Politikusok a népszerűségért

Lemennek kutyába

  • narancs.hu
  • 2012. január 25.

Belpol

Gyurcsány, Orbán, Bokros, Schmitt, Torgyán – összeállítás arról, amikor a politikus minden gátlást ledob népszerűségnövelés céljából.

Hétfőn Gyurcsány Ferenc néhány napra beköltözött egy miskolci panellakásba, megismerni a helyiek életét. A nevezetes eseményről videofelvétel, továbbá számos fénykép is készült, így végül – noha először nem hittünk fülünknek – nem kételkedhetünk a hír valóságértékében. A beszámolókból megtudhattuk: a volt miniszterelnök olyan mélyen emberi tettekre vállalkozott, mint az iskolalátogatás, a kocsmázás, a lakók meghallgatása, illetve egy hokimeccs megtekintése. De persze rögtön odébb ment, elfordult, amikor a panelház asszonyai azt kérték, változtasson, ne kelljen ilyen egzisztenciális nyomorban élniük.


Fotó: MTI

Feltételezéseink szerint a vizit mély összefüggésben lehet a közelgő időközi választással (erről lásd keretes írásunkat), a magunk részéről tehát vérmes szavazatszerzési ambíciót látunk a mögött, hogy Gyurcsány Ferenc ekkora kíváncsisággal érdeklődött az Avas-lakótelep poloska sújtotta lakásainak sorsa iránt. Bár ennél már nem nagyon van lejjebb, érdemes felidézni azért, hogy se magyar, se külföldi politikusoktól nem áll távol, hogy népszerűségnövelés céljából átmenetileg lemenjenek kutyába.

Orbán kolbászt, Schmitt csocsót ragad

A miskolciaknak Gyurcsány látogatásához nyilván hasonlóképp emlékezetes volt, amikor 2005 februárjában Orbán Viktor is Miskolc városát tüntette ki személyes megjelenésével (vonaton utazott, Kudlik Júliával!), ahol a párt nőtagozatának tagjaival, illetve egyetemistákkal beszélgetett. A városban Orbán természetesen villamossal közlekedett, és sűrű programja ellenére még arra is szakított időt, hogy spontán módon egy önkormányzati bérlakásban három gyermekét nevelő családnál ebédeljen. Esztétikailag értékelhető fellépése Orbán miniszterelnöknek egyébként is sok volt, nehéz eldönteni, hogy gumicsizmában az árvíz sújtotta területeken, kolbásztöltés közben, netán pálinkát kínálgatva mutatott-e jobban.


Fotó: MTI

E helyütt kell megemlékeznünk Orbán korábbi koalíciós partneréről, Torgyán Józsefről, aki Fradi-elnökként egy bukott örökrangadó után benézett a B közép kedves zsidózó fiataljaihoz némi szerelmetes ölelgetésre. Jól lehet a budai ügyvéd számos tevékenysége, kezdve a kilencvenes évekbeli országjárásaitól sose volt mentes ilyen populista vonásoktól.


Fotó: MTI

Visszaemlékezésünkben mindenképpen helyet érdemel a tavalyi Volt Fesztivált megnyitó Schmitt Pál is. Miután az államfő ünnepi beszédében figyelmeztetett, hogy „nemcsak a zene, a tánc és a bulizás a cél”, de az is, hogy „együtt vagyunk”, még beugrott az egyik sátorba csocsózni (a tudósítások szerint két kapufát és egy gólt lőtt), valamint még egy jó sört is legurított. Tudott emberi lenni Hagyó Miklós is, aki egykor kamerák kereszttüzében vezetett BKV-buszt.

Táncoljatok, fiúk!

A magyar politikus – ha nagyon kell – olykor táncra is perdül: a 2010-es kampány idején a köztévé Frizbi című műsorában táncolt Bokros Lajos, aki állítólag nem is tudott a műsorvezető tervéről, de nem jött zavarba, hanem prímán elszambázgatott a tévés lányokkal. Bokros 2010. év elején még – Dávid Ibolyával és Herényi Károllyal – disznóvágásra is látogatott, ahol közelről szemlélte meg a betöltött kolbászokat. Népszerűségén mindez – a 2010-es választási eredményekből kiindulva – nem sokat javított. Táncból egyébként volt a baloldalon is épp elég: a legerősebb idegzetűek felidézhetik Mesterházy Attila salgótarjáni kampányfellépését, amikor Michael Jacksonnak öltözve moonwalkkal szórakoztatta az egybegyűlt, javarészt nyugdíjaskorú nagyérdeműt. Vagy ott van a dolgozószobájában szerencsétlenkedő Gyurcsány Ferenc is.  (Ezekről, illetve a táncoló Bokros Lajosról lásd a videókat a cikk végén.)


Fotó: MTI

Külföld: keletről nyugatra

A populizmus és a közönséges ripacskodás ugyanakkor távolról sem hazai sajátosság. Kézenfekvő példa erre Vladimir Putyin, a vadász, a sztyeppék ura, a védtelen állatok gyámolítója, a kitűnő úszó, a zord motoros, a cselgáncs mestere, a céllövő, a zongoraművész, a búvár és a műsorvezető. De ha belegondolunk, hogy Guido Westerwelle, a német szabad demokraták elnöke, az ország jelenlegi külügyminisztere és alkancellárja néhány éve (már pártelnökként) egy valóságshow-ba sem átallott beköltözni, akkor nyilvánvaló: az ilyen fogás bizony közel se csak a keleti pojácák hóbortja.

Kaparás a szavazatokért

Gyurcsány Ferenc látogatása alighanem összefüggésben van azzal, hogy április 22-én időközi választás lesz Miskolc 2. számú választókörzetében. (Erre a választókörzet képviselőjének, Giákné Bobály Judit december 26-i halála miatt van szükség.) Egy általunk megkérdezett elemző arra is emlékeztet, hogy a baloldal meggyengüléséhez épp az északkelet-magyarországi régió elvesztése vezetett, ahol szavazóik nagy része 2010-ben (szemben a négy évvel korábbi választásokkal) már nem rájuk, hanem a Jobbikra voksolt. „Az egyáltalán nem biztos, hogy az elpártolt szavazókat sikerül visszaszerezniük, de Gyurcsány Ferenc kiköltözése mindenképpen efelé tesz lépést” – tette hozzá forrásunk. Azt, hogy mennyire sikeres az ilyen vagy ehhez hasonló, önmagát népszerűsítő politikusi fellépés, nehéz megítélni. Bokros Lajosnak 2010-ben nem jött be, ahogy Mesterházy Attilának se. Schmitt Pál népszerűségén pedig egy csocsózás aligha segíthet, Gyurcsány Ferenc jelenleg is az egyik legelutasítottabb politikus Magyarországon. A Big Brother-es szereplés amúgy Guido Westerwelle-nek se segíthetett sokat, hiszen a beköltözés utáni, 2002-es német szövetségi szavazáson a liberális pártja mindössze 7,4 százalékot kapott, amely messze elmaradt az akkori várakozásoktól.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.