"Ha azt akarod hallani, hogy rákos lettem, vagy hogy hatujjú emberekkel dolgoztam együtt, akik éjszaka kénsavat pisáltak titokban, akkor bele se kezdjünk. Nem ez a tengizi valóság" - mondja egy férfi, aki a 2000-es évek derekán dolgozott a Magyarországtól mintegy 2500 kilométerre lévő, belső-ázsiai olajkitermelő telepen. "Csúf dolgok azért történtek. Például a 2006-os mészárlás, amikor kazahok öltek le török melósokat. De ott van az egyre erősödő magyar alkoholizmus vagy a szombat esti verekedések. Az agresszió abszolút benne van a pakliban. Idegileg és fizikailag nem mindenki bírja ki a helyet, de hangsúlyozom, haza lehet jönni. Persze ha a kutya se vár itthon, vagy ha rossz a házasságod, mint a bűn, akkor egyköny-nyen nem jössz haza, ez tény."
Ként szitálni
Becslések szerint Tengizben máig úgy 30 ezer magyar fordult meg. 1979-ben fedezték fel az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Kaszpi-tengeri olajmezőket, amelyek a világ leggazdagabb kitermelőhelyei közé tartoznak, és óriási szerepet játszanak Kazahsztán gazdasági megerősödésében. (A független és óriási területű Kazahsztánról lásd korábbi országportrénkat: Ütött a homokóra, Magyar Narancs, 1997. november 27.) Magyarország 1985-ben szállt be: a szovjetekkel kötött üzlet lényege a cserén alapult. Mi - azaz a Vegyépszer - segítünk a helyi telep létrehozásában, munkásokat és gépeket utaztatunk a sivatag szélére, ők pedig egy valag gázt adnak nekünk ezért. (Ennek a gázmennyiségnek aztán csak a nagyobbik részét kaptuk meg az oroszoktól, a kisebbik, kazahokra testált részét soha. A kazahok ezt a tartozást egyszerűen nem ismerték el.)
Az első magyarok '86-ban érkeztek a helyszínre. Lakókocsikban laktak a sivatag szélén, nem volt se vizük, se áramuk. "Kalandor lelkületű egyének jócskán akadtak köztük. Amikor felépültek az első épületek, többüknek sajátos hiányérzete támadt, és továbbállt" - meséli László, aki az első konyhai személyzethez tartozott, de egy vírusos betegség miatt gyorsan haza kellett jönnie. Nem ő lett rosszul egyedül: a hasmenés mindennapos volt az elején, és bár arról megoszlottak a vélemények, hogy erről az ivóvíz vagy az étel minősége tehetett, egy dologban nem volt vita. Ez pedig az időjárás volt, amely mindenkivel kegyetlenkedett. Napközben felment plusz negyvenre, éjjelre pedig mínusz húsz alá zuhant, de mértek ott plusz ötven fölött is.
A lényeg persze az olaj volt. A kazah olaj kéntartalma magas, ezt ki kell szűrni belőle más szeny-nyező anyagokkal és gázokkal együtt, hogy exportminőségű kőolaj lehessen belőle, és továbbküldhessék az akkor szovjet, ma már kazah, orosz vagy épp kínai finomítók felé. Tengizben az első üzem 1991-ben indult be - jelenleg már négy működik a Kaszpi-tenger keleti partján, és jövőre tervezik az ötödiket megnyitni.
