Az Országgyűlés előtt a munka törvénykönyve

Szabad kéz

  • Mészáros Bálint
  • 2011. december 10.

Belpol

Az eredetileg erőből elfogadtatni tervezett új munka törvénykönyve több ponton módosult, mire a kormány elé került. Bár számukra változatlanul elfogadhatatlan, a szakszervezetek lassan kifogynak a lehetőségekből.

A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint "több hónapos társadalmi és közigazgatási egyeztetést követően" került a parlament elé az új munka törvénykönyvéről (Mtk.) szóló törvényjavaslat, amelyhez "több mint 300 javaslat érkezett, ezek jelentős része be is került a javaslatba". Az új kódex ráadásul "segíthet abban, hogy 2020-ra legálisan egymillióval többen dolgozzanak Magyarországon". A közleményben ábrázolt tárgyalássorozat persze korántsem volt annyira idilli, de a manapság uralkodó törvénygyártáshoz képest valóban cizelláltabb folyamat zajlott.

 

A munkaadók és a munkavállalók közötti viszonyokat - vagy ahogy patetikusan fogalmazni szokás: a munka világát - alapvetően befolyásoló jogszabály első verziója még júliusban jelent meg a tárca honlapján (lásd: Készül az új munka törvénykönyve - Ki zsákmányol?, Magyar Narancs, 2011. augusztus 11.), miután a szakszervezetek egyre hangosabban követelték az állítólagos szakértői anyag publikálását. Korábban a rendszerváltás óta létező és kifejezetten sikeres háromoldalú érdekegyeztetések egyik legfontosabb funkciója volt a mindenkori Mtk. megtárgyalása, és nyilván nem véletlen, hogy a munkaügyi kérdések ezúttal csak az egyeztetési mechanizmus szétverése (lásd: Az érdekegyeztetés kiiktatása - Egy álom beteljesülMagyar Narancs, 2011. június 30.) után kerültek elő. A mostani egyeztetésbe már csak a kiválasztottak kapcsolódhattak be: a nyolc munkaadói szövetségből kettő (VOSZ, MGYOSZ), illetve a hat szakszervezeti tömörülésből is kettő (Munkástanácsok, Liga), majd kegyelemből még egy (MSZOSZ), bár írásos véleményt a többiek is küldhettek. A sajátos folyamat további újítása volt, hogy az eleve nem nyilvános tárgyalásokról nem készültek emlékeztetők, és egyébként sem lehetett tudni, hogy a felvetésekből (amelyek egy része még csak elő sem került a megbeszéléseken) a kormányoldal mit tart jogosnak, mit vitat, és mit ellenez kérlelhetetlenül - hiszen a törvény változásai írásos anyagok híján követhetetlenek voltak. Az október végén megjelent, immár a kormány jóváhagyásával bíró tervezetből azután az is kiderült, hogy még azok a pontok sem mindig szerepelnek benne (vagy nem úgy), amelyekről pedig a szereplők elvileg megegyeztek.

 

Kicsit vissza

Ennek ellenére az alapvetően a munkaadóknak kedvező új Mtk. a munkavállalók szemszögéből nézve több ponton is puhult az első változathoz képest. A kormánypárti frakciók kívánságára visszakerült a védett korúakra (akiknek a nyugdíjkorhatárig legfeljebb öt évük van vissza) és a szülési szabadságról visszatérőkre vonatkozó kirúgási tilalom - amit persze az eddigiekhez hasonlóan fognak megkerülni a munkaadók. Az érdekképviseletekkel történt tárgyalások hatására a fizetett szabadság mértéke is megmarad a mostani szinten, tehát alapból jár húsz nap, ami 25 éves korban kezd el egynaponként növekedni, és 45 éves korban éri el a maximális harmincat. A szabadság kiadásában is visszakoztak, amennyiben kérés esetén nem 10, hanem 14 napot köteles a munkaadó egyben kiadni. Talán a legjelentősebb engedmény, hogy a gondatlan károkozás esetén a munkavállalónak mégsem kell a teljes kárt megtérítenie, "csak" négyhavi átlagfizetése mértékéig felel (a mostani szabály szerint félhavi fizetéséig). Benne maradt viszont, hogy nemcsak a szándékos, hanem a "súlyosan gondatlan" károkozás esetén is a teljes kárt kell megtéríteni, ami vagy a munkahelyi fegyelmet fogja sosem látott szintre emelni, vagy a hajléktalanok számát növeli. Az első változathoz képest nem változott ugyan, de itt fontos megemlíteni a munkavállalói biztosíték bevezetését: legfeljebb egyhavi alapbérnek megfelelő kauciót kérhet a munkaadó a pénzt vagy más értéket kezelő alkalmazottól. A törvényjavaslat szerint ezt a felek "írásbeli megállapodása" alapján adja a munkavállaló, de az önkéntességet valószínűleg a jogszabály szerzői is csak tréfából írták bele.

