Közel 17 ezer diplomata-útlevelet adott ki a NER

  • narancs.hu
  • 2019. szeptember 9.

Belpol

2010 óta megugrott a különleges okmányok száma, csak azt nem tudni, kik kapták.

2010 óta 16952 diplomata-útlevelet állított ki a Külügyminisztérium – tudta meg a Népszava. Azt azonban nem tudni, kik kapták. Külügyi források pedig azt is elismerik, "ez kicsit magas szám", semmi nem indokolja, hogy ennyi diplomatavízumot adjanak ki.

A kiállított útlevelek közül 7657 darab érvényes diplomata-útlevél van használatban – közölte a  lap közérdekű adatigénylése nyomán a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM). Ilyen vízumot kapnak ugyanis a külügyi állományban levők (kb. 700 fő), ehhez jönnek hozzá a külképviseleteken dolgozók, nagyjából ezren. Ehhez adódik a képviselőknek, pártok vezető politikusainak, országos hatáskörű szervek vezetőinek kiadott diplomata útlevél, ez régebben is szokásos eljárás volt. Körülbelül ez is ezer főt tehet ki, ha pedig hozzáadjuk, hogy esetleg az útlevél-tulajdonossal utazó hozzátartozók is kaphatnak útlevelet, még akkor is ott tartunk, hogy több száz, de akár több ezer főről fogalmunk nincs, miért, milyen jogcímen  jutott magyar diplomata-útlevélhez.

Ugyanis hiába van pontos jogszabály arról, mely tisztségek után jár diplomatavízum, egy jól megfogalmazott paragrafus lehetőséget ad arra, hogy a kormány gyakorlatilag annak adjon diplomata-útlevelet, akinek akar.

A személyek kilétét – jogszabályi tiltásra hivatkozva – a külügyminisztérium sem közölte. A Népszava megjegyzi: korábban perek árán sem volt hajlandó ezt elárulni az Orbán-kormány, de nem meglepő, mert a kiszivárgott nevekből eddig mindig botrány kerekedett.

Ilyen eset volt, amikor fény derült arra, hogy Habony Árpád is ilyen, Szijjártótól igényelt vízummal utazgat; és azt sem felejthetjük el, hogy a diplomata-útlevelek igen megolajozták az Orbán- és a jordán Naffa-családok közötti viszonyrendszert is.

 

A török meló – Adnan Polat és az Orbán család üzletei

Bemutatjuk a török multimilliárdost, aki egyaránt bejáratos Erdoğanhoz és Orbánhoz, és aki közvetített is az európai illiberalizmus két vezéralakja között. A Galatasaray futballklub egykori elnöke az elmúlt években az Orbán család igaz barátja lett, a kastélyvásárlások egyik kulcsfigurája, miközben cégei milliárdokat húznak a magyar államtól.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.