Z. harmincas éveinek derekát taposó fiatalember. Öt éve hajléktalan. Önkormányzati lakásának sorsa akkor pecsételődött meg, amikor balesetet szenvedett, és nyolc hónapot kórházban kellett töltenie. Mikor felépült, és hazaérve be akart menni a lakásába, kulcsa nem nyitotta az ajtót. A csengetésre egy termetes ember lépett ki a lakásból, aki egy pofon kíséretében elmagyarázta neki, hogy a lakás már nem az övé, s jobb, ha nem is jön többet erre, sőt még jobb, ha a környéket is elkerüli.
Esetek
"Életemben nem lepődtem meg így", mondta Z. a Narancsnak. "Teljesen fel volt újítva a szoba-konyha, ám az összes cuccom eltűnt. Mint utóbb kiderült, a lakásban talált iratok valamelyikéről lemásolták az aláírásomat, és azt egy szerződésre hamisították rá, amely arról szól, hogy lemondok a bérlakásról." Z. elment a rendőrségre, ám elmondása szerint ott csak azzal foglalkoztak, hogy milyen holmik tűntek el a lakásból. "A pohár akkor telt be, amikor megkérdezték, hogy hány darab csíkos ingem tűnt el, és próbáljak visszaemlékezni, hogy azok kereszt- vagy hosszirányban csíkosak-e."
Amikor Z. felvetette, hogy valószínűleg a házban lakó népes roma család állhat az ügy mögött, csak nevettek és legyintettek a rendőrök. Z.-nek akkor úgy tűnt, hogy a rendőrök félnek. Ahogyan ő is. "Már régóta nem érdekel az egész, inkább az utcasarkon döglök meg, de nem firtatom az ügyet. Különben is, a rendőrség már lezárta a nyomozást, eredmény nélkül."
Időközben szociális gondozójától megtudta, hogy neve az önkormányzat lakónyilvántartásából is kikerült, sőt a cím sem létezik már; egykori lakásának ajtaját a sokadik tulajdonos befalazta, szoba-konyháját pedig egybenyitották a szomszédos lakással. Most az önkormányzat egy szükséglakást ígért Z.-nek, s az egyik alpolgármester azt mondta neki, hogy "etnikummentes övezetben jelölnek ki számára egy hajlékot".
A fenti eset némileg különbözik a tipikustól, Z. ugyanis nem volt lecsúszott vagy szenvedélybeteg ember, nem adósodott el, nem írt alá semmiféle szerződést, lakását ismeretlen tettesek csak úgy egyszerűen elvették. A Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai osztályán, ahol Z.-vel is beszéltünk, olyan beteg is van, akivel üres papírt írattak alá, s így vesztette el az öröklakását.
"Hoztak egy üres papírt, azt mondták, a kocsi eladásához kellek tanúnak. Be voltam gyógyszerezve, alig tudtam aláírni a nevemet. Azt mondták, ha aláírom, elmennek a lakásomból." M. úrnak és két fiának Pándon ígért házat egy Rafael nevű család, amelynek tagjait M.-ék korábban befogadták; erről a gesztusról nyilatkozat is készült. M. a házat soha nem látta, a hozzájuk beköltözött Rafael család pedig nem akart elmenni, csak miután megszerezték az aláírást.
A pszichiátriai osztály betegeit képviselő ügyvéd szerint a Gyámügyi Hivatal jóváhagyása nélkül M. nem írhatott volna alá semmilyen okiratot, mivel M. korlátozott gondnokság alatt áll. Ám időközben már a harmadik tulajdonos lakik M. egykori lakásában, a magyar jogrendszer pedig védi a jóhiszeműen megszerzett tulajdont. Arra a kérdésre az ügyvéd sem tudott válaszolni, hogy miért nem vonják felelősségre a Rafael családot. Ezzel kapcsolatban M. is csak annyit mondott: "Ez már az én sorsomon nem segít."