István 1988-ban ment ki. Félig készült el ekkor a gyár, de a lakótelep, Magyarújváros már állt. "Ipari bádogosként dolgoztam Pesten. Jó esetben megkerestem 16 ezer forintot, ami egyébként nem volt akkoriban rossz. Egy brigádhoz tartoztam, munkaadónk a Vegyépszer egyik alvállalkozója volt. Látták, hogy szépen dolgozunk, szóltak, lenne egy külföldi lehetőség, 60 ezret ajánlottak. Nem volt rá okom, hogy ne menjek." Az utazás előtt több oltást is kaptak, például májerősítőt és pestis ellenit. "Két nap utazás után egy korrekt munkásszálló színvonala fogadott odakinn. Négyágyas szobák, egyemeletes épületekben, volt légkondi, és magyar ételeket főztek. Elégedett voltam, lehetett focizni és pingpongozni. Heti hat napot dolgoztunk, naponta 10-12 órát, de ha akartál, mehettél vasárnap is prémiumért. 1988 nyarán 5500-an voltunk kinn, csak magyarok. Akadt, aki egy hét után hazajött, mert nem bírta a klímát, mást hazaküldtek, mert nem dolgozott rendesen. Velem pszichikailag sem volt gond. Volt, hogy egy évig nem jöttem haza, sokszor kinn is karácsonyoztam, mert nekem mindegy volt, hogy ott vagy itt üldögélek 24-én este. Agglegény voltam." István később Nyugaton dolgozott vegyi területen, de azt mondja, visszamenne Tengizbe is. "A pénzt mondjuk nem kezeltem jól. Hazajöttem, mulattam, vásároltam. Egy kocsi végül csak összejött. Ezt biztos másképp csinálnám." Istvánnál nem jelentkezett egészségügyi probléma, de hallott olyanokról, akik Tengizben megbetegedtek. "Én nem vagyok orvos, de szerintem nekik így is, úgy is ez lett volna a sorsuk. Az élet olyan, hogy valakinek lesz rákja, valakinek nem. Ez nem Tengiztől függ. "
Perelik a Vegyépszert
"A férjemmel együtt mentem ki, és irodistaként dolgoztam. Elsősorban az itthonihoz mért négyszeres fizetés volt számomra vonzó - mondja Nyíró Lászlóné. - Végül egészségügyi megfontolásból tértem haza. Menstruációs problémáim, fejfájásom, hányingerem, hasmenésem, kettős látásom és magas vérnyomásom volt. Előfordult, hogy bementem dolgozni, és csak fehér foltokat láttam magam előtt az asztalon. Na, mondom, mi ez. Volt, hogy fázni kezdtem, máskor indokolatlanul melegem lett. Itthon az orvosok egyszerűen nem tudták, mi van velem! Végül két év után, '89-ben jöttünk haza. Hamarosan daganatot diagnosztizáltak nálam, és még abban az évben megműtöttek. 90-ben leszázalékoltak, öszszesen kilencféle betegséggel. Ez ugyanúgy tény, ahogy az is, hogy erőben már sose lettem az a nő, aki kiment. Akkor is azt kérdeztem, amit most: ha nem Tengiz, akkor mégis mi okozta ezt?"
Miután leszázalékolták, az aszszony beperelte a magyar államot és a Vegyépszert. Nem volt ezzel egyedül, többtucatnyian tették meg ugyanezt a rendszerváltás utáni években. Nyíró Lászlóné a Tengiz Alapítvány elnökeként sokáig figyelemmel kísérte az egyes eljárásokat, a sajátját pedig első fokon meg is nyerte, mert a bíróság úgy ítélte meg, betegségeit "kinn szerezte". Ezért 15 ezer forint életjáradékot állapítottak meg részére élete végéig. "Olyan körülmények voltak kinn, amelyek ha nem is közvetlen okozói voltak a betegségeknek, de közvetve kihozhatták azokat a dolgozókból" - mondja a Narancsnak Mózsa Szabolcs sugárhematológus. ' az a szakértő, aki több mint húsz éve, megismerve a panaszokkal jelentkező kinti, mintegy 150 dolgozó tüneteit, harmincoldalas tanulmányban foglalta össze megállapításait, amelyeket máig fenntart. Ezek lényege a következő: a kinti speciális kémiai és fizikai közegben fennállt a munkaártalom lehetősége, elsősorban a felszabadult kénhidrogén-származékok miatt, továbbá azért, mert a kőolaj- és földgázkitermelésnél felszabaduló gázok egy része bőrön át is felszívódhatott, nem csak a nyálkahártyán keresztül, vagy légzéssel kerülhetett a szervezetbe. Rajta kívül az említett perekben, a betegek által felkért szakértők is olyan ártalmas pszichoszomatikus tényezőkre hívták fel a figyelmet, mint a családtól elszigeteltség, az összezártság, a heti hatvan óra munkaterhelés, vagy a szélsőséges időjárás.
