A leendő szuperminiszter a Mandiner udvarias kérdéseire válaszolt egy meglehetősen hosszú interjúban. Gulyás a régiek mellett (Tuzson Bence, Fürjes Balázs) egy sor új nevet is bedobott, mindenféle leendő államtitkárokét és kormánybiztosokét, akiket minden bizonnyal a szívünkbe zárhatunk hamarosan.
„Rogán Antal miniszter úr portfóliója a turizmussal fog bővülni, de lényegét tekintve ő az eddigiekhez hasonló feladatot lát el, amelynek legfontosabb része, hogy továbbra is ő a miniszterelnök kabinetfőnöke” – mondta még Gulyás, majd hosszasan gyalázta a Sargentini-jelentést. Ennek kapcsán tette azt a kijelentést is, hogy
„ma az európai zsidóság sehol nincs olyan biztonságban, mint Magyarországon”,
meg azt is, hogy
„a magyar vagyonnyilatkozati szabályozás az egyik legszigorúbb Európában”.
Úgy tűnik, Gulyás Gergely a keresztény értelmiségiek kritikáját megfogalmazó Idők Jelei című tanulmányát sem tartja elgondolkodtatónak. Szerinte „amit általánosságban egyébként leírnak, az 90 százalékban elismerő a kormányra nézve”.
Ami pedig a keresztény (és nem keresztény) értelmiséget jelenti, nos, véleménye szerint „az értelmiségnek nincs értelme e folyamat fő áramlatával szembeszállni, hiszen az általános választójogon alapuló többségi demokrácia lényegéből fakadóan csak vesztes lehet”.
| ||
De még ennél is érdekesebb a leendő miniszternek a választási kampány kapcsán tett kijelentése, ami így szól: „Ha valaki azt mondja, hogy neki nem tetszett a kormány migrációs plakátjainak stílusa, és itt megáll, mindösszesen ennyi az álláspontja, az szerintem önmagában egy rendkívül felületes, értelmiségihez nem méltó vélemény, mert az intellektus és a morális felelősség a tartalmi véleményalkotás parancsát is hordozza.”
Ahhoz, hogy valami jót is halljunk, Gulyás az egészségügyet veszi elő: „Budapesten komoly lemaradások vannak, ezért épül egy szuperkórház, ezért lesz három súlyponti kórház, és ezért kell újjáépíteni a méltatlan állapotban lévő Szent János Kórházat. Ha ezek a következő 4-5 évben megtörténnek, akkor azt mondhatjuk, hogy a 21. századhoz méltó állapotba került a legtöbb egészségügyi intézmény” – mondja, de az előzőek fényében vajon ki hisz neki?
