Az utóbbi években olyan folyamatok indultak meg a munkaerőpiacon, amelyek egészen új helyzet elé állítják a munkavállalókat és a szakszervezeteket. A Politikatörténeti Intézetben többek között ezért ültek egy asztalhoz az érdekképviselők.
Buzásné Putz Erzsébet, a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete (MTSZSZ) munkatársa szerint az utóbbi időkben igencsak megnőtt az igény arra, hogy valaki segítsen a dolgozóknak eligazodni a munka világában. Buzásné ennek okát a 2012-es munka törvénykönyve változásaiban látja. „Az elmúlt években több olyan vállalattól kerestek fel minket munkavállalók, ahol korábban nem volt jelen szakszervezet. Ez annak köszönhető, hogy kiszolgáltatottabbá váltak a dolgozók” – mondja. A beszélgetés során szóba került, hogy miben rejlik egy szakszervezet ereje; az MTSZSZ elnöke szerint a sztrájkképesség és a taglétszám tesz erőssé, igaz, a jelenlegi sztrájktörvény ebből a szempontból inkább korlátozó tényező. A munkaerőpiac egyik fő problémája a bérek színvonala, annak ellenére, hogy időnként a munkaadók hajlandók bértárgyalásokba bocsátkozni – bár végül ez sokszor inkább megalázó, mint eredményes.
| ||
Buzásné kiemelte, hogy legutóbb a szakszervezetük azért nem írta alá a MÁV leányvállalatainál tervezett 2016-os bérmegállapodást, mert az mindössze háromszázalékos emelkedést tartalmazott. „Ez havonta 3-5 ezer forintot jelentett volna azoknak a dolgozóknak, akik egyébként sem keresnek sokat, azok pedig, akik megérezhették volna a növekedést, nem kerültek be a megállapodásba” – magyarázza. További probléma a vasúttársaságnál a dolgozói létszám, ugyanis nincs elég szakember. Az MTSZSZ elnöke szerint az elkövetkezendő öt évben annyian mennek nyugdíjba, hogy őket nem fogják tudni pótolni. A képzés évekig tart, az érdeklődő kevés, sokan félbehagyják még a vizsgák előtt a betanulást. Buzásné kiemelte, jelenleg olyan állapotok uralkodnak, hogy bizonyos megyékbe Mexikóból hozatnak munkásokat. A szakszervezet abban bízik, hogy ez ráébreszti a vállalatokat arra, hogy érezhető béremeléssel tegyék vonzóbbá a vasúti szakmákat.
Csak panaszkodás van
„Ha az elmúlt 25 évre gondolok, egyetlen kormány sem akart erős szakszervezeteket. A kormányok sajátos eszközeikkel meg is tettek mindent, hogy gyengítsék a szakszervezeteket” – vette át a szót Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. A PSZ február óta folyamatosan tárgyalt a kormánnyal, de mindez csak színjáték volt. „Magyarországon megtörténhet az, hogy a hetekig zajló tárgyalások után a kormány benyújtja a köznevelési törvény módosítását a parlament elé úgy, hogy azokat a pontokat, amelyekben úgymond megállapodtunk, nem teszi bele a törvénybe.” Szerinte minden adott ahhoz, hogy érdemi párbeszéd jöjjön létre, de az egyeztetés megreked a formális szinten. „Működik az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács, amit rendre összehívnak, ha ezt a munkavállalói oldal kéri, az oda jövő helyettes államtitkár meghallgatja a szakszervezetek kéréseit, és ezzel a dolog el van intézve. Az a baj, hogy nem tudják, hogy az érdekegyeztetés megállapodással kell, hogy záruljon, mert így csak panaszkodás van. Meghallgatják az embert, jegyzetelnek; amire van felhatalmazásuk, arra azonnal nemet mondanak, a többire pedig tudják, hogy a válasz szintén nem lesz, de a játék kedvéért azt mondják, hogy továbbítják a kormány felé a kéréseket” – összegezte tapasztalatait a PSZ elnöke, aki szerint meglehetősen lehangoló a helyzet. Ellenpéldaként hozza fel az 1995-ös nagy pedagógussztrájkot, amikor egyszerre nyolcvanezer pedagógus ment ki a Kossuth térre, amit kilencvenszázalékos részvétellel zajló egynapos sztrájk követett, félelem pedig senkiben sem volt. „Huszonhat órára akarták a kötelező óraszámunkat felemelni, ezek után nem emelték fel, Fodor Gábor pedig lemondott. Most nem mondott le senki, de nem is volt kilencvenszázalékos részvétel…” – emlékszik vissza Galló Istvánné, majd arról beszél, hogy az április huszadikai sztrájk miatt több település polgármestere is megfenyegette a pedagógusokat, mondván, a település támogatásoktól fog elesni, ha a pedagógusok sztrájkolni mernek. „Nem tudok optimista lenni, mert a helyzet nagyon szomorú, és látszólag vesztettünk, de bízom a pedagógustársadalomban, és nem fogjuk ezt hagyni.”
Perre kell menni
Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke elmondta, hogy a szakemberek már régóta megismertették a közvéleményt és a szakmát a dolgozói szegénység fogalmával. Most már nem az a kérdés, hogy létezik ilyen, hanem az, hogy hogyan lehet ezt orvosolni. „Egészen más munkáltatói és szakszervezeti eszköztárral kell rendelkeznünk ahhoz, hogy érdemben lehessen javítani a magyar bérszínvonalon” – mondja Kordás, aki úgy véli, a mai magyar bérszínvonal nemcsak a gazdasági növekedésnek szab gátat, hanem a versenyképesség és az életszínvonal növekedésének is. Az eredményes érdekérvényesítés egyik útját a MASZSZ elnöke a pereskedésben látja. Sikeres példaként említi, hogy egy kórházban sikerült jogi úton megszerezniük a dolgozók elmaradt cafeteria juttatásait, jelenleg pedig azért harcolnak, hogy ezt az összes dolgozó megkaphassa, ne csak azok, akik perre mentek. A MÁV-nál is hasonló sikert értek el, hiszen ott ötmilliárd forint összegű pótlékelmaradást pereltek ki, amely a készenléti munkakörben dolgozóknak járt volna. „Tehát van ilyen útja is az érvényesítésnek, bár egyre több olyan perrel találkozunk, amikor ellenünk ítélnek a bírók, pedig úgy megyünk neki az adott ügynek, hogy az nyerhető. Aztán jönnek a különböző bírósági és kúriai döntések, amelyek néha ellentmondanak egymásnak.” Kordás azonban mindenkit megnyugtatott: nem csüggednek, folytatják tovább.