A Vegyépszer ennek ellenére megnyert minden egészségügyi pert. Nyíróné 15 év bíróságra járás után veszített jogerősen, miután a Legfelsőbb Bíróság 12 év után visszaküldte első fokra az ügyét. "Összesen 20-30 olyan perről tudunk, ahol a bíróság végül nem látta bizonyítottnak, hogy a felperes kinn szerezte a betegségét. Elmarasztalásunk ebben a vonatkozásban egy sem volt" - kaptuk a tájékoztatást a jelenleg csődeljárás alatt álló Vegyépszertől. A tengizi betegekről ("Magyarok a halálzónában" címmel) sorozatot közlő Mai Nappal, illetve a cikkekből könyvet publikáló újságíróval, Réz Katával szemben a vállalat szintén pert nyert. Az első fokú ítélet ellen fellebbezést nem nyújtott be egyik fél sem, mivel - információink szerint - megállapodtak arról, hogy a lap több dehonesztáló cikket nem közöl Tengizről.
Amerikai időszámítás
Ezt követően hamarosan az újsággal egy címre bejegyzett Tengiz Alapítvány is befejezte a működését. A felperesek közül többen meghaltak azóta. A Mai Napot 2001-ben vásárolta fel a Ringier, ettől kezdve nem jelent meg ilyen nevű sajtótermék Magyarországon. Ám addigra már a Vegyépszer is kiszállt Tengizből - ezzel véget is ért a történet első felvonása.
A második a Szovjetunió szétesése után, 1993-ban kezdődött: ekkor alakult meg a Tengizchevroil (TCO) nevű konzorcium egy kazah olajtársaság és az amerikai Chevron kettőséből. Négy évvel később bővült a formáció: ekkor a négy tag közül a legnagyobb részesedése a Chevronnak volt (50 százalék), őt követte az ExxonMobil (25), illetve a kazah KazMunayGas (20), valamint az orosz Lukoilhoz köthető LuKArco (5). A magyar telep a Vegyépszer után a Chevronhoz került, és ezt követően - több forrásunk elmondása szerint - az amerikai multi jelentősen szigorított a munkavédelmi előírásokon. "A Chevron munkavédelmi politikájának alapvetése, hogy minden dolgozó a munka után egészségesen térjen haza. Náluk a munkavégzési kritériumok a minőségi elvárásokat is megelőzik" - magyarázza Kern Ferenc, annak a Chemimontazhnak az ügyvezető igazgatója, amely alvállalkozóként jelenleg is 200-250 magyart alkalmaz Kazahsztánban. A céget még a Vegyépszer alapította 1997-ben, és "2002 folyamán a Vegyépszer fokozatosan átadta a Chemimontazhnak az összes külföldi szerződését, kazahsztáni megrendelését és partneri kapcsolatát" - olvasható a cég honlapján. Tengizben a cég jelenleg gyárak építésében vesz részt, karbantartási munkákat végez, és néha tervezést is vállal. A dolgozókkal kötött munkaszerződésben rögzített munkaidő ma sem kevés: 10-11 óra, plusz egy óra ebédszünet, hazajönni ma már nem öt, hanem három hónap után lehet egy hónapra. Kern Ferenc azt mondja, szakmunkások jelentkeznek többen - ők mintegy 2000-2500 dollárt kereshetnek kinn egy hónap alatt, amihez szállást és ellátást is kapnak -, a cég jelenleg mégis főleg angolul és oroszul beszélő mérnököket keres, az ő fizetésük meghaladhatja a háromezer dollárt. Tengizben - mivel ma már nem egy, hanem több cég is visz ki dolgozókat - nem lehet pontosan tudni, hány magyar tartózkodik: becslések szerint számuk 800 és 1000 közt lehet.
