A gazdasági kamarákról szóló törvény tavaly novemberi módosítása előírja, hogy az agrárcégeken kívül minden hazai vállalkozás köteles néhány adat megadásával a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) illetékes megyei szervezetének a nyilvántartásába bejelentkezni, illetve hozzájárulás címén évente ötezer forintot a kamarának átutalni. Ezzel a vállalkozások nem válnak kamarai taggá, a regisztráció és a fizetés egyszerűen csak kötelező. A módosítás azt is kimondja, hogy a nyilvántartásba bejegyzett gazdálkodó szervezetek részére a kamara térítésmentesen köteles gazdasági, pénzügyi, adózási és hitelhez jutási tanácsadást nyújtani, valamint üzleti partnerkeresésben és pályázatfigyelésben segítséget adni.
Fotó: Narancs
Ha minden vállalkozás befizetné az ötezer forintot, az a kamarának 3,5-4 milliárd forint éves bevételt jelentene (700-800 ezer vállalkozás van, pontos számot senki nem tud).
A február végi határidőig 340-350 ezer vállalkozás, tehát az érintettek nagyjából fele regisztráltatta magát. Ez nem a végleges szám, mivel a kamara a határidőt rugalmasan kezeli, és először csak felszólítja az adatszolgáltatásra a különböző állami nyilvántartások szerint létező, de náluk nem regisztrált cégeket. Az erre sem reagálóknak sincs túl sok félnivalójuk, hiszen a törvény semmiféle szankciót nem helyez kilátásba - csupán annyit mond, hogy ezeket a cégeket is bejegyzi a kamara, nyilván az egyéb állami nyilvántartások alapján. Parragh László, az MKIK elnöke korábban azt nyilatkozta, hogy amelyik cég a felszólítás után sem hajlandó az adatszolgáltatásra, annak kezdeményezik a megszüntetését. Nem világos, hogy az elnök mire gondolt, hiszen az ilyen megszüntetésnek jogszabályi alapja nincsen, és egyelőre a kamara sem állami hatóság. A be nem fizetett kamarai hozzájárulás viszont a törvény szerint köztartozásnak minősül, és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) adók módjára behajtja. Az adóhatóság ugyan tízezer forint alatt nem foglalkozik behajtással, de a kamarai hozzájárulás bármilyen más tartozással összevonva, illetve legkésőbb a második éves elmaradás esetén magától is eléri a minimumot, tehát előbb-utóbb muszáj befizetni.
Money for nothing
A törvényből az sem derül ki, hogy az évi ötezer forint végül is a nyilvántartás költségeit vagy az említett kamarai szolgáltatásokat fedezi, valószínűleg a kettőt együtt. Kérdés, hogy mit kapnak a vállalkozások a pénzükért, és miért fizessen az, aki nem igényli a kamarai pályázatfigyelést vagy partnerkeresést? Hiszen aki hasznosnak tartotta a kamarai segítséget, eddig is beléphetett a köztestületbe (30 ezer vállalkozás tett így). Parragh László az Inforádió kérdésére kifejtette, hogy a vállalkozások jelentős része szerinte sem fog semmilyen kamarai szolgáltatásra igényt tartani, "ami amúgy hiba, de ez a realitás". Ennek ellenére azért nagyon jó a kötelezővé tett fizetés, mert a kamara "az általános gazdasági környezet javításában tud majd aktívan részt venni, és ez minden vállalkozásnak segít". A Narancs a kamara elnökével nem tudott beszélni, kérdéseinkre Dunai Péter főtitkár válaszolt. ' a kötelezettséget a társadalombiztosításhoz hasonlította, amit "mindenki fizet, ha beteg, ha nem", illetve a szakképzési hozzájárulással vetette össze, ami annak a vállalkozásnak is kötelező, amely nem tart tanulókat, és nem kap utánuk normatív támogatást. "Olyan ez, mint a közlekedőedény, mindenki azonos módon rak be, és különböző módon veszi ki."
