Idegenkezűség - Nem a ligetvédőé a szignó a rendőrségi jegyzőkönyvön

Megpróbáltuk feloldani a Sebestyén Eszter ligetvédő aktivistával – és egyben a mozgalom társalapítójával – készített interjúnk és a lapunknak küldött rendőrségi közlés közötti ellentmondást. Egy igazságügyi írás­szakértő szerint a rendőrségi jegyzőkönyvön található aláírás nem az aktivistától származik.

Sebestyén Eszter állítása szerint azért ment június 27-én éjszaka a Liget Center épülete elé, hogy a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. székhelye előtti járdára felfesse a Kétfarkú Kutya Párt stenciljét ezzel a felirattal: „Itt például jól nézne ki egy fa”. Ebben azonban megakadályozta egy a karját erőteljesen megrántó biztonsági őr. Az aktivista rendőrt hívott, de csakhamar az ő hátracsavart csuklóján kattant a bilincs, és a VI. Kerületi Rendőrkapitányságon találta magát gyanúsítottként. Az autóba tuszkolás közben a másik válla erősen megsérült, ezt a Baleseti Központban ellátták.

 

Fotó: Németh Dániel

Mivel interjúnkban („Mondják meg, mit követtem el!”, Magyar Narancs, 2016. július 21.) Sebestyén Eszter azt állította, hogy 1. gyanúsítottként máig nem hallgatták ki, 2. előállításáról jegyzőkönyv nem készült, legalábbis ő nem látta, 3. sérülését – az ambuláns lap állításával ellentétben – nem a biztonsági őr, hanem az előállító rendőr okozta, állásfoglalást kértünk a rendőrségtől. Az ORFK (valamint Pintér Sándor belügyminiszter parlamenti képviselői kérdésre adott) válasza ezekkel ellentétes állításokat tartalmaz: Sebestyén Esztert kihallgatták, tájékoztatták a jogairól, erről jegyzőkönyv is készült, és a kézjegyével is hitelesítette, hogy előállítása során sérülése, panasza nem keletkezett.

Néhány napja Sebestyén Eszter elkérte a VI. Kerületi Rendőrkapitányságon az őt megillető dokumentumok másolatát – távozásakor semmilyen papírt nem kapott –, ezek az alábbiak: „Igazolás előállítás időtartamáról”; „Jegyzőkönyv gyanúsított kihallgatásáról”; „Nyilatkozat…” arról, hogy „a fogvatartott személy az előállító helyiségben történő elhelyezésekor” megkapta a szükséges szóbeli és írásos tájékoztatást, ellátták élelemmel. A „Nyilatkozaton” nem szerepel aláírás, a helyén nyomtatott betűkkel odarótta egy kéz, „nem írta alá!”. Az „Igazolás” és a „Jegyzőkönyv” viszont tartalmaz több, láthatóan azonos kéz által írt szignót. Ezek az aláírások azonban Sebestyén Eszter állítása szerint nem az övéi. „Amikor először megláttam, hátrahőköltem – mondja. – Azt tudom mondani teljes bizonyossággal, hogy sem hozzám, sem a kézjegyemhez nincs semmi köze.” Ez súlyos állítás, hiszen ezzel lényegében közokirat-hamisítással vádolt meg egy a magyar rendőrség nevében eljáró személyt. Az aktivista és a rendőrség állítása közötti ellentmondást feloldandó szakértőhöz fordultunk. Ketten nem vállalták, hogy véleményt mondjanak, egy igazságügyi írásszakértőnek azonban sikerült felkelteni az érdeklődését, és név nélkül hajlandó volt nem hivatalos szakvéleményt adni. Kétszer is meghallgatta Sebestyén Esztert, több órát beszélgettek, tüzetes vizsgálat alá vetette az aláírását és a szignót, összehasonlítva azokat régi dokumentumokkal, sőt egy „vaktesztet” is elvégeztetett (ez vizuális kontroll nélküli írás). Végül az igazságügyi írásszakértő a kihallgatási jegyzőkönyvön szereplő Sebestyén Eszter-aláírások egyértelmű idegenkéz-eredetét állapította meg. (A vizsgálati anyagot megtekintettük, de mivel az aláírás személyes adat, nem közölhetjük – a szerk.)