Több kinn dolgozó magyarral vettük fel a kapcsolatot és érdeklődtünk a kinti életről: az ellátással rendszerint elégedettek voltak, akárcsak a honoráriummal. Szimpatikus volt számukra, hogy Tengizben mindenki tegez mindenkit. Többen a katonasághoz hasonlították a kint töltött időt, de "nem jó sokáig kinn maradni, mert megváltozol" - mondja névtelenséget kérő forrásunk. (Mérnökből csőszerelő című keretes írásunkban egy kinn járt mérnök tapasztalatairól olvashat.) Noha sem forrásaink nem hallottak ilyesmiről, sem a sajtóban nem találtunk arra utaló jelet, hogy a Tengizchevroilnál dolgozók közt valakinek később egészségi problémái lettek volna, a telep közel sem makulátlan környezet-egészségügyi szempontból. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a kazah kormány lassan egy évtizede bünteti őket, nem is aprópénzre.
Még 2003-ban a kazah környezetvédelmi miniszter jelentette be a helyi parlamentben, hogy egymillió dollárra büntetik a TCO-t (benne a kazah olajtársaságot is), mert szennyezik a vizet és a levegőt, később pedig a kén tárolásának módjáért bírságolták meg a vállalatot. Az amerikai cég Kaszpi-tengernél végzett olajkitermelő tevékenységét kritizáló környezetvédelmi csoport, a Crude Accountability honlapján (http://www.crudeaccountability.org) egy kazah cikk angol fordításában azt olvassuk, hogy a Chevront 2010-ben a tengizi tevékenysége miatt 64 millió dollárra (kb. 14 milliárd forintra) büntette a kazah hatóság. (A Chevron Brazíliában és Ecuadorban is többmilliárdnyi büntetést szedett össze az elmúlt években.) Itt szerepel az is, hogy miközben a TCO - környezetvédők szerint - negyven különféle káros anyagot bocsát ki, csupán öt fajtát monitoroz, és méri azok értékét.
Több dolgozó is beszámolt róla: a kiutazás előtt a környezetszeny-nyezésről semmiféle tájékoztatást nem kaptak a magyar alvállalkozótól. Amikor erre rákérdeztünk a Chemimontazh ügyvezetőjénél, Kern Ferenc elmondta: nincsenek egészségügyi kockázatok. Igazi veszélyforrás csak a kénhidrogén lehetne, de technikailag megoldott, hogy nem kerülhet ki a levegőbe, ugyanis a folyamat során szétbontják, és cseppfolyós ként állítanak elő belőle. Utóbbit kipermetezik közvetlenül az üzem mellé: ebből lesznek a tengiziek által gyakran emlegetett kénhegyek. "A kén önmagában nem káros az egészségre, csupán könnyezést okoz, ha közel kerül a szemhez" - állítja orvosok véleménye alapján Kern. Amikor a Chevron környezetvédelmi büntetéseire rákérdeztünk, röviden úgy reagál: "Nekünk erről nincs információnk."
Másképpen látja a helyzetet a Greenpeace vegyianyag-szakértője, Simon Gergely, aki szerint környezetvédelmi szempontból több probléma is van Tengizzel. Először is a kén: az addig rendben van, hogy az olajból kinyerik a kénhidrogént, de az már nem, hogy ebből a ként a szabadba küldik. Ettől olyan sárga az üzem mögötti terület, ami a Chemimontazh első emeleti tárgyalójának falán lógó képen is jól látható. "Ha a szabadon hagyott kén, mely tartalmaz káros, illékony kénvegyületeket is, a levegőbe kerül, oxidálódik, és így irritáló vegyületek keletkeznek. A levegőbe kerülő kén és kénvegyületek belélegezve a környéken élők egészségét károsítják, a távolabbra jutó kén pedig a savas esőkhöz járul hozzá." A keretes írásunkban szereplő Alfréd, aki öt éve járt kinn, kénszagról beszélt a Narancsnak. "Ha rossz irányból fújt a szél, akkor lehetett érezni a szagát, elég büdös volt." Nem véletlenül: Tengiz mellett ugyanis több millió tonna ként tárolnak.
