Lendvai Ildikó 1946-ban szüle-tett Debrecenben, elõbb magyar-történelem, majd filozófia szakos diplomát szerzett az ELTE-n. Kezdetben gimnáziumi tanárként és egyetemi tanársegédként dolgozott, 1974-tõl a KISZ KB kulturális osztályára került, '84-tõl pedig - egy hároméves MTA-aspirantúrát követõen - az MSZMP KB kulturális alosztályán dolgozott, a végén egyenesen alosztályvezetõként. Életútjának eme korszakára utalnak a jobboldali publicisták és politikusok vele kapcsolatban leggyakrabban használt, kissé talán túlzó szófordulatai: "Aczél György jobbkeze" és "a késõ Kádár-korszak fõcen-zora". Mivel Lendvai marxista filozófiát és etikát is oktatott, az utálatos agymosó gépezet jelentékeny anyacsavarjának címkéjét sem úszhatta meg. A rendszerváltás a Gondolat könyvkiadó élén éri, az MSZP-nek megalakulásától kezdve tagja.
Elõbb budapesti elnök és országgyûlési képviselõ (1994), majd alelnök, jelenleg pedig - a ciklus kezdete óta - a párt frakcióvezetõje. Lendvai Medgyessy leváltásában játszott szerepérõl korábban már megírtuk a saját változatunkat (lásd: Játék a tízzel, Magyar Narancs, 2004. augusztus 26.), két héttel késõbb a szocialista politikus ezzel kapcsolatos észrevételeit is közöltük (lásd: Olvasói levelek, 2004. szeptember 9.). Annyi biztos, Lendvai Ildikó nem harcolt éppen körmeszakadtáig Medgyessy megtartása mellett (sõt, talán még abban is segített, hogy a frakció se lázadozzon a csere ellen), a miniszterelnök-jelöltet állító kongresszuson viszont annál vehemensebben bizonygatta Kiss Péter alkalmasságát. A végeredmény ismert.
A kormányválság kialakulásában nagyban közrejátszott a csúfosan elbukott EP-választás - vajon Lendvai érez-e személyes felelõsséget pártja drasztikus népszerûségvesztéséért? "Annyiban az én felelõsségem is a kudarc, hogy ha úgy láttam volna, hogy a kampányban rossz irányba mennek a dolgok, és hangosan kiabálok, annak biztosan lett volna hatása. De ma a politikusok ájult lihegéssel képesek beszélni a >>píárA négyszázezres különbséget nem lehet csupán azzal magyarázni, hogy csúnyák voltak a betûk a plakátokon" - mondta a Narancsnak. Lendvai három, az MSZP-frakciót érintõ tanulságot von le a történtekbõl. "A választó úgy tett, mint amikor az ingázó apuka hazajön a hétvégére, és kioszt egy pofont a gyereknek egy keddi csínytevésért - hisz a gazdaságpolitikai gikszerek tavaly nyáron, illetve az év végén történtek. A frakció számára ebbõl az a tanulság, hogy az idei költségvetésnél kerülni kell a kiszámíthatatlan cikcakkokat. Emellett számomra a legfájdalmasabb tapasztalat az, hogy éppen a modernizációban legérdekeltebb csoportokban csökkent jelentõsen a támogatottságunk. Az MSZP mindig is a modernizáció és a reformok pártján állt, ehhez képest épp a fiatalok, a vállalkozók és a diplomások >>zabálják>megrendelõvel- ezen pedig a frakció oldaláról is lehetne javítani."
