"Közjó-e a gyermek" – zavarbaejtő beszédet mondott Schmidt Mária a demográfiai csúcson

  • narancs.hu
  • 2021. szeptember 23.

Belpol

Schmidt a "me too" mozgalom ellen szólalt fel, dicsérte a szocializmus családpolitikai intézkedéseit, végül a "progresszív neomarxista eurokrata" elit ellen kelt ki. 

Szeptember 23-24-én zajlik a kormány nagy konzervatív találkozója IV. Budapesti Demográfiai Csúcs néven, ahol délelőtt több környékbeli ország vezetője is fellépett, illetve Mike Pence, Donald Trump volt alelnöke szólalt fel az abortusz ellen, Orbán Viktor miniszterelnök pedig az LMBTQ-lobbiról értekezett.

Csütörtök délután a "Nők a családokért" szekcióban szólalt fel Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, aki beszédében egyszerre intézett kirohanást a nemváltoztatás és a "me too" mozgalom ellen, állt ki a szocializmus családpolitikája mellett, és ekézte az európai eliteket. 

Beszédét azzal kezdte, hogy mi van akkor, ha már nem kell férfi és nő a gyereknemzéshez, az emberek már szerveket és nemeket is cserélnek, vagyis nem csak a családot, hanem az ént is megváltoztatják ezek a beavatkozások. "Ha a gyermek neme megváltoztatható az anyaméhben, akkor később is meg lehet változtatni, ha az elvet elfogadjuk, már csak az időpont a kérdés" – magyarázta, jelezve, hogy "a nemváltoztatás, a génmanipuláció már nem csak a távoli jövő kérdése". 

Nem volt teljesen egyértelmű az álláspontja, amikor a gyermeket "közjószágnak" nevező Orbán Viktor szavajárására hajazva azt kérdezte,

"közjó-e a gyermek", ugyanis ha igen, akkor minden, a gyerekekkel kapcsolatos kérdés a politikáról szól, és "a köz dönt majd a neméről is? Mi marad a szülőnél?"

Szerinte erről szól a gyermekvédelmi törvény is, mert van, amikor az iskola és az orvos már a szülő nélkül dönt a gyereket érintő kérdésekben, ezek pedig fontos bioetikai dilemmák. 

Schmidt ezután kirohanást intézett a "me too"-mozgalom ellen, szerinte ugyanis "a szexről egyre gyakrabban a pedofília, a nemi erőszak és a me too jut eszünkbe", utóbbi mozgalom pedig abból indul ki, hogy "a férfiak ragadozók, és a nők védtelenek és ártatlanok", de ez szerinte csak "az USA megkésett női emancipációjának terméke", benne az önző individualitás nyilvánul meg, az erőszakos feministák pedig az áldozatisággal élnek vissza.

"A 'me too' nagyüzemi módon kasztrálja a férfiakat, mindenkit évtizedekre visszamenőleg szexuális ragadozónak állíthat be. Férfiatlanná teszi a férfiakat, megfosztja a nőiességüktől a nőket.

Egykor öntudatos és büszke nők miért tüntetik fel magukat áldozatnak, miközben megnyerték a XX. századot, tovább élnek mint a férfiak, tanulnak, dolgoznak, irányítanak" – fejtegette. 

Ezután hosszas történelmi fejtegetésbe kezdett, amelyben a második világháború után kettészakadt világ eltérő társadalmi és emancipációs fejlődését próbálta bemutatni, de közben meglepően elismerően beszélt a szocializmusról.

Schmidt ugyanis arról beszélt, hogy a szovjetek a nők teljes egyenjogúsítását tűzték ki célul, miközben nyugaton továbbra is sokáig a háztartásban volt a helye a nőknek. A szovjet modellben 1945-től megszűnt az egykeresős családmodell, a szocialista állam a gyermeket "közjónak" tekintette, támogatta a gyermeknevelést és a gyermekvállalást is.

"Kivételes időszakként" hivatkozott az 1950-es évekbeli úgynevezett Ratkó-korszakra, amikor betiltották az abortuszt, bár utána arról beszélt, hogy "ez nagyon mély sebeket ejtett, azóta sem bocsátottuk meg".

Utána viszont szerinte "az állam kiszállt a paplan alól és nem ment oda vissza", de számos intézkedéssel könnyítették meg a nők életét. 

Ezzel szemben nyugaton nem épült ki a bölcsődei, óvodai hálózat, csak a 80-as évektől vált megszokottá a kétkeresős családmodell, az emancipáció 30 éves késéssel zajlott le, ennek következménye, hogy szülési szabadság és segély is alig van még ma is. 