Nem hallgatták ki

Az ORFK állítása szerint Sebestyén Esztert kihallgatták. Csakhogy a mástól származó szignóval ellátott, pecsét nélküli „kihallgatási jegyzőkönyvben” ez áll (betűhíven): „Gyanúsított: A törvényi figyelmeztetéseket megértettem, tudomásul vettem (emlékeztetőül: a Nyilatkozatot Sebestyén „nem írta alá!” – a szerk.)… természetesen kihallgatható állapotban érzem magam alapjába véve, viszont annyira fáradt vagyok, hogy ez miatt nem mondanám magam kihallgatható állapotúnak (…) A gyanúsítással szemben panasszal nem élek (…) a gyanúsításban velem közölt bűncselekmény elkövetését elismerem, védőről később nyilatkozom. Jelenleg nem kívánok vallomást tenni, mivel nagyon fáradt vagyok, és nem bírok tovább itt lenni, pihennem kell, de a későbbiekben bármikor teszek vallomást…”

„A bűncselekményt nem hogy elismertem volna, de a mibenlétét sem közölték velem – állítja Sebestyén Eszter. – A kihallgatásom állítólag azért nem történt meg, mert én fáradtságra hivatkozva azt kértem, halasszuk el. Csakhogy ezt a készenléti nyomozó javasolta. Ennek ellenére ezt később a jegyzőkönyvben – amit, ugye, csak most láttam – az én számba adták. Ez arra emlékeztet, ami G Rasszal történt (Komáromy Gergely ligetvédővel, lásd: „Hónapok óta több ezer embernek kinn kellene lennie”, magyar­na­rancs.hu), akinek azt mondták: vallja be, hogy füves cigit szívott, különben a pszichiátriára viszik öngyilkossági kísérlet miatt (Komáromy Gergely a Közlekedési Múzeum tetejére mászva próbálta akadályozni a bontást – M. Cs.). Majd végül bevitték a pszichiátriára. Mindehhez asszisztált az egészségügy az ő esetében is. Jól emlékszem, hogy miután hajnalban kijöttem a Baleseti Központ ügyeletéről, a készenlétis nyomozó azzal fogadott, hogy ilyen fáradtan inkább ne tegyek vallomást, hanem menjek be egy hét múlva a kapitányságra, addigra iktatják az ügyemet. Kikísért az utcára, még cigivel is megkínált, és azt mondta, ne várjam meg az idézést, hanem jelentkezzem én.

Sebestyén Eszter állítja: semmilyen aláírással „nem hagyott nyomot” a VI. kerületi kapitányságon történt előállításakor. Hogyan lehetséges ez, kérdeztük, hiszen egy előállításnak megvannak az adminisztratív velejárói. „B. Tibor elém tolt egy nyilatkozatot, melyben az állt, hogy elismerem, szóban és írásban tájékoztatást kaptam a jogaimról. Ebben meg volt nevezve két nyomtatvány, amit azonban nem adott oda, csak alá akarta velem íratni, hogy átvettem. De mivel sem a helyszínen, sem az előállító helyiségben nem ismertették a jogaimat, sőt, amikor a telefonomhoz nyúltam, figyelmeztettek, hogy kapcsoljam ki, nem írtam alá. Nem hogy ügyvédet nem hívhattam, de mást sem. Ettől a nyomasztástól, hogy »írjam alá – nem írom alá«, végül a mentő érkezése mentett meg.”

Sebestyén Esztert máig nem hallgatták ki, de személyének minősítése enélkül is érdekes átváltozásokon ment át. „Amikor jelentkeztem a kapitányságon, az első alkalommal azt mondta a nyomozó, hogy még nem tud kihallgatni, mert ügyészségi állásfoglalást kért az ügyemben, szerinte ugyanis nem megalapozott a gyanú, hogy én bűncselekményt követtem el. Amikor másodszor nála jártam, azt mondta, még az is lehet, hogy nem gyanúsított leszek, hanem tanú. Harmadik alkalommal pedig azt mondta, hogy szerinte az én esetemben alapjogi sérelem történt: korlátozták a szólásszabadságomat. Még azt is hozzáfűzte, hogy e tekintetben lesz egy alkotmánybírósági állásfoglalás, nem az én esetemről, hanem a Ligetvédők ügyében általánosságban.”

Megkérdeztük az Alkotmánybíróságot (AB), hogy Ligetvédő-ügyben bármilyen állásfoglalás-kérés érkezett-e, de nemleges választ kaptunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy közvetve nem érkezhetett az AB-hoz olyan beadvány, amely a gyülekezési, illetve a szólásszabadság jogát érinti, és ilyen értelemben kapcsolatba hozható a Ligetvédőkkel szembeni eljárásokkal.

Megkérdeztük a Fővárosi Főügyészséget is, elkészült-e már az állásfoglalás Sebestyén Eszter büntetőügyében, de az alábbi választ kaptuk: „A nyomozó hatóságtól ez idáig nem érkezett állásfoglalás-kérés a kerületi ügyészségre.”