Ha egy vállalkozás a kamarai szolgáltatásokra nem tart igényt, akkor a költségek, a vesződség és a méreg dacára nyilván azzal vigasztalhatja magát, hogy legalább lesz egy új cégnyilvántartás. Igaz, állami adatbázisok ma is vannak: a cégbírósági adatok alapján külön tartják nyilván a gazdasági társaságokat és az egyéni vállalkozásokat, az adóhatóság is több adatbázist működtet, nem beszélve a munkaügyi felügyelőségről, a versenyhivatalról vagy a fogyasztóvédelmi hatóságról. Az adatbázisok online kereshetők, de nincsenek egyben, ezért attól függően, hogy egy céggel kapcsolatban mire vagyunk kíváncsiak, mindet végig kell nézni, ráadásul az adatok korántsem naprakészek. Egységes(ebb) adatbázisokhoz viszont csak pénzért lehet hozzáférni (például a feketelista.hu tizenegy állami nyilvántartásból szerzi az adatokat). Azt nem tudni, hogy a nyilvántartások rendbetételére miért nem szán energiát maga az állam, vagy ha másra kívánja bízni a feladatot, miért nem pályázat útján választja ki a legjobb jelöltet - ilyesmit ma Magyarországon megkérdezni is fölösleges. A lényeg, hogy az új mennyivel fog többet tudni.
A törvény értelmében a kamarai regisztráció alkalmával meg kell adni a cégnevet, székhelyet (telephelyeket és fióktelepeket is), a végzett tevékenységeket és a cégméret szerinti besorolást (mikro-, kis-, közepes- vagy nagyvállalat) - azaz semmi olyat, ami ne lenne már most is nyilvántartva. (Hiszen amelyik vállalkozás nem regisztrál, annak adatait az állami nyilvántartásból töltik fel a kamarai rendszerbe.) Dunai Péter szerint a kamarai adatbázis azért lesz bővebb, mert az adatlapon - önkéntes adatszolgáltatás keretében - rákérdeztek a foglalkoztatottak létszámára, az árbevételre, és hogy a vállalkozás végez-e külkereskedelmi tevékenységet. "Ebből látni fogjuk, hogy megyénkénti bontásban hogyan néz ki a gazdaság szerkezete, erre lehet majd gazdaságszervezési akciókat építeni. Szeretnénk további adatgyűjtéseket szervezni, ami egy-két éven belül alkalmassá teszi az adatbázist arra, hogy ha valaki rákeres valakire, mert üzleti kapcsolatba akar kerülni vele, akkor meg tudja ítélni, kivel is áll szemben." Ugyanakkor a beküldendő adatlap kötelezővé teszi a cégvezető és az adatlapot kitöltő személy nevének, mobilszámának, e-mail címének, továbbá a vállalkozás bankszámlaszámának feltüntetését; online kitöltéskor (ami úgy online, hogy utána a kinyomtatott lapot postán vagy faxon kell elküldeni) e nélkül nem is enged tovább a program. "Szeretnénk, ha a területi kamaráknak a beregisztrált körrel élő kapcsolata lenne, ezen keresztül fel tudnák ajánlani a szolgáltatásokat. Ha nincsen élő kapcsolat, nem tudjuk felhívni, akkor nem működik a rendszer, nem tudnak teljesülni a célok" - mondja Dunai Péter. Kérdésünkre, hogy a nem kamarai tagoknak hogyan írhatnak elő kötelezően olyan adatszolgáltatást, ami a törvényben sem szerepel, a főtitkár azt válaszolta, ezeket a kamara alapszabálya tette kötelezővé, mivel a jogszabály felhatalmazta az MKIK-t, hogy a regisztráció részletes szabályait az alapszabályában rögzítse. "A kamarának ilyen értelemben a vállalkozásokra kötelező érvényű úgymond szabályalkotási jogköre van." Megnéztük, hogyan fogalmaz a törvény: a 8/A § (7) bekezdése szerint a kamara alapszabálya csak a jogszabályban taxatíve szereplő adatokon "felüli, önkéntes adatszolgáltatáson alapuló adattartalmára vonatkozó részletes szabályokat" állapítja meg.