Bár előtte elismerően beszélt a szocialista modellről és a gyermeknevelési támogatásairól, Schmidt ezután azt mondta, az nem hagyott választási lehetőséget, hanem leértékelte a gyereknevelést, és ezen csak most változtatott 2010 óta az Orbán-kormány. Azt is mondta, a szocializmusban dupla műszakra voltak fogva a nők, de a pénzkereső nő modellje elfogadott lett, a magyar nők egyenjogúsága pedig megkérdőjelezhetetlen. Szerinte a rendszerváltás után a nyugatiak nem vették figyelembe az eltérő fejlődést, és

"átnevelési programokat akartak elfogadtatni velünk, copy paste-tel dolgoztak, pedig a női egyenjogúság terén ők voltak elmaradásban, ők tanulhattak volna tőlünk. A magyar nők mind virtuózok, egyszerre teljes értékű anyák, feleségek, munkaerők."

Az amerikai életmódban ugyanis szerinte a fogyasztás a legfontosabb, a gyerek csak teher, aki miatt többfelé oszlik a kereset, teher a nők kiteljesedésében, a "trendi fehér progresszív körökben" pedig újabban a környezet kímélése miatt mondanak le a gyerekvállalásról. Mostanra egyre több az egyedülálló szülős, vagy éppen, hogy a kettőnél több szülős család, a nukleáris családmodell válságba jutott, a nagycsaládok is kimentek a divatból és a több nemzedék együttélése is.

"A nyugati társadalmakban meghaladták a vallást, a családot, a nemzetet, kizárólag az egyén kiteljesedése a fontos, de ha nem a család, mi fogja összetartani a társadalmak?" – tette fel a kérdést, a válaszában pedig arról beszélt, hogy 

a "progresszív és globalizált eurokrata szakértőkrácia" "otromba neoliberális kísérleti laborrá" tette Nyugat-Európát, saját azonosság és saját arcél nélküli területté akarják azt változtatni,

az a céljuk, hogy az európai polgárok ne azzal foglalkozzanak, ami rájuk tartozik, a sajátjaikkal, hanem a földgolyó és az emberiség sorsáért aggódjanak inkább, a lokális dolgok helyett multikulturalizmussal foglalkozzanak. Szerinte megszűnt a politika, mert a "szakékrtőkrácia" csak saját hatalmával foglalkozik, de a fontos ügyekkel kapcsolatban homokba dugják a fejüket, ez történt a migrációnál.

"A reálpolitikával az eurokrata neomarxista elit nem tud mit kezdeni", helyette csak víziói vannak, de a kultúrában sincsenek alkotásai vagy teljesítményei – állította Schmidt Mária. 

Arról is beszélt, hogy azt sem gondolták végig, hogy a betelepített, zömében muszlimok értékrendjét hogyan fogják beépíteni a kultúrában, ugyanis "a muszlimok jellemzően nagycsaládban, sok esetben többnejűségben élnek; az európai nők emancipáltak, a muszlimok férfipártiak, az unokatestvérek közötti házasság is belefér, a becsületgyilkosság is, antiszemitizmusuk egyre-másra agresszív tettekre sarkallja őket, a homoszexualitást bűnnek tekintik" – sorolta Schmidt. 

Szerinte meg kéne követelni a bevándorlóktól a normák elfogadását, már csak azért is, mert máshol ezt a nyugati elit megkövetelte világszerte, a terrorellenes háború címen is amerikanizálás folyt, ennek következménye Afganisztánban a káosz és a polgárháború, ugyanis azt akarták, hogy "az LMBTQ+ neomarxista harvardi tojásfejűek" vegyék át a hatalmat. 

"Képtelenek elfogadni, hogy a világ sokszínű, de a betelepített migránsoknál megúszásra játszanak, hátha nem jönnek ki a no-go-zónájukból"

– fogalmazott Schmidt Mária a "progresszív eliteket" ekézve.

Végül azzal zárta, hogy Európának és Magyarországnak nem a világ túlnépesedésével kell foglalkoznia, hanem azzal, hogy megszülessenek azok a gyerekek, akikről lemondanak, ezért a XXI. század feminizmusának arról kell szólnia, hogy az anyaság mekkora érték, a ma uralkododó bürokratikus elit értékrendje ugyanis szembenáll a többségével, a hit és a családok megtartó erejével. A "mai nyugati liberális neomarxista elit nem tud jövőképet adni, szellemileg kiüreseett, csak pénzt tud adni, ateista, relativista, nihilista világa van, megfoszt minket a reménytől" – zárta az előadását, amely után egy beszélgetés következett Rácz Zsófia ifjúsági államtitkár vezetésével nemzetközi résztvevőkkel, akik arról beszélgettek, hogy a nyugati országok "bölcsőellenes koalíciót" képeznek, hogy mi a legnagyobb probléma a feminizmussal manapság. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.