Kósa úgy szívatná a Heinekent, hogy a Converse-nek azért ne fájjon

  • narancs.hu
  • 2017. március 22.

Belpol

Hol önkényuralmi jelkép a vörös csillag, hol nem.

A művészeti célú felhasználás mellett bizonyos esetekben meg kellene engedni a vörös csillag kereskedelmi célú ábrázolását is, amennyiben az nem utal a kommunista diktatúrára – mondta Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője a TV2 Mokka című műsorában.

Az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú felhasználását tiltó törvényjavaslat jelenleg a Parlament előtt fekszik. Tegnap délelőtt a hvg.hu arról írt, hogy a Fidesz-frakcióban is nagy ellenállást váltott ki a Heineken megszívatásának ötlete, így a párt rövid úton ejtheti azt. Délutánra a javaslatot előterjesztő Lázár János és Semjén Zsolt cáfolta ezt az értesülést, Lázár arról beszélt, meggyőzné képviselőtársait a magyar érdekek védelmének fontosságáról.

Kósa a TV2-ben azt mondta, egyes esetekben engednék a vörös csillagot, például a San Pellegrino ásványvíz vagy a Converse cipő márkajelében nem számít önkényuralminak a jelkép. A riporter felvetésére, miszerint a Heineken is jóval a kommunista időszak előtt kezdte alkalmazni a vörös csillagot, Kósa azzal felelt, hogy 1951-ben viszont egy időre levették a sörről, amivel szerinte maguk ismerték el, hogy önkényuralmi jelkép.

Korábbi kormánypárti nyilatkozatokkal ellentétben Kósa az interjúban arra utalt, hogy a vörös csillagot most nem kifejezetten a Heineken – Igazi Csíki Sör védjegyvita miatt vette elő a kormánypárt. „Két külön ügyről van szó, igaz, most összecsúsztak” – fogalmazott.

Az sajnos nem derült ki, mit tervez a kormány a Che Guevará-s pólókkal és ruházati kiegészítőkkel.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.