A hivatal fellép
Lakásmaffiáról legutóbb 1996 elején lehetett hallani, amikor Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa levélben kérte az akkori országos rendőrfőkapitányt, Pintér Sándort, hogy rendeljen el országos vizsgálatot azokban az ügyekben, ahol a sértettek erőszak hatására veszítették el lakásukat. Gönczöl Katalin több olyan jelzést is kapott, hogy idős, kiszolgáltatott embereket erőszakkal elhurcolnak otthonukból, s közben eladják a lakást a fejük fölül. "Az ügyletek mögött több esetben olyan alakilag és tartalmukat tekintve kifogástalan adásvételi szerződések állnak, melyek ügyvédi ellenjegyzéssel készülnek. A szerződésekben vevőként megjelölt személyek rövid időn belül jelentős haszonnal továbbértékesítik a lakásokat, tehát a lakásokba nem az költözik be, aki kényszer útján azt megszerezte", olvasható az ombudsman közleményében. A célvizsgálat elkészült, akkor összesen 13 esetben indítottak nyomozást csalás, zsarolás, magánokirat-hamisítás, személyi szabadság megsértése miatt, ám mivel a szerződések és a többi nyilatkozat mind szabályosak voltak, csak egy-két büntetőeljárás indult. A célvizsgálat azt is megállapította, hogy a "háttérben jogi támogatottságot is élvező, családi alapon működő, szervezett jellegű bűnözőcsoport áll". Azóta semmi.
Nemrég kiszivárgott ugyan, hogy a XIV. kerületi rendőrség egy idős emberek lakásainak megszerzésére szakosodott bűnszövetkezetet leplezett le. A Narancs utánajárt a hírnek, ám csak annyit tudott meg, hogy a "leleplezés" még tavaly ősszel történt, és hogy a sajtó számára "jelenleg ez a téma tabu", a kerületi rendőrkapitány minden nyilatkozatot letiltott. A gyöngyösi rendőrök ezzel szemben világgá kürtölték, hogy letartóztattak három férfit, akiket azzal gyanúsítanak, hogy bántalmazással vettek rá idős vagy alkoholista embereket lakásuk eladására. A gyöngyösi ügynek húsz sértettje van, s a gyanúsítottak között található a helyi földhivatal munkatársa is.
Homály
"Nem kell ide erőszak. Csak menjen el egy kocsmába, mindig talál olyanokat, akik fillérekért eladják a kéglijüket, méghozzá szabályosan", mondta egy névtelenségbe burkolózó informátor a Narancsnak. Bár ő nem "lakásban utazik", rokonai és ismerősei között akadnak szép számmal, akik "vettek már olcsón lakásokat, nem is egyszer". "Olyan embereket kell találni, akiknek több százezres rezsitartozásuk van. Kifizetem neki a hátralékot, majd felajánlok egy kisebb lakást vagy házat. Vidéken ötven rongyért bárki a nevemre íratja a lakását egy hónapra, amiért elcserélem a lakását. Ha tanácsi, megveszem a tanácstól, ha öröklakás, úgy is jó. Csak arra kell vigyázni, hogy gyorsan átmenjen a tulajdoni lap a földhivatalon, ezen persze lehet segíteni."
Győri Péter, a fővárosi önkormányzat szociális és lakásügyi bizottságának elnöke a bérlakáscserék szigorítására készül, hogy megakadályozza a díjhátralékosok kiforgatását. A módosítás szerint a cserekérelemhez minden esetben csatolni kell a lakások hiteles tulajdoni lapját, valamint az új bérlő nyilatkozatát arról, hogy ismeri a majdani lakásokra vonatkozó jogi előírásokat. A tervezett változtatást a kerületek egy része már eddig is alkalmazta, ennek ellenére a lakáscápáknak az elmúlt néhány évben mintegy ötezren estek áldozatul Budapesten. "A hátralékos általában megszédül, hogy leteszik neki a pénzt. Ám amikor rájön, hogy átverték, már késő, a pénzt ugyanis a legtöbb esetben már nem tudja visszaadni, mert vagy elköltötte, vagy maga a lakáscápa fizette be helyette. Ilyenkor már nincs mit tenni", mondta érdeklődésünkre Győri Péter. Szerinte a lakásügyek mögött csak elenyésző számban akadnak erőszakos úton kicsikart adásvételi szerződések, a legtöbb lakáscápa a tudatlanságot használja ki.
Kovács Róbert
