Kukorelly Endre a népszavazásról

  • Kukorelly Endre
  • 2016. október 7.

Belpol

Dolog és környéke. Ködképek a kedély láthatárán.

„E sorok írója nem minden kornak embere.

Miért ne vallaná meg, ő nem szereti vagy nem bírja minden viszonyokban magát föllelni.

Némely érdekek, némely remények tartalma előtte titkos irat."

Kemény Zsigmond: Forradalom után

 

Nézi mindezt, és nevet. Belevonja magát.

Beleszámítja. „A nevetés mozgatója a nevetőben van és korántsem a nevetés tárgyában” – idézi Szegedy-Maszák Mihály Kemény Zsigmond-monográfiájában Baudelaire-t. Megfelel vagy nem, akarja, nem akarja, idegenkedik v. sem, ebbe a közösségbe tartozik, ürge a többi közt, mint a szomszéd komcsi/náci Józsi néni. Ha nem kéri, nem az övé, határozzon úgy, de döntsön valahogy – olyan nincs, hogy a(mi) jó (neki), az igen, a többi meg nem!

Háború van.

Aki úgy kíván győzni, hogy a negativitás, a NEM jegyében uralja a beszédet, súlyosan rájátszva az eleve panaszos, nekünk-Mohács-kell magyar rosszkedvre, veszít. A politika – leírja a szót, nem írja le végképp – csupán kedéllyel intézhető jól. Kedély nélkül kibaszott rosszul intéződik.

Mindez azonban mellékes. A népszavazás-ügy mellékes.

Komoly, hatalmi eszközekén, a rossz használat miatt elkomorult nagy intézmény. Plutark’ szerint a görög demokrácia akkor kezd súlyos hanyatlásba, mikor először nem nagy (s így esetleg egyeduralomra törő) embert száműztek cserépszavazással, hanem egy sikkasztót.

Elbaszták.

De ez semmi.

A tér, a diskurzusközösség (kultúra, mentalitás, közös tudomás stb.), ahol viszonylag kiismered magad, viszonylagos biztonságot érzel, óvandó – ám ez így még semmi.

Az aggódót gyűlölködőnek láttatók tévednek, a félelem nem gyűlölet, e sorok írója nem találkozott olyannal, aki gyűlölné a bevándorlókat. Érthető, ha egy közösség védi magát, tart az ismeretlentől, NEM kér belőle, de a puszta NEM – semmi.

Semmi, hogy mindenki másnak kívül tágasabb. Akkor védhető ez itt, ha a kívül tartandónak nem létszükséglet idejönni. Ha megképződik a belátás a tehetősökben – és mindenki tehetős! –, hogy a roncsolódás megállítható. Háborús gócok fölszámolandók, az ökológiai pusztulás megállítandó, a gazdagok, leggazdagabbak és a szegények, legszegényebbek közti szakadék betemetendő.

Önzésből segíteni. Azonnal. Nem holnap, hanem ma. Nem jó szívvel: nyugodt szívvel. Új paradigma, másképp nem megy. Semmi nem megy, minden tönkremegy.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.