Lepasszolt állami ingatlanok és milliárdok, de offshore-pénzek is hizlalják a növekvő EMIH-vagyont

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2018. február 15.

Belpol

Feltérképeztük Köves Slomóék birodalmát, és egészen meglepő dolgokat találtunk.

A frissen megjelent Magyar Narancsban hosszú cikket olvashat arról, hogy a Köves Slomó vezette EMIH a NER nyolc éve alatt miképp építette ki a ma már igen tekintélyesnek tűnő hálózatát. Amely Budapesten megközelítőleg így néz ki:

false

 

Cikkünk a Munkáspárt egykori székházától, a Baross utca 61.-ből indul, amely már az EMIH tulajdonában van, igen, az egész épület, mert megkapták.

false

 

Fotó: Narancs

Itt hamarosan kollégium fog nyílni, de azért is figyelemre méltó ez az ingatlan, mert itt található ma már egy csomó EMIH-hez köthető cég és alapítvány, továbbá mert egy ciprusi offshore cég közel 800 millió forintos jelzáloga van rajta.

false

 

false

Hogy miért, azt megtudhatja a csütörtöki Narancsból, amelyben Nógrádi Bálint, az EMIH gazdasági vezetője mondja el ennek is az okát.

Egyetem, gimnázium, általános iskola, vágóhíd, és megannyi kisebb-nagyobb projekt, például hamarosan egy állami százmilliókból megépülő uszoda – a sort még folytathatnánk (és friss lapszámunkban folytatjuk is!), hogy milyen közpénzes segítséget kapott az elmúlt években akár hitel, akár közvetlen támogatás formájában az EMIH, illetve a hozzá kapcsolódó gazdasági holdudvar. Ha mindent egybeveszünk, a támogatások közelítik a hatmilliárd forintot, ami annak kapcsán is igazán szép teljesítmény, hogy az EMIH csak 2011-ben lett bevett egyház.

Cikkünkben olvashat Köves Slomó honvédségi fizetéséről is, és arról, hogy az EMIH mit gondol erről az egész közpénzes históriáról. A Mazsihisz is megszólal ennek kapcsán, így egy kisebb vita is kialakult a felek közt – de erről bővebben már a csütörtöki Magyar Narancsban olvashat!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.