A 2002-es szereplők jó része idén lelépett a színről: Schiffer Pál és Vajda János főpolgármester-helyettesek ezúttal képviselők sem lettek (ami feltétel lenne az újrázáshoz), csakúgy, mint Atkári János volt gazdasági főpolgármester-helyettes; kicserélődtek a pártok budapesti elnökei (Mandur László és Molnár István helyett Molnár Gyula és Lakos Imre), illetve a frakcióvezetői is (Gy. Németh Erzsébetet Molnár Gyula, Bőhm Andrást Ikvai-Szabó Imre váltotta). Csak Demszky Gábor a fix pont.
A négy évvel ezelőttihez hasonlóan most is elhúzódhatnak a szocialisták és szabaddemokraták közötti fővárosi koalíciós tárgyalások. Pedig
úgy indult, hogy
akár rapid megállapodás is létrejöhet. Ám a felek bár látványosan nem konfrontálódnak, nem is nagyon hajlandók feladni eddigi pozícióikat. Így nem kizárt, hogy az október 26-i közgyűlésen sem tudnak főpolgármester-helyetteseket választani. A fő ellentétet a szokásos ügymenettel szemben nem a személyi kérdések jelentik, és nem is az, hogy a szereplők minél nagyobb hatalmat akarnának kihasítani maguknak. Épp ellenkezőleg: egyelőre abban nem tudnak megegyezni, hogy ki melyik területet tukmálhatja még rá a másikra.
Az SZDSZ radikális szervezeti elképzelésekkel vágott bele a tárgyalásokba: a jelenlegi 22 közgyűlési bizottságot a felére, míg a főpolgármester-helyettesek számát ötről háromra csökkentette volna. A szocialisták mérsékeltebb változtatásokat láttak kívánatosnak a bizottságoknál, a helyetteseknél pedig a status quo fenntartását preferálták, vagy beleegyeztek volna abba is, hogy ha az SZDSZ megelégszik egyetlen helyettessel, akkor legyen belőlük négy (a három szocialista hely megmaradna). Ennek indokául azt hozták föl, hogy a városüzemeltetés és -fejlesztés semmiképpen nem fér össze a kultúr- vagy szociálpolitikával - de az igazi okok messzebbre vezetnek. Az MSZP-ben már a tavaszi országgyűlési kampányban megkezdődött a pozícióharc a főváros irányítását a párton belül addig monopolizáló vezetők és az ennek megtörésére szövetkezett új hullám között. A májusi- júniusi listaállítási küzdelmekből egyértelműen az utóbbiak kerültek ki jobban; a tét a főpolgármester-helyettesi és a frakcióvezetői posztok birtoklása. Az újak vezéralakja Hagyó Miklós szocialista országgyűlési képviselő, aki a hegyvidéki szervezet vezetése mellett Leisztinger Tamás nagyvállalkozó barátságát is bírja. Egy másik prominensük Horváth Csaba volt II. kerületi polgármester. Meghatározónak számít még Steiner Pál, aki idén nem tudta megvédeni belvárosi polgármesterségét; ő a kerületi hátországa elvesztése után közgyűlési frakcióvezetőként építené tovább a karrierjét, ha a napokban megválasztott Molnár Gyula - a várakozásoknak megfelelően - két-három hónap múlva átadja neki a posztot (Molnár újra győzni tudott a XI. kerületben). Hagyó és Horváth az SZDSZ által sem kifogásolt jelöltek a városüzemeltetési és a városfejlesztési helyettesi posztokra. A régiek közül tanácsnoki kinevezéshez juthat Bakonyi Tibor eddigi főpolgármester-helyettes és Somlyódi Csaba fővárosi pártpénztárnok (hivatalosan gazdaságpolitikai alelnök), és a tanácsnokság marad Gy. Németh Erzsébetnek is, ha a liberális partner továbbra is elutasítja a 3+1-es felosztást.
Az SZDSZ
ragaszkodni látszik a szigorúbb karcsúsításhoz, amit az elvi okokon túl a káderhiány is magyaráz. Az Atkárit két éve váltó Ikvai-Szabó pénzügyi főpolgármester-helyettessége biztosnak tűnik, míg a liberális párt az évtizede általa irányított egészségügyi-szociálpolitikai területet - Szolnoki Andrea visszavonulása miatt - a legszívesebben átadná az MSZP-nek; akár helyettesi, akár tanácsnoki irányítás alatt, mivel a szocialistáknak legalább van a közgyűlésben szakpolitikusuk (a kórházigazgató Havas Szófia). Bőhm András eddigi frakcióvezető, aki nyáron szembefordult Demszkyvel, elvesztette a képviselőcsoport vezetését. Eddigi alkalmi szövetségese, Lakos Imre fővárosi SZDSZ-elnök ugyan utóbb fölhagyott a Demszky elleni lázadással, de visszautasította a főpolgármester ajánlatát a frakcióvezetésre. Ezt Ikvai-Szabó várható helyettessé választása után valószínűleg John Emese, a Demszky-kampány egy másik arca veszi át, és tanácsnoki pozíciók juthatnak két másik plakátszereplőnek, Bojár Iván Andrásnak és Dancs Gábornak is.
