Kocsis Máté szerint Macron minden erejével „az európai lakosságcserén” dolgozik

  • narancs.hu
  • 2018. szeptember 2.

Belpol

Jelentsen ez bármit is.

Interjút adott a Kossuth rádiónak ma reggel Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője, aki természetesen felmondta azt, amit mostanában a fideszes politikusok fel szoktak mondani:

  • az EP-választás a bevándorlásról fog szólni,
  • Orbán Viktor a Sargentini-jelentés szeptemberi vitáján megvédi Magyarországot,
  • az a tét, hogy bevándorlókontinenssé válik-e Európa.

Ebben még semmi érdekes nincs, Kocsis azonban két új ellenséget is kijelölt: szerinte ugyanis az európai politikában egyre élesebben látszik a törésvonal a „Soros-birodalom érdekeit szolgálók” és azok között, akik „meg akarják és meg is tudják állítani a migrációt”. A Fidesz képviselőcsoportjának vezetője előbbi csoportba sorolta például Emmanuel Macron francia elnököt és Judith Sargentini holland zöld párti politikust, akik szerinte minden erejükkel az illegális bevándorlás elfogadtatásán, az európai lakosságcserén dolgoznak.

Úgy tűnik tehát, hogy tényleg Macron az új ellenség, ahogy arra már pénteki cikkünkben rámutattunk:

Megvan az új ellenség: Orbán kiadta a jelszót, a kormánymédia pedig azonnal nekiment Macronnak

Macron sértegeti a franciákat, Macron sértegeti a nemzetállamokat. A francia elnök lett az új Soros. Orbán Viktor szerdán találkozott Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel, és a kedélyes találkozón kihirdette, hogy ki az új ellenség. „Az Európai Néppártban két tábor van: az egyiket Emmanuel Macron francia elnök vezeti, ő fel akarja robbantani az Európai Néppártot, ahogy felrobbantotta a francia pártrendszert.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.