elbeszélgetnek vele, és rögtön kiderül, hogy beszéli-e a közösség nyelvét" - mondta lapunknak Heizer Antal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) elnöke. Csakhogy több magyarországi kisebbségnél az anyanyelvet beszélők száma alacsonyabb, mint a közösséghez tartozást vallók száma. Például 2001-ben 62 ezren vallották magukat németnek, de csak 33 ezren mondták azt, hogy német az anyanyelvük, és hasonló a tendencia az örményeknél, a szlovákoknál vagy a görögöknél, a speciális helyzetű cigányságról nem is beszélve.
Persze a kisebbségi szervezeteknek - kivételt képeznek a zömében magyar anyanyelvű cigányok - szembe kell nézniük azzal, hogy az anyanyelvi kritérium figyelmen kívül hagyása oda vezethet, hogy a megalakuló önkormányzatokban magyarul megy majd a tanácskozás, vagy az anyaországi delegációhoz szégyenszemre tolmácsot kell kérni. Csakhogy Heizer elképzelése - melyet a kisebbségi vezetők jó része támogat - adatvédelmi aggályokat is felvet, sőt az illetékes ombudsman a jelenlegi regisztrációt is fenntartásokkal kezelte, míg be nem került a törvénybe, hogy a választások után a jegyzékeket megsemmisítik. A másik ombudsman, Kaltenbach másképp vélekedik, szerinte hiba a listák megsemmisítése, hiszen így nem lehet megakadályozni az "identitásvándorlást". Azaz elképzelhető, hogy ha valaki most az egyik nemzetiség "színeiben" nem jár sikerrel, négy év múlva egy másik közösségnél próbálkozik.
Kiásták a gyökereket
Míg a nemzetiségek egy részénél az okozott gondot, hogy kevesebben regisztráltak, mint amire a 2001-es adatokra alapozva számítani lehetett, más minoritások lélekszáma a népszámlálási adatokhoz képest megugrott. A legfurcsább eredményt az örmények produkálták: míg 2001-ben 620 örmény nemzetiségű polgárt számoltak össze Magyarországon, most 2361-en jelentkeztek be a választásra. De kétszeresére emelkedett a ruszinok száma is, míg a románoknál olyan települések kerültek fel a nemzetiségi térképre, ahol korábban biztosan nem éltek románok. Mindent összevetve 2002-höz képest több mint kétszáz új kisebbségi önkormányzat alakulhat október elseje után, miközben a hazai nemzetiségek lélekszáma nem emelkedett, esetenként csökkent.
Martin Tivadar, a magyarországi románság egyik központjának számító Méhkerék polgármestere furcsának találja, hogy a hajdú-bihari Mezősasról vagy a borsod-abaúj-zempléni Szendrőládról most derült ki, hogy ott nagyobb számban élnek románok. Az utóbbi településen egyébként egy olyan lakos kezdeményezte a román kisebbségi testület létrehozását, aki nyolc évvel ezelőtt a roma önkormányzat vezetője volt. A németeket az döbbentette meg, hogy állítólag Debrecenben is él egy nagyobb csoportjuk. Persze vidéken könnyebb kiszúrni, ha valaki entobizniszben utazik: a közösség tagjai ismerik egymást, a fővárosi kerületekben viszont már nehezebb a helyzet. Az örményeknél és a románoknál korábban is előfordult, hogy az Erdélyből Budapestre áttelepült magyarok, cigányok hirtelen felfedezték "gyökereiket", és örménnyé vagy románná vedlettek.
Közben egy újabb keletű jelenség, az identitásbiznisz is lábra kapott. Az elmúlt tizenkét évben a rendszerbe bekerült kisebbségi vezetők hozzászoktak és ragaszkodnak a hatalomhoz, a kisebbségi önkormányzatokra fordított - amúgy nem túl jelentős - támogatásokhoz, így most mindent megtesznek, hogy megőrizzék pozíciójukat. Emiatt a románoknál máris kirobbant egy újabb háború. Kreszta Trajánt, az Országos Román Önkormányzat vezetőjét Martinék azzal vádolják, hogy az új törvény hatálybalépése előtt gründolt egyesülete révén olyan embereket indít a fővárosban, akik nem is tudnak románul. Állítólag így akarja biztosítani az elektori többségét a márciusban megrendezendő országos önkormányzati választásokhoz. Kreszta szerint a méhkeréki polgármester szervezetével, a Magyarországi Románok Koalíciójával az országos önkormányzat meghódítására készül, s azért vádaskodik, hogy megpróbálja ellehetetleníteni potenciális vetélytársát.
Heizer Antal úgy véli, az új szabályozásnak köszönhetően könnyű rajtakapni az etnobizniszben utazó jelölteket, meg lehet akadályozni az identitásvándorlást. A jelöltnek ugyanis nyilatkoznia kell, hogy ismeri-e az adott közösség kultúráját és nyelvét, illetve volt-e tagja korábban más kisebbségi önkormányzatnak. Ha az illető nem mond igazat, akkor fel lehet jelenteni a rendőrségen közokirat-hamisítás vagy választási csalás vádjával. Igaz, ez az identitásbizniszre nem jelent gyógyírt, ráadásul a rendszer felettébb igazságtalan, hiszen egy több száz lelkes, többségében szlovák, román stb. falunak ugyanúgy öt elektora lesz a 2007-es országos választáson, mint annak a fővárosi kerületnek, ahol néhány tucat kisebbségi él.
Az országos önkormányzatokban is jelentős változást hoz az új szabályozás: eltörölték "a győztes mindent visz" elvét. Az előző időszakban, ha az egyik szervezet megszerezte az elektorok 50 plusz egy százalékának a támogatását, akkor elvitte a teljes országos önkormányzatot, a többiek kiszorultak. Ebből adódtak aztán a nagy botrányt keltő sportcsarnoki elektori gyűlések, tolongások, veszekedések - komoly konfliktusok zajlottak a romák, a bolgárok, a románok és az örmények szervezetei között. A jövőre felálló országos önkormányzatok már egyfajta kisebbségi parlamentként működnek majd, ahol több szervezet keresi a közös nevezőt. A kisebbségek vezetői viszont az újonnan bevezetett 10 százalékos küszöb miatt morgolódnak - csak azok a szervezetek indulhatnak, amelyek az elektorok legalább tíz százalékát a soraik közt tudják. A nemzetiségek egyesületei rendszerint egy-egy kisebb falu közösségét képviselik, így várhatóan több szervezet nem tudja majd átlépni a magas küszöböt. Erre is van megoldás: a németek például szokásukhoz híven most is megyei szövetségekbe tömörülnek, így nem lesz problémájuk a tíz százalékkal. Egyébként a nagy médiaérdeklődést kiváltó elektori balhék is elmaradnak; mostantól a kisebbségi önkormányzatok képviselői otthon szavaznak az országos önkormányzat vezetőségére. További újdonság - miután az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a települési testületben biztosítandó kedvezményes mandátumot -, hogy a kisebbségi önkormányzatok elnökei a települési önkormányzatok tanácskozási jogú állandó meghívottai lesznek, és tanácsnoki juttatást kapnak.
Roma kifogások
A lapunk által megkeresett roma szakemberek nagy része elégedetlen az új szabályozással. Szerintük az új rendszerben továbbra sem biztosítanak a kisebbségi önkormányzatoknak tényleges önkormányzati hatáskört, a finanszírozási hátteret sem rendezték - a központi költségvetésből biztosított 640 ezer forint néha a telefonszámlára sem elég. Bár a kormányzat lebegteti a differenciált és feladatalapú támogatás bevezetését - figyelembe vennék a leadott kisebbségi szavazatok számát, többletfeladatok vállalásáért több pénz járna -, konkrétumokat egyelőre nem hallani. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Mozgalom elnöke, az Országos Cigány Önkormányzat volt vezetője szerint a jelenlegi rendszer inkább a hagyományőrzést részesíti előnyben, márpedig a cigányságnál inkább a szociális, oktatási, felzárkóztatási problémákra kellene koncentrálni. Jogosultságok hiányában fennmarad a kisebbségi önkormányzatok alávetettsége, vazallus jellege. A polgármesterek a roma önkormányzatok vezetőit gyakorta vajdaszerepre kényszerítik, azaz tőlük várják el, hogy úgymond "megregulázzák a cigányaikat".
Megoldást jelenthet, ha a romák bejutnak a képviselő-testületekbe - erre most is találni bőven példát -, és ott a mérleg nyelvét játsszák. Persze az 1990 óta lezajlott öt választás bizonyította: a romák inkább világnézeti alapon, a nagy pártokra szavaznak, az etnikai formációknak nem sok lehetőségük van bekerülni az Országgyűlésbe, a nagyobb városok közgyűléseibe. A többségi társadalom politikusai manapság már kifejezetten hajtanak a romák szavazatára - más kérdés, hogy a győzelmüket követően elfeledkeznek a cigányoknak tett ígéreteikről.
