Kormánykoncepció a prostitúció visszaszorítására: Erogén zónák

publikálva
1997/36. (09. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A nyolcadik kerület prostituáltjait nem rázta meg az a hír, hogy a múlt csütörtöki kormányülésen megvitatták a prostitúció visszaszorítását célzó koncepciót. Az sem érdekli különösebben a legrégebbi szakma képviselőit, hogy ezen a héten már megkezdődött az erről szóló törvénytervezet előkészítése. Zavart a Tavaszmező utcában és a Rákóczi téren csak az a lassan cirkáló harminc luxusautó keltett, melyben a kurvanegyed újrafelosztásán dolgozó család tagjai ültek.

A nyolcadik kerület prostituáltjait nem rázta meg az a hír, hogy a múlt csütörtöki kormányülésen megvitatták a prostitúció visszaszorítását célzó koncepciót. Az sem érdekli különösebben a legrégebbi szakma képviselőit, hogy ezen a héten már megkezdődött az erről szóló törvénytervezet előkészítése. Zavart a Tavaszmező utcában és a Rákóczi téren csak az a lassan cirkáló harminc luxusautó keltett, melyben a kurvanegyed újrafelosztásán dolgozó család tagjai ültek.

Minthogy a nyolcadik kerület szavazótáborát erősítem, nem áll tőlem távol a prostitúció - három sarok, ha jól számolom -, mégis jól el kellett azon gondolkoznom, mit mondanék annak a nőnek, akire a múlt héten a kormány elé került tervezet következményei vonatkoznak majd, ha a parlament elfogadja a prostitúció visszaszorításáról rendelkező törvényt. (A kormány elé került tervezet egyes részleteit lásd keretes anyagainkban.)

A hivatal hangja

Kacziba Antal, a Belügyminisztérium (BM) helyettes államtitkára szabadságát megszakítva jött fel Budapestre múlt csütörtökön, hogy az Aktuálisban ismertesse a prostitúció visszaszorításának új koncepcióját. A programot azonban felborította a népszavazással kapcsolatos kormányálláspont-változás, a stúdióban aznap este Kuncze Gábor volt a főszereplő.

A helyettes államtitkárral péntek reggel a monori Ezüstszekér panzióban találkoztunk. A négyes út zsúfolt, de a lassú haladásért nem hibáztathatók a padkán álló, nyáriasan könnyű ruhába öltözött lányok. Melltartóhoz felénk kevesen vesznek fel térdig érő fehér csizmát (szó, ami szó, van némi bája), de a lányok - korukat tekintve húszon innen - integetései egyértelművé teszik: nem a debreceni tanévnyitóra igyekeznek. "Személyigazolványt, jogosítványt, forgalmi engedélyt kérek", barátkozik Kacziba ex-rendőrtábornok a panzió parkolójában. "Állítólag magáé ez a hely!", próbálunk mi is szellemeskedni. "Bárcsak az enyém lenne!", jelzi a helyettes államtitkár, érti a tréfát: "A feleségem testvéréé." Ennyiben maradunk.

"A tervezet kidolgozásánál tisztában voltunk azzal, hogy a prostitúciót megszüntetni nem tudjuk, de az volt a célunk, hogy egyértelművé tegyük a hatóságok és az önkormányzatok lehetőségeit. A kormány elé került koncepcióban fontos követelmény a prostitúció fogalmának pontos meghatározása. Ha ez megvan, akkor ki lehet mondani, hogy hol tilos prostitúciót folytatni: például közintézmények, szociális intézmények, iskolák, óvodák, egyházi szertartásokra kijelölt épületek közelében. A törvény koncepciója szabad kezet ad a polgármesteri hivataloknak: bárhol megtilthatják az ilyen tevékenységet, de ilyen szélsőséges döntésnél úgynevezett türelmi zónákat kell kijelölniük", vázolja a kormány által elfogadott álláspontot Kacziba Antal. Felvetésünkre, hogy ennyi erővel akár a bordélyházakat is kötelezővé tehették volna, az államtitkár a fejét rázza. "Nézze, mi 1955-ben aláírtuk a New York-i Egyezményt, amely tiltja az emberkereskedelmet, a prostitúciót. Egyébként jellemző, hogy akkor kikötöttük: vitás ügyekben nem fogadjuk el a hágai nemzetközi bíróság illetékességét. Persze azok az országok, melyek gyakorlatát a kérdést illetően az utóbbi időkben tanulmányoztuk - Hollandia, Nagy-Britannia és Németország -, nem írták alá ezt az egyezményt. Magyarországon emiatt tilos a bordélyházak működtetése." (Lásd Az Egyezmény című keretes anyagunkat.)