Nagyon vagy kicsit alkotmányellenes
A kamarai hozzájárulás közteherré minősítése és a törvényi felhatalmazás nélkül kötelezően szolgáltatandó adatok ellen szót emelt a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete is. Lengyel Tibor, az egyesület elnöke lapunknak az új nyilvántartás értelmét is megkérdőjelezte: a kamaránál évente fogják felülvizsgálni az adatok érvényességét, a változás csak akkor derül ki, ha a vállalkozás jelzi - holott a mostani cégnyilvántartás is azért nem friss, mert a vállalkozások nem jelzik a változásokat. "A kamara honlapján látható, hogy minden héten egyszer adnak két óra pénzügyi-számviteli tanácsadást. Kíváncsi leszek, hogy a 700 ezres vállalkozói kört hogyan kezelik majd. Nyilván azzal számolnak, hogy a kutya nem fogja őket megkérdezni. Ezzel az erőszakos megoldással csak ellenszenvet váltanak ki, ne tudja meg, milyen megjegyzések érkeznek. De a három és fél milliárd, akárhogy is nézem, nagyon szép pénz" - tette hozzá.
Vadász Iván, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének alelnöke sem érti, mi szükség van ekkora cirkusszal megmozgatni sok százezer vállalkozást, rájuk lőcsölni egy új adminisztrációs kötelezettséget, és még ötezer forintot is beszedni. "Azt sem értem, eddig miért nem volt a kamarának olyan adatbázisa, amiben kutakodni lehet, hiszen eddig is voltak tagjaik." Az állami nyilvántartásokkal ugyanakkor szerinte is sok probléma van. Előfordul például, hogy egy cégnek már fel van függesztve az adószáma, tehát nem lehetne tőle számlát befogadni, de az áfaalanyok között még szerepel. Külön kell kikeresni, hogy nincs-e ellene munkaügyi bírság kiszabva, nem áll-e felszámolás alatt, vagy van-e annyi bejelentett alkalmazottja, amivel a munkát elvégezheti, különben az adóhatóság a megbízót bünteti meg. "A vállalkozás azért akar megnézni egy nyilvántartást, hogy megtudja, az üzleti partnerének rendben vannak-e a dolgai. Ezt most csak nagyjából tudja ellenőrizni, és az is nagyon időigényes - miközben nem ér rá, és egy perc alatt meg kellene tudnia nézni. Az állam nem teszi lehetővé, hogy a cégek gyorsan és flottul hozzáférjenek az információkhoz, de ha nem járnak el körültekintően, az adóhatóság megbünteti őket. A nagy kérdés, hogy miért nem az állami nyilvántartásokat teszik egybe és könnyen kereshetővé. Mert ez az új kamarai nyilvántartás megint nem ér semmit: nem a vállalkozásokat érdeklő dolgokról szól, és nem is közhiteles" - mondja az adószakértő.
A regisztrációnak és a díjfizetésnek nemcsak az értelme kérdéses, hanem az alkotmányossága is. Ezért Tordai Csaba ügyvéd (a Bajnai-kormány államtitkára, a Haza és Haladás Alapítvány kurátora) egy kft. képviseletében eljárva az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult. Érvelése egyrészt formai, hiszen a kamarai törvényt átíró passzusokat az egyes adótörvények módosításáról szóló salátatörvényhez csapták hozzá utólag, bizottsági módosítóként, a részletes vita lezárása után. Az Országgyűlés egyáltalán nem vitázott róla (az AB emiatt találta alkotmányellenesnek az egyházügyi törvényt is), amivel még a mára legendássá vált zárószavazás utáni módosítókkal okozott normasértésen is túlment. A tartalmi kifogás szerint a kötelező kamarai befizetés az AB gyakorlata alapján akkor minősül alkotmányosnak, ha a kamara közhatalmi jellegű hatáskörökkel rendelkezik: ez az MKIK esetében nem áll fenn, hiszen eleve a kötelező kamarai tagság volna az alapja. A jogszabályon alapuló fizetési kötelezettség még akkor lehetne alkotmányos, ha arra az egyének szintjén nem kezelhető kockázatok közös viselése miatt volna szükség (mint a társadalombiztosításnál), vagy olyan szolgáltatások kötelező igénybevétele miatt, ami nélkül a közösségi együttélés nem biztosítható (például a szemétszállítás). A pályázatfigyelés vagy a pénzügyi tanácsadás aligha ilyen - ezekről mindenki el tudja dönteni, hogy igényli-e, és ha igen, akkor kitől.
