„E sorok írója nem minden kornak embere.
Miért ne vallaná meg, ő nem szereti vagy nem bírja minden viszonyokban magát föllelni.
Némely érdekek, némely remények tartalma előtte titkos irat."
Kemény Zsigmond: Forradalom után
Nézi mindezt, és nevet. Belevonja magát.
Beleszámítja. „A nevetés mozgatója a nevetőben van és korántsem a nevetés tárgyában” – idézi Szegedy-Maszák Mihály Kemény Zsigmond-monográfiájában Baudelaire-t. Megfelel vagy nem, akarja, nem akarja, idegenkedik v. sem, ebbe a közösségbe tartozik, ürge a többi közt, mint a szomszéd komcsi/náci Józsi néni. Ha nem kéri, nem az övé, határozzon úgy, de döntsön valahogy – olyan nincs, hogy a(mi) jó (neki), az igen, a többi meg nem!
Háború van.
Aki úgy kíván győzni, hogy a negativitás, a NEM jegyében uralja a beszédet, súlyosan rájátszva az eleve panaszos, nekünk-Mohács-kell magyar rosszkedvre, veszít. A politika – leírja a szót, nem írja le végképp – csupán kedéllyel intézhető jól. Kedély nélkül kibaszott rosszul intéződik.
Mindez azonban mellékes. A népszavazás-ügy mellékes.
Komoly, hatalmi eszközekén, a rossz használat miatt elkomorult nagy intézmény. Plutark’ szerint a görög demokrácia akkor kezd súlyos hanyatlásba, mikor először nem nagy (s így esetleg egyeduralomra törő) embert száműztek cserépszavazással, hanem egy sikkasztót.
Elbaszták.
De ez semmi.
A tér, a diskurzusközösség (kultúra, mentalitás, közös tudomás stb.), ahol viszonylag kiismered magad, viszonylagos biztonságot érzel, óvandó – ám ez így még semmi.
Az aggódót gyűlölködőnek láttatók tévednek, a félelem nem gyűlölet, e sorok írója nem találkozott olyannal, aki gyűlölné a bevándorlókat. Érthető, ha egy közösség védi magát, tart az ismeretlentől, NEM kér belőle, de a puszta NEM – semmi.
Semmi, hogy mindenki másnak kívül tágasabb. Akkor védhető ez itt, ha a kívül tartandónak nem létszükséglet idejönni. Ha megképződik a belátás a tehetősökben – és mindenki tehetős! –, hogy a roncsolódás megállítható. Háborús gócok fölszámolandók, az ökológiai pusztulás megállítandó, a gazdagok, leggazdagabbak és a szegények, legszegényebbek közti szakadék betemetendő.
Önzésből segíteni. Azonnal. Nem holnap, hanem ma. Nem jó szívvel: nyugodt szívvel. Új paradigma, másképp nem megy. Semmi nem megy, minden tönkremegy.