A szakma hangja

Õr utca. Fülig Jimmy jut eszembe, meg a batáviai börtön folyosója. Az Õr utcában két tábla lehet majdan a járatlan olvasónak hivatkozási alap. Az egyik szerint Pais Antalra, Gábor Áron ágyúöntő segédjére emlékeztek márványtáblával negyvennyolcban a fővárosi iparosok, a másik egy farostlemezre festett szöveg, amely az újvezetéssel megnyílt drinkbárra (abasári bor kilencven forint, rexasztal, Ny: 8-22) figyelmezteti a környékbelieket. Az Õr utcán gyér a forgalom, csak néhány lány várja a családi vasárnap ünneprontóit.

"Nem vagyunk stricik", fordul hozzám a szotyolázást megszakítva néhány szemeteskukára támaszkodó fiatalember a József utca sarkán. "Én meg nem vagyok Szabó László", próbálok ismerkedni. Tárgyalási alapnak ez elég, ám néhány perc múlva a két állítás egyikéről kiderül, hogy hamis.

"Amíg a környéken lakók kilencven százaléka a kurvákból és a szobáztatásból tartja el magát, addig hiába hoznak itt mindenféle törvényeket, nem lehet megszüntetni a prostitúciót. Álljál itt fél napot, aztán meglátod, hogy azok is idejárnak, akik döntenek rólunk", állítja az egyik fiatalember, aki nem strici. Divatos ing, némi tetoválás, "napszemcsi". Cipő is teljesen rendben. Nő somfordál a férfi mellé, súg valamit a fülébe, ötszáz forintot kap válaszul. "A kihívó öltözködés, a felkínálkozás, akár szóban, akár ismert kézmozdulatokkal történik, büntethető lesz", próbálkozunk összefüggést vonni a törvénykoncepció és az ötszáz forinttal gazdagabb hölgy között. "A feleségem. Süteményt akar magának venni. Azért van az utcán, hogy nekem ne kelljen lopni, rabolni", nyugtat meg két szotyolahéjköpés között a ránézésre huszonöt éves férfi. "Persze hogy divatosan öltözködik. Nézz körül, minden nő úgy öltözik, hogy jól nézzen ki. Erre izgulnak az emberek. Nem lehet titok az, ha valakinek jó melle vagy jó segge van. Ha ez tényleg baj, akkor a divattervezők és a divatcuccok gyártói a felelősök. Miért csinálnak ilyen ruhát? Ha már a divat is tilos, akkor azt is megtilthatnák, hogy az ember a lakásából kitegye a lábát. Pedig azt mondják, az ember társas lény. Ahhoz, hogy üzletet kössön, valahol meg kell ismerkedni. Hol tegye, ha nem az utcán? Várjál, megyek én is!", szól a felesége után. "Minden cukrászda zárva, nem kaptok sehol süteményt!", figyelmezteti a mellette álló nem strici fiatalember. "Miért nem azt vizsgálják az okosok ottan a Parlamentben, hogy miért kell nekünk az utcára küldeni a feleségünket? Mi ezzel keressük meg azt a kis betevőt. Akkor hozzál nekem fél grammot!", toldja meg egy ezressel a nőnél lévő pénzt az elmaradt cukrászsütemény feletti aggodalmát könnyen kiheverő férj. Középárfolyamon megy a speed, konstatáljuk gyors számításokat végezve az illegális kábítószerek áráról. "Minden olcsóbb ezen a környéken", folytatja beszélgetőtársunk, "és tisztességes szerelmet kap az ember. Szállodában vagy kupiban tízezer alatt nem úszod meg azt, amit itt kétezerért megkaphatsz. Itt elégedett törzsvendégek vannak." Nincs okunk kételkedni, egy háromezres Mitsubishi éppen harmadjára megy el mellettünk. Benne középkorú férfi, egyedül, talán nem véletlenül.

