Magyar Narancs: Kormánybiztosi kinevezésekor három meghatározó jelentõségû jogszabály elkészítését vállalta. Mikorra várható eredmény?
Sárközy Tamás: Amikor felkér-tek a kormányzati szervezeti reform programjának vezetésére, arra vállalkoztam, hogy átfogó javaslatot készítek a kormányzati szervezet modernizálására. A program másfél éves, jövõ év végén befejezõdik. Az elsõ három hónap feladata volt a helyzetértékelés és az induló koncepció kidolgozása. Ez megtörtént, és ez az induló anyag három terület törvényi szabályozására vonatkozó javaslatot és e törvények tematikáját is tartalmazza. Az elsõ a kormány irányítása alá tartozó szervekre, tehát a minisztériumokra és a központi közigazgatási szervekre vonatkozna. A második a költségvetési szervek jelenleg nem kielégítõen szabályozott jogállását rendezné, amelyen belül kialakítanánk a közintézmény típusát és különbözõ alfajait, így a közintézetet, a költségvetési célalapot, az önkormányzó költségvetési szervet (pl. egyetem) és a közüzemet. E két területre vonatkozó törvényi szabályozást nevezem státustörvénynek. Ehhez kapcsolódna az ún. vagyontörvény, amely az intézményes privatizáció jövõ évi befejezõdése után újraszabályozná az állami tulajdonnal való gazdálkodás - jelenleg igen ellentmondásos - rendjét, és kialakítaná a mostani szervezeti összevisszaság helyett az egységes modern államkincstári szervezetrendszert. Ha a státus- és a vagyontörvény koncepcióját az új miniszterelnök elfogadja, év végére kidolgozzuk a törvényszöveget. Amennyiben a jövõ év elején elfogadja ezeket a parlament, úgy létrejönnének a szervezeti átalakítás normatív törvényes alapjai. Ezzel párhuzamosan a minisztériumok és más központi szervek önértékelése, ennek szakértõi felülvizsgálata és a gazdasági érdekképviseletek javaslataival való ütköztetés alapján elkészülne a kormányzat szervezeti átalakítására vonatkozó konkrét tervezet, mégpedig a decentralizáció és a dereguláció jegyében. Jövõ nyártól már törvényi alapokon lehetne megvalósítani ezt a szervezeti fejlesztési javaslatot. Ezt tehát már alkalmazni lehetne a 2006-os költségvetésben, de a javaslatok döntõ többségét a választások után, a kormányalakításkor lehetne felhasználni.
MN: A közintézményi kht.-zás gyakorlatának megszüntetéséhez valóban új törvényre van szükség? Nem a mostaniakat kellene inkább betartani?
ST: A cél az, hogy közfeladatokat ne bújtassanak kereskedelmi-civiljogi formákba, hogy visszaállítsuk a költségvetési szervként való mûködés rangját, amelyhez természetesen a költségvetési gazdálkodás szabályainak finomítására is szükség van. A közhasznú társaság (kht.) eleve elhibázott szervezeti forma, nincs ilyen Európában. Helyére léphet részben az új társasági törvénybe beépítendõ nonprofit társaság, részben a költségvetési szervek sajátos formájaként mûködõ közüzemi vállalat. Természetesen a már mûködõ kht.-k átalakítására vagy megszüntetésére megfelelõ átmeneti idõt kell adni.
MN: A közalapítványok is végleg eltûnnek?
ST: A jelenlegi alapítványi szabályozásunk elhibázott. A polgári törvénykönyvben két közcélú alapítvány is van, a valódi civil alapítvány hiányzik. A kormányzati közalapítványok torzak, mert ha valamely szervezet alapítvány, a céljaira rendelkezésre bocsátott vagyonból kell gazdálkodnia. A mai közalapítványok jelentõs része azonban nem ezt teszi, hanem minden évben rendszeres költségvetési támogatást igényel, mintha költségvetési szerv lenne. Ezt az ellentmondást meg kell szüntetni, mert egyébként - és ezt az Állami Számvevõszék számos esetben megállapította - a közalapítványok a pazarló gazdálkodás egyik mintapéldájává válnak. Megjegyzem, hogy mivel tavaly törvény született a politikai pártok alapítványainak költségvetési támogatásáról, arra sincs szükség, hogy közalapítványokat pártpolitikai célokra használjanak. Általában a központi közigazgatást jelentõsen depolitizálni kellene. A kormányzati irányításban a politikai és a menedzseri elem egyensúlya kívánatos, amely nálunk erõsen megbomlott a politikai elem javára. Ez viszont csökkenti a kormányzati irányítás hatékonyságát, teljesítõképessé-gét. Sajnos a szakmai színvonal is állandóan romlik.
