Marad a trafikok kiváltsága

Belpol

Végképp elvetélt az a törvénymódosító javaslat, ami alapján a fővárosi kerületek a nemzeti dohányboltokban is megtilthatnák az éjszakai szeszesital-árusítást – marad tehát a trafikok kivételezett helyzete.

A trafiktörvénynek köszönhetően eltérő jogai vannak az egymással szemben működő boltoknak a VII. kerületi Dohány utcában. Az élelmiszerüzletnek tilos alkoholtartalmú italt árusítani 22 óra után, a trafiknak szabad, rá ugyanis nem vonatkozik a kereskedelmi törvény, amely a helyi önkormányzatoknak engedélyezte, hogy rendeletben szabályozzák a szeszes italok éjjeli értékesítését. A Dohány utcai éjjel-nappaliban, ahogyan más VII. kerületi élelmiszerüzletben is, táblával hívják fel a vásárlók figyelmét, hogy az alkoholos italokat tároló polcokról nem vehetnek semmit 22 óra után. A csalódott vevőknek nem kell messzire menni, átlépnek a szemközti dohányboltba, ahol kedvükre válogathatnak. Ugyanez a helyzet a VI. kerületben is, ahol az önkormányzat szintén rendeletben tiltja az éjjeli szeszárusítást – kivéve a dohányüzletekben, hiszen a trafikokra az önkormányzat rendelete nem vonatkozhat.

false


Nem tudni, hány országgyűlési képviselőnek tűnt fel ez, de egyedül Bús Balázs (Fidesz) óbudai polgármester lépett az egyenlőtlen helyzet megszüntetéséért. Bő egy évvel ezelőtt a parlamentben módosító javaslatot nyújtott be a kereskedelmi törvényhez, miszerint a „meghatározott szeszes ital a kereskedelmi törvény alapján alkotott önkormányzati rendeletben foglaltak figyelembevételével forgalmazható a dohányüzletekben”. Indoklásában utalt a törvény előtti egyenlőtlenségre, a versenyhelyzet felszámolására, a jogi helyzet rendezetlenségére, egyúttal felhatalmazást kért a helyi önkormányzatoknak, hogy maguk tarthassanak rendet a nemzeti dohányboltokban. Megjegyezte, hogy a kereskedelmi hatóság az éjszakai szeszesital-forgalmazás tiltását megszegőket az üzlet bezárásával szankcionálja, miközben a dohányboltok mentesülnek ez alól „Ha a helyi rendelet nem alkalmazható, a kialakuló egyenlőtlen helyzet súlyos konfliktusokat okoz a gyakorlatban a nemzeti dohányboltok és a kiskereskedők, valamint a lakosság között.”

Sem frakciótársai, sem mások nem álltak kezdeményezése mellé, és úgy tűnik az érdektelenség a kormányzat álláspontját is kifejezi, mivel 8 hónap is kevés volt ahhoz, hogy az Országgyűlés megtárgyalja, majd szavazzon róla. Bár a módosító javaslatát tárgysorozatba vették 2013. július 10-én, napirendre nem került. És nem is fogják – tudtuk meg az Országgyűlés hivatalától. Ennek pedig igen egyszerű az oka: Bús Balázs már nem országgyűlési képviselő, egy módosító javaslat viszont csak akkor maradhat tárgysorozatban, ha országgyűlési jogállással rendelkező képviselő jegyzi.

A dohányboltok kiváltsága miatt megkerestük a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH), de a GVH nem tartja magát illetékesnek intézkedni, mivel nincs hozzá joga: „A dohányboltok tekintetében fennálló különbség alapvetően abból fakad, hogy a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység és ehhez kapcsolódóan a dohányboltban árusított egyéb termékek értékesítésére irányuló kereskedelmi tevékenység nem esik az ún. kereskedelmi törvény hatálya alá. A helyi önkormányzatoknak a kereskedelmi törvény alapján lehetőségük van arra, hogy az üzletek éjszakai (22 és 6 óra közötti) nyitvatartási rendjét stb. meghatározzák. Az önkormányzati rendeleti szabályozás azonban a dohányboltokra nem vonatkozik, tevékenységüket, működésüket az ún. trafiktörvény szabályozza. Ennek megfelelően eltérő szabályok vonatkoznak a dohányboltok és más típusú kereskedelmi tevékenységet folytató üzletek működésére. Nem kifejezetten az említett kerület(ek) vonatkozásában, illetve nemcsak a szeszesital-árusítás, hanem általában a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó – törvényi vagy önkormányzati – szabályok tekintetében is. Mivel ez a helyzet alapvetően a fent említett szabályozási rendelkezések, és nem valamely piaci szereplő magatartásának a következménye, a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatának, versenyfelügyeleti beavatkozásnak nincs helye.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.