Kukorelly Endre a népszavazásról

  • Kukorelly Endre
  • 2016. október 7.

Belpol

Dolog és környéke. Ködképek a kedély láthatárán.

„E sorok írója nem minden kornak embere.

Miért ne vallaná meg, ő nem szereti vagy nem bírja minden viszonyokban magát föllelni.

Némely érdekek, némely remények tartalma előtte titkos irat."

Kemény Zsigmond: Forradalom után

 

Nézi mindezt, és nevet. Belevonja magát.

Beleszámítja. „A nevetés mozgatója a nevetőben van és korántsem a nevetés tárgyában” – idézi Szegedy-Maszák Mihály Kemény Zsigmond-monográfiájában Baudelaire-t. Megfelel vagy nem, akarja, nem akarja, idegenkedik v. sem, ebbe a közösségbe tartozik, ürge a többi közt, mint a szomszéd komcsi/náci Józsi néni. Ha nem kéri, nem az övé, határozzon úgy, de döntsön valahogy – olyan nincs, hogy a(mi) jó (neki), az igen, a többi meg nem!

Háború van.

Aki úgy kíván győzni, hogy a negativitás, a NEM jegyében uralja a beszédet, súlyosan rájátszva az eleve panaszos, nekünk-Mohács-kell magyar rosszkedvre, veszít. A politika – leírja a szót, nem írja le végképp – csupán kedéllyel intézhető jól. Kedély nélkül kibaszott rosszul intéződik.

Mindez azonban mellékes. A népszavazás-ügy mellékes.

Komoly, hatalmi eszközekén, a rossz használat miatt elkomorult nagy intézmény. Plutark’ szerint a görög demokrácia akkor kezd súlyos hanyatlásba, mikor először nem nagy (s így esetleg egyeduralomra törő) embert száműztek cserépszavazással, hanem egy sikkasztót.

Elbaszták.

De ez semmi.

A tér, a diskurzusközösség (kultúra, mentalitás, közös tudomás stb.), ahol viszonylag kiismered magad, viszonylagos biztonságot érzel, óvandó – ám ez így még semmi.

Az aggódót gyűlölködőnek láttatók tévednek, a félelem nem gyűlölet, e sorok írója nem találkozott olyannal, aki gyűlölné a bevándorlókat. Érthető, ha egy közösség védi magát, tart az ismeretlentől, NEM kér belőle, de a puszta NEM – semmi.

Semmi, hogy mindenki másnak kívül tágasabb. Akkor védhető ez itt, ha a kívül tartandónak nem létszükséglet idejönni. Ha megképződik a belátás a tehetősökben – és mindenki tehetős! –, hogy a roncsolódás megállítható. Háborús gócok fölszámolandók, az ökológiai pusztulás megállítandó, a gazdagok, leggazdagabbak és a szegények, legszegényebbek közti szakadék betemetendő.

Önzésből segíteni. Azonnal. Nem holnap, hanem ma. Nem jó szívvel: nyugodt szívvel. Új paradigma, másképp nem megy. Semmi nem megy, minden tönkremegy.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.