A környezetvédelem és természetvédelem területi szerveinek fő problémái 1990-ben, a megalakulás után kezdődtek, ugyanis a vízügytől való hivatali elválást követte a költségvetési támogatáson, az álláshelyeken és a vagyonon (házak, laboratóriumok, autók, műszerek) történő osztozkodás. (Lásd Strukturálni című keretes írásunkat.)
A vízügy "pozíciói"
sokkal jobbak voltak: például a területi szervek 78 milliárd forintnyi vagyonából a környezet- és természetvédelem mindösszesen 0,68 milliárd forinttal részesedett. Az Állami Számvevőszék utóbb felülvizsgálta a megosztást törvényességi és eredményességi szempontból. Idézzük a vizsgálat egyik összegző megállapítását: "A két tárca vezetője intézkedjen a nem megfelelően hasznosított ingatlanokért, a vagyon kezeléséért, a szétválasztást követő rendezetlen pénzügyi kérdésekért, a pontatlan adatszolgáltatásokért felelős személyek felelősségre vonása iránt."
A környezetvédelmi és természetvédelmi hivatali szervezetek számára azonban nemcsak emiatt voltak nehezek az első évek. Emlékezetes, hogy a kilencvenes évek elején "derült ki" a legtöbb súlyos baj, így például feltárult a szovjet katonaság és a szocialista nagyipar örökségeként hagyott környezetpusztítás. A környezetvédelem közkatonái azonban elszánt és elkötelezett emberek: a szervezet néhány év alatt ismertté és elfogadottá vált a polgárok számára.
Az 1994 nyarán kezdődött
államigazgatási reform
jegyében ugyan időről időre történtek elbocsátások, a környezetvédelem hivatali és szervezeti struktúrája lényegében érintetlen maradt. Az elbocsátások miatt a jó szakemberek - kényszerűségből - igyekeztek időben váltani. Mivel az elbocsátások főként a nem budapesti szerveket érintették, ezért az elvándorlás is a vidéki szerveknél volt nagyobb arányú.
Noha időnként fölröppentek hírek a szervezet teljes összeomlasztásáról, a jogismerő hivatali apparátus ezt nemigen vette komolyan, hiszen a jogkörnyezet 1990 óta alapjában véve változatlan maradt: a hatósági jogköröket megváltoztató törvény előkészítésének semmi nyoma. A területi államigazgatási szervek reformjának első üteméről szóló, 1027/1996. (VI. 3.) számú kormányhatározat mellékletében közölt javaslat szerint "a környezetvédelmi, valamint a természetvédelmi igazgatóságok összevonásával egységes környezet- és természetvédelmi szervezet jön létre", ámde, ismételjük, ez pusztán javaslat. A megvalósulásig még hosszú a jogalkotók útja (új törvény, új kormányrendelet). Ezért érte a szakmát villámcsapásként az a - sajtótájékoztatón - elhangzott bejelentés, miszerint a természetvédelmi hatósági jogkör, valamint négy környezetvédelmi felügyelőség (Baja, Szombathely, Nyíregyháza, Gyula) megszűnik.
A tervezet szerint a természetvédelmi hatóságok (nemzeti parkok) ezentúl csak területgazdálkodási, kutatási és oktatási feladatokat látnának el, hatósági jogkörük megszűnne. A szakemberek a jogkörelvonás következményeit tartják a legsúlyosabbnak. Jelenleg egy-egy nemzeti park évente több ezer engedélyezési, szabálysértési, hatósági ügyet visz, nem is beszélve a hatástanulmány-köteles ügyekben történő szakhatósági közreműködésről (bányanyitás esetén, a hulladékégetők, vegyi üzemek hatásainak vizsgálata a természeti értékekre). Ha az összevont igazgatóságok viszik az ügyeket, akkor vagy oda is fel kell venni természetvédelemhez értő szakembereket, vagy a nemzeti parkoktól kell elvonni őket, ám így munkájuk az utóbbi területen hiányozna. Szilvásy György államtitkár szerint nem erről van szó, a szakemberek maradnak ott, ahol vannak. Ha természetvédelmi kérdést kell az immár összevont hatóságoknak megoldani, akkor ugyanazokat kérik majd fel, akik eddig is csinálták. Vagyis fából vaskarika.
