Magyar Narancs: Azt nyilatkozta az Origónak, hogy egyetért Schiffer Andrással: rossz lenne, ha balra tolódna az LMP. Miért?
Ungár Péter: Egyikünk sem ideológiai értelemben gondolta, arra utaltunk, hogy nem akarunk közelebb kerülni az MSZP-hez és a hasonló pártokhoz. Nem akarunk velük stratégiai szövetségben álló ellenzéki párt lenni.
MN: De az LMP alapvetően baloldali párt?
UP: Nem. Minden sikeres európai zöld pártban, így a német Zöldek sorain belül is hosszú vita volt erről, és sokan máig is úgy gondolják, hogy a zöldek nem helyezhetők el a klasszikus 19. századi jobb-bal elosztásban. Vannak persze olyan részei a baloldali ideológiának, amelyeket magunkénak vallunk. Például fontosnak látjuk a jóléti államot, s az állam szerepét az újraelosztásban. De ezen túl nem tartom az LMP-t klasszikus baloldali pártnak.
MN: Azt is mondta, hogy az LMP-nek nemzeti antikommunista gyökerei vannak. Ez mit jelent?
UP: Magyarországon a 80-as, 90-es években összekapcsolódott a zöld és az antikommunista mozgalom – ezt jól látni a Duna Kör munkásságán és a bős–nagymarosi vízlépcsővel szembeni fellépésen. Mi ezt a mozgalmat tekintjük az LMP eredetének. A zöld, ökológiai gondolkodásban fontos szerepe van a kis közösségeknek és a helyi döntéshozatalnak, ráadásul az LMP hisz abban a nemzeti szuverenitásban is, amit a kommunista rendszer nem fogadott el.
MN: A nyugat-európai zöld pártok jelentős része a ’68-as mozgalmak örököseként tekint magára. Mennyire kompatibilis velük az LMP?
UP: Vannak, akikkel jól megértjük egymást, vannak, akikkel kevésbé. A német Zöldek legsikeresebb, baden-württembergi csoportja szintén használ nemzeti szimbolikát, és gyakran nyúl vissza nemzeti gondolatokhoz – persze ez kisebbségi álláspont a német pártban. Rajtuk kívül az ír zöld párt is nemzeti gondolkodású, a katalán és a skót zöldek pedig a nemzeti önrendelkezés mellett foglalnak állást. Az LMP az egyetlen olyan zöld párt Kelet- és Közép-Európában, amit kétszer is beválasztottak a törvényhozásba. Ezért is hagynak minket érvényesülni a pártcsaládon belül.
MN: A Kettős Mérce blogon a baloldal jövőjéről szólva azt írta, hogy véget kellene vetni az identitásalapú politizálásnak.
UP: A politikai pártoknak üzeneteikkel a többséget kell képviselniük. Ehelyett a baloldalon most mindenki mozaikként akarja összerakni a kisebbségekből a maga többségét. Azért is kreálnak mindenféle identitásokat, hogy azokra hivatkozva sarkallják politikai cselekvésre az embereket – ahelyett, hogy valami közös, univerzális projekten dolgoznának együtt. A baloldalnak nincsen semmilyen átfogó mondanivalója, csak sok kis üzenete, melyek képtelenek összeállni. A Fidesznek és az európai jobboldalnak van univerzális mondanivalója is: ők a meritokrácia oldalán állnak. Ez persze csak retorika.
MN: Hogyan lesz így a kisebbségeknek politikai képviseletük?
| ||
UP: Nem azt mondom, hogy nem lehet kisebbségeket képviselni, hogy nem lehet, mondjuk, a nők gazdasági vagy politikai helyzetével foglalkozni, de a nők érvényesülése nem kisebbségi kérdés: egyrészt mert számszerűleg a nők nem is kisebbség Magyarországon, másrészt meg azért, mert ez valójában egy strukturális probléma. A nőknek tényleg sokkal kevesebb joguk van a munkahelyükön és kevesebbet is keresnek, mint a férfiak, de ez azért van, mert a háttérben létezik egy struktúra, amely mindig a férfiakat részesítette előnyben. A kisebbségeket nem úgy kell képviselnem, hogy minden egyes életformát esszencializálva kitalálok egy új identitásformát, hanem politikusként azt kell mondanom, hogy azt a struktúrát kell megváltoztatni, ami miatt a jelenlegi problémák létrejöttek. A kisebbség érdekei mindig akkor tudnak érvényesülni, ha a többség meggyőződésévé válik, hogy a kisebbség érdeke egybeesik az övével. Ez lenne az út előre.
MN: Hogyan lehet a többséget meggyőzni arról, hogy az egyneműek házassága az ő érdeke is?
