Az amerikai nagykövetség nyilatkozatából és a miniszterelnöki kommunikációból az derült ki, hogy Orbán Viktor és Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet legutóbbi, októberi találkozója a legteljesebb egyetértésben zajlott, baráti eszmecseréjüket ráadásul kifejezetten kellemes hangulat jellemezte. Ebben kételkedni már csak azért sem volt oka senkinek, mert mindezt semmi olyasféle dolog nem követte, ami a derűs nyilatkozatokat cáfolta volna. Még csak gyanúra okot adó elszólásokat sem lehetett hallani - egészen eddig. Manapság ugyanis olyan információk kezdenek diplomáciai körökben terjedni, melyekből nemcsak az szűrhető le egyértelműen, hogy a nagykövet asszony a találkozón egy tiltakozó jegyzéket - azaz demarsot - adott át, hanem az is, hogy mi állt e dokumentumban.
Temészetesen most sem Orbán Viktor vagy valamelyik szócsöve világította meg a valós eseményeket. Még csak nem is az amerikai nagykövet. Ahogyan a szeptemberi amerikai demarsról is egy igen jól értesült washingtoni személy tett először említést, úgy most is olyan washingtoni forrásokhoz vezetnek a szálak, amelyek - illetve akik - végképp torkig vannak már Orbánnal és rendszerével, s akiket módfelett zavar, hogy ideküldött nagykövetük nem az amerikai kormánycélok szellemében végzi a dolgát.
A magyar hivatalos kommunikációból annyit tudni lehetett, hogy Prőhle Gergely, a külügyminisztérium helyettes államtitkára október második felében - tehát a Kounalakis-Orbán-találkozó után rögvest - Washingtonba utazott. Azt azonban a magyar kormányzat már nem verte nagydobra, hogy küldetésével az érzékelhetően megromlott magyar-amerikai viszonyon próbált javítani, vagy legalább tompítani azt a növekvő ellenszenvet - mi több, undort (lásd Al Kamen október 14-i cikkét a Washington Postban) -, amelyet Orbán személye az ottani hivatalos körökben kivált. Bár magyar részről szerették volna, ha Prőhle találkozhatott volna Philip H. Gordonnal, a külügyminisztérium európai és eurázsiai térséget felügyelő államtitkárával - ezzel is demonstrálandó, hogy a magyar kapcsolat Washingtonban prioritást élvez, ám a találkozóra nem került sor. Fogadta őt viszont Gordon helyettese, Thomas O. Melia, ami különösen kínos pillanatokat okozhatott a magyar diplomatának, hiszen alig pár hónapja, hogy Orbán Fidesz-alapító társa, Deutsch Tamás "Ki a fasz ez a Melia..." Face-book-bejegyzéssel reagált annak Magyarország-kritikájára.
Melia a találkozón kitért valamennyi olyan pontra, amiket az említett diplomáciai jegyzék is tartalmazott, ám hangneme közel sem volt olyan visszafogott, mint az írásos dokumentumé. Felemlítette a médiatörvényt, a készülő választási törvényt, a fékek és ellensúlyok feltűnő hiányát a Fidesz által konstruált új kormányzati szerkezetben, és bírálta az egyházügyi törvény kifejezetten antidemokratikus jellegét. Furcsa módon az amúgy mindig talpraesett Prőhle válaszai ez esetben nem tartalmaztak mást, mint az amerikaiak által már amúgy is jól ismert korábbi fideszes érveket: média-ügyben eddig sem történt jogokat sértő retorzió, a sarkalatos törvényekben benne lesznek a fékek és ellensúlyok stb. Az egyházügyi törvény védelmében pedig csak ennyire futotta a helyettes államtitkártól: történelmi okok miatt Magyarországon sajátos az egyházak helyzete, és ezt Amerikából nem lehet megérteni.
Az amerikai diplomata viszont kijelentette: teljesen értetlenül fogadták Washingtonban, hogy az Orbánnal szemben amúgy is barátságos nagykövetüket a fideszes média megtámadta, és felháborítónak tartják, ahogy a kormányzat - és itt megemlítette Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivőt - a nagykövet által átadott diplomáciai jegyzéküket elbagatellizálta, sőt lehazudta. "Ha a magyar kormány számára nem tűnt volna fel e demars fontossága, akkor Washington kész haladéktalanul megismételni" - mondta Melia.
Érthető Amerika aggodalma, elvégre az arab tavasszal helyzetbe hozott egyiptomi, tunéziai, líbiai új rezsimek elé a '89-es rendszerváltásokban olyannyira jeleskedő országokat igyekeztek eddig példaként állítani. Ám ma már - ahogyan Washingtonban fogalmaznak - Magyarország nem követendő, csak elrettentő példa lehet.
A State Department a Melia közvetítette kifogásokat egyfajta utolsó figyelmeztetésnek szánta, bár nyilvánvaló az is: Magyarországgal kapcsolatban már levontak bizonyos, Orbánék számára végzetes következtetéseket. Mellesleg hamarosan másvalamivel is szembe kell nézniük: azzal, hogy intelmeiknek addig nem is lehet semmiféle foganatja, amíg azt egy olyan személy - jelesül Tsakopoulos Kounalakis nagykövet - tolmácsolja, aki Orbánra kacsintva mintegy azt jelzi: e kifogásokat nem kell annyira komolyan venni.