A robot
Lendvainak a kiegyensúlyozott parlamenti arányok ellenére eddig még mindig sikerült biztosítania a kormányoldal szavazati többségét, bár Gyurcsány Ferenc emlékezetes miniszteri válaszát nem fogadta el a frakció (ehhez Lendvainak nem sok köze volt). Egyszer az is elõfordult, hogy a soros napirendi ponthoz nem készültek a szocialisták hozzászólásokkal, igaz, korábban már hosszú órákon át vitáztak ugyanarról. A súrlódások ellenére - ilyen volt Draskovics Tibor miniszteri kinevezése - a kormány és az MSZP-frakció viszonya eddig még stabil és mûködõképes volt. (Más kérdés, hogy a tavalyi költségvetési vitában a frakció olyannyira hatékony volt az igényérvényesítésben, hogy néhány hónap alatt tarthatatlanná váltak a büdzsé számai.) "Ez a kormány minden korábbinál jobban figyelembe veszi a frakció véleményét - véli a frakcióvezetõ. - Van ugyanis egy matematikai kényszer, a kormányoldal csekély parlamenti többsége. Így elég, ha csak néhány kormánypárti képviselõ nem érez magáénak egy adott elõterjesztést és kiszavaz a frakcióból - máris ugrott a többség. Ennek a szoros együttmûködésnek van egy hátulütõje is; nagyon kis mozgástér adatik arra, hogy ki-ki egyfajta önálló arculatot alakítson ki a helyi választókörzete vagy a szakmája felé. A Horn-kormány 72 százalékos többségével nem kellett nagy hõsiesség a frakcióból való kiszavazáshoz. Most ilyen nincs, ezért gyakrabban kell elõzetes kompromisszumokat kötni." A kompromisszumok létrejöttét és a frakciófegyelmet minden bizonnyal a kiszavazásért és az igazolatlan távollétért járó 50 ezer forintos pénzbüntetés kormányváltás utáni bevezetése is segíti. (A többség garantálása érdekében nemegyszer beteg MSZP-képviselõket is behívnak szavazni, tavasszal például Suchman Tamás kórházban feküdt, de Lendvai berendelte.)
Benn a sûrejében
Néhány nap múlva, Gyurcsány kormányfõvé választásakor viszont már egy-két kiszavazás is elég lenne ahhoz, hogy megingjon a baloldal kormányzati pozíciója. Lendvai nem tartja reálisnak ezt a veszélyt: "Bizakodásomnak két oka van: a múlt és a jövõ. Korábban sosem történt kiszavazás a frakcióban, még a költségvetéseknél sem, pedig akkor elõfordult, hogy néhány képviselõnek a saját érdekei ellenében kellett megnyomnia a gombot. A mostani döntésnél minden képviselõ tudja, hogy az elõre hozott választás lehetõsége szerepel a mérleg másik serpenyõjében. Ha vannak is egyeseknek sérelmei, egy dologban minden épelméjû szocialista képviselõ egyetért: nincs olyan baloldali kormány, amelynél Orbán Viktor országlása jobb lenne."
A konszenzusteremtésben kétségtelenül nagy gyakorlata van Lendvainak. Forrásaink szerint minden képviselõnek meghallgatja a panaszait, felvetéseit, és mindig talál olyat, amiben igazat tud adni nekik. Merthogy ez a munkastratégiája (vagy személyisége? - nem tudni); nem nyilvánítani határozott véleményt, elcsitítani a konfliktusokat, jóban lenni mindenkivel. A hétfõi és a csütörtöki vezetõi értekezleteken egyaránt a moderátor szerepét tölti be. (Hétfõnként a frakció és a vezetése egyeztet, csütörtökönként pedig az MSZP 18 munkacsoportjának vezetõje tárgyal Lendvaival.) Amikor a frakciógyûlés elé viszi egy adott munkacsoport szakmai javaslatát, illetve a kormányfõ vagy egy miniszter álláspontjáról kezdeményez frakcióvitát - mindig az ellentétek mérséklésére törekszik, ezért sem tették felelõssé soha a frakció-kormány viszony problémáiért. A viták elsimításában eddig az is segítette, hogy Medgyessy Péterrel és a nehéz természetûnek tartott Kovács Lászlóval egyaránt jó volt a viszonya - bár ez a jövõben már nem fog sokat segíteni. Jóban van ugyanakkor a legesélyesebb pártelnökjelölttel, Hiller Istvánnal (õt még a párt budapesti szervezetébõl ismeri) és több, változást sürgetõ fiatallal is. Utóbbiak azért nem értik bele Lendvait is a fiatalításról szóló követeléseikbe, mert közülük nem egyet maga a frakcióvezetõ "nevelt fel" politikai értelemben. Valaki úgy fogalmazott, hogy Lendvai mindig humánusan intézkedik, de sosem "bájolog"; viszont ha szorít az idõ, hajlamos kijönni a sodrából. Ha például kiadja valakinek, hogy válaszoljon egy aznapi Fidesz-közleményre, és estére még mindig nincsen kész vele az illetõ, "pipa lesz", de veszekedés helyett inkább megírja õ maga a szocialista választ. Praktikusan gondolkodik, többen hibájául rótták fel azonban, hogy talán már túlontúl diplomatikus is a párton belüli közvetítésben, ezért húzódnak a döntések olyan sokáig. A bírálók másik csoportja szintén a népszerûség hajszolását rója fel neki: eszerint a számára kényes ügyeket (például az egészségügyet vagy a költségvetési huzavonákat) a helyetteseire (Katona Béla, Juhász Gábor, Göndör István, Varjú László és Arató Gergely) testálja, hogy ezáltal elkerülhesse a kínos közszerepléseket.