A kerület hangja

Csécsei Béla a prostitúcióval legjobban fertőzött nyolcadik kerület, Józsefváros polgármestere. Õ balatoni vakációját szakítja meg azért, hogy a rádióban nyilatkozzon a kormány elé került koncepcióról. Csécsei szerint a jelenlegi helyzethez képest, amikor a hatóság gyakorlatilag semmit sem tehet a prostitúció ellen, mindenképpen előrelépés a törvénytervezet. A kérdés akár jogos is lehet: ha már ilyen súlyos, rengeteg embert érintő ügyről vitáztak a tervezés során, akkor miért nem vonták be ebbe a munkába a kurvákat vagy azok képviselőit? "Nem egyeztettünk, mert itt azt a problémát akartuk megoldani, amely a kerület lakóit irritálja. Mi szabályokat akarunk hozni a többség érdekében, és ezeket a szabályokat nem azért hozzuk, hogy a szabálysértőknek jó legyen. Egészen biztos, hogy nem a normális életnek kell menekülnie a prostitúció elől. Nem az iskolákat, óvodákat, templomokat kell arrébb vinni, hogy a prostituáltak szabálysértés nélkül végezhessék a dolgukat. A prostitúció nem szabályos bűncselekmény. A zsebmetsző és a meglopott nem keresi egymást, a kurva és az annak szolgáltatásaira vágyó bármi áron megkeresi a másik felet. A Józsefváros, mint ahogy a többi kerület sem, nem tilthatja ki a prostituáltakat. Itt nem lehet eljátszani azt, hogy nálam tilos, a szomszéd kertjében meg mindegy, hogy mi történik. Közösen kell megtalálni a legjobb megoldást. Én hiszek abban, hogy ha elfogadják a törvényt, nyugodtan végigmehet bárki a József utcán, nem kell rosszul éreznie magát a provokatív beszólásoktól."

"Túl sok itt a ha!", vágunk közbe. Csécsei szerint ez nem véletlen. A polgármester úgy véli, az utóbbi időkben túl sok arra illetéktelen, a helyzetet nem ismerő hivatalnok akarta a kurvakérdést megoldani. "Mi hét évvel ezelőtt vetettük fel, hogy legyen olyan törvény, ami gátat szab annak a folyamatnak, ami a Józsefvárost a legzüllöttebb, legrosszabb hírű kerületté teszi. Ez idő alatt már sokan kitalálták, hogy mi kell nekünk, rengeteg terv készült, és semmit sem javult a helyzet. Ha most megfelelő jogosítványokat kap az önkormányzat, akkor elviselhető lesz a kerület."

