Magyar Narancs: A távozásának hírét elsőként közlő index.hu értesülése szerint felfelé bukott, vagyis nem volt választása.
Kereszty Gábor: Ez egy marhaság, tipikus magyar megközelítés, hogy semminek nem tudunk örülni, és mindig keressük a hátulütőket. Ha valaki kicsit is odafigyel, hogy mi történik, akkor ilyet nem állít.
MN: Akkor mi a helyzet?
KG: A német RTL-nek mindig volt egy nemzetközi lába, míg a ProSiebenSat.1-nek az volt a fontos, hogy a németországi versenyben a konkurens RTL fölé kerekedjen, ami gazdaságilag sikerült is. Most, hogy az SBS-szel - ami egy sok kis csatornából álló cégcsoport - összetolták, új lehetőségek születtek. Az egyik ilyen az, hogy megpróbálják optimalizálni a gyártási kapacitást, illetve megpróbálnak olyan formátumokat létrehozni, amik immár 18 csatornán, Európa-szerte életre tudnak kelni. Ezért nem titkolt cél, hogy létrejöjjön egy tartalomfejlesztési és gyártási központ a cégen belül, amiből hosszú távon egy olyan jellegű önálló cég is kinőhet, mint az Endemol.
MN: Hogy került ön a képbe?
KG: Több jelölt volt, én azért kerültem a képbe, mert olyan kapcsolatrendszerem van Magyarországon, amivel jól tudom működtetni az itteni gyártást, ami első helyen jön szóba, ha tévés termékek gyártásának a kihelyezéséről van szó. A tévés iparág most kezdi felfedezni ugyanazt, amit Hollywood 15 éve megtett: a gyártást oda viszi, ahol olcsóbb.
MN: Ön ambicionálta a váltást?
KG: Az ember szakmai életében mindig vannak fordulópontok, amikor eljut oda, hogy az, amit csinál, már nem köti le annyira. Én mindig is kreatív ember voltam, vezérigazgatóként is elég súlyosan befolyásoltam a TV2-nél folyó kreatív és programügyeket. De azért a munkám 75 százaléka teljesen más volt.
MN: A vállalatirányítás mellett mik voltak ezek a kevésbé lelkesítő dolgok?
KG: Vezérigazgatóként rengeteget foglalkoztam azzal, hogy megszerezzük a koncesszió meghosszabbításához a licencet. Sok lobbitevékenység zajlik a digitalizáció és az új médiatörvény előkészítése kapcsán is, hogy a helyzet előnyös legyen majd az olyan típusú médiacégeknek, mint a TV2. De ez a pillanat nekem és a TV2-nek is vízválasztó. Ami itt az elmúlt egy évben és hónapokban elindult, az a televíziózásnak egy új korszaka. A digitalizáció és az új technológiák óhatatlanul átrendezik a sorokat. Nem bánom, hogy a TV2-t egy nálam öt évvel fiatalabb hapsi veszi most át, aki fogékonyabb az új technológiákra: a technológiaváltás újfajta gondolkodást igényel.
MN: Hogyan értékeli a TV2-t mint kulturális projektet a kereskedelmi televíziózás keretein belül?
KG: Egy kereskedelmi tévé vállalja, hogy az, ami, és a TV2 is az volt, a maga erényeivel és hibáival együtt. Az más kérdés, hogy ezen belül próbáltunk valamiféle márkaértéket megfogalmazni, hogy az emberek számára is érthető legyen: mások vagyunk, mint a konkurencia. Nyilván nem tudunk olyan erős kulturális értékeket közvetíteni, mint ami a közszolgálati tévének lenne a kutyakötelessége, nekünk ez nem is volt a célunk, csak az, hogy ne legyünk ízlésrombolók, hogy ne mindenáron a nézettség számítson. Rögtön a kezdet kezdetén elég súlyos hibákat is elkövettünk. Olyan nézettségi lázban égtünk, hogy például simán bekerült a Big Brotherbe az ominózus élő szexjelenet. Ezekből mi is tanultunk. Így is rengeteg kritika érheti a TV2-t, én is tudom kritizálni. Ha kibújok a vállalatvezetői szerepkörömből, és hirtelen apává válok, akkor bizony számtalanszor kapcsolok el a saját csatornánkról a konyhában, ha a gyerekek is ott vannak.