A gyakorlatias gondolkodás primátusának és a kínos helyzetek kerülésének tusájából, úgy tûnik, a jelenlegi helyzetben az elsõ diadalmaskodott. Leküzdve állítólagos ellenszenvét, Lendvai a kongresszus döntése után kerek perec kijelentette, hogy Gyurcsány Ferenc az õ miniszterelnöke is lesz, igaz, nem tette hozzá, hogy "lélekben". Nem csak a Kiss Péter melletti egyértelmû kiállás miatt fogadhatjuk kétkedéssel Lendvai szavait. Emlékezetes, hogy Gyurcsány balatonöszödi afférjakor a frakcióvezetõ árnyaltan ugyan, de nyilvánosan is hangot adott nemtetszésének. Lendvai errõl a következõket mondta nekünk: "Olyan ez, mint a mûkorcsolya-bajnokság. Tény, hogy a kongresszuson az én pontozótáblámon magasabb szám szerepelt Kiss Péternél, de egy percig nem vitattam Gyurcsány Ferenc alkalmasságát. Beszédemben is elismertem a sportminiszter tehetségét és képességeit. Tovább-ra is fenntartom, amit korábban mondtam Gyurcsány Ferenc nem politikus korabeli gazdagodásáról, de számomra a leglényegesebb az, hogy miniszterelnökként ne legyenek ügyei. Vagyis, hogy vagyongyarapodása ne a miniszterelnöki pozíciójából származzon, mint ahogyan az Orbán Viktornál történt." Ha komolyan vesszük Gyurcsány ígéretét, miszerint nem lesznek leszámolások a pártban, akkor ezek a súrlódások nem befolyásolják majd számottevõen Lendvai és a jövendõ miniszterelnök együttmûködését. A frakcióvezetõ elmozdítását egyetlen informátorunk sem tartja valószínûnek.
A mostanihoz hasonló, nehéz idõkben nagy szükség van ugyanis minden, harcias debattõrre, õ pedig éppen ilyen. (Lendvai érvelési technikájáról lásd keretes írásunkat.) Ugyanakkor 2002 óta nem könnyû eldönteni, hogy mely tételeket soroljuk személyes politikai sikerei közé, hogy mikor szól frakcióvezetõként egy közös álláspontot képviselve, és mikor küzd saját kezdeményezése érdekében. A gyûlöletbeszédrõl szóló törvénytervezet napirenden tartása például egyértelmûen személyes ügynek (is) tûnik, hiszen 2001 szeptemberében elsõként interpellálta Polt Péter legfõbb ügyészt ifjabb Hegedûs "galíciai jöttmenteket" említõ cikke ügyében. Mint ismeretes, a koalíció uszítással kapcsolatos, büntetõtörvénykönyv-módosítási javaslatát az Alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközõnek ítélte, Lendvai ennek ellenére azt tervezi, hogy õsszel tovább kell keresni a megoldást. "Két út létezik - így a szocialista politikus. - Az egyik Fodor Gáborék javaslata, hogy szigorítsuk a polgári törvénykönyv vonatkozó részét. Ez is több a semminél, de én ezzel nem elégszem meg. Úgy gondolom, hogy ha valami tolerálhatatlan, de az alkotmány szellemében nem büntethetõ, akkor igenis meg kellene nézni, hogy mi is van abban az alkotmányban, és azt sem látnám ördögtõl valónak, ha hozzányúlnánk az alaptörvényhez. A gyûlöletbeszéd törvényi tiltása számos országban létezik. Ha a gyerekágy nem fér be a lakásba, abból még nem következik, hogy nem lehet gyerekünk, lehet, hogy csak a lakást kell némileg átrendezni."