UP: Nem hiszem, hogy meg kellene őket győzni. Ha van probléma, az inkább az, hogy a Fidesz-kormány például megfosztaná a heteroszexuális párokat a regisztrált élettársi kapcsolat választásának lehetőségétől. Az a fontos többségi kérdés, hogy Semjén Zsolt hogyan is jön ahhoz, hogy előírja: egy férfinak és egy nőnek házasságban kell élnie ahhoz, hogy gyerekeket nevelhessen. Ezzel kell először foglalkozni. És ha ezt sikerült eldöntenünk, akkor beszélhetünk arról is, hogy milyen jogi lehetőségei vannak az olyan családnak, ahol nem egy férfi és egy nő neveli a gyereket, hanem két férfi vagy két nő.
MN: Nem akarnak koalíciót senkivel – se a Fidesszel, se az ellenzékkel. Maradnak ötszázalékos párt?
UP: Az országot lehet ötszázalékos pártként is szolgálni. Fel tudjuk olyan dolgokra hívni az emberek figyelmét, amire más nem. Jó, ha a parlament sokszínű, ha sokféle hang szólal meg benne. De nem akarunk mindig öt százalékon maradni, lennénk és lehetünk is tíz-, húsz- vagy akár többszázalékosak. Kormányt váltani viszont nem lehet úgy, hogy egy évig csak azon vitatkozunk, hogy ki milyen listán hányadikként indul, és ki kinek a kedvéért lép vissza. Az ellenzéknek arról kellene beszélnie, hogy ha leváltják Orbán Viktort – és szerintem is jó lenne, ha nem ő lenne a miniszterelnök –, mit fog csinálni az országgal. Ez valahogy elsikkad amellett, hogy Gyurcsány Ferencre igent vagy nemet mondunk. És még csodálkoznak, hogy megverik őket. Magyarországon nem lehet úgy leváltani az Orbán-kormányt, hogy valaki a legigazságtalanabb intézkedésüket, az egykulcsos adót meg akarja tartani. Márpedig a Magyar Liberális Párt és Gyurcsány Ferenc is tett egykulcsos adó melletti nyilatkozatokat – így pedig nincs miről beszélni.
MN: A Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési Nyrt. (BIF) állami tulajdonban lévő részvényeit családi cégük, a PIÓ-21 Kft. vette meg. A hírek szerint lett volna érdeklődő, aki többet is kínál érte. (A PIÓ-21 Kft.-ben a cégnyilvántartás adatai szerint Ungár édesanyjának, Schmidt Máriának 50 százalékot meghaladó többsége van, a kisebbségi tulajdonosok Ungár Péter és nővére, Ungár Anna – a szerk.)
UP: Én ezt az egész vagyontárgyat, amiről itt szó van, 2006-ban édesapám halálával, öröklés útján szereztem. Valójában sem a PIÓ-21, sem a BIF vezetésében nem veszek részt. A döntésekben sem.
MN: Az Átlátszó viszont úgy értesült, hogy ön édesanyjával és nővérével szemben is ellenezte az ötszázaléknyi, állami tulajdonban lévő BIF-részvény átvételét. Igaz ez?
UP: Erre nem kívánok válaszolni.
MN: Később a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságnál nyújtott be keresetet a BIF ellen, kérve, hogy függesszék fel több igazgatósági határozat végrehajtását. A formai ok az volt, hogy az igazgatóság elnöke, Nobilis Kristóf nem küldte el időben felhívását az elektronikus szavazásra. Jelezte, hogy azt is jogellenesnek véli, hogy a Ptk. előírásával ellentétben az igazgatóság tagjai nem függetlenek a tulajdonosoktól. Ha nem vesz részt a cég munkájában, akkor ezt a lépést miért tette meg? (Schmidt Mária mellett Spéder Zoltánnak van még jelentős tulajdonrésze a BIF-ben – a szerk.)
UP: Nekem külön, mint természetes személynek, van még 2,7 százaléknyi részvényem a BIF-ben, amit szintén öröklés útján szereztem. Megpróbálok vele a törvényes kereteket megtartva jól gazdálkodni. A részvénytársaságban azt láttam, hogy az igazgatóság bizonyos tagjai nem tartották be a törvényes működés feltételeit, ezért indítottam eljárást.
MN: A BIF három éven belül el akarja adni minden ingatlanát. Miért?
UP: Erről a jelenlegi menedzsmentet kellene megkérdezni, én nem tudom, hogy mit akarnak.
MN: Az LMP a napokban kiadott egy közleményt, hogy az Európai Zöld Pártnak el kellene érnie, hogy megváltoztassák az unió alapokmányait. Miért?
