Lepasszolt állami ingatlanok és milliárdok, de offshore-pénzek is hizlalják a növekvő EMIH-vagyont

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2018. február 15.

Belpol

Feltérképeztük Köves Slomóék birodalmát, és egészen meglepő dolgokat találtunk.

A frissen megjelent Magyar Narancsban hosszú cikket olvashat arról, hogy a Köves Slomó vezette EMIH a NER nyolc éve alatt miképp építette ki a ma már igen tekintélyesnek tűnő hálózatát. Amely Budapesten megközelítőleg így néz ki:

false

 

Cikkünk a Munkáspárt egykori székházától, a Baross utca 61.-ből indul, amely már az EMIH tulajdonában van, igen, az egész épület, mert megkapták.

false

 

Fotó: Narancs

Itt hamarosan kollégium fog nyílni, de azért is figyelemre méltó ez az ingatlan, mert itt található ma már egy csomó EMIH-hez köthető cég és alapítvány, továbbá mert egy ciprusi offshore cég közel 800 millió forintos jelzáloga van rajta.

false

 

false

Hogy miért, azt megtudhatja a csütörtöki Narancsból, amelyben Nógrádi Bálint, az EMIH gazdasági vezetője mondja el ennek is az okát.

Egyetem, gimnázium, általános iskola, vágóhíd, és megannyi kisebb-nagyobb projekt, például hamarosan egy állami százmilliókból megépülő uszoda – a sort még folytathatnánk (és friss lapszámunkban folytatjuk is!), hogy milyen közpénzes segítséget kapott az elmúlt években akár hitel, akár közvetlen támogatás formájában az EMIH, illetve a hozzá kapcsolódó gazdasági holdudvar. Ha mindent egybeveszünk, a támogatások közelítik a hatmilliárd forintot, ami annak kapcsán is igazán szép teljesítmény, hogy az EMIH csak 2011-ben lett bevett egyház.

Cikkünkben olvashat Köves Slomó honvédségi fizetéséről is, és arról, hogy az EMIH mit gondol erről az egész közpénzes históriáról. A Mazsihisz is megszólal ennek kapcsán, így egy kisebb vita is kialakult a felek közt – de erről bővebben már a csütörtöki Magyar Narancsban olvashat!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.