A szakma hangja

Rendőrségi kisbusz halad el mellettünk, hosszasan bámulnak bennünket a vargák. "Ezek is minket baszogatnak", panaszkodik az egyik stramm férfi, velem együtt már vagy négy nem strici támasztja a kukát. "Kiugranak az autóból, oszt odavágnak a falhoz, rúgják szét a lábaimat. Itt hatósági visszaélések vannak! Figyelj, itt a környéken, a kocsisoron, a Rákóczi téren van két-háromezer kurva. Olyan ez, mint egy nagy fészek, jól elvan benne mindenki. Itt egy férfira négy nő jut, azoknak negyvenöt százaléka kurva. Amíg mi magunkat irányítjuk, addig ők (vélhetően a hatóságok - P. Sz. R.) ne akarjanak beleszólni a dolgunkba. Foglalkozzanak azokkal, akik Budapest határában az út mellet strichelnek!", tesz kísérletet a konkurencia letörésére egy elegáns mozdulattal a helyi érdek. "Ott is tilos lesz prostitúciót folytatni, csakúgy, mint az óvodák, nemzetközi pályaudvarok környékén", nyugtatgatjuk, a törvénytervezetben nem szerepel az oszd meg és uralkodj elv. "Az óvoda és az iskolák környékén tényleg szűnjön meg az, ami most van. Ez tény és való, ebben igazat adok nekik", kerül első ízben közös álláspontra a tervezettel interjúalanyom. "Nem tesz jót egy gyerek erkölcsi normájának, ha nap mint nap ezzel a dologgal találkozik. De ha ezt ilyen jól kitalálták, akkor miért nem épít az állam lakásokat, ahol a nők fogadhatnák a partnereket? Na megyek, szippantok egyet", tekint a beszélgetésünk közben visszatért feleségére, tudva, hogy utolsó, költői kérdésére csak értelmezhetetlen adatokat sorolhatnánk hajléktalanokról, munkanélküliségről, az általa másként kezelt piacgazdaságról. Távozása után a placcon hagyott feleségét próbáljuk szóra bírni, elvégre nem a férjéről, hanem róla próbál a törvénytervezet dönteni. Mosolyát ugyan megkapjuk, de válasz nélkül maradunk.

"Hiába próbálkozik, ezektől semmit sem tud meg, fél valamennyi", töri meg a csendet egy fogatlan, ránézésre hatvanéves asszony. "A múlt heti cirkusz miatt!" Az egyik éjjel harminc luxuskocsi, hatszázas Mercedesek, Jeepek, BMW-k cirkáltak hosszasan a negyedben. "Az egyik régi család megelégelte az újak jelenlétét. Csajonként és naponta tízezret akarnak azért, hogy a kurvák itt állhassanak. Jó, van olyan nő, aki negyvenezret is megkeres naponta, de mit csináljanak azok, akiknek nem megy ilyen jól az üzlet. Azért van most olyan kevés prosti itt a környéken", teszi helyre a dolgokat az asszony. "Na és mire jutottak a férfiak?", érdeklődünk. "Nincs megegyezés. Szerintem hamarosan háború lesz, mert az új emberek sincsenek kevesen, fizetni meg nem akarnak. Vér fog folyni, aztán egy ideig megint csend lesz a negyedben", fejezi be, nem hagyva kétséget afelől, hogy ezt a konfliktust nem a prostitúció visszaszorítására készülő törvény fogja megoldani.

A kerület hangja

"Én, ha a térképre nézek, azt szemlélem, hogy hol nem laknak a kerületben, hol lehetne türelmi zónát kialakítani. Egy-két ilyen hely van, a pályaudvarok környéke, a gumigyár, az Asztalos Sándor utcai ipartelep is lehetséges helyszín a prostitúcióra. Nagyon nehéz, nagyon rögös út áll előttünk ennek a kivitelezésében. De ha megnézzük azokat az országokat, amikről úgy gondoljuk, hogy már megoldották a prostitúció problémáját, akkor kiderül, hogy azoknak is állandó gondjaik vannak", meséli Csécsei polgármester. "Amszterdamban a városi tanács negyedévenként foglalkozik ezzel a kérdéssel. Van-e elegendő hely arra, hogy lebonyolítsák ezeket a légyottokat, zavarják-e a lakókat? Ott darabszámra megmondták, hogy azon az egyetlen helyen a városban hány prostituált lehet, mennyi lehet a kirakatbordélyokban. Abszolút szabályozott helyzet, és mégis mindig vissza kell térni rá, mert ott is vannak törekvések arra, hogy még több helyen még több lány legyen. Ez egy óriási üzlet. Ezzel mindenkinek számolnia kell", figyelmeztet a veszélyekre a polgármester. "A legutóbbi kimutatások szerint a kerületben minden szinten javultak a bűnözésről szóló mutatók, nálunk volt a legnagyobb a pozitív változás. Ha a törvényben leírtak egyértelművé teszik a rendőrök számára a prostitúcióval szembeni fellépést, ha meg lesz határozva a bizonyítás mikéntje, az, hogy ki miért és hogyan büntethető, akkor további javulás várható a Józsefvárosban", prognosztizálja - részben saját esélyeit a következő önkormányzati választásokra készülve - a polgármester.