MN: Azért a színvonal gyakran ijesztően alacsony. A szerkesztőségben azt a nem túl régi Anett Pötzsch-interjút tartják a mélypontnak, amelynek egyedüli apropója az volt, hogy a veterán műkorcsolyázónő nevéhez itthon egy húszéves városi legenda kapcsolódikÉ
KG: Ebben az egyedi esetben akár még igazat is adok, de mindig ki lehet ragadni egyedi eseteket.
MN: Ebben nem maga az eset igazán kínos, hanem hogy az ötlet megfogalmazásától az adásba kerülésig rengeteg ember közül egy sem mondta azt, hogy ezt talán mégsem kéne.
KG: A Naplót nem érheti az a vád, hogy az elmúlt tíz évben nem karolt fel olyan ügyeket, amelyek baromi fontosak a közvélemény formálása szempontjából. Hogy hogyan kezeli a romakérdést, hogy a politikai ügyekbe mikor és hogy száll be. Számtalan példát lehet mondani, és nyilván lehet extrém, kirívó eseteket is felhozni. Az mindenképpen tény, hogy a közéleti műsorok az elmúlt tíz évben az írott sajtóhoz hasonlóan kommercializálódtak. Ez a világ trendje. Akárhogy vesszük, egy nézettségépítő vállalkozás vagyunk.
MN: Tehát nincs finnyáskodás?
KG: Pontosan, ez jó szó. Nem lehet piedesztálról lenézni és erkölcsi, etikai érveket megfogalmazni. Ez kőkemény üzlet, más kérdés, hogy az ember szab korlátokat. A napi szerkesztés menetébe ezek a gátak be vannak építve, aztán néha becsúsznak hibák. Anett Pötzsch, egy hatalmas szilikoncici az Aktívban, ilyenek.
MN: Az előbb jött ki öntől Frei Tamás. Ön szerint előfordulhat-e egy fejlettebb tévés kultúrájú országban, hogy az egyik kereskedelmi tévé kirúg valakit egy dokumentumműsornak álcázott kamusztori miatt, mire a konkurens leszerződteti?
KG: Simán. Frei Tamás egy intézmény ebben az országban, a top három tévés személyiség egyike. Hülye az a tévé, amelyik ezt nem akarja kihasználni.
MN: Nem Frei Tamás a kérdés, hanem a csatorna hitelessége.
KG: Az eset nem nálunk történt, és nehezen tudnék arra válaszolni, hogyan került annak idején adásba az az interjú. Egy televízió azért televízió, mert minden ilyen felelősséget visel. Nem az Irigy Hónaljmirigy tehetett arról, hogy a Bazi nagy roma lagzi akkor úgy lemehetett, hanem a TV2. Amúgy a Tamást nagyon korrekt és hiteles újságírónak tartom, aki él azokkal az eszközökkel, amikkel egy riportot érdekessé lehet tenni egy kereskedelmi televízióban.
MN: Mondhatjuk, hogy ha a műsorkészítés során választani kell a hitelességhez és a szórakoztatáshoz fűződő kereskedelmi érdek között, akkor az utóbbi a nyerő?
KG: Ezt azért nem mondanám így ki. Vannak olyan etikai kérdések, amik nem írhatják felül a nézettséghez fűződő érdekeket.
MN: Mik?
KG: Például a hitelesség. Amióta Tamás a TV2 kötelékében dolgozik, azóta nem történt a hitelességét megkérdőjelező dolog. Én is tudnék eseteket mondani, mint amikor a Pákó letolja a gatyáját az élő műsorban. Az élet ilyen, megtörténnek dolgok.
MN: Van némi különbség egy kamu dokumentumműsor és egy élő reggeli magazin között.
KG: Csak azt akarom éreztetni, hogy soha nem lehet egyedi és kirívó esetekre lebontani ezt a problémát. Más kérdés, hogy lehetőleg az ilyesmit el kell kerülni.