UP: A Brexit nem előzmény vagy előjel nélkül következett be, számos európai népszavazás jelezte, hogy az emberek nem elégedettek jelenlegi formájában az EU-val. Ennek az az oka, hogy az unióban a szociális transzferek uniója helyett a tőke szabad áramlása dominál. A londoni City az elmúlt években külön utas politikát folytathatott, a mezőgazdasági rendszer pedig kizárólag az agrároligarcháknak kedvez – és még sorolhatnám. Az EU politikai tartalmával van baj, és ezt kell megváltoztatni. A mi konkrét javaslatunk az volt, hogy a termőföldet innentől lehessen helyi szinten is védeni – ezért kellene módosítani a szerződések szövegét.
MN: Daniel Cohn-Bendit két hete azt mondta a Narancsnak, hogy a szocdemeknek és a zöldeknek együtt kellene harcolniuk egy jobb Európáért.
UP: Ebben lenne racionalitás, de ha az EP-ben a szociáldemokrata frakció egyes tagjai képesek támogatni a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerséget (TTIP), akkor nem sok esélyét látom. Az a baj, hogy a szocdemek között nagyon sok status quo párti van, aki mindenben igazat ad az Európai Bizottságnak.
MN: A zöldek közül sokan kacsingatnak az Egységes Európai Baloldal frakció felé is. Ők nem lehetnek partnerek az unió megújításában?
UP: Vannak olyan kérdések, amelyekben együtt szavaznánk. De ezen túl én nem tekintem őket partnernek, hiszen számos kommunista, illetve Oroszországgal közeli kapcsolatot ápoló tagjuk van. Nekem ez elfogadhatatlan.
MN: A kvótanépszavazással kapcsolatban az LMP a kormányéval egybecsengő álláspontot fogalmazott meg, amikor azt mondta, a bevándorlás kérdéseit nemzeti hatáskörben kell megoldani. Miért?
UP: Én úgy értelmezem a népszavazási kiírást, hogy a kérdés önmagában az, hogy a migrációs politika nemzeti hatáskörben maradjon-e. Erre pedig azt mondom, hogy amíg a szociálpolitika nemzeti hatáskörbe tartozik, amíg az EU nem szól bele, hogy mennyi a magyar minimálbér vagy minimálnyugdíj, addig abba se szóljon bele, hogy kik részesülhetnek e juttatásokból, tehát abba se, hogy a migrációs kérdéseket hogyan kezeli az ország. Emellett viszont látjuk mindennek a tágabb kontextusát is, látjuk, hogy mi történt Nyakó Istvánnal a Nemzeti Választási Irodában, tisztában vagyunk azzal is, hogy a kormány visszaél a népszavazás intézményével. Éppen ezért, a probléma komplexitását is figyelembe véve azt mondjuk a választóinknak: döntsék el maguk, hogy részt kívánnak-e venni a népszavazáson.
MN: Ezzel az LMP legitimálja a népszavazást.
UP: A migrációs politika bonyolult kérdés, amire csak bonyolult választ lehet adni, már ha az ember nem akar valamit elhallgatni. De nehogy már minden kijelentésembe bele kelljen vinnem, hogy Orbán Viktor egy szörnyeteg, és minden politikai pozíciómat ahhoz kelljen igazítanom, hogy Orbán Viktor mit csinál.
MN: 2014-ben Schiffer András hisztinek nevezte a Szabadság téri emlékmű elleni tiltakozást. Ebből arra következtessünk, hogy az LMP nem is akar emlékezetpolitikát folytatni?
UP: Az egy nagyon jó nyilatkozat volt. Schiffernek nem az az álláspontja, hogy nem szabad emlékezetpolitikai kérdésekkel foglalkozni, csupán úgy gondolja, hogy sok esetben hisztérikusak a megszólalások. Fontos az emlékezetpolitika, de az emlékezetpolitikának arról kellene szólnia, hogy a Kónya–Pető-árkokat végre betömjük, vagy még inkább hogy a Pető-oldal elfogadja, hogy a Kónya-oldal nyert, és nem arról, hogy folyamatosan szembefordítson embereket egymással. (1991-ben Pető Iván az SZDSZ és Kónya Imre az MDF frakcióvezetője arról vitatkoztak, hogy bíróság elé kell-e állítani az előző rendszer vezetőit. Kónya a felelősségre vonás pártján volt, míg Pető azt mondta, az elsődleges feladat a jogállam felépítése – a szerk.)
MN: A kompromisszumkészség nem látszik egyik oldalon se, miközben a Szabadság téri szobor elég nyilvánvaló provokáció.
UP: Nem gondolom, hogy egyik oldalon se lenne meg a kompromisszumkészség. Kövér László például avatott Kéthly Anna-szobrot, aki a szememben a 20. századi magyar történelem egyik legpozitívabb figurája.