A hivatal hangja

A tervezetben szerepel a nyomtatott és az elektronikus sajtóban megjelenő szexuális szolgáltatások reklámjának visszaszorítása is. Kacziba Antal - mint mondja - nyomban lemondaná kedvenc napilapját, ha abban olyan hirdetést találna, amely prostitúciót eredményezhetne. A helyettes államtitkár szerint komoly viták várhatók a törvénytervezet megalkotása közben. "Rengeteg olyan kérdés van, amire pontos válaszokat kell adni ahhoz, hogy a hatóság értelmezhesse. Például: ki a prostituált, és miről lehet felismerni? Mi a felkínálkozás? Mi a ráutaló magatartással történő felhívás? Hogyan minősíthető ez jogi szempontból? Franciaországban nyolc éve vitatkoznak ezen a jogalkotók. Nálunk a törvényhez szükséges részletszabályokat úgy kell megalkotni, hogy ne teremtsen jogbizonytalanságot", érezteti a tárcákra váró gondokat Kacziba Antal.

A Budapest felé vezető út mellett is ott állnak az egyelőre meghatározatlanok. Egyikük nyelvével belülről kidudorítja az arcát, tenyere mintha szorítana valamit, ütemesen mozog a szája előtt. Egyértelmű jelrendszer. Ebben az országban senki sincs könnyű helyzetben.

Pálinkás Szüts Róbert

Az Egyezmény

Az Egyezmény a prostitúcióra települő élősdi cselekményeket illetően az abszolút tiltás talaján áll, s a prostituáltat megsegítésre szoruló áldozatnak tekinti. E prostitúcióellenes nemzetközi megállapodás "prostituáltbarátnak" pedig azért tekinthető, mert ajánlást sem tesz a prostituált - mint természetes személy áldozat -elnyomására; sőt a megállapodás éppen a prostitúcióra "kényszerült" személy megsegítését szolgáló elvárások sorát fogalmazza meg. Külön kiemelendő az Egyezmény 6. cikkelye. E cikkely határozottan elutasítja a prostituáltat stigmatizáló, diszkriminalizáló valamennyi hatósági eljárás lehetőségét. (Ennek az ajánlásnak a lehetséges szabályozási modellek közötti választáskor lehet jelentősége.)

Összefoglalóan: az Egyezmény a "felszabadítani" kívánt prostituált számára igen kevés biztosítékkal, segítséggel szolgál, így e norma csupán céljában lett abolicionista, ugyanakkor társadalmi hatásában végül is prostituáltellenes maradt. Az Egyezmény cikkelyeiben írt ajánlások és az egyes nemzeti jogalkotás, joggyakorlat terén jelentkező megoldások közötti különbözőségek miatt számos, az Egyezményhez csatlakozó állam - s köztük hazánk is - a mai napig képtelen volt a nemzetközi norma szándékolt céljainak megvalósítására.

Nem véletlen, hogy 1993-ban az egyéni prostitúció legalizálását illetően a magyar jogalkotás csupán "fél lépésre" szánta el magát: az 1993. évi XVII. törvény ugyan dekriminalizálta az üzletszerű kéjelgést, azonban az ellenszolgáltatás ellenében gyakorolt akár egyszeri közösülés és fajtalankodás továbbra is szabálysértésként üldözött cselekmény maradt.