A szabályok lehetővé teszik, hogy a főpolgármester frakcióbeli tagságáról lemondva is a közgyűlés tagja lehessen - a koalíció csak így ké-pes biztosítani városházi többségét, hiszen Demszky helyét az SZDSZ feltöltheti. Várhatók más lemondások is: Rajk László biztosan, Szolnoki és az apolitikus Z. Halmágyi Judit - akinek Bojárral együtt a városfejlesztés látványosba forduló irányváltását kellett volna képviselnie - esetleg szintén megválik mandátumától. Közvetlenül a választás után távozott posztjáról Demszky környezetének egyik meghatározó tagja, Forró Zoltán kabinetfőnök is, igaz, személyes tanácsadóként Forró a főpolgármester környezetében marad. (Forró utóda a volt belügyminiszteri kabinetfőnök, az ellenőrzési hivataltól novemberben átigazoló Gyekiczki András lehet.) A főpolgármesteri agytrösztöt Tiba Zsolt főjegyző és Mesterházy Ernő pénzember egészíti ki, míg kommunikációs ügyekben Nyáry Krisztián volt kampányfőnök számít bizalmi embernek.
A bizottsági összevonások következtében 14 vagy 15 lesz a testületek száma: az MSZP hat-hét, az SZDSZ három, a hárompárti ellenzék (lásd keretes írásunkat) öt elnöki posztra számíthat. A koalíciónak egyfős többséggel kell négy éven át önkormányoznia. A hajszálnyi többség biztosítására két terv is készült. Az egyik szerint a törvény által kifejezetten nem tiltott hatásköröket (például a rendeletalkotást) kivéve minden átadható közgyűlési jogkör átkerülne egy kimondottan erre a célra létrehozandó "főbizottság"-hoz, amelynek tagjait a közgyűlés 34 vokssal simán meghatározhatja, ily módon akár három-négy fős koalíciós fölényt is előállítva egy nyolc-tíz tagból álló testületben. Ez az elképzelés azonban egyelőre ad acta került. A bevezetni tervezett metódus a parlamenti mintát veszi alapul: havonta egyszer kétnapos ülés tart majd a közgyűlés, csütörtökön felszólalás, vita, pénteken a fontos dolgok, a szavazás - alig egy órácskára kell tehát biztosítani a határozatképességet, illetve a koalíció többségét.
Négy évre prolongálva
Hiába érte el történetének legjobb fővárosi önkormányzati szereplését a jobboldal idén ősszel, meghatározó pártja ezúttal is ellenzékbe szorul. Mivel a júniusi országos választmányon Orbán Viktor a régi fideszesek helyére a szövetségesek embereit tétette a listára, múlt pénteken kellőképpen vegyes és a budapesti várospolitikához zömmel eleddig mit sem konyító társulat ülhetett be a közgyűlésbe (a KDNP, a Vállalkozók Pártja, a Nemzeti Fórum, a Fidelitas képviselői) - ráadásul 5-6 emberrel többen, mint amire készültek. A 25 fős Fidesz- és az ötfős KDNP-frakcióban (amelyek a parlamentihez hasonlóan külön frakcióvezetővel, de a Fidesszel együtt mozognak majd) foglal majd helyet Tarlós István, az Orbán által nagyjából egyetlen szakemberként delegált Fónagy János egykori közlekedési miniszter, és az országos politika kerülőútján pozíciókat szerző Pokorni Zoltán (XII. kerületi polgármester, parlamenti képviselő, pártalelnök). A régi városházi fideszesek közül újra itt van Wintermantel Zsolt, Ughy Attila Gábor és Németh Szilárd. Erős a hátszele az Orbán által a választmányon áterőszakolt Pesti Imre regionális pártigazgatónak. A kezdeti erőviszonyokra jellemző, hogy Orbán fővárosi helytartója - Tarlós nehezményezésétől kísérve - végigkarmesterkedte a frakcióalakítás időszakát. Pesti Imre egyik küldetése nyilván Tarlós kordában tartása, és az önálló, Orbántól független hatalmi gócok visszametszése lehet. A fővárosi Fideszben egyelőre még nincsenek világos törésvonalak, már csak azért sem, mert a tagok alig-alig ismerik egymást; de a repedések megjelenését előre jelzi az újraindulás lehetőségében bízó Tarlós és a szintén főpolgármester-jelöltségre aspiráló Pokorni közötti várható rivalizálás.
