Közpénzen bérel tíz képviselő 460 ezer forintos lakást

  • narancs.hu
  • 2023. október 28.

Belpol

Olyan keveset keresnek, ez jár nekik. 

Több mint 330 millió forintot költ az Országgyűlés a képviselők lakhatására – derült ki a Blikk adatigényléséből. A Parlament 199 tagja közül 86-nak közpénzből biztosítják a lakhatását.

A lap kikérte az Országgyűlési Hivataltól (OH) a ciklus eleje óta megkötött összes frakciószerződést, továbbá a képviselők benzinkártya-használatára, lakás-, illetve irodabérletére vonatkozó információkat. A lap megjegyzi, noha a legrosszabbul fizetett képviselők is alsó hangon másfél millió forintot keresnek havonta, a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy ne kelljen albérletet fizetniük, ha nincs ingatlanuk Budapesten. Azaz szabadon eldönthetik, melyik fővárosi lakást választják, tulajdonképpen csak rá kell mutatniuk egyre, az OH pedig kifizeti nekik a bérleti díjat.

A legdrágább albérletekben élő képviselők rangsorának első helyén szinte tízes holtverseny alakult ki. Egyaránt 460 ezer forint körüli összeg megy el az alábbi képviselők havi lakhatására:

  • Barcza Attila (Fidesz),
  • Dudás Róbert (Jobbik),
  • Halász János (Fidesz),
  • Jakab István (Fidesz),
  • Sas Zoltán (Fidesz),
  • Sebián-Petrovszki László (DK),
  • Szabadi István (Mi Hazánk),
  • Tessely Zoltán (Fidesz),
  • Tilki Attila (Fidesz),
  • Toroczkai László (Mi Hazánk). 

Ha debreceni otthonából Budapestre szólítja a kötelesség az Országgyűlés alelnökét, a havi 3 millió forintot kereső Jakab Istvánt, aligha kell nyomorognia, hiszen egy 169 négyzetméteres lakás várja. Az alapterületeket nézve a második helyen Sebián-Petrovszki László áll 130 négyzetméterrel, akit Halász János követ 128 négyzetméterrel. A legszerényebb megoldást Dömötör Csaba államtitkár választotta, aki 30 négyzetméteren is elfér. A bérelt lakások átlagosan 69 négyzetméteresek és 355 ezer forintba kerülnek havonta. Albérletet az ősz elején hatályos szerződések alapján 80 képviselő kapott.  

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.