MN: Miért szorult a nézettséget tekintve tartósan a második helyre a TV2 az RTL Klub mögé?
KG: A különbséget alapvetően az okozza, hogy az RTL Klub okos módon előbb vezette be a "killer brand"-eket, mint a TV2. Ezek azok a műsorok, amiket a néző mindig megnéz, akármi megy máshol. A németországi példából kiindulva őket az elején nagyon segítette az a know-how, amit kaptak a Barátok közt bevezetésekor. Azóta az a műsor, mint egy lokomotív, húz mindent a megelőző és rá következő műsorsávokban. Ez okozza az óriási különbséget, és ilyen volt a Legyen ön is milliomos is.
MN: Miért nem sikerült hasonló műsorokkal visszavágni?
KG: Mert a világnak sem sikerült.
MN: A Való Világot sikerült belőni a Big Brother fölé.
KG: Nyilván mindenre rá lehet ugrani egy koppintással, van ilyen. A mi Milliomos műsorunk licence is egy ilyen próbálkozás volt, máshol is próbálkoztak vele, sehol sem tudott elég erős lenni. A Gute Zeiten Schlechte Zeiten napi szappanopera is azért olyan sikeres a német RTL-en, mert elsőnek indult. Egyszerűen szerencséjük volt, hogy a jobbik Milliomos-formátumot ők tudták megvenni. A Jóbarátok bitang erőssé vált a mi struktúránkban, de a TV2 anyagi helyzete csak később tette lehetővé az elindítását. A nézettségi versenyt ezek a dolgok döntik el.
MN: Említette a koncessziók meghosszabbítását. Sokak szerint a sietős döntés során a kormány felettébb nagyvonalúan bánt a két nagy kereskedelmi tévével. Ön az asztal túloldalán ült, hogyan élte ezt meg?
KG: Van egy törvény, ami rendelkezik arról, hogy mikor és milyen módon kell meghosszabbítani a koncessziókat, ha a csatornák nem követtek el kirívó törvénysértést. Ez tulajdonképpen egy automatizmus, és pontosan ez történt.
MN: A kormány feltűnően hamar és olcsón adta a hosszabbítást.
KG: A törvény nem tiltja, hogy az utolsó lehetséges időpont előtt szülessen döntés az ügyben. Amúgy a határidő pont a választás első és második fordulója közé esett, mindenki tudta, hogy a politika, amely kétségkívül ott áll az ügyet kezelő ORTT mögött, nem akart akkor ezzel a dologgal bíbelődni. Vagyis ezt még a brutális kampány beindulása előtt meg kellett lépni. Hogy meg kell-e emelni a díjat a hátralévő időszakra, vagy sem, erre azt tudom mondani, hogy hihetetlenül nagyvonalúak voltunk egy olyan piacon, ahol a frekvenciának egyre kevesebb értéke van, hiszen már több mint 50 magyarul beszélő csatorna létezik, és a háztartások 60-65 százalékában ezek foghatók is. Nonszensz, hogy ennek ellenére ugyanannyit fizettünk a koncesszióért, mint korábban.
MN: A TV2 és az RTL Klub volt a nagyvonalú? Mondja ezt annak dacára, hogy a két földi sugárzású kereskedelmi csatorna reklámbevételei az egekbe nőttek?
KG: A gyártási költségek is nagyságrendekkel nőttek, de ezt nem így kell mérni. Azért fizetünk, mert koncessziót kapunk egy országos frekvencia használatára. A frekvencia értékét nem az aktuális reklámpiacplafon határozza meg, hanem az, hogy azon a piacon, ahol amúgy fizetünk a jelenlétért, még hányan jelennek meg. 97-ben 3-4 konkurensünk volt, ma a háztartások többségében 47 van.
MN: A tévés reklámköltések 90 százaléka a két nagy kereskedelmi csatornához kerül.
KG: Ez igaz, de könyörgöm, melyik az a reklámozó, aki szívesen reklámoz egy olyan csatornán, ami kimutathatatlan, a statisztikai hibahatár alatti nézettséget produkál?
