Orbán Tusnádfürdőn: Árnyékban

  • Parászka Boróka
  • 2007. július 26.

Belpol

Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy között félúton, a Szent Anna-tavat magába foglaló vulkanikus kráter alatt működik tizennyolcadik éve a tusnádi nyári egyetem. Ez itt a Székelyföld "mélye", román ember ide csak látogatóba jön (ha mer): ameddig a szem ellát, magyar falvak, fenyőerdők, ásványvízforrások, szamócát és gombát áruló erdei emberek. Kürtőskalácsillat. A tökéletes idill.

A két évtizedes táborsorozat a Fidesz "határon túli" stratégiájának legsikeresebb eleme. Itt szippantotta be az erdélyi magyar gimnazistákat és egyetemistákat a magyar jobboldal, hogy a kellemes nyári élményekből maradandó politikai szerelem és elkötelezettség szülessen. Egy színpadon zenélt itt az Emil.Rulez!, Kispál és a Borz, a Nox, no és persze Ákos. Közös bulik Orbán Viktorral, kezdőknek és haladóknak. A "székelyföldi Woodstockból" indult az a rövidnadrágos politika, amely sokáig meghatározta a magyar nemzetpolitikát. Itt lehetett demonstrálni, hogy a jobboldali politikust - a baloldalival ellentétben - szeretik Erdélyben. Itt lehetett nyugodtan, "ingujjban" beszélgetni, barátkozni, és megmutatni, hogy ide "hazavárják" a Fideszt.

Asztali örömök

(Nem) kis túlzással a tusnádi pecsenyesütésből és sörözésekből született a magyarigazolvány, a kettős állampolgársági népszavazás és a gondolat, hogy a magyar jobboldali szavazótábor erősítését erdélyi szavazatokkal kell és lehet megoldani. Magyarországon a politikai szerencse forgandó, Tusnád azért tökéletes hely, mert itt viszont állandó: az erdélyi nyári egyetem asztalfőjén, függetlenül attól, hogy kormányon van-e vagy ellenzékben, mindig Orbán Viktor ül. Õ a házigazda és a legkedvesebb vendég egy személyben. A protokollfőnök. Õt illeti a jog, hogy meghatározza: ki lehet részese a tusnádi nyilvánosságnak, és ki nem. A tábori asztalrend hosszú hónapokra előre elárulja, hogyan alakulnak a magyar-magyar konfliktusok és szövetségek. Volt idő, amikor a tusnádi seregszemlét Kövér László vezette. Néhány éve azonban Kövér eltűnt, már csak Németh Zsolt látható. Oldalt, a kispadon idén is feltűnt Martonyi János, és bár most csak a kopasz Markóra vonatkozó aranyköpését idézte a sajtó, egy időben ő volt az egyik legfontosabb előadó.

Tusnádon kenték fel és indították el fényes politikai pályáján a sokak által félt, mások által rajongott udvarhelyi polgármestert, Szász Jenőt. Ugyancsak Tusnádon kapta meg a selyemzsinórt is. Itt vált egyértelművé, hogy a leglátványosabb erdélyi Fidesz-befektetés, a Szász által irányított polgári politikai szerveződés megbukott, nem bírt életképes politikai párttá fejlődni és kiütni a ringből a tartós Fidesz-szövetségre alkalmatlan RMDSZ-t. E kísérlet tétje az volt, hogy vajon Erdélyben létre lehet-e hozni egy, a Fideszhez hasonló politikai szervezetet: az "anyapárt" jól működő itteni politikai hátországát. Ekkortájt Orbán balján Tőkés László, jobbján Szász Jenő foglalt helyet: fontosnak és hasznosnak tűnt az a gondolat, hogy az erdélyi közvélemény a magyarországihoz hasonlóan mozgósítható. Aztán Szász Jenő és vele az első erdélyi polgári szövetség eltűnt Orbán közeléből, majd az asztal mellől is. Csökkent, de legalábbis változott Erdély jelentősége a Fidesz-stratégiában. A néhány éve még ifjú reménységként, sikeremberként tisztelt Szász az idén az Orbán-Tőkés-vita alatt egy félreeső sátorban, söröspoharak mellett könyökölve keresett menedéket. A perzselő napsütés elől is.

Orbán mellől kikoptak az erdélyi politikusok, közéleti figurák. Oda a közel két évtizeden át épített, támogatásokkal és befektetésekkel erősített erdélyi "családi" háttér. Egyetlen nyíltan támogatott szövetséges maradt: Tőkés László, vele még mindig közös asztal mellől szólal fel Orbán. Mára azonban eltűntek a néhány éve még öröknek és megkérdőjelezhetetlennek tűnő "határon túli", "erdélyi" témák. A majd' háromórás Tőkés-Orbán-vitában a felek elbeszéltek egymás mellett. A közös felszólalás egyetlen funkciója az volt, hogy megerősítsék egymást. Tőkés méltatta a Fidesz egyházpolitikáját (és az EP-képviselőjelölt figyelmeztetett arra is: bármilyen nagy az igyekezet a "szekularizált" Európában, az egyházakat nem lehet kizárni a politikai életből). Orbán méltatta Tőkést, az egyház és a szellem emberét - de csak hogy ennek apropóján rögtön rátérhessen az új jobboldal szellemiségére (mely nem más, mint a '68-as ellenforradalom felszámolása.) Elvétve esett szó az utóbbi évek slágertémáiról, például az autonómiáról; és egyetlenegyszer bukkant fel hangsúlyosan a magyar egyetem ügye. Mindezek úgy fújtak ki, mint amilyen erős és fontos érveknek tűntek hosszú éveken át. (Mára már csak a second hand szocialista nemzetpolitikai kurzus használja ezeket, jobbára Brüsszelben. Õk még nem jöttek rá arra, amire a Fidesz elnöke már igen: funkciójukat vesztett, tartalmatlan jelszavakról van szó.)