Az orvosok nem írták le

De akár gyanúsított, akár tanú, Sebestyén Esztert előállítás közben olyan sérülés érte, amely immár egy hónapja nem gyógyul. A Péterfy Sándor Utcai Kórház Rendelőintézet és Baleseti Központban őt ellátó ügyeletes orvos szerint esetleg műtétre is szükség lesz, de sérülését hivatalosan 8 napon belül gyógyulónak minősítette. „Elmentem a Baleseti vezetőjéhez, hogy a valós és a jogi értelemben vett gyógyulás ellentmondását oldja fel, és erről adjon papírt. Erre azért volt szükségem, mert elhatároztam, hogy panaszt teszek a BRFK-n a rendőri atrocitás miatt. A Baleseti Központ vezetője felajánlotta, hogy belső vizsgálatot indít a történtek kivizsgálására – ennek tudomásom szerint még nincs eredménye –, de az ambuláns lapot nem módosította. Akkor a Péterfy főigazgatójához fordultam, aki visszaküldött a Baleseti helyettes vezetőjéhez. Ő nagyon alaposan megvizsgált, és azt mondta – nem szó szerint idézem –, azért nem áll módjukban módosítani az ambuláns lapot, mert akkor elismernék, hogy mulasztást követtek el. Az engem ellátó orvosnak ugyanis hivatalból feljelentést kellett volna tennie a súlyos sérülésem okozója ellen. Amúgy azt tanácsolta, sürgősen kezdjem el a gyógytornát és fizikoterápiát, és szeptemberben jöjjek vissza, akkor meglátják, ki kell-e venni a vállamból a levált »fragmentumot«. Ha igen, az nem lesz egyszerű, magyarázta, mert nem lehet laparoszkóppal eltávolítani, hanem vágásra lesz szükség. Kértem, hogy ezt a véleményét írja le, de nem volt hajlandó. Az engem ellátó ügyeletes orvost is próbáltam elérni, de azt mondták, fél évig szabadságra ment. Tőlem aznap éjjel úgy köszönt el, hogy a két rendőr előtt megemlítette, műtétre lesz szükség.”

A 444.hu-n megjelent ambuláns lapon az áll, hogy a levált csontfragmentum „feltehetően korábbi sérülés maradványa”. Ezt a röntgenfelvétel alapján nem lehet megállapítani, pontosabb orvosi szakvélemény pedig nem ismeretes. Sebestyén azt mondja, a vállában nem volt korábban csontleválás.

A jogorvoslati kérelméhez fontos bizonyíték szerint a diagnózis 8 napon belül gyógyuló rándulás, amit – az őt kísérő rendőr állítása alapján – a biztonsági őr okozott. Eddig öt orvos tagadta meg, hogy kijavítsa az ambuláns lapot. Végül egy orvos hajlandó volt leírni: „(…) az eredeti ambuláns lappal ellentétben nem a biztonsági őr, hanem rendőr csavarta meg a karját. Ennek ismételt, írásban történő rögzítését kéri. A sérült és kísérőjének kérésére sem tudjuk megváltoztatni a 06.27-én készült ambuláns dokumentáció jelen panaszaiban rögzített állítást, ami szerint a biztonsági őr csavarta meg a karját.”

Az intézkedés oka, avagy a „bűntett”

Nem lesz könnyű bizonyítani, hogy a járdára stencilezés (szándéka) kimeríti a „szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó, falfirka elhelyezésével elkövetett rongálás vétségét”. Kerestük a jogszabályban a „falfirka” büntetőjogi definícióját, de csak egy konkrét ügyre vonatkozó kúriai döntésben találtunk körülírást: „Falfirka elhelyezésével elkövetett (…) rongálás akkor tényállásszerű, ha az azzal érintett felület olyan végleges építmény része, amely állagsérelem nélkül nem távolítható el.”

Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) emberi jogi jogvédő szervezet jogásza jogforrásként hozzátette még az Egri Törvényszék jogerős ítéletét egy 2014-es esetben (a TASZ honlapján megtalálható). „Egy gyöngyösi polgár a város több helyén az aszfaltra fújta: »No Vona, No Cry«. E cselekedetéről már az I. fokú bíróság megállapította, hogy állagsérelem nem valósult meg, mivel a festékszórás lemosható (az illető ezt meg is mutatta egy videófelvételen), ráadásul az eső és a járókelők talpa is megoldja a problémát. A másodfokon eljáró Egri Törvényszék ennél is továbbment, amikor indoklásában kifejtette, hogy a járdára festés politikai üzenet volt – a Jobbik helyi képviselőjelöltje, Vona Gábor ellen –, és mint ilyen, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának alapjoga vonatkozik rá. Emiatt hiányzik a bűncselekmény megvalósulásának általános feltétele: a társadalmi veszélyesség. A törvényszék széles látókörűségét mutatja, hogy nem mereven értelmezte a tényállást, hanem a motivációkat is tekintetbe vette. Sebestyén Eszter szándéka hasonlóképpen az volt, hogy egy közügyben – Liget projekt – véleményt nyilvánítson, rá­adásul felajánlotta, hogy eltávolítja a festéknyomokat, ennek ellenére előállították. Véleménynyilvánítási szabadságát – figyelemmel a fenti ítéletekre is – tehát már ezzel is súlyos sérelem érte.”