Mégis volt tiltakozó jegyzék az Orbán-Kounalakis-találkozón

Leba

  • Tamási Paula
  • 2011. december 10.

Belpol

A hazai média nagy figyelemmel kísérte Orbán Viktor és Eleni Tsakopoulos Kounalakis budapesti amerikai nagykövet legutóbbi találkozását, ám a fölfokozott várakozást semmitmondó kommünikék hűtötték. Pedig a sugalltakkal ellentétben a felek nem csak kellemes dolgokról csevegtek.

Az amerikai nagykövetség nyilatkozatából és a miniszterelnöki kommunikációból az derült ki, hogy Orbán Viktor és Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet legutóbbi, októberi találkozója a legteljesebb egyetértésben zajlott, baráti eszmecseréjüket ráadásul kifejezetten kellemes hangulat jellemezte. Ebben kételkedni már csak azért sem volt oka senkinek, mert mindezt semmi olyasféle dolog nem követte, ami a derűs nyilatkozatokat cáfolta volna. Még csak gyanúra okot adó elszólásokat sem lehetett hallani - egészen eddig. Manapság ugyanis olyan információk kezdenek diplomáciai körökben terjedni, melyekből nemcsak az szűrhető le egyértelműen, hogy a nagykövet asszony a találkozón egy tiltakozó jegyzéket - azaz demarsot - adott át, hanem az is, hogy mi állt e dokumentumban.

 

Temészetesen most sem Orbán Viktor vagy valamelyik szócsöve világította meg a valós eseményeket. Még csak nem is az amerikai nagykövet. Ahogyan a szeptemberi amerikai demarsról is egy igen jól értesült washingtoni személy tett először említést, úgy most is olyan washingtoni forrásokhoz vezetnek a szálak, amelyek - illetve akik - végképp torkig vannak már Orbánnal és rendszerével, s akiket módfelett zavar, hogy ideküldött nagykövetük nem az amerikai kormánycélok szellemében végzi a dolgát.

 

A magyar hivatalos kommunikációból annyit tudni lehetett, hogy Prőhle Gergely, a külügyminisztérium helyettes államtitkára október második felében - tehát a Kounalakis-Orbán-találkozó után rögvest - Washingtonba utazott. Azt azonban a magyar kormányzat már nem verte nagydobra, hogy küldetésével az érzékelhetően megromlott magyar-amerikai viszonyon próbált javítani, vagy legalább tompítani azt a növekvő ellenszenvet - mi több, undort (lásd Al Kamen október 14-i cikkét a Washington Postban) -, amelyet Orbán személye az ottani hivatalos körökben kivált. Bár magyar részről szerették volna, ha Prőhle találkozhatott volna Philip H. Gordonnal, a külügyminisztérium európai és eurázsiai térséget felügyelő államtitkárával - ezzel is demonstrálandó, hogy a magyar kapcsolat Washingtonban prioritást élvez, ám a találkozóra nem került sor. Fogadta őt viszont Gordon helyettese, Thomas O. Melia, ami különösen kínos pillanatokat okozhatott a magyar diplomatának, hiszen alig pár hónapja, hogy Orbán Fidesz-alapító társa, Deutsch Tamás "Ki a fasz ez a Melia..." Face-book-bejegyzéssel reagált annak Magyarország-kritikájára.

 

Melia a találkozón kitért valamennyi olyan pontra, amiket az említett diplomáciai jegyzék is tartalmazott, ám hangneme közel sem volt olyan visszafogott, mint az írásos dokumentumé. Felemlítette a médiatörvényt, a készülő választási törvényt, a fékek és ellensúlyok feltűnő hiányát a Fidesz által konstruált új kormányzati szerkezetben, és bírálta az egyházügyi törvény kifejezetten antidemokratikus jellegét. Furcsa módon az amúgy mindig talpraesett Prőhle válaszai ez esetben nem tartalmaztak mást, mint az amerikaiak által már amúgy is jól ismert korábbi fideszes érveket: média-ügyben eddig sem történt jogokat sértő retorzió, a sarkalatos törvényekben benne lesznek a fékek és ellensúlyok stb. Az egyházügyi törvény védelmében pedig csak ennyire futotta a helyettes államtitkártól: történelmi okok miatt Magyarországon sajátos az egyházak helyzete, és ezt Amerikából nem lehet megérteni.

 

Az amerikai diplomata viszont kijelentette: teljesen értetlenül fogadták Washingtonban, hogy az Orbánnal szemben amúgy is barátságos nagykövetüket a fideszes média megtámadta, és felháborítónak tartják, ahogy a kormányzat - és itt megemlítette Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivőt - a nagykövet által átadott diplomáciai jegyzéküket elbagatellizálta, sőt lehazudta. "Ha a magyar kormány számára nem tűnt volna fel e demars fontossága, akkor Washington kész haladéktalanul megismételni" - mondta Melia.

 

Érthető Amerika aggodalma, elvégre az arab tavasszal helyzetbe hozott egyiptomi, tunéziai, líbiai új rezsimek elé a '89-es rendszerváltásokban olyannyira jeleskedő országokat igyekeztek eddig példaként állítani. Ám ma már - ahogyan Washingtonban fogalmaznak - Magyarország nem követendő, csak elrettentő példa lehet.

 

A State Department a Melia közvetítette kifogásokat egyfajta utolsó figyelmeztetésnek szánta, bár nyilvánvaló az is: Magyarországgal kapcsolatban már levontak bizonyos, Orbánék számára végzetes következtetéseket. Mellesleg hamarosan másvalamivel is szembe kell nézniük: azzal, hogy intelmeiknek addig nem is lehet semmiféle foganatja, amíg azt egy olyan személy - jelesül Tsakopoulos Kounalakis nagykövet - tolmácsolja, aki Orbánra kacsintva mintegy azt jelzi: e kifogásokat nem kell annyira komolyan venni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.