Hazabeszéd

Orbán beszédében három nemzetpolitikai célt jelölt meg: a Magyar Állandó Értekezlet összehívását, a kettős állampolgárság kérdésének újbóli felvetését és a Határon Túli Magyarok Hivatalának visszaállítását. Mindhárom célkitűzés érvényét vesztette, különösképpen Erdélyben, ahol az uniós csatlakozás után teljes átalakuláson megy át a kisebbségi érdekképviseleti rendszer. Azon kívül, hogy Tőkés László (még) helyet kapott a tusnádi fehér asztalnál, semmilyen oka nem volt annak, hogy az Orbán-szöveg pont itt és most hangzott el. A vegytiszta magyar belpolitikai üzenetet nem vették Erdélyben, mert nem is vehették. Szó szerint: a diáktábor lakói testületileg távol maradtak az előadástól. Mit is kezdhettek a hajdani rövidnadrágos Woodstock-politikusok neo-punk utódai azzal a kijelentéssel, hogy a magyar középosztálynak történelmi szövetséget kell kötnie a magyar szegénységgel? Kínosan hiányzott Orbán beszédéből minden, ami a gazdasági felszálló ágban lévő Romániában a fiatalok számára érdekes és fontos lehetett volna. Nekik már csak néhány morzsa jutott a kilencvenes évek közepének lehasznált nemzetpolitikai üzeneteiből; pár érthetetlen és használhatatlan fogalom. A magyarországi sajtó kitüntető figyelmével ellentétben a helyszínen soha még ilyen kevesen nem voltak kíváncsiak arra, hogy mit mond Orbán. Még annál az asztalnál sem akadtak érdeklődők, ahol - a kis cetlire nyomtatott hirdetés szerint - Orbán Viktor "régebbi" könyveit árulták, fél áron, ponyváról. Az árnyékolt dísztribünnel szemben, a tűző napon csak a nyíregyházi, a pécsi meg a felcsúti Fidesz-küldöttség tagjai tartottak ki nemzetiszín lobogókkal. Feltűnt az Árpád-sávos zászló is, vásárolni is lehetett volna, de nem volt keletje: az erdélyi táborlakók nem értették vagy nem vették az üzenetet. Pedig Orbán külön kitért az Árpád-sáv apológiájára: beszédéből az derült ki, hogy megértéssel van azok iránt, akik számára kellemetlen jelkép, de ő fontos történelmi örökségként tartja számon. (Itt megint érintkezett a párhuzamosként futó Tőkés-beszéddel: a püspök hangsúlyozta, hogy nem csupán a szekularizáció visszavétele a fontos, hanem az is, hogy Európa keresztyén legyen.)

Régi motorosok

Mi tizennyolc év Tusnád-öröksége? Az erdélyi magyar árnyék-Fideszt nem sikerült létrehozni. A Fidesz által kreált politikusokat nem sikerült ringben tartani. Az Erdély-politika kiüresedett, értelmét vesztette. A mai magyar jobboldal csak azért jön át, hogy hazaüzenjen, és nem hoz mást magával, csak Árpád-sávos zászlót árusítókat és többtucatnyi motorost, akik Hargita és Maros megye útjain bátran lobogtatják a piros-fehér lobogókat. Don Quijote anyaországi leszármazottai az erdélyi szélmalmok földjén.

A kötelességtudó sajtósokkal együtt a Magyarországról exportált Orbán-követők száma alig érte el a 150-200 főt. A magyar hírműsorok kiemelt híreként kezelt üzenet nem volt más, mint egy szomorú, teret és időt vesztett magányos monológ, Tőkés és Németh Zsolt asszisztenciájával. Távoli üzenet, távoli címzetteknek egy kellemes erdei tisztásról szamócával, tücskökkel és bogarakkal. Németh Zsolt - a határon túli magyar ügyek felelőse - megadóan figyelte, hogyan sodródik a tusnádi beszéd egyre messzebb a határon túli magyar ügyektől. Tőkés pedig igyekezett tartani a ritmust Orbánnal. Amikor a (láhatóan gondosan és időben előkészített) spontán nézői kérdések között felmerült, hogy miért nincs megbékélés az erdélyi magyar belpolitikában, a püspök így válaszolta: a történet valahol az 1600-as évek táján kezdődik...

Neked ajánljuk