MN: Jól értettem korábbi szavaiból, hogy jelenleg még a miniszterek jogállása sem tiszta?
ST: A jogállás tiszta, de viták folynak a feladatokról, a hatáskörökrõl és a felelõsségrõl. A miniszter szerintem egyszerre legyen politikai és szakmai vezetõje a minisztérium egészének, a közigazgatási hatáskörök pedig a minisztériumot illetik meg, és nem a minisztert. A minisztérium nem eshet szét politikai és szakmai részekre. A miniszter alapfeladata az összkormányzati érdek érvényesítése a tárcájánál, nem pedig a tárcához tartozó ágazatok érdekképviselete a kormányban. A minisztérium alapvetõen stratégiai tervezésre és szabályozásra, nem pedig egyedi hatósági ügyek intézésére hivatott, utóbbiakat le kell adni lakossághoz közelibb közigazgatási szervekhez. Ezt az új típusú mûködést az unió egyre jobban ki fogja kényszeríteni, a mostani költségvetés talán az elsõ, amikor már uniós logika szerint folynak a viták. A minisztériumok mellett viszont ne jöhessenek létre gomba módra különbözõ központi hivatalok.
MN: Mi a viszonya az ön által említett szervezeti átvilágításnak ahhoz a munkához, amit Vadász János, a közszolgálati reform felelõse végez?
ST: A kormányzati szervezet átalakítása több irányból folyik. Vadász János úr a közszolgálati személyügyi reformmal foglalkozik, ehhez kapcsolódnak azok a Miniszterelnöki Hivatalban, illetve a Belügyminisztériumban folyó munkák is, amelyek egy új humánpolitikai stratégiára, minõségfejlesztésre, közigazgatási teljesítménymérésre irányulnak. Folyik a kormányzás technikai oldalának fejlesztése, az ún. elektronikus kormányzás elõkészítése az információs társadalom jegyében. Átfogóan meg kell változtatni a közszféra finanszírozási rendszerét, ezt nevezik államháztartási reformnak. Megindult a helyi-területi-települési közigazgatási, illetve önkormányzati reform is az unió regionális politikája jegyében. Az Országgyûlés el is kezdte a hatósági eljárás általános szabályait megújító törvény tárgyalását, én pedig a kormányzati szervezet átépítésével foglalkozom. Ezek a munkák együttesen hozhatják létre - úgy öt év távlatában - az európai élvonalhoz igazodó modern magyar kormányzást. A magam részérõl szeretnék a szervezeti reformmal elõreszaladni, mintegy húzni a többieket is. Túl lassan haladunk ugyanis az állami mûködés korszerûsítésében, a túlsúlyos, túl nehézkes állam pedig csökkenti a magyar gazdaság versenyképességét: nem tudjuk ugyanis az állami kiadásokat megfelelõ mértékben csökkenteni a közterhek mérsékléséhez.
MN: Bár az ön feladata nem a létszámcsökkentés, ahol szervezeti átalakítás van, ott bizony a létszám is változik.
