A regnáló Fidesz-hatalom mély meggyőződése, hogy hibáinak beismerése, pláne korrigálása felettébb nyomorúságos dolog, ezért inkább a végsőkig ragaszkodik minden döntéséhez, bármekkora bukta legyen is az. Ritka eset, amikor jobb belátásra bírható, ám akad azért egy-két kivétel, amikor ez sikerült. Ezek közül az emlékezetesebbeket gyűjtöttük össze.
MTVA: az első eredmény
A közmédiában levezényelt tavaly nyári tisztogatások idején az érintett szakszervezetek meglehetősen erőtlennek tűntek. Tüntetéseiken jó, ha pár százan lézengtek, még maguknak a kirúgottaknak jó része sem gondolta úgy, hogy érdemes lenne azokon megjelenni. Egyebek mellett ezért is szánhatták el magukat a Lomnici Zoltán volt főbírót retusáló riportbotrány kirobbanása után a közmédiás szakszervezeti vezetők, Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka, hogy az érdekérvényesítés hagyományos eszközeit hátrahagyva december elején éhségsztrájkba kezdjenek. (Igaz, céljuk sem a dolgozói érdekképviselet volt már, hanem a sajtóetika legalapvetőbb normáinak betartatása. Nagy Navarro Balázzsal készült interjúnk itt, az MTVA pszichikai hadviseléséről szóló írásunk itt található.)
Fotó: MTI
Az MTVA vezetésének erőfeszítései az akció ellehetetlenítésére még inkább a demonstrálókra irányította a hazai és a nemzetközi médiafigyelmet. A szakmai és etikai normák meghökkentő áthágása, valamint az, hogy az egyik érintett, Papp Dániel rövid közmédiás karrierje során már nem először bukott le hírhamisítóként (ő készítette a köztévé azóta hírhedtté vált Cohn-Bendit-anyagát is), illetve a választott tiltakozási forma radikalitása végül együtt elérte, hogy az MTVA legalább néhány lépésnyit visszavonuljon. Az MTVA vezetője, Böröcz István távozását ugyan nem sikerült kikényszeríteni, de Élő Gábor, az MTI Hírcentrum igazgatója és Papp Dániel az éhségsztrájk hatodik napján belebuktak az ügybe. Élőt kirúgták, Pappot azonban csak felmentették a Hír- és Hírháttér Főszerkesztőség főszerkesztői megbízatásából, másik MTVA-s állását, a közéleti műsorokért felelős főszerkesztői posztot továbbra is betölti. A tiltakozás fontosságát az adja, hogy ez volt az első eset 2010 áprilisa óta, amikor a hatalmi helyzetben lévőket meghátrálásra kényszerítette egy civil tiltakozás.
Trafó
A történet kezdetén, tavaly márciusban Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár egy parlamenti felszólalásában vetette fel, hogy szerinte Markó Ivánnak és Bozsik Yvette-nek kellene adni a Trafót. Így mindkettőjükre egyből az a levakarhatatlan gyanú vetült, hogy politikai hátszéllel fognak nemsokára hozzájutni a Trafóhoz. A pályázatot év végén ki is írták, és ezen Bozsik Yvette nyert Szabó Györggyel, a Trafó addigi vezetőjével szemben. Bozsik pályázatát a narancs.hu hozta nyilvánosságra először azután, hogy megkapta kinevezését. A meglehetősen kidolgozatlan munka nemigen támasztotta alá Tarlós választásának megalapozottságát, és tovább erősítette a politikai támogatás gyanúját.
Kinevezése után Bozsikot számos fórumon éles kritika érte, sőt, a Trafó jövőjéről szóló februári konferenciára végül a koreográfus el se ment, s Bozsik később közleményében „kiemelte, hogy a Trafó – Hálózatba kötve konferencia szervezői és felszólalói a minimálisan elvárható bizalom helyett mindent megtettek annak érdekében, hogy bizonygassák vezetői alkalmatlanságát, és ezzel a Trafó megszüntetését vizionálják. Tették ezt a szakmai aggodalom és hozzáértés, a független civilek álarcában úgy, hogy közben a pályázaton vesztes előző vezető támogatói között volt olvasható néhányuk neve, és többen munkakapcsolatban álltak a Trafóval.” Bozsik aztán – kedden ezt szintén a narancs.hu írta meg először – úgy döntött, hogy visszalép.
Bozsik visszalépése nem a politikára gyakorolt civil nyomás eredménye, hiszen a főváros kitartott volna Bozsik mellett, hanem az újdonsült igazgató gondolta meg magát. A motivációk között lehet, hogy Bozsik (például Dörner Györggyel szemben) jelenleg is alkotó művész, és valamelyest fontos neki a szakmai reputációja. Tarlós természetesen egy magát liberálisnak nevező kör megfélemlítő akciójának tulajdonította mindazt, ami történt. Ugyanakkor a pályáztatás gyakorlatának ismeretében korántsem biztos, hogy akár középtávon is volna ok örömre.
MTVA ismét
Március elején az MTVA levetítette Pesty László magyar romákról szóló dokumentumfilmjét, amelyben a cigányság ábrázolása minden elvárható szint alatt teljesített. Az objektív nézőpontot mellőző munka jelentős felháborodást váltott ki, az MTVA vezetése pedig másfél ezer ember aláírását tartalmazó petíciót kapott. Ezt követően bejelentették, hogy „a társadalmi érzékenységre” tekintettel nem fogják újra játszani a filmet, amely megfogalmazásuk szerint „sajátos nézőpontból” foglalkozott a roma–nem roma együttéléssel. Úgy remélték, hogy ez a „sajátos nézőpont” majd segít „egy egészséges vitát (…) generálni”.
Mivel az Egymillióan a sajtószabadságért támogatta a tiltakozó akciót és örömmel számolt be sikeréről, többen azzal támadták a csoportot, hogy elárulta magát, mert igenis tetszik neki a világnézeti alapú cenzúra akkor, ha ők gyakorolhatják. Ezek a bírálatok mintha megfeledkeznének arról, hogy a „sajátos nézőpontú” műsorszám a köztévén ment le, márpedig ilyenkor számon kérhető némi objektivitás és megkérdezhető, hogy az ártalmas sztereotípiák felerősítésére tett kísérlet valóban közszolgálatnak minősül-e.
Fotó: MTI
És az orvosok bére
Tavaly tavasszal a Magyar Rezidens Szövetség arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy tagjai tömegesen letétbe helyezték felmondóleveleiket, s amennyiben nem emelik meg fizetéseiket, december végén „élesítik” a felmondást, majd elhagyják az országot. A kormányzattal folytatott tárgyalások miatt decemberben nem került sor az akcióra, végül kedden Réthelyi Miklós, a NEFMI vezetője bejelentette: a havonta bruttó 350 ezer forint alatt kereső orvosok egységesen bruttó 65 ezer forint béremelést kapnak júliustól (januárig visszamenőleg). Ez az összeg a rezidensek bérét – éppen azért, mert az eddig szégyenletesen alacsony volt – jelentősen emeli, és valódi győzelemként könyvelhető el; ráadásul ezt a legfelsőbb illetékes döntéshozótól, a minisztériumtól kellett és sikerült kicsikarniuk.
A bérek ugyanakkor még mindig messze elmaradnak mind a nyugat-európai átlagtól, mind pedig az orvosok eredeti követeléseitől. A Rezidens Szövetség közleménye szerint ugyan „az egészségügyben dolgozók számára ez az elmúlt évtized legjelentősebb intézkedése”, mégis úgy fogalmaznak később, hogy a szövetség „a letétbe helyezett felmondásokat 2012 márciusában nem fogja élesíteni”. Vagyis a meccsnek nincs feltétlenül vége.
A fiatal orvosok küzdelme szívós és taktikus volt, miközben tudták, hogy pótolhatatlan szakértelmük igazi adu. Nem véletlen tehát, hogy a legkomolyabb eredményt is ők érték el a kormányzattal szemben.