Eddig tizenkét környezetvédelmi felügyelőség
működött. Az új elképzelés szerint hét vagy nyolc összevont igazgatóság lenne, amelyek az ökológiai régió elve alapján állnának föl. Hogy hogyan is néz ki az ökológiai régió szerinti felosztás, azon október közepén még erősen dolgozott a minisztérium. Aztán Szilvásy György az "ökológiai régió" fogalmat elvetette, ugyanis a parlament közigazgatási albizottságában Simon Imre képviselő megállapította, hogy ilyen felosztás nincsen. Ha meg nincs, hát nincs.
A területen dolgozó szakemberek készséggel beszéltek aggályaikról, de kérték, ne név szerint hivatkozzunk rájuk, mert állásukat féltik. Beszélgetőpartnereink több dologtól tartanak, például az összevonás miatt sokuknak más városba kell költözni - már ha megmarad az állásuk. Az államtitkár ugyan mindenkit igyekezett megnyugtatni, hogy egyetlen szakembert sem akarnak elbocsátani, ám ezt cáfolja az a szakszervezetnek küldött irat, amelyben az érintett szervezetek vezetőségét arra biztatja a minisztérium, hogy maguk kezdeményezzék egyes munkatársak elbocsátását. (Egyesek bújtatott kádercserékről beszélnek.) Az államtitkár azonban nyilvánosan úgy foglalt állást, hogy a megnövekedett feladatok miatt minden egyes státusra szükség van. (A tervezett átszervezések ellen a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete tiltakozott.)
Mindent összevetve az átszervezés nem kerül többe, mint a jelenlegi struktúra működése. Az 1997-es tervezett költségvetési keretbe belefér az is, hogy mondjuk az egyik helyen eladunk egy épületet, a másikon meg veszünk egyet - legalábbis ezt tudtuk meg, amikor a pénzügyi háttérről érdeklődtünk. Arra viszont nem kaptunk választ, hogy a megnövekedett feladatokra lesz-e anyagi fedezet.
Az átszervezés igazi értelme
egyelőre nem világos. De az átszervezés utáni időkre vonatkozóan már most megfogalmazható egy súlyos kérdés. Bizonyos, hogy találnak még az országban illegálisan lerakott hulladékot; lesz, aki veszélyes vagy környezetet szennyező üzemet akar építeni; lesz orvvadász és állatcsempész. És vajon lesz-e, aki az állampolgárok védelme érdekében az ügyeket - akár büntetésről, akár engedélyről van szó - hatékonyan, gyorsan és szakértelemmel fogja intézni?
Mangel Gyöngyi
Strukturálni
A környezetvédelem önálló hatósági szervezetei 1990 végén alakultak meg újra. Önállóságukat a nagy hatalmú vízügy 1988 nyarán vette el: a frissen alakult Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium "az állami irányítás egységesítése érdekében" Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖVIZIG) néven összevonta a vízügyi, környezetvédelmi és természetvédelmi helyi szerveket. 1990-ben aztán a szétválás mind minisztériumi, mind területi szinten megtörtént: létrejött a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, s a KÖVIZIG-ek is osztódtak: 12 Vízügyi Igazgatóság, 12 Környezetvédelmi Felügyelőség és 9 Természetvédelmi Igazgatóság alakult. Egyúttal a hatósági jogköröket is szabályozták, mind a környezetvédelmi, mind a természetvédelmi első fok a területhez került, a másodfokú (felülvizsgálati) jogkört az újonnan alakuló Környezetvédelmi Főfelügyelőség és a Természetvédelmi Hivatal kapta.
A hatósági jogkörökről az 1990. évi LXVIII. törvény rendelkezett, a törvény végrehajtása céljából hozott 43/1990. számú kormányrendelet meghatározta a szervek és vezetőik jogállását. Az 1990-ben létrehozott szervezet struktúrája, feladat- és hatásköreik megfelelnek az európai gyakorlatnak. A területi illetékesség meghatározásánál "forradalmi" vívmánynak minősült, hogy az nem a megyék szerinti tagozódáshoz, hanem környezetvédelmi kritériumokhoz (a vízgyűjtőterületek szerinti felosztáshoz) igazodott.