A kamarai erőszakosságnak ugyanakkor lehet pozitív hozadéka is. Mint Tordai Csabától megtudtuk, fellépésük célja az is, hogy a most alakuló alkotmánybírósági gyakorlatot formálják. Január óta ugyanis az nyújthat be alkotmányjogi panaszt, aki a rendelkezésére álló bírósági eljárásokat már kimerítette. A kamarai hozzájárulással szemben viszont nem lehet bírósághoz fordulni, hiszen a díjfizetésről nem a kamara, hanem a törvény határozott. Ilyen esetekre az AB-ról szóló törvény ugyan lehetővé teszi az alkotmányjogi panasz benyújtását, de csak "kivételes" esetekben, és a testület akkor fogadja be a panaszt, ha "alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést érint". A kiszámíthatatlanságot okozó korlátozásokat az ügyvéd beadványa alkotmányellenesnek tartja, ezért egyúttal ezek megsemmisítését is kérte.
Megjavultak
A regisztráció és a hozzájárulás fizetése valójában kompromisszum eredménye, és valószínűleg ideiglenes állapot. A cél ugyanis a kötelező kamarai tagság bevezetése volt, csakhogy az MKIK és a Magyar Agrárkamara összeveszett azon, hogy az élelmiszer-ipari és -kereskedelmi cégek melyikükhöz tartozzanak (az agrárcégeknek egyelőre regisztrálniuk és fizetniük sem kell). A kormány az egy éve zajló vitában nem tudott egyik lekötelezettje javára sem dönteni, ezért átmenetileg a tárgyalt módon jutalmazta, hogy az MKIK az előző kormányok alatt "jól viselkedett", és nyilván most is tudja a dolgát. Az említett rádióinterjúban Parragh László a regisztrációs kötelezettség bevezetését "kármentésnek" titulálta, amíg a Vidékfejlesztési Minisztériummal folytatott viták miatt nem lehet bevezetni a kötelező tagságot. Dunai Péter is azt mondta a Narancsnak, hogy nincsen messze az idő, amikor kötelező lesz a kamarai tagság, hiszen "az egy fejlettebb rendszer, ez annak az előszobája". A helyzet érdekessége, hogy ha kötelező lenne belépniük a vállalkozásoknak, akkor fel sem merülne, hogy a díjfizetés előírása alkotmányellenes.