MN: Pont ezért akkora a jelentősége a digitalizációnak, illetve annak, hogy az új szabályozás bevezetésének késleltetésével a TV2 és az RTL Klub igyekszik minél tovább megőrizni a kedvező reklámpiaci pozícióit.
KG: De miért kell ezen csodálkozni? Mi a reklámpiacból élünk, nem támogat az állam. Az a dolgunk, hogy védjük ezt a piacot.
MN: Ez odáig rendben is van, amíg mindenki tiszta eszközökkel játszik. Az előbb mondta, hogy a politika ott áll az ORTT mögött. Az önöknek kedvező politikai döntéseket azonban beárnyékolja, hogy a miniszterelnök szoros baráti kapcsolatot ápol mindkét csatorna vezetéséhez közel álló emberekkel, az RTL Klubnál Kolosi Péterrel, az ön cégénél meg Bárdos Andrással.
KG: Dunsztom sincs, hogy milyen a kapcsolat Bárdos András és Gyurcsány Ferenc között.
MN: Sosem tagadták, hogy barátok.
KG: Ez igaz, de a miniszterelnökről gondolom, az Andrásról meg tudom, hogy elég leterhelt, nem hiszem, hogy sok időt töltenének együtt. Engem csak az érdekel, hogy a hírműsorok és a miniszterelnöki interjúk ne legyenek elfogultak.
MN: Arról tud, hogy Bárdos András valamiféle médiastratégiát írt a kormányfő stábja számára?
KG: Nem.
MN: Ön szerint összeegyeztethető az ilyesmi a pozíciójával?
KG: Azt el tudom képzelni, hogy valaki, mint az András, aki képernyőn van egy ilyen munkakörben, és kikérik a véleményét a média kezelésének az ügyében, akkor egy konferencián elmondja, és azt akár le is lehet írni.
MN: Az RTL Klub szerint a TV2 idén bevezetett reklámidő-értékesítési rendszere átverés, és ezért a hirdetők elpártolnak a csatornától.
KG: Magyarországon ma nagyon olcsó a televíziós reklám, ezért a tévék próbálják feljebb tornázni az árat, hogy a törvény által maximált, óránként 12 perces reklámidőt minél jobb áron értékesíthessék. A korábbi rendszerben a reklámozó megmondta, hogy mennyi embert szeretne elérni, mi meg azt, hogy ez mennyibe kerül. Mivel az alacsony áron túl sokan hirdetnének, az RTL Klub két éve behozott egy mozgó áras rendszert: ha nő az igény a reklámidőre, emelkedik az ár is. Mi maradtunk a régi rendszernél, de tavaly voltak olyan hónapok, amikor annyira megnőtt a reklámidőnk iránti kereslet, hogy nem tudtuk kielégíteni az ügyfeleket. Akkor azt találtuk ki, hogy garantáljuk a hirdetőnek a nézettséget - egy bizonyos ársávon belül. Ha nő a kereslet, nő az ár is, de csak akkor adjuk ténylegesen drágábban a reklámidőt, ha az ár elérte a sáv felső szélét. Ugyanez áll lefelé is.
MN: A konkurencia szerint önök alacsonyabb nézettség mellett tettek szert nagyobb reklámbevételre.
KG: Januárban teljesen váratlan módon hirtelen megnőtt a kereslet ahhoz képest, amit terveztünk, és ezen meglepődtek az ügyfelek. Aztán rájöttek, hogy ha átpártolnak, nem nyernek semmit, mert akkor megy fel jobban az ár.
MN: A hirdető nyilván azt nézi, hogy mennyi pénzébe kerül egy néző elérése. Ha ez az ár meghaladja a tervezett mértéket, akkor nem örül.
KG: A hirdetők Magyarországon még mindig nagyon elégedettek lehetnek, mert sokkal olcsóbban kapják meg a hirdetést, mint ha nem Magyarországon hirdetnek. Az ügyfelek 80 százaléka multinacionális cég, és ezt pontosan tudja.
