Letérdelve vagy a földön ülve kellett volna meghallgatniuk az iváncsai akkugyár dolgozóinak a műszakvezetőt

  • narancs.hu
  • 2024. április 29.

Belpol

Az eset miatt többen a HR-hez fordultak. Az intézkedést végül visszavonták.

Földön ülni, térdelni vagy guggolni kellett volna a dolgozóknak a műszakvezető beszéde alatt az iváncsai akkumulátorgyárban

– minderről a cég két dolgozója számolt be az RTL Házon kívül c. adásában. Az SK akkumulátorgyár iváncsai telephelye még csak tesztüzemmódban működik, de már így is többször került be a hírekbe. A múlt hónapban például azzal, hogy a gyárban – aminek az építése során hárman haltak meg – több munkás is rosszul lett, ők orrvérzésre, fejfájásra, hányingerre panaszkodtak.

Az RTL műsorában megszólalók a gyár más-más részlegén dolgoznak, számos működési problémát soroltak fel. A gyárban koreaiak, magyarok, kirgizek, vietnámiak és ukránok dolgoznak,

közös munkanyelv nincs, a kommunikáció „nagyon nehezen, legfőképp kézzel-lábbal” megy

– mondta az egyik megszólaló. Egy, a háttérben megszólaló menedzser azt mesélte, a gyárban sok olyan koreai dolgozik, akik nem beszélnek jól angolul, néha előfordul, hogy a vezetők is koreai nyelvű leveleket küldenek, és aki ezt szóvá teszi, annak azt mondják: tegyék be egy fordítóprogramba a szöveget.

Kommunikációs problémából fakadt az is, hogy néhány hete a cégvezetés azt kezdeményezte, hogy műszakkezdéskor az operátoroknak a földön ülve, térdelve vagy guggolva kell meghallgatniuk a műszakvezetőt.

Nagy volt a felháborodás, sokan fel is mentünk a HR-re, ezt az intézkedést vissza is vonták."

Az RTL-nek egy évtizedek óta Koreában élő magyar nő elmondta, hogy az a munkahelyi gesztus, hogy a dolgozók a földön, törökülésben ülhetnek, miközben a főnökük állva beszél, Koreában egyáltalán nem megalázó, sőt, inkább egy közösséget építő, pozitív gesztus (a térdelés, guggolás ott sem az).

A dolgozók panaszai között szerepel az is, hogy a koreai vezetőségtől gyakran kapnak ellentmondó feladatokat, információkat: "a koreaiak között sincs kommunikáció, az egyik ezt mondja, a másik azt mondja." 

Az, hogy a cég biztonsági előírásai nagyon szigorúak, így például a telefonok kameráját le kell takarni, a papírok pedig fémszálasak, egyetlen lapot sem lehet kivinni, mert az becsipogna az ellenőrzésen.

Az RTL-nek a már említett menedzser azt mondta, még ahhoz is külön engedélyt kell kérniük, hogy ha valakinek kifelé egy emailt szeretnének küldeni.

Míg az ilyesfajta biztonsági előírásokra nagy figyelmet fordít a cég, addig azt nem mondják meg, mi az oka, ha a dolgozók rosszul lesznek a munkahelyükön,

mi történt például akkor, amikor többen szúrós szagra panaszkodva rosszul lettek (a magyar munkavállalók szerint egyértelműen elektrolitszagot lehetett érezni). Arról sem kapnak információkat, milyen veszélyes anyagokkal dolgoznak.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.