A jogsértésnek ez a foka mind a társadalom, mind az érintettek számára komolytalannak bizonyult, miközben a rendőrséget a bizonyítás nehézsége és a jelenség utcai változatának tömeges megjelenése, kezelhetetlensége gyakorlatilag tehetetlenségre, kudarcra kárhoztatta.

Az Egyezményben részes európai államok az alábbiak: Albánia, Belgium, Belarusz, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Ciprus, Csehország, Horvátország, Dánia, Finnország, Franciaország, Jugoszlávia, Lengyelország, Lettország, Luxemburg, Macedónia, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Ukrajna.

E szerint - a szabályozási mintaként gyakran emlegetett - Anglia, Ausztria, Hollandia, Németország, Svájc nem részese az Egyezménynek; így nem is kötik őket e nemzetközi norma ajánlásai.

(Részlet a kormány elé került jelentésből)

A prostitúció magyarországi helyzete

Olyan jogi konstrukció kialakítása szükséges, amely kétségtelenné teszi mind a prostituált, mind a jogot alkalmazók számára, mi a jogos és mi a jogtalan, s amely módot teremt arra, hogy a jelenség tiltott formáival szemben a jelenleginél hatékonyabban felléphessen a hatóság. A jogi szabályozásnak egyben az ifjúság egészséges fejlődéséhez fűződő társadalmi érdekek érvényesítését is szolgálnia kell.

Nem lenne kívánatos az sem, ha a Magyar Köztársaság élne a bordélytilalom talaján álló Egyezmény 25. cikkelyében biztosított felmondás lehetőségével. Nemzetközi jogi - s természetesen: nemzetközi politikai - szempontból ugyanis célszerűtlen volna, ha éppen az Európai Unióhoz csatlakozásunk időszakában mondanánk fel e nagy horderejű, jórészt a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ajánlásokat megfogalmazó Egyezményt.

A magyar viszonyokat, másrészt az Egyezményben írt szigorú korlátokat figyelembe véve elsősorban a korlátozott abolicionista modell alkalmazására nyílhat lehetőségünk.

(Részlet a kormány elé került jelentésből)

Tényállások

A közterületi prostitúció tiltott, szabálysértést megvalósító formája akkor valósulna meg, ha az ellenérték fejében történő szexuális szolgáltatás felajánlására a jogszabályban vagy az önkormányzat által meghatározott védett övezetekben, illetve az önkormányzat által e célból kijelölt türelmi zónán kívül, vagy azon belül ugyan, de nem az önkormányzat által meghatározott időben kerülne sor. E területen a szabálysértési tényállás tiltsa a szexuális szolgáltatás felajánlásának a ráutaló magatartásformákban megnyilvánuló változatát is.

A tényállásnak általánosan tiltania kell a szexuális szolgáltatás közterületeken történő felajánlásának agresszív, másokat zaklató formáját.

Szabálysértésként kell értékelni azt a magatartást is, ha az elkövető (kliens) a prostituáltat a védett övezetben vagy - türelmi zónák kijelölése esetén - a zónán kívül hívja fel a szexuális szolgáltatás gyakorlására, vagy a prostituált erre irányuló ajánlattételét ott fogadja el. E szabálysértés - a területre tekintet nélkül - megvalósul, ha a prostituált kiskorú.

Szabálysértésként kell büntetni mások szexuális szolgáltatásának írásos, kép- vagy hangrögzítés útján történő felkínálását, hirdetését, valamint az abban való közreműködést.

Közigazgatási bírsággal kell sújtani azt a sajtószervezetet és műsorszolgáltatót, amelyik közreműködik abban, hogy valamely személy vagy szervezet más szexuális szolgáltatását hirdethesse, közvetíthesse.

A BM álláspontja szerint nem lenne szerencsés, ha a tilalmat megszegő prostituáltakkal szemben főszabályként a büntetőjogi eszközökkel léphetnénk fel. Általánosnak a szabálysértési fenyegetettséget célszerű tekinteni. Legfeljebb a tilalmat többször, avagy a több tilalmat egy időben megszegő prostituált büntetőjogi felelősségre vonása lehetőségének megteremtését tartjuk indokoltnak.