Gikszerek
2002-ig Lendvait elsõsorban olyan kultúr- és médiapolitikusként ismerhettük meg, aki gyakran emelt szót a közszolgálati és a kereskedelmi alapon mûködõ tömegtájékoztatás politikai függetlenségéért. Egy alkalommal azonban õ maga is gyanúba keveredett. Két éve történt, hogy az interneten nyilvánosságot kapott az az üzenet, amelyet Friderikusz Sándor köztévé-elnökjelölt mobiltelefonjának hangpostafiókján hagyott. Ezen Lendvai arról biztosította a showmant, hogy a szocialistáknak õ a favoritja, ideértve "a Pétert" is. Lendvait akkor cserbenhagyta talpraesettsége, és szakadatlanul "lehallgatási ügyrõl" beszélt, anélkül, hogy elfogadható magyarázattal állt volna elõ. Ami nehéz is lett volna, hisz a párttámogatás világossá tétele teljességgel összeegyeztethetetlen a politikafüggetlen köztévé harcos igényével. (A dolgon az sem szépít, hogy Friderikusznak Várhegyi Attila, a Fidesz pártigazgatója is küldött biztató sms-t akkortájt.) Még egy olyan ügy volt, amelyben Lendvai látványosan alulmaradt. A 2002-es országgyûlési választások kampányában egy olyan röplapon szerepelt az aláírása, amely a megszólalásig emlékeztetett egy konkrét pénzösszeggel kecsegtetõ váltóra (így is hívták: kormányváltó), és ezt a propagandafogást a bíróság törvénysértõnek ítélte.
Lendvai munkásságát figyelve meglepõ, hogy a legmagasabb funkciók eleddig elkerülték. Így nem volt például miniszter sem, bár 2002-ben felmerült a neve a kultuszminiszteri posztra. "Szeretem, ha nem kell lecövekelni egy adott szakpolitika mellett, legyen az bármilyen fontos is. Vagyis ha a politika arról szól, amirõl szólnia kell - mindenrõl." A dolgok jelenlegi állása szerint Lendvai az MSZP-n belüli széles körû elfogadottsága ellenére nem száll versenybe a pártelnöki posztért. A pártelnök személyére javaslatot tevõ bizottság elnökeként az alapszabály értelmében önmagát nem is jelölhetné, de nem tagadja, többen gyõzködték, hogy induljon el. "Jólesett, és legszívesebben minél hosszabbra nyújtottam volna azt az idõszakot, amíg boldogan hallgatom, majd szerényen elhárítom a megkereséseket, de nõként tudom, hogy eggyel többször nemet mondani, mint kell - az nagyon veszélyes lehet. Szerencsére ez az idõszak lezárult, hiszen amikor elvállaltam a jelölõbizottsági elnöki posztot, nyilvánvalóvá vált, hogy nem magamat akarom majd jelölni. Az elég furcsa is lenne, amolyan álmomban két macska voltam és játszottam egymással helyzet." Szigorúan elméletileg egy kiskapu még mindig adott Lendvai számára, hogy mégis pártelnökjelöltté váljon; ha a szintúgy õsszel megalkotandó új alapszabályból kimarad a most fennálló összeférhetetlenség. Így a hivatalos jelölt megnevezése elõtt elhárulhatna az akadálya annak, hogy Lendvai mégis magát javasolja. Mindez azonban igen valószínûtlennek tûnik, és nem tudni, hogy a forgatókönyvet felvetõ szocialista forrásunk Lendvai agyafúrtságát illusztrálandó említette-e ezt a teoretikus lehetõséget, vagy pedig azért, mert nehezen törõdik bele abba, hogy az egyik nagy esélyesrõl már a kezdet kezdetén nyilvánvalóvá vált; nincs is versenyben. Úgy tudjuk, némelyek éppen azért ellenezték a frakcióvezetõ jelölõbizottsági elnökké kinevezését, mert úgy ítélték meg, hogy "sosem lehet tudni" alapon még jól jöhet, ha Lendvai az utolsó pillanatig talonban van. A politikai klíma azonban jelentõsen megváltozott a pártvezetés lealázásával és Szili Katalin visszalépésével - a gyurcsányista csodavárás stádiumában már nem biztos, hogy Lendvai képes volna aprópénzre váltani presztízsét.
