A formális távozás a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) éléről az év végéig kitolódik, a bejelentés időzítését kommunikációs szempontok motiválták: a bevégzett tényt azért kellett az ügyvivői testületi (üt) közlést követően szinte azonnal kiszivárogtatni, nehogy az ellenzék - horribile dictu, a Kókával finoman szólva sem rokonszenvező koalíciós partner - megsejtse a már keringő pletykát, és úgy tűnhessen, az ő követelésüknek engedett a liberális párt. Kóka maga döntött ugyan mind a távozásról, mind annak - vélhetően decemberi, a jövő évi költségvetés elfogadását vagy a tárgyalások lezárását követő - időpontjáról, azért információink szerint ha nem is kényszernek, de
nem kis pressziónak
engedve. Ezt az is jelzi, hogy minimális ellenvetés mellett a pártvezetés egyhangúlag támogatta elhatározását. A Narancsnak nyilatkozó szabaddemokrata politikusok egyértelműen Horn Gábort, a párt kampányfőnöki tisztében szintén a múlt héten megújított koalíciós koordinációs államtitkárt nevezték meg, mint aki azért "rágta az elnök fülét", hogy rábírja a kormányból való mihamarabbi távozásra. Bár maga Horn érdeklődésünkre túlzónak nevezte az erről szóló információkat, más forrásaink arról számoltak be, hogy az államtitkár még a Kuncze-érához képest is megerősödött a jelenlegi elnök mellett.
Az április elején az SZDSZ élére választott gazdasági miniszter a belső kampány kezdetén még elutasította a főállású, épp ezért a szocialistákkal szemben magának karcosabb viselkedésre is módot adó elnökség ötletét, amelyet éppen ellenlábasa, Fodor Gábor hangoztatott. A sűrű kampány után azonban Kóka is kezdett megbarátkozni a gondolattal, jóllehet akkor még saját bevallása szerint is későbbi időponttal, a jövő év tavaszával-nyarával számolt (lásd: Félsiker, Magyar Narancs, 2007. április 5.). Horn viszont minél korábbi - lehetőség szerint 2007. szeptemberi - minisztercserét szorgalmazott, hogy Kóka mielőbb folytathassa azt a szervezőmunkát, aminek nem kis részben elnökválasztási sikerét köszönhette, de amit a győzelme után oda is hagyott. Az államtitkár tudomásunk szerint azzal is érvelt, hogy Kóka kormányból való
távozása megoldana
egy másik problémát is, jelesül a frakcióvezetés ügyét. A pozíciót a Kuncze Gábor visszavonulása óta betöltő Eörsi Mátyás nem kevés bírálatot kapott az SZDSZ-ben és a koalíciós partner vezetésében is - elsősorban kommunikációs baklövései miatt, például amikor Puch László szocialista pártpénztárnok név szerinti emlegetésével élezte a koalíciós feszültséget, vagy amikor túlzóan úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnök a nyilvános bejelentés előtt alig öt perccel tájékoztatta az SZDSZ-t a kormányátalakításról. Eörsi nem tartja sikertelennek eddigi frakcióvezetői tevékenységét, bár a Narancsnak elismerte, hogy követett el hibákat. A váltás oka szerinte az, hogy már megválasztásakor megígérte az őt támogató elnöknek: visszalép a pozícióból, ha Kóka előre meg nem határozott időpontban lemond a miniszterségről.
A tavaszi elnökválasztási kampányban az aktív tagok és a helyi szervezetek számának egyaránt a megduplázását beígérő Kóka nyilvánvalóan kockázatot vállal azzal, hogy eltávolodik a kormány operatív munkájától (illetve a formális lemondásáig minden alkalommal kiteszi magát a távozását követelő támadásoknak), és zömmel a pártszervezésnek szenteli az idejét, habár ő és Horn is azzal érvelt, hogy amikorra kiszáll a kabinetből, akkorra a lényeges döntések megszületnek: "Ami nem indul el az idén, arra már nem kerül sor ebben a kormányzati ciklusban." Az egyelőre a kormány gazdaságpolitikai korifeusaként (mint a gazdaságpolitikai kabinet vezetője) a júniusi átszervezés (lásd: Verebek a dróton, Magyar Narancs, 2007. június 18.) óta a legszűkebb döntéshozó grémiumban alanyi jogon is ott ülő Kóka ráadásul úgy mehet, hogy valójában marad. Az említett testület közjogi funkcióját azonban mindenképp át kell strukturálni, mert az állami tisztséget fél év múlva már nem viselő szabaddemokrata pártelnök nem ülhet be egy kormányon belüli grémiumba. Ellenben ha az - német mintára - a kormány mellett működő koalíciós kabinetként fungálna, akkor már jogi akadálya sem lenne, hogy akár frakcióvezetőként, akár pártelnökként formálisan is részt vegyen a stratégiai döntéshozatalban.
Kóka a saját politikai súlyát akkor tudja igazán növelni, ha a pártszervezés és a stratégiaalkotás mellett bizalmi emberével váltaná magát a GKM élén. Abban minden általunk megkérdezett liberális politikus egyetértett, hogy - habár a végső döntés az üt-é -
a jelölés joga az elnököt illeti
mindenképpen. Ha tehát Kóka kicsit is óvatos, elkerülheti azt a blamázst, ami rögtön elnökké választása után történt meg vele, amikor is a Fodor és a Demszky Gábor főpolgármester vezette ügyvivők összefogtak, és a Kóka-jelölt Erdős Attila menedzserrel szemben az egészségügyi tárca addigi államtitkárát, Horváth Ágnest ültették a Molnár Lajos lemondása után megüresedett bársonyszékbe (lásd: Egészséges színek, Magyar Narancs, 2007. április 26.). Az utódról egyelőre csak Kóka fejében élhetnek elképzelések - ő maga úgy nyilatkozott, legalább hét jelöltje akadna -, ám a pártban és a sajtóban egymást érik a találgatások. A Narancshoz a tárca jelenlegi kabinetfőnökétől, Kákosy Csabától, a GKM előző gazdáján, Csillag Istvánon át egészen Szalay-Berzeviczy Attila jelenlegi tőzsdeelnökig vagy Kóka egykori főnökéig, a belső kampányban Fodort támogató (és jelenleg is politikai tanácsadóként a környezetvédelmi miniszter mellett lévő) Törő Csaba üzletemberig tíz-tizenkét név is eljutott. Egy ügyvivő a kérdésünkre kommunikációs fogásnak minősítette a névdömpinget, aminek örve alatt Kóka nyugodtan megkeresheti és elfogadtathatja az utódját. A legkézenfekvőbb választásnak - az egészségügyi tárca analógiájára - a miniszterrel 2004 óta együtt dolgozó Garamhegyi Ábel GKM-államtitkár tűnne, akinek azonban alig egy hónapja a kormány átszervezésével együtt járó koalíciós szerződésmódosításkor kiharcolt külgazdasági kormánybiztosságot szánta a főnöke. E munkakör létrehozatala azonban, mint azt Garamhegyi a Narancs kérdésére elmondta, jelenleg a "kidolgozás fázisában" tart; és a megváltozott helyzetben az új miniszter kiválasztásáig nem is kapkodják el az összkormányzati szintre emelt koordinációs poszt létrehozását.
