Lange visszaszólt Deutsch Tamásnak

  • narancs. hu
  • 2020. november 27.

Belpol

Esther de Lange, néppárti képviselő elmagyarázta neki, mi a különbség a Gestapo és az EU között.

Deutsch Tamás Manfred Weber ellenében emlegette korábban a Gestapót, ennek híre persze eljutott a néppárt (EPP) képviselőihez is - írja a hvg.hu.

Emlékeztetnek, hogy Deutsch az ATV-nek nyilatkozta: Ha nincs semmi takargatnivalód, akkor nem kell félned. Én jól emlékszem, hogy a Gestapónak és az ÁVO-nak ugyanez volt a jelszava. Ezt mondták. Mintha az lenne a történelmi tapasztalata az abban az időben Németországban és Magyarországon élőknek, hogy azoknak is tömegesen volt félnivalójuk, akiknek nem volt semmifajta takargatnivalója nem volt.”

Esther de Lange holland néppárti EP-képviselő Twitter-üzenetben szólt be Deutsch Tamásnak, kifejtve, hogy mi a különbség a náci és a kommunista uralom és az EU között. „A különbség Európa kommunizmus és nácizmus alatti sötét napjai és az uniónk között pontosan a jogállamiság. Független bírók, a szólás- és a médiaszabadság, valamint védelme a véletlenszerű, vagy haveri alapon hozott döntésektől. Nem fogjuk feladni a jogállamiságot” – idézik.

De nem egyedül Esther de Lange háborodott fel a fideszes politikus kijelentésén; Esteban Gonzalés Pons, a Néppárt spanyol alelnöke szerint Deutsch megnyilvánulása az egész pártcsaládra nézve sértő. Kijelentette továbbá, hogy nem engednek a jogállamiságból, egyben felszólította a képviselőt, hogy ne blokkolja az unió Európának szánt helyreállítási alapját (Pons nyilatkozata azért is érdekes, mert a spanyol néppártiak támogatták a Fideszt, amikor a párt közel került a kizáráshoz). A CDU-s Dannis Radtke pedig azt mondta, az EPP-nek le kell zárnia a „fideszes fejezetet”.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.