Kováts András: „Amit a kormány demográfiai félelemként megfogalmaz, teljesen valós”

Hányan hagyták el az elmúlt években az országot, elnéptelenedik-e az ország? Vannak-e még Magyarországon bevándorlók, és ha vannak, kik azok?

A csütörtöki Magyar Narancsban hosszabb interjút közlünk Kováts Andrással, a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület igazgatójával. Ízelítőnek az interjúból:

Magyar Narancs: A 2015–2016-os menekülthullám óta a mindennapjainkká vált az illegális határátlépőkről való tudósítás. Ez még mindig létező probléma?

Kováts András: Igen, de ilyen mindig is volt. Sokan jöttek a romániai forradalom után, a délszláv háború idején, a koszovói konfliktus során. Majd 2013–2014 körül kezdett ismét reflektorfénybe kerülni ez a kérdés. Érdekes, hogy az akkori masszív emelkedést a hazánkba érkező menedékkérők számában a koszovóiak okozták; amikor 2015 januárjában a kormány elkezdte a menekültellenes kommunikációt, akkor a szírek vagy az afgánok még sehol sem voltak. Aztán késő tavasszal elapadt a koszovói hullám, és utána jöttek a szírek, az afgánok, ami valóban extrém volt. Viszont egy dolgot meg kell jegyeznünk: ez egy hatalmas átmenő forgalom volt az országon, voltak, akik csak néhány órát vagy napot töltöttek itt, majd továbbálltak; nem nálunk akartak letelepedni, akkor sem, amikor már megismerték az országot. Ez a fajta tranzitállapot mindig is jellemző volt a magyar menekültügyre, holott az általános migrációs helyzet nem ez.

(…)

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

MN: A migránsokat elutasító kormányzati kommunikáció mennyire érezteti a hatását?

KA: Nagyon érezzük. Sokkal nagyobb a migránsokkal szembeni elutasítás, mint korábban mind a lakosok, mind azoknak az intézményeknek a részéről, amelyekkel együtt dolgozunk. Korábban például, ha felkerestünk egy munkáltatót, el kellett neki magyarázni, hogyan kell ezt csinálni, kik jönnének hozzá dolgozni, mi ennek a menete. Most rögtön azt kérdezik, hogy nem lesz-e ebből bajuk. Ha egy cégnek vannak NER-es kapcsolatai, sokkal inkább meggondolják, hogy foglalkoztatnak-e külföldit, és kooperálnak-e velünk. Bár van olyan emblematikus NER-közeli cég is, amely foglalkoztat menekülteket, nem ez a jellemző. Hirtelen mindenki érteni kezdett a témához, az embereknek rettenetesen sok hülyeséggel van teletömve a fejük, masszív tévhitekkel és előítéletekkel. Látszik a félelem, hogy a velünk való kooperáció kockázatos dolognak minősül.

(…)

MN: Egy közelmúltban rendezett, a kivándorlással foglalkozó bécsi konferencián elhangzott egy előrejelzés, miszerint 2050-re Magyarország népességcsökkenése elérheti a 20 százalékot. Kivándorlás helyett pedig már elnéptelenedésről kell beszélnünk.

KA: Ez egy abszolút létező jelenség, és valóban nem állunk jól. A népességcsökkenéssel kapcsolatban négy dolgot kell figyelembe venni: az elvándorlást, a bevándorlást, a termékenységet és a mortalitást. A magyar társadalom erősen öregszik, van elvándorlás és egy csökkenő vagy legalábbis a reprodukciós ráta alatt stagnáló születésszám, miközben a születéskor várható élettartam növekszik. Az elnéptelenedést nálunk megelőzi majd egy elég erős elöregedés, ami a mostani nyugdíjrendszerrel kezelhetetlen lesz. Amit a kormány demográfiai félelemként megfogalmaz, teljesen valós: ha nincs változás, ez egy nagyon nehezen fenntartható társadalom lesz.

A csütörtöki Magyar Narancsban olvasható teljes interjúban szó van még arról, honnan érkeznek hozzánk a bevándorlók és hányan, valóban többen költöznek vissza Magyarországra, mint amennyien elmennek és mindennek milyen politikai következményei lehetnek. Ha előfizetne az újságra, itt megteheti.