ST: Ez így van, csak nem mindegy, hogy a szervezet hatékonyságára vagy pusztán a létszám-takarékosságra koncentrálva cselekszünk. Szerintem alapvetõen nem az az elsõdleges hiba, hogy túl sokan vannak a közszférában, hanem az, hogy túl sokan vannak a közhivatalokban, miközben a közintézményi szféra létszáma leépült. Túl sok a vezetõ, viszont kevesen vannak a terepen, a lakosság közvetlen szolgálatában. A túl sok vezetõ és a rengeteg teljesen kezdõ köztisztviselõ között nincsen szakképzett középmezõny, kevesen cipelik a zongorát. Új feladatok is keletkeznek - mondjuk az unióval kapcsolatos feladatok Brüsszelben és itthon egyaránt, a regionális közigazgatás is szakembereket igényel. Úgyhogy nem hinném, hogy a kormányzati szervezet átalakítására vonatkozó javaslatom tömeges elbocsátásokat váltana ki, amivel rémisztgetik a közszolgálatban tevékenykedõket. Túlnövekedés után azonban kismértékû csökkentést is meg kell valósítani, erre fel kell készülni.
MN: Jövõ szeptemberben, miután a törvények és a felmérés is elkészült, egy, a kormány felépítésére vonatkozó javaslattal is elõáll. Eddigi tapasztalatai alapján optimálisnak tartja-e a minisztériumok számát?
ST: Csak elõfeltevéseket mondhatok, mert a minisztériumi hatáskörök átvizsgálása még elõttünk áll. Nyilván abban a döntésben, hogy hány és milyen minisztérium van egy országban, politikai megfontolásoknak is erõs szerepe volt, van és lesz. Általános elvi szempont, hogy sem a túl nagy mamutminisztérium, sem a túl kicsi, ún. resztliminisztérium nem hatékony, és tisztán funkcionális feladatoknál sem célszerû az önálló minisztériumi szervezet. A jelenlegi kormánystruktúrának szerintem négy kritikus pontja van. Az elsõ a Miniszterelnöki Hivatal, amely még mindig nem valódi kancellária, és számos olyan feladatot lát el, amely nem ide való, lásd a szakmai feladattal megbízott politikai államtitkárok intézményét. A második a Belügyminisztérium, amely túl tág és nehezen összeilleszthetõ feladatokat lát el: itt van az építésügy vagy a lakásügy is. Megfontolandó lenne ezért egy területfejlesztési, illetve egy rendvédelmi minisztérium létrehozása, és ez utóbbinak esetleg az igazságügyi tárcával való egyesítése, ami az utóbbi idõben több nyugat-európai országban elõfordult. Szerintem nem túl szerencsés a gazdaságpolitika funkcionális feladatait a közlekedés ágazati feladataival párosítani. Talán célszerûbb lenne e körben is két minisztérium, nevezetesen egy, a stratégiai gazdaságpolitikára, a fejlesztésre, technológiai haladásra, innovációra és a foglalkoztatáspolitikára koncentráló valódi gazdasági minisztérium, illetve egy infrastrukturális minisztérium, amely a közlekedés, építésügy, energia, turisztika stb. területeit fogná össze. Végül szerintem a "humán" minisztériumok túltagoltak, feltehetõen egy egységes kultuszminisztérium - a jelenleg ezzel foglalkozó három minisztérium helyett - hatékonyabb megoldás lenne.
MN: Meglep, hogy az önálló informatikai minisztériumot nem tartja feleslegesnek.
ST: A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, elõfordul, hogy egy viszonylag kis területet minisztériumi formában kiemelnek, például a turisztikát Görög- vagy Olaszországban vagy a vízügyet több ázsiai országban. Ezért az, hogy az információs társadalom kialakulása jegyében nálunk létrehoztak egy informatikai tárcát, indokolható volt. Az új tárca megalkotta a korszerû hírközlési törvényt, majd életre hívta a Nemzeti Hírközlési Hatóságot, ezzel lényegében megfelelt a rendeltetésének, és ezért kérdéses lehet a léte egy új kormányzati periódusban.
MN: Az esélyegyenlõségi miniszter is meglehetõsen súlytalannak tûnik a mostani rendszerben.
ST: De megalapozhatja esetleg egy korszerû szociális minisztérium létrehozását. A jelenlegi tárca nélküli miniszteri megoldás szerintem csak ideiglenes lehet. Ugyanakkor az Európai Unióval kapcsolatos - minisztériumok közti - koordinálás szervezése mintegy tíz éve indokolttá tett volna egy tárca nélküli minisztert, miután már régen nem külügyi feladatról van szó.