Hogy képes lesz-e együtt dolgozni Gyurcsánnyal, azt majd az idõ eldönti, az elsõ pofon mindenesetre máris elcsattant. A szocialista frakció és maga Lendvai is hónapok óta érvel a negyedik adókulcs bevezetése mellett, a leendõ miniszterelnök viszont néhány napja bejelentette: nemcsak hogy nem lesz negyedik kulcs, de még harmadik sem, merthogy jövõre csupán kettõvel adózunk majd. Lendvai szerint tisztességes kompromisszum született: "Az SZDSZ a középsõ kulcs csökkentését szerette volna, mi pedig egy negyedik kulcs bevezetését - egyik álláspont sem érvényesült tehát 100 százalékosan. A fõ célt elértük, az alacsony és közepes jövedelmûek adóterhei csökkennek. A magas jövedelmûek adókedvezményeinek megszüntetése és a tõkejövedelem adóterhének a munkajövedelemhez való igazítása is az igazságosabb közteherviselés irányába hat. A kívánt eredményt elértük tehát, csak más eszközökkel. Elõttünk áll a feladat; mindkét kormánypárti frakcióban el kell fogadtatni a kompromisszumot." A kormány(fõ) és a frakció birkózása folytatódik tehát, de megújult erõviszonyokkal. Gyurcsánynak elõdjénél több figyelmet kell majd fordítania a frakció igényeire, hisz az ma már tudja: ha nagyon akarja, akár le is válthatja a miniszterelnököt. Lendvainak pedig véka alá kell rejtenie fenntartásait Gyurcsánnyal szemben - legalább két okból. Egyrészt Gyurcsánynak a kongresszus elsöprõ mértékû legitimációt adott, és ezzel nem ildomos szembemenni. Másrészt: a miniszterelnöki poszt várományosa és a frakcióvezetõ közötti konfliktusok élezésével Lendvai is - a fejüket esetleg kiszavazáson törõ frakciótagokhoz hasonlóan - a baloldal ciklus közbeni bukását kockáztatná; szolidabb esetben csak a sajátját.
Bugyinszki György
Szurka
Lendvainak minden politikai szituációra van egy közérthetõ fordulata. A köztévé pártatlanságáért aggódó jobboldalnak így válaszolt: "Nem szívesen vesz az ember éppen attól táncórákat, aki már nyolcvanszor letaposta a lábát." Egy alkalommal, Áder János elzálogosított jövõrõl szóló aggodalmaskodásai kapcsán "hivatásos siratóasszonyhoz" hasonlította az exházelnököt, és emlékezetesen gunyorosan kommentálta többször magát Orbán Viktort is. A volt miniszterelnök lassan, a "gyengébbek kedvéért" éppen azt ismételgette, hogy még mindig több "igen" szól az EU-csatlakozás mellett, mint amennyi "nem" ellene. "Talán így már a polgári körösök is megértették" - riposztozott Lendvai. Máskor Orbán bírói úton kívánt elégtételt venni Lendvain, mert õ a Fidesz-kormány végnapjai alatt elherdált milliókról beszélt, s ezért jelképes, egyforintos kártérítés kiszabását kérte. A szocialista frakcióvezetõ bõszen helyeselt, mert - szavai szerint - maga is körülbelül ennyire saccolta a polgári kormány jó hírnevének értékét. (Lendvai egyébként jogerõsen pert nyert Orbán ellen.) Lendvai gyakorta céloz nõi mivoltára is az aktuálpolitikai csörtékben, és az önirónia sem áll távol tõle. Egy televíziós interjú felvezetéseként egy rövid, képes portréval lepték meg a szerkesztõk - mire õ, felháborodást színlelve, szóvá tette azt az "inzultust", hogy a születési dátuma is elhangzott. Szintúgy élõ televíziós vitában történt, hogy feltárta két legnagyobb hibáját. Az egyik az volt, hogy néha a vitapartnere szavába vág, a másik pedig az, hogy x-lábai vannak. Sietve hozzátéve, hogy ez még mindig egy fokkal jobb, mint ha ó-lábai lennének. A politikai ellenfél szarkasztikus gyomrozása, a hajánál fogva elõrángatott nõi tematika és az önirónia keveredik a következõ metaforájában is. Egy 2001-es lapinterjúban így érzékeltette a Fidesz és a MIÉP intim viszonyát: "Ha valaki az asztal alatt simogatja a lábam - velem egyre ritkábban szokott elõfordulni -, akkor egy darabig megtehetem, hogy nem szólok, mert úrinõ vagyok, de egy idõ után éppen azért kell szólnom, mert úrinõ vagyok."
Végezetül egy kifejezetten sikerületlennek ítélhetõ fordulatát említjük: egyszer olyasmit talált mondani, hogy Hitlerék sem azért jutottak el a gázkamrák alkalmazásáig, mert rosszak voltak a német gáztörvények. Ezt követõen egyesek hetekig azon morfondíroztak, hogy Lendvai (is) zsidózott.