 

A már ma is alig korlátozott munkaidő-beosztási lehetőségek további lazítása megmaradt, annyi változással, hogy a mostani 200 óra helyett mégsem 300, hanem csak 250 óra rendkívüli munkavégzést írhat elő egyoldalúan a munkaadó. A műszakpótlékok sem csökkennek annyival, mint ameny-nyiről szó volt, hanem köztes megoldásként az este hat és reggel hat óra közötti időre jár generálisan 30 százalékos pótlék.

 

De olyan is van, ahol még tovább szigorodott a tervezet. A jogellenesen kirúgott munkavállalónak a munkaügyi per megnyerése után nem a jogerős bírósági ítélet napjáig jár a munkabére, mint manapság, hanem legfeljebb 12 hónapi bérnek megfelelő összeget kaphat - a korábbi tervezet még másfél évnyi összeget említett. A munkaadónak lehetővé tett fegyelmi büntetés benne maradt a törvényjavaslatban, ugyanakkor "pénzbírság" esetén nem hat, csak egyhavi alapbér a plafon, és kikerült az a nagyszerű passzus, miszerint ezután még el is lehet bocsátani a delikvenst - a főnökség kénytelen lesz választani a két retorzió közül. A semminél a szakszervezeti tisztségviselők is több munkaidő-kedvezményt kapnak: havi munkaidejük tíz százalékát (akkor is, ha ezer munkavállalót képviselnek, és akkor is, ha hármat).

 

Dereguláció

A valamivel finomabb változat sem módosított azonban az új törvénykönyv alapvető irányán: a munkaadók az eddigieknél jóval szabadabban járhatnak el az alkalmazottaikkal kötött megállapodásokban. Kollektív szerződésben még a törvényi előírásoktól is el lehet térni (igaz, nem az összes munkaügyi kérdésben), és a jelenlegi helyzettel ellentétben nem csak a munkavállaló javára. A kormány ambíciója szerint ettől majd több ágazati kollektív szerződés szökken szárba, amelyekben a munkaadók bizonyos pozíciókról kénytelenek lesznek ugyan lemondani, de ennek máshol megkérhetik az árát. Ez logikus, a megvalósulásához csak a mostaninál nagyságrendekkel nagyobb munkavállalói érdekérvényesítésre volna szükség - hiszen az Mtk. alapvető funkciója éppen az, hogy a két fél közötti természetes erőkülönbség miatt az állam minimumfeltételek előírásával a munkavállaló pártjára álljon. A szakszervezetek gyengítésével viszont nehéz elképzelni ezt az ébredő öntudatot, és így csak a munkavállalói kiszolgáltatottság nő. Érdekes módon a másik - az előzővel tehát éppen ellentétes - kormányzati érv szerint ez a cél: növelni a vállalkozások versenyképességét, ami idővel növeli a foglalkoztatást. Önmagában ez is logikus, ám a gazdaság fellendüléséhez számos egyéb tényezőre is szükség volna, és e téren finoman fogalmazva sem áll jól az ország. A harmadik argumentum a kis- és középvállalkozások támogatása, mondván, hogy ők a túl szigorú Mtk. miatt boldogulnak nehezen (vagy sehogy). Csakhogy a törvénykönyv betartásának valószínűsége (az adófizetési hajlandósággal egyetemben) egy cég alkalmazotti létszámával fordítottan arányos. A lazítás tehát a kis cégek eljárásait csak legalizálja, nem pedig megváltoztatja; valós könnyebbséget éppen a nagyvállalatoknak jelent.

 

A törvényjavaslat a parlamenti vitában természetesen módosulhat, illetve a jövő nyárra tervezett hatálybalépés is még odébb van. A szakszervezetek felvették a kapcsolatot Andor Lászlóval, az unió szociális és foglalkoztatási biztosával, illetve az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetével (ILO) is. Bármiféle kötelező érvényű felszólításra, netán szankcióra persze nem lehet számítani, de a nyomásgyakorlás egyéb formái nem elképzelhetetlenek. A Liga tömörülés a múlt héten félpályás útlezárásokkal is demonstrált többek között az új Mtk. miatt, egyelőre mindenféle eredmény nélkül. Ha mindezek ellenére lényegi változás nem következik be, még mindig lehet abban bízni, hogy a munkaadók pontosan tudják: hosszú távon éppen nekik a legkevésbé érdekük a kiszolgáltatott, motiválatlan, lojalitását vesztett munkaerő.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.