Elosztani
Amikor az átalakítás terve napvilágot látott, a minisztérium terveire ellenzéki össztűz zúdult, és a környezetvédők is tiltakoztak. De nemcsak ez okozott gondot a KTM-nek: tavaly ismertették az Állami Számvevőszék jelentését a Központi Környezetvédelmi Alap (KKA) kezelésével kapcsolatos hiányosságokról. A KKA működését azóta a környezetvédő szervezetek, illetve az ÁSZ újra bírálták. Az október 16-i környezetvédelmi bizottsági ülésen az ÁSZ képviselője és Szilvásy György KTM-államtitkár között éles vita bontakozott ki a KKA felhasználásáról. Az ÁSZ munkatársa furcsállotta, hogy más fejezeteket finanszíroztak a KKA-ból, mint ami az eredeti tervekben szerepelt. A zöld mozgalom képviselői jelezték, hogy esetleg kilépnek a termékdíjtanácsokból és a KKA tárcaközi bizottságából, mivel úgy érzik, hogy sem megfelelő rálátásuk, sem megfelelő ráhatásuk nincs a KKA elosztására.
Összegabalyodva
A hatósági jogkör elvonása mellett egy, a nemzeti parkokkal kapcsolatos ügy is borzolja a kedélyeket. Előkerült egy tanulmány, amit az Altus Rt. készített arról, hogyan lehet az Aggteleki Nemzeti Parkból közhasznú társaságot alapítani. A tanulmány szerint - közölte velünk a barlangért aggódó egyik szakember - a Baradla-barlang értéke mindössze 47 millió Ft - ezt a bevételek figyelembevételével állapították meg. A Fidesz - Magyar Polgári Párt képviselői sajtótájékoztatót tartottak erről: tiltakoztak a nemzeti parkok esetleges gazdasági hasznosítása ellen, ami akár a rejtett privatizáció kezdete is lehet.
Az inkriminált tanulmány azonban nem a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) felkérésére készült, mint azt Szilvásy György államtitkártól megtudtuk. Az Altus Rt.-t az Aggteleki Nemzeti Park igazgatósága kérte fel a régi jó viszonyra való tekintettel. A nemzeti parkok önálló gazdálkodású szervezetek, joguk van tanulmányt készíttetni, csak arra nincs joguk, hogy a minisztérium hozzájárulása nélkül közhasznú társaságot üzemeltessenek. Mellesleg a jogszabályok nem is teszik lehetővé, hogy nemzeti park közhasznú társasággá alakuljon, csak bizonyos feladatok ellátása - például szálloda üzemeltetése - történhetne közhasznú társasági formában.
"A tanulmány készítése valóban a mi ötletünk volt, és nem a minisztériumé", erősítette meg értesülésünket az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója, Baross Gábor. Az Altus elsősorban gazdasági, ingatlanforgalmazási, pénzügyi tanácsadói feladatokkal foglalkozó részvénytársaság, környezetvédelmi, illetve természetvédelmi tevékenységéről, mint azt a HVG kimutatta, nincs hír. "Tavaly szerettünk volna egy átvilágítást a gazdasági tevékenységünkről, és mindenképpen külső céget akartunk megbízni", tájékoztatta a Narancsot Baross Gábor. "Akkor ajánlották nekünk az Altust, mivel már több nemzeti parknál végzett átvilágítást." Baross Gábor nehezményezte, hogy a Fidesz nem kérdezte meg őket a sajtótájékoztató előtt.
Egyébként egyre többen feszegetik a KTM és az Altus Rt. kapcsolatát. Az Altust, amely igen rövid idő alatt cégbirodalommá vált, a volt KISZ-főnök, Gyurcsány Ferenc alapította. Az Altusra állítólag Bakos Sándor, Baja Ferenc személyi titkára hívta fel az aggtelekiek figyelmét. Bakos azért ismerhette jól az Altust, mert korábban a cég igazgatótanácsi (it) tagja volt Kiss Elemérrel, a Miniszterelnöki Hivatal jelenlegi közigazgatási államtitkárával együtt (Kiss kinevezése előtt szintén lemondott it-tagságáról). Bakos még a KISZ-ben tevékenykedett együtt Gyurcsánnyal és Szilvásy Györggyel, a KTM mostani közigazgatási államtitkárával.
Az Altus nemrég ismét szóba került: a Miniszterelnöki Hivatallal és a KTM-mel közös pénzügyi tanácsadó céget alapított, a Korona Költségvetési Tanácsadó és Államigazgatási Ellátó Rt.-t. A tervek szerint ez a cég kezelte volna a Központi Környezetvédelmi Alap (KKA) évi 15 milliárd Ft körüli összegét. Meg nem erősített információk szerint az Altus arra is ajánlkozott, hogy a KKA-hoz pályázóknak elkészíti a pályamunkát.
Október 21-én a parlamentben Dávid Ibolya (MDF) képviselő a politikai és gazdasági élet összefonódásával kapcsolatban név szerint emlegette a KTM néhány magas pozícióban lévő munkatársát.