A kisebbik ellenzéki pártnak alig sikerült összehozni a közgyűlés legkisebb, háromfős frakcióját. És bár előállt az a helyzet, amiben az MDF nem is titkoltan reménykedett, hogy tudniillik a szocialista-liberális városvezetésnek szüksége lesz rájuk a stabilabb többség biztosításához, az országos vezetés megtiltotta számukra a koalíció direkt támogatását - amiért esetleg egy főpolgármester-helyettesi poszt járhatott volna cserébe. Így viszont már nem vonzó az MDF-eseknek a képviselősködés, és információink szerint Katona Kálmán volt városvezető-jelölt biztosan, de lehet, hogy a frakcióvezetővé választott Hock Zoltán is lemond a fővárosi mandátumról.
Egy fontos ember
"Tanácsadó itt a Városházán. Nagyon sokat segít bizonyos ügyek menedzselésében, ilyenkor ő a felelős a kapcsolattartásért a Miniszter-elnöki Hivatal és a főváros között" - ködösített Demszky, amikor az Index Mesterházy Ernő városházi szerepét firtatta. Az egyszerűen csak "Bahia-milliárdosként" emlegetett üzletember (aki Mécs Imre veje is) 2002-ben tűnt fel a Városházán. A fundraiser és Demszky kapcsolata ennél jóval régebbre, a 90-es évek derekára, a Mécs család összejöveteleire nyúlik vissza. A 2002-es kampány finanszírozásában és Demszky személyes pénzügyeinek kezelésében többen firtatták már Mesterházy közreműködését. Miután Atkári Jánost Ikvai-Szabó váltotta, Mesterházy az ő kabinetjébe, a városfejlesztési projektek tűzközelébe tagozódott be tanácsadóként.
A jó stratégaként és jó szervezőként, de a politikához kevéssé körültekintően nyúló személyként jellemzett Mesterházy az önkormányzati választások után kilépett a háttérből. Ám Demszky végül - forrásaink szerint Kuncze Gábor pártelnöknek a választás éjszakáján tanúsított, fenyegetéssel felérő ellenszegülése hatására - visszatáncolt attól, hogy erővel próbálja bevinni Rajk helyére a fővárosi közgyűlésbe. A jelenlegi elképzelés szerint Mesterházy önálló apparátussal koordinálhatja a Városháza és a kormányzat kapcsolatait, s ebben nyilván nem hátrány, hogy évek óta jó kapcsolatokat ápol Szilvásy György kancelláriaminiszterrel.
Mesterházy Ernő politikai kurzusoktól függetlenül gyarapította a Bahia-láncból a 90-es évek elején gyűlt vagyonát (a Bahia Kiadót 2004 óta az alapító cégtárs, az A38-as Bognár Attila viszi tovább). A fideszes kapcsolat erejét jól bizonyítja az Index által feltárt Future Clean-történet. A takarító- és üzemeltető cég Deutsch Tamásnak köszönheti felfutását, aki sportminisztersége végén egyedüli meghívott pályázóként páratlan lelépési díjakat garantáló szerződésekhez juttatta a Future Cleant. A megbízások sora 2002 után, Szilvásy sportminisztériumi közigazgatási államtitkársága alatt tovább bővült. Mesterházy 2002 után ebben a cégben sem képviseltette magát közvetlenül, ám továbbra is menedzseli. Változatos érdekeltségei között számos ingatlanforgalmazó cég is szerepel, melyekben rendszerint ugyanazok a nevek bukkannak fel és viszik tovább a céget, ha Mesterházy már kiszállt: többek között Borbély Ákosé, illetve Tóthfalusi Györgyé (volt fővárosi SZDSZ-es képviselő). Borbélyt hovatovább delegálta az egyik legfontosabb fővárosi fejlesztés, az óbudai gázgyár hasznosítására idén nyáron létrehozott zrt. felügyelőbizottságába is. Demszky Gábor második feleségével, Révai Verával Mesterházy több vállalkozásba is fogott (Sziget.hu, vagy a kérészéletű Bahia Magánnyugdíjpénztár).
A több százmilliósra becsült vagyon fölött diszponáló Mesterházy kapcsolatai nem korlátozódnak kizárólag az SZDSZ-re, az említett Szilvásy mellett jó a nexusa például Horváth Csabával, miközben a szabaddemokraták többi fundraserével nem ápol éppen kiegyensúlyozott viszonyt. Demszkynél - némi szeptemberi megingást leszámítva - olyannyira bizalmi embernek számít, hogy több alkalommal is helyettesítette a főpolgármestert a szocialistákkal folytatott koalíciós tárgyalásokon.