MN: Neves gazdasági jogászként részt vesz a társasági törvény módosításának elõkészületeiben is. Még mindig a fantomcégek felszámolása jelenti a legnagyobb kihívást?
ST: Nem. A fiktív, illetve fantomcégek száma mára érzékelhetõen csökkent, ezek fénykora inkább a 90-es évek derekára tehetõ. Az újságírók számára persze mindig nagyon hálás téma, ha találnak egy hajléktalan nevén lévõ céget vagy egy tisztán halottakból álló kft.-t, de mióta a cégjegyzéket közhitelessé tudtuk tenni, és a bejegyzések általában 30 nap alatt megtörténnek, jelentõsen javult a helyzet. A 30 napos határidõ ráadásul csak a felsõ határ, a vidéki cégbíróságok jellemzõen egy héten belül bejegyzik a társaságokat. Egyébként gondolkodunk azon, hogy a betéti társaságok, a közkereseti társaságok és a kis kft.-k számára levisszük 8 napra a bejegyzési határidõt, de egy bonyolultabb részvénytársaság esetében nyilvánvalóan szükség van a 30 napra. Három-négy éven belül át fogunk tudni állni arra is, hogy egy ügyvédi irodából mindenki elektronikus úton is bejegyez-tethesse a cégét, és jövõre már a mérlegtár is mûködésképes lesz. A cégbíróság funkciója tehát megváltozik, többé már nem a bejegyzés lesz a fõ feladata, hanem a társaságok mûködése törvényességének az ellenõrzése. Ne feledjük, hogy idehaza 15 év alatt épült ki az a kereskedelmi regiszter, ami máshol egy évszázad alatt. Meggyõzõdésem, hogy az évtized végére semmivel sem lesznek rosszabbak a cégalapítás feltételei nálunk, mint Frankfurtban vagy Zürichben. Lassan vége a vadkapitalizmus korszakának.
Az általam vezetett kodifikációs bizottság egyébként megállapította, hogy a társasági törvény nem szorul átdolgozásra, a vállalkozások tudnak vele élni, az uniós normáknak is megfelelünk. Egyes változtatásokra azonban szükség van. A megnövekedett társasági kultúra folytán jóval nagyobb teret adhatunk a társulók akaratának, szélesebb körû választékot biztosíthatunk a társaságoknak vezetési rendszerükben is. A nyilvánosan mûködõ tõzsdei részvénytársaságoknál, illetve a közpénzekbõl gazdálkodó társaságoknál viszont szigorúbb szabályozást szeretnénk. Jó volna bevezetni a magyar jogba is az ún. elismert vállalatcsoport német konszernjogi intézményét. Ezek azonban csak finomítások, és a gazdasági érdekképviseletek támogatják ezeket az elképzeléseket. A gazdaság szervezeti formái megszilárdultak, most az állam, a közigazgatás szervezeteit kell stabilizálni.
MN: Többször elmondta, hogy személyesen Medgyessy Péter kérte fel a kormánybiztosi munkára, vele konzultál, neki számol be, ráadásul valamelyest kívül is marad az apparátusi struktúrán, hisz tevékenységéért javadalmazást sem kap. Mennyire biztos egy ilyen bizalmi pozíció most, hogy egy miniszterelnök-csere kellõs közepén vagyunk?
ST: Az ilyen típusú munkának ez a lényege: meghatározott idõre a kormánystruktúrán viszonylag kívül állva, de megfelelõ felhatalmazással kell tevékenykedni. Én nem csináltam mást, mint lemásoltam azt a konstrukciót, amelyben Magyary Zoltán professzor dolgozott az 1930-as években. Magyary is Bethlen Istvántól kapta a megbízást, és rövidesen Károlyi gróf lett a miniszterelnök. Ilyesmi elõfordul. A kormány modernizálását mindenképp el kell végezni, ha nem most, majd késõbb, de akkor már még több veszteséggel. Azt hiszem, hogy az új kormány megalakítása után munkámat folytatni tudom, de nem történik semmi baj, ha nem bennem, hanem másban lesz bizalom. Az egyetemi óráimat most is megtartom, legfeljebb hamarább befejezem félbehagyott könyveimet.
Bugyinszki György