A kén mellett a szintén veszélyes és rákkeltő hatású szénhidrogén-vegyületek, nehézfémek, mérgező kénhidrogén, továbbá egyéb kénszármazékok, például merkaptánvegyületek kibocsátását is mérik a Kaszpi-tenger érintett szakaszának levegőjében. Egy orosz tanulmány emellett arról számol be, hogy a környezetvédelmi mérések Tengiz egyes részein magas cink- és arzénjelenlétről (utóbbi rákkeltő hatású) tanúskodtak, a növényekben pedig ólmot, rezet és kobaltot mutattak ki. "Az évek óta folyó környezetszennyezés alapján feltételezhetjük, hogy a tengizi olajtermelés mind a helyiek, mind a dolgozók egészségére kockázatot jelent" - mondja Simon Gergely a Narancsnak.
Kit érdekel?
Ebben a kérdésben a környezetvédők, illetve az olajkitermelésben érdekeltek álláspontja homlokegyenest ellentmond egymásnak: mintha megismétlődne a 90-es évekbeli vita a Vegyépszer-pártiak és a cég ellenlábasai között. Az olajcég, mint állítja, folyamatosan méri a különböző sugárzásokat, a munkavállalókat gázmaszkkal szereli fel baleset esetén. "Riasztók voltak minden ház oldalán, sose ment fel a megengedett határérték fölé" - mondja egy korábban kinn dolgozó forrásunk. Erre azonban a környezetvédő így reagál: ha kell, szinte minden cég tud olyan méréseket produkálni, amelyek megfelelnek az előírásoknak. Különben is: hiteles-e az a mérés, amelyet maga az olajcég finanszíroz?
Magyarországon azonban nem találtunk olyan, vegyi méréssel foglalkozó csoportot, amely mostanában járt volna Tengizben. Az egészségügyi szakemberek közül is csak az MTA-tag Axmann Ágnes tűnt abban kompetensnek, hogy felvilágosítson minket arról, valóban van-e kinn kockázati tényező. ' az ügyvezetője annak a tavaly 30 milliós nyereséggel zárt Trop Med Kft.-nek, amely a dolgozókat a tengizi kiutazás előtt egészségügyileg - EKG-, szem-, vér- és vizeletvizsgálat - felméri. A Narancs mindenképp szeretett volna találkozni Axmann Ágnessel, de ő egy közel húszperces telefonbeszélgetés során többféleképpen megindokolta, miért nem szeretne nyilatkozni Tengizről. Később megtudtuk: egy vizsgálat díja 10-14 ezer forint, amit nem fedez a társadalombiztosítás, hanem minden esetben a Chemimontazh fizet a Trop Mednek - ezt Kern Ferenc is megerősítette. A kételyeket ki lehetne zárni, ha a hazatérés után, később is megvizsgálnák a kinn jártakat. Ez azonban egyelőre nem gyakorlat, és sok munkavállaló esetén - akik például külföldön, máshol próbálnak szerencsét - nem is életszerű felvetés.
Ráadásul úgy tapasztaltuk, hogy nem a környezetszennyezés aggasztja a dolgozókat elsősorban. "A pénz nagy úr. A környezetet lehet nem fanatikus módon is védeni, például nem dobálod el a szemetet, vagy szelektíven gyűjtöd, vagy elektromos autót veszel. A fanatikusok ne menjenek ki dolgozni Tengizbe!" - mondja egy extengizi. A keretes anyagban említett tematikus blogon is feltettük a kérdést, mind a környezetszeny-nyezésről, mind az egészségkárosító kockázatról. Utóbbi egy kommentelő szerint "röviden hülyeség, bővebben marhaság. Nincsen ott semmilyen sugárzás vagy gázmérgezés. Csak a kénüzemet kell elkerülni, az tényleg veszélyes. De érdemes végigcsinálni. Én is ott kezdtem a sivatagban, de ha felhasználja az ember a tapasztalatát, akkor nagyon magasra juthat. A legnagyobb olajcégekben - például a Chevron, Agip - sokat lehet keresni. Atyrauban (a Tengizhez eső legközelebbi nagyvárosban - N. G. M.) pedig lehet nightclubokba járni, mint ahogy én is tettem. Ott teljesen levetkőznek a táncosnők, általában oroszok, de néha a titkos vágyam beteljesítéseként kazakok is. Rá lehet csapni a fenekükre, amikor az asztalon táncolnak! Mindent lehet, csak bunkó módon viselkedni nem - ebben az esetben megverik és kidobják az embert, és örülhetsz, ha nem visz be a rendőrség. Nekem ilyen gondom sosem volt, kulturáltan iszogattam, és néha rácsaptam a lányok fenekére, néha megismerkedtem, és elvittem őket. Ez a legtermészetesebb dolog a világon, ha tud viselkedni az ember."
Ha valamit mégis problémaként említettek forrásaink, az az alkoholizmus volt. "Sok magyar minden este csat részegre itta magát. Sajnos nagy idő az a három hónap, ezért sokan az alkoholba menekülnek. Akkor meg elszalad a ló a felgyülemlett feszültség és a hormonok miatt" - meséli Alfréd. Béla a kilencvenes években dolgozott kinn, de tartja a kapcsolatot a régiekkel, és úgy tudja, "jelenleg hatalmas probléma az alkoholizmus", illetve az ebből fakadó agresszió. "Én 2004-ben kezdtem kinn, még az Amina és a Hungária bár is működött a táborunkban. Később sok minden megváltozott. Rendszeresek voltak a verekedések. Vér folyt szombat esténként. Egy esetben én magam segítettem mentőt hívni, hogy bevigyék a magyar srácot a klinikára. Volt, akit a saját őreink vertek meg" - olvassuk a blogon. Tamás - aki most már Hollandiában dolgozik - így emlékszik vissza: a hétvégi bulikon az összetűzések sokszor abból fakadtak, hogy "200 férfi 20-30 nőn volt kénytelen osztozkodni. Egyébként pedig ami Tengizről eszembe jut, az a bezártság. Depressziós lesz tőle az ember."
Helyben azonban a munkáltató nem akarja orvosolni a problémát: se mediátor, se pszichológus nem dolgozik Tengizben, ahol drasztikus módszerekkel kezelik az alkoholizmust. Munkanapon szondáztatnak néha, és ilyenkor lebuknak azok, akik a "tilosban" isznak. Velük aztán ugyanaz történik, mint a verekedőkkel: felrakják őket a következő repülőre, és irány Budapest.
Mérnökből csőszerelőA gépészmérnök Alfréd 2007-ben ment ki Tengizbe. Előtte volt egy mobiltelefon-üzlete, de miután "kiraboltak, más után kellett nézni". Még indulás előtt határozta el, hogy blogolni fog - így is lett (tengiz.blog.hu). Ebben részletesen ír a dolgozók mindennapjaitól a szórakozási, sportolási lehetőségeken át a piaci élményekig mindenről. A munkáról már mi kérdezzük: "Az elég megterhelő volt, mivel az elején ketten végeztünk egy nyolc embernek való munkát. Három hónappal később már a kazah asszisztens csajok és egy lakatos is mérnöki munkát végeztek, miután betanítottuk őket gyorsan. De azért nem az a megszakadós hely. Inkább laza. A biztonság tényleg az első helyen van." Alfréd három hónapot volt kinn, ez alatt úgy tapasztalta, hogy a magyar dolgozók közt jó volt a hangulat, "de azért láttam bekattant embereket fejen követ törni vagy fát rugdosni szombat este, persze jól berúgva". Noha nem bánta meg, hogy kiment dolgozni, és sem visszatérésekor, sem azóta nem volt olyan egészségügyi problémája, nem menne vissza. "Jobban szeretem Európát, itt mindent megkapok, és civilizáltan élhetek. Nem fogy el a víz, normális kaját eszek, és 15 órán belül bárhonnan haza tudok jönni, ha gond van." Annak ellenére is ezt mondja, hogy Tengiz óta nem dolgozott mérnökként. "Azóta dolgoztam Belgiumban, Norvégiában, Németországban és Görögországban is, csőszerelőként. Ennek oka pedig az, hogy amíg itthon egy kezdő mérnök keres mondjuk nettó 600 eurót nagy felelősséggel a nyakában, addig egy melós szinte felelősség nélkül megkeresi ezt Hollandiában hetente." |
