A jövőben várhatóan keményedik az SZDSZ hangvétele a koalíciós tárgyalásokon, markánsabban jelenítik meg a párt liberális arculatát - nagyjából így summázható a kisebbik kormánypárt hétvégi küldöttgyűlésének eredménye. És bár most nem szavaztak a koalícióról, a teremben azok kaptak vastapsot, akik a legszívesebben otthagynák Horn Gyulát.

A szabad demokraták küldöttgyűlése azzal kezdődött, hogy két gorilla felállt a háztetőre, banánokkal kezdték el dobálni egymást, mégpedig olyan erővel, hogy több ház oldala leszakadt, ha pedig eltalálták egymást, ujjongva verték a mellüket. Illetve bocsánat, nem a küldöttgyűlés kezdődött így, hanem a sajtószobában felállított komputer egyik játéka - az öt piros telefon mellett a hermetikusan elzárt újságírók egyetlen kommunikációs eszköze.

Bemenni ugyanis nem mehettünk be az ülésterembe, a radikális glasznoszty pártja most jobbnak látta, ha a küldöttek a médiát mellőzve eresztik ki a koalíciós frusztrációt. Így viszont kiszivárgó küldötteket kellett lerohanni, Petőre és Godot-ra várni, informátorokkal titokban randizni, szendvicseket, pogácsákat és lényegtelen információkat rágni. Mert hát, ahogy a sajtóosztály egyik munkatársa találóan fogalmazott, "a küldöttgyűlés azt jelenti, hogy küldöttek gyűlnek".

Pedig ott benn, a szabad demokrata ködben nem lényegtelen dolgok zajlottak: az SZDSZ

hajtott végre a hét végén. Logikus módon nem merült fel a kormányból való távozás megszavaztatása - hiszen ez túl hamar behatárolta volna a párt mozgásterét -, de a három szabad demokrata minisztériumot relatív sikersztoriként értelmező Pető Iván ötvenperces nyitóbeszéde csak mérsékelt, a sztárrá avanzsált Hack Péter markánsan koalícióellenes felszólalása viszont ("a mielőbbi kilépésben nagyobb esélyt látok az SZDSZ megújulására") vastapsot kapott. Nagy siker volt még a koalíciót hatásosan és dinamikusan pártoló Magyar miniszter ("nem menekülhetünk el a kormányzati felelősség elől"), a koalíciót lebegtető Lotz miniszter, valamint Eörsi István író, aki konkrétan megvizsgáltatta volna a további együttműködés tárgyi (politikai) és személyi feltételeit, hozzátéve: "A jelenlegi miniszterelnök kormányzati stílusa ellentétben áll a megvalósítandó kormányzati célokkal." Ezt senki se vitatta, a legkevésbé Pető küldött, aki megállapította, hogy a jelenlegi szoci vezetéssel nem tud jobb együttműködést elképzelni - Eörsi küldött itt hiába érvelt az arisztotelészi logikával, hogy hát ebből következtetéseket kéne levonni.

Pető érvelése, mint az már a múlt heti Narancs-interjún is érződött, a bázis eltolódása nyomán érezhetően csúszik el a korábbinál is koalíciókritikusabb irányba. A küldöttek kétharmados többségével újraválasztott pártelnök a Narancsnak elmondta: "Nincs igazi véleménykülönbség Hack Péter és énközöttem abban, hogy csak nagyon határozott feltételek esetén tartható fenn a koalíció. Egy olyan kormányban nem fogunk kompromittálódni, amelynek működési mechanizmusát a kiismerhetetlen, késő kádári döntések, az összefonódások jellemzik."

Sikerrel szerepelt most az a Szalay Gábor, aki - egy Hajdú-Bihar megyei javaslattal megtámogatva - gyakorlatilag

keresztülvitte, amit az Országos Tanács (OT) múlt héten még leszavazott: az új Ügyvivői Testület (ÜT) fogalmazza meg a párt kormányzati prioritásait, az OT pedig január közepéig döntsön a továbbiakról. Az egy csont: a küldöttek nem szavazták meg a márciusi rendkívüli küldöttgyűlést (ilyet az OT bármikor összehívhat) és azt sem, amit Juhász László javasolt Jászkisérről: "Kérdezzék meg Horn Gyula miniszterelnöktől, hajlandó-e a következő másfél évben úgy kormányozni, hogy minden lényeges dologban döntés előtt egyeztet az SZDSZ-szel", máskülönben "a koalíció szószegés miatt azonnali hatállyal megszűnt". Elvérzett két pártelnöki javaslat is: az szja civil egy százalékáról és a Meruk exkampányfőnök MTI-igazgatóvá való kinevezéséről szóló két kis best of Horn elleni protest. Megszavazták azonban az SZDSZ törvényhozási sürgősségi listáját - a 11 pontban minden liberális lényeg benne van, a kis és középcégek támogatásától kezdve az adócsökkentésen és a magánnyugdíjon át egészen a nonprofit-törvényig, az igazságszolgáltatás reformjáig és az alkotmányozás felpörgetéséig.

Az elnökválasztáson kívül a küldöttgyűlés

a félfordulatot erősítette meg: az új ÜT (Politikai Bizottság) és OT (Központi Bizottság) megválasztásánál. Az ÜT szinte teljes mértékben az Új Eltolódás jegyében fogant: kiesett az erősen koalícióelkötelezett Bauer Tamás és a kicsit "lebegtetőbb" Tardos Márton, bekerült az utóbbi időben erősen szociellenessé váló Fodor Gábor exminiszter és Horn Gábor oktatáspolitikus, első helyen pedig Hack Péter Szupersztár. A két közgazda kiesése persze nem gazdasági ügy, csak annak a jele, hogy most az MSZP-hez, illetve a saját értékrendhez való viszony volt a mérce, olyannyira, hogy ha az OT szavazna a koalícióról, biztos többséget kapna a kiválás. "Van még egy kihasználatlan taktikai terepe az SZDSZ-nek: a munkacsoportokban és az önkormányzatokban való együttműködés jelzi, hogy vannak nagyon modern erők az MSZP-ben. Nem mondhatjuk, hogy fejétől bűzös a hal, ki kell használnunk ezt a mozgásteret" - mondta a Narancsnak Horn Gábor.

Tardos, aki kérdésünkre az informatikai-internetes forradalmat tartja lehetséges SZDSZ-es kitörési pontnak, mindenesetre azzal vigasztalódhat, hogy első helyen futott be az Országos Tanácsba. Szorosan követi őt a két legkeményebb MSZP-ellenzőként ismert Béki Gabriella és Ungár Klára, a jelenleg Amerikában tanító Kis János, aztán Bálint gazda, a félperifériára szorult emberi jogvédő Kőszeg Ferenc, és ide került az ÜT-ből kiszorult koalíciópárti Mécs Imre.

Kérdés persze, hogy a koalícióról való elmaradt szavazás ellenére mekkora az SZDSZ tényleges mozgástere: Gál Zoltán máris kijelentette, hogy az SZDSZ ne is reménykedjen más szocialista pártvezetésben. Amiből az következhet, hogy a párt hamarosan nemcsak önmagához, de az arisztotelészi logikához is visszatér.

Seres László