Az persze más kérdés, hogy közpolitikailag volna-e (illetve, mint láttuk: lesz-e) értelme újra bevezetni a 2000. január 1-jétől eltörölt kötelező kamarai tagságot. A valamennyi vállalkozást az MKIK-ba terelő törvényt az Antall-kormány alatt hozták, és bár a Horn-kormány nagyon utálta, nem merte visszavonni: erre az első Orbán-kormány szánta rá magát. Ha tehát az érveket keressük, elég megnézni az 1999-es parlamenti vita jegyzőkönyveit. A fideszes képviselők ekkor egymásra licitálva fejtették ki, hogy a kötelező tagság a kamarát semmittevésre ösztönözte, a tagdíj nem arányos a nyújtott szolgáltatásokkal, és ha önkéntes a csatlakozás, majd az lép be, akinek megéri. Salamon László egyenesen úgy vélekedett, hogy a Horn-kormánynak csak a szája járt, de a kötelezés megszüntetése az Orbán-kormányra maradt. Sümeghy Csaba, a kamarai törvény előkészítését végző kormánymegbízott azt is megjegyezte, hogy amelyik uniós tagállamban valóban létezik a kötelező tagság, ott is mérhetetlenül utálják, és komoly elégedetlenségi mozgalmat indítottak ellene. Továbbá biztosan nagyszerű szolgáltatásokat nyújt a magyarországi kamara, de ez a vállalkozások többségét olyannyira nem érdekli, hogy még a kamarai vezetők választásában sem vesznek részt. Ezek a vezetők viszont azzal foglalatoskodnak, hogy önnön fontosságukat bizonygassák; ennek érdekében feltupírozott statisztikákat gyártanak, soha nem használt anyagokat készíttetnek, és a közvéleményt azzal etetik, hogy a kisvállalkozások számára nélkülözhetetlenek. Ami állami feladatot a kamara mégis elvégez, azt egy kormányrendelettel bármikor át lehetne adni egy állami hatóságnak, az ugyanúgy megcsinálná. Sümeghy akkor még annak is utánanézett, hogy a kamarának átadott közigazgatási feladatokat előtte a minisztériumban három munkatárs végezte, majd a területi kamaráknál ugyanehhez összesen 63 alkalmazottra volt szükség, "hozzáteszem, nem is rossz pénzért". A kötelező tagság megszüntetése körüli cirkusz a fideszes kormánymegbízottat arra engedte következtetni, hogy "egy szűk vezetői réteg mindenáron hatalmon kíván maradni", és eközben "a vállalkozók kiszolgálása lesz az az álarc, ami mögé be lehet bújni".
Persze ez az első Orbán-kormány idején volt. Ma már nyilván más a helyzet.
FőnökségParragh László közismerten jó kapcsolatot ápol Orbán Viktorral, tavaly a Fidesz kongresszusán is tiszteletét tette. A választások előtt megállapodtak abban, hogy a kamara is részt vesz a leendő kormányprogram kialakításában. A tankötelezettség leszállításának Parragh volt a kezdeményezője, hiszen a vállalkozásoknak az az érdekük, ha a fiatalok iskola helyett náluk dolgoznak, és ehhez a cégek még támogatást is kapnak az államtól. A kamara megkapta a szakképzés felügyeletét (ehhez 2,8 milliárd forint is jár évente), így a tanrendből elkezdhették kivenni a közismereti tantárgyakat, ami rövid időn belül végleg analfabéta, ezért munkaképtelen tömegeket fog eredményezni. Az elnök üdvözölte, amikor az országos érdekegyeztetés korábban kifejezetten hatékonynak bizonyult rendszerét a kormány szétverte, és egyúttal helyzetbe hozta az oda sehogyan sem illő, bár a vállalkozói szövetségek és a szakszervezetek helyett magát valamiért érdekvédőnek gondoló MKIK-t. Mivel a nemzeti jövedelem kiáramlik az országból, Parragh helyesnek tartotta az ágazati különadók kivetését is. Az előző kormányt többek között azért bírálta, mert a költségvetési kiigazítás elsősorban a bevételek növelésére összpontosított. Igaz, két évvel ezelőtt azt is mondta, hogy "a görögök láthatóan kijutottak a bajból". Az MKIK 36 fős elnökségének pékségvezetőtől vízműigazgatón vagy Mosonyi György volt Mol-vezéren át kozmetikusig sokféle tagja van, többségük vélhetően tisztességes vállalkozó. Kicsit beárnyékolja a függetlenség látszatát, hogy elnökségi tag (és a budapesti kamara elnöke) Szatmáry Kristóf, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára, Petykó Zoltán, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöke, míg Kocsis István volt MVM- és BKV-vezér szerepeltetésénél inkább a kamarai honlap elmaradt frissítésére gyanakszunk. |
