Matolcsyék fergeteges öngólja: lépéskényszerben a Pallas Athéné alapítványok

  • B. J.
  • 2016. április 1.

Belpol

A jegybanktörvény titkosítási záradékának alkotmánybírósági elkaszálásával nincs több mellébeszélés: a közérdekű adatok törvényben meghatározott körét az alapítványoknak azonnal és zokszó nélkül nyilvánosságra kell hozni.

Az Alkotmánybíróság (Ab) immár végérvényesen lezárta azt a vitát, hogy vajon a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott alapítványok adatai közérdekű adatok-e. Igen, azok: az alapítványok ugyanis közpénzből gazdálkodnak, vagyonuk a nemzeti vagyon körébe tartozik és közfeladatot ellátó szervnek minősülnek, mondták ki tegnap a főbírók. Ez persze az egyszerű halandó számára eddig sem volt kérdéses, Matolcsy György és csapatának sajátos észjárása azonban a teljes Fideszt képes volt – kormányostul, parlamentestül – magával rántani az unortodoxia legmélyebb és legsötétebb bugyraiba (lásd még: „elveszíti köztulajdon jellegét”). A miniszterelnök a Népszabadság értesülése szerint neheztel is emiatt a jobbkezére, bár alig hihető, hogy korábban ne ő maga hagyta volna jóvá Matolcsy eszement terveit.

Zsebre dugott kézzel. Értik? Zsebre

Zsebre dugott kézzel. Értik? Zsebre

Fotó: Kovács Tamás/MTI

Az Ab-döntésnek van egy fontos következménye, amire szeretnénk ráirányítani a figyelmet. Az alkotmánybírósági határozat szerint az MNB alapítványai „kétséget kizáróan közpénzzel gazdálkodnak és közfeladatot látnak el”. Számunkra most ez utóbbi kitétel az érdekes: az információszabadságról szóló törvény ugyanis a közfeladatot ellátó szervek számára kötelezővé teszi bizonyos adatok nyilvánosságra hozatalát. Nem szükséges tehát egyéni adatigényléssel az alapítványok adatait kikérni, az adatok meghatározott köre a törvény erejénél fogva kötelezően közzéteendő. A jogalkotó az infotörvény mellékletében összeállított úgynevezett általános közzétételi listában sorolta fel ezeket. Lássuk, miről is lenne szó!

A törvény erejénél fogva

Az alapítványok eddig alig tettek közzé magukról érdemi információkat: a pályázatok ugyan elérhetők, azok nyerteseiről, az alapítványok vezető testületeiről, szerződéses partnereiről, a vagyon befektetéséről viszont nem tudhattunk meg sokat vagy alig valamit. Az AB döntése ebben radikális változást hoz. Az általános közzétételi lista szerint például nyilvánosságra kell hozni a testületi szerv – kuratórium, felügyelőbizottság – összetételét, az ülések jegyzőkönyvét (ki volt jelen, mit mondott) és a szavazásra vonatkozó adatokat is. Hasonlóképp nyilvánosságra kell hozni az alapítványok által kiírt pályázatok eredményét (ki nyert, mennyit) és azok indoklását. De a törvény erejénél fogva kell közzétenni az alapítványnál foglalkoztatottakra, köztük a vezetőkre, és a javadalmazásra vonatkozó adatokat is. Az alapítványoknak emellett nyilatkozniuk kell a tulajdonukban lévő gazdasági társaságokról is (tőkéjükről, a tulajdoni hányadról stb.). A listában szereplő adatkörök közzétételével átfogó kép nyerhető egy-egy közