A papírforma szerint
igazi, vaskos baromságnak ígérkezik az ilyesfajta program. Viktor nyilván látványosan nyit a keresztény (nem feltétlenül KDNP-) szavazók felé, nehogy Torgyán József belügyminisztereként vonuljon be a magyar államtörténetbe. Az ötlet abszolút életrevaló.
A díszteremben táblás ház, a tömött széksorokban 95 százalékos arányban bácsik és nénik; nem multifrusztrált MIÉP-tüntető ötvenesek, akik rikácsolva szólnak ránk, hogy ne dumáljunk a Csurka beszéde alatt, hanem disztingvált, kedves és optimista tekintetű idősek. "Majd a Viktor", ez van az arcukra írva, és a Fidesz-vezér kiválóan mozog a Timur és csapata-feelingben. Még a legszakállasabb frázisokat ("Magyarország ma egyfajta elvtársi brancsvilág és a vadkapitalizmus keveréke") is kitörő tapsviharral fogadják, ez az, fiam, gyerünk! Kicsit nehézkes kimutatni a püspöki körlevél és a Fidesz-vitairat közötti rokon vonásokat, ezért a hozzászólók olyan általánosságokkal példálóznak, amelyekkel még a Bibliát és a Sztálin-alkotmányt is rokonítani lehetne (lásd keretes anyagunkat, a Magyar Polgári Együttműködés szórólapját).
Gyulay püspök
gondoskodik róla, hogy a hülyeségeket gyűjtő újságírók ne távozzanak üres kézzel. Nevezzük ezt teológuskórnak: ilyenkor a beteg kizárólag az ötezer évvel ezelőtti pásztortársadalmak fogalomkészletéhez adaptált hasonlatokkal (kőszikla, kenyér, nyáj, szalonna, homok stb.) bír operálni. Gyulay püspök például így szemléltet: "A családban a gyerek nem nagyon tudna megtanulni beszélni, ha egyedül élne egy lakatlan szigeten, magára hagyatva." A teológuskór másik súlyos tünete, hogy amúgy egyértelmű dolgokat az érthetetlenségig túlmagyaráznak. Gyulay püspök a következő metaforával fejezte ki például azt, hogy "összefogásra van szükség": "A szalámi jó étel, de fel kell szeletelni, hogy meg lehessen enni. A magyarságot is meg lehet enni, ha fel van szeletelve."
Viktor ígéretes
jövőt jósol azoknak a hallgatóknak, akik ´90-ben az MDF-re szavaztak, és rosszulesett nekik, hogy a párt egyes tagjait gyakorta fasisztázta le a sajtó. "Az előző kormányt gyakran támadták az antiszemitizmus és a sovinizmus nemtelen vádjával. Ezek a vádak már életkorunknál fogva is leperegnek rólunk", aggodalomra tehát semmi ok. Eddig tart a papírforma, ezután váratlan fordulat. Bolberitz Pál, a Pázmány Péter katolikus egyetem professzora például amellett, hogy feltűnően hasonlít Paul Newmanre, üdítően szellemes dolgokat mond. A sajátos magyar konzervativizmus, vagyis az izomból, az erős érzelmi felindulásból való rétorkodás helyett Bolberitz végig az intellektus talaján marad. Fut még Martonyi János ügyvéd és Jávor Béla, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alelnöke, mire leesik, miről is van szó. Értelmes, jó szándékú, jól kommunikáló, politikailag nehezen kikezdhető emberek álltak össze (igaz, jelen van még Nemeskürty professzor, Szabó Iván és néhány további MDNP-s), valószínűleg ez a stáb kívánja megjeleníteni azt a normális jobboldalt, amire az országnak szüksége van. Ha ez lesz a jobbközép, mindenki jól jár, persze a legjobban a Viktor, aki így megússza tán a Torgyánt (bár Hornt valószínűleg még így se), és anélkül kerülhet a következő kormányba, hogy nap mint nap hisztis pszichopatákkal kelljen szolidaritania. (A rendezvényen nem volt jelen MDF-, KDNP- vagy FKgP-politikus, vagy ha igen, jól elbújt.)
Ami a Fideszt hadműveletében visszavetheti, az a
saját sajtóosztálya
Amikor Viktor megkéri a Narancs fotográfusát, ne húsz centiről vakuzza szemközt, az teljesen helyénvaló. De hogy a sajtófőnök (Tátrai Eszter) Gerald Durrell nővérének modorában panaszolja ország-világ előtt, hogy Viktort már megint alulról fotózzák, az erős szereptévesztés. Aztán kiderül, attól tartanak, a Viktort orrtúrás közben kapjuk le, vagy hasonlóan kompromittáló pozitúrában, pedig gondolom, Viktor fel van készülve, és reggelente 2-2 centiliternyi Melt szőrtelenítővel öblíti át orr- és füljáratait, egyszóval aggódni fölösleges.
A szünetben büfé, repi svédasztal mindenkinek, utána Osváth György, aki az Európai Unió igazgatójának mondja magát, a Fidesz és a kereszténydemokrácia viszonyát elemzi, "a kereszténydemokrácia nem azonos a KDNP-vel", ilyenek. Teljesen épeszű hozzászólások sorozata közben jócskán az ebédidőbe csúszunk, a közönség a beszédek között tízesével old kereket, de érdemes várni. Időközben beugrik, ki az a gálzoltánosan jellegtelen, BM-es arcú csótány: ő Murányi László. Hozzászól. Az egyházak alig megtűrtek a rádióban-televízióban. A médiában mindenhol ugyanaz a maroknyi csapat, beporozzák egymást, degeneráltak, keverik az esperest a kanonokkal. Esténként 50-60-70 ezret kapnak a tévében fél óráért, ami Murányi Lászlónak igen fáj. Beszél még arról, hogy a médiát vissza kéne vennie a köznek (vagyis az ő, a Gépista meg Liebmann Kati számára), de nem ez az érdekes, hanem az, hogy a közönség lelkesen tapsol. Csalódás. Mindegy, a fő kérdés, tapsol-e a Viktor. Nos, az esperes-kanonok poénnál mosolyogva köhintett, a beszéd végeztével azonban taps helyett menedzsernaptárnyitogatást-csukogatást mímelt. Nem akar konfrontálódni a 98-as Híradó főszerkesztőjével? Vagy mi?! Tátrai Eszter Fidesz-sajtófőnök persze figyelte, hogy állandóan előrehajolgatok, tapsol-e a Viktor, ráadásul meg is kérdeztem tőle, hogy a Murányi az utóbbi percek tükrében közelebb áll-e a Fideszhez, mint tavaly ilyenkor. A sajtófőnök éber volt: "Aztán benne lesz a cikkben, mi?" Valószínűleg, már csak a hírértékből kifolyólag is, magyarázkodunk. "A Murányi feliratkozott, hozzászólásra" - közölte. És? Közelebb áll?, forszíroztuk tovább a dolgot. "Nem tilthatjuk ki a Narancs fotósát, nem tilthatjuk ki a Murányit sem." Fő a következetesség.
- winkler -
| A Magyar Katolikus Püspöki Kar ... kötelességének tartja, hogy ... értékelje az ország gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetét (5) | ... hat esztendővel az első szabad választások után talán kellő történelmi távlattal rendelkezünk ahhoz, hogy megértsük, mi történt Magyarországon 1988 és 1996 között (Bev.) |
| A társadalmi tevékenységekben való részvétel általános emberi és keresztény kötelesség (8/c) | (A FIDESZ) jövőképének középpontjában a polgár áll ... aki otthon van a világban (1) |
| Mondanivalónkat szakmai elemzések nyomán állítottuk össze, a közérthetőség kedvéért mégis igyekszünk kerülni a szaktudományok nyelvét. (11) | ... olyan vitairatot készítettünk, amely egy párt tapasztalatait, a társadalomban megfogalmazódott véleményeket és ... tudományos igényű kutatási eredményeket kísérel meg ötvözni (Bev.) |
| Bízunk benne, hogy ... a közös munkálkodás ... elindít egy szélesebb körű társadalmi összefogást is azért, hogy az elemzést ... tettek kövessék (12) | ... közös gondolkodásra hívjuk az olvasót, hogy ... minél szélesebb körben vitathassuk meg gondolatainkat (Bevezetés) |
| Kultúránk csak akkor erősödhet meg újra, ha ... valós és elérhető jövőképet és értékrendet tudunk átadni a fiataloknak (108) | Tudatos kapcsolat, szövetség fűzi a jelen emberét a múlthoz és a jövőhöz... az élőket a holtakhoz és a születendőkhöz. ... Emberi társadalom nem létezhet tartósan e szövetség nélkül (3) |