(Részlet a kormány elé került jelentésből)

A szabályozás lehetséges alternatívái

Nem lehet kétséges, hogy a prostitúciót kizsákmányoló, a prostituáltat csupán "termelőeszköznek" tekintő cselekményváltozatok büntetőjogi fenyegetettségéről a továbbiakban sem mondhatunk le.

A szabályozási stratégiánk középpontjában a közterületen és a nyilvános helyen folyó prostitúciós jelenségek korlátok közé szorítása áll. Ennek folytán indokolt felhagynunk a jelenség általában vett tiltásával.

A korábbiakból kitűnően azonban a hazai prostitúció kezelésére a "tiszta" abolíciót, illetve a "tiszta" prohibíciót alkalmatlannak tekintjük; úgy gondoljuk ezért, hogy a megoldás lehetőségeit a feltételekhez kötött legalizálás irányában célszerű keresnünk.

(Részlet a kormány elé került jelentésből)

A Pénzügyminisztérium pénzt lát

A PM az anyaghoz fűzött általános pesszimizmusán túl azt a kívánalmat is megfogalmazta, hogy az adókötelezettséggel a prostituáltakat kizsákmányolókat is adóztatni szükséges. A felvetés azért irreális, hiszen a társminisztérium a bűncselekményt elkövető prostitútort (a kerítőt, a kitartottat, az üzletszerű kéjelgést elősegítőt) az önmagát leleplező, feladó szerepbe kívánná kényszeríteni, ami teljességgel életszerűtlen.

(Részlet a kormány elé került jelentésből)

Társadalmi vita

Húsz társadalmi szervezetet, négy tudományos munkát folytató állami intézetet, öt felsőfokú tanintézetet, a három önkormányzati szövetséget, a Budapest-fővárosi Polgármesteri Hivatalt, a huszonhárom fővárosi kerület önkormányzatát, illetve a parlamenti pártokat képviselő szervezeteket kereste meg a minisztérium.

A megszólaltatottak szinte mindegyike implicite (!) a korlátozott "szabályozó", tehát az egyéni vállalkozói alapon működő, a szexuális szolgáltatást nyújtó hatósági, egészségügyi kontrollálását és adóztatását lehetővé tevő modell (reglementáció) előnyeit hangsúlyozta. Általában illuzórikusnak minősítették az abolicionista szellemiségű Egyezmény elveit és ajánlásait fenntartás nélkül követő, a közterületi prostitúciót helyben, időben és módjában korlátozó, ugyanakkor a prostituáltak nyilvántartását, egészségügyi ellenőrzését és adóztatását mellőző megoldást. Az észrevételt tevők zöme mellőzhetetlennek tartotta az állami, elsősorban az egészségügyi területen jelentkező kontroll érvényesülését.

(Részlet a kormány elé került jelentésből)

A nemi erkölcs elleni bűncselekmények alakulása

A cselekmény megnevezése 1991 1992 1993 1994 1995 1996
Erőszakos közösülés 470 438 410 436 417 423
Szemérem elleni erőszak 202 218 183 281 228 263
Természet elleni fajtalanság 17 9 17 44 42 19
Természet elleni erőszakos fajtalanság 818283 106 101 65
Megrontás 146 166 165 187 193 150
Vérfertőzés 9 16 17 27 14 12
Üzletszerű kéjelgés és elősegítése* 67 116 69 34 49 45
Kitartottság 18 18 40 47 75 60
Kerítés 70 43 1 684 236 236 145
Szeméremsértés 511 800 298 444 279248
Összesen 1 591 1 906 2 966 1 842 1 5432 199

Forrás: Rendőrség-AH-BM VIR

*Az üzletszerű kéjelgés bűncselekmény törvényi tényállását az 1993. évi XVIII. tv. 103. § (1) bekezdése 1993. V. 15-től hatályon kívül helyezte.

publikálva
1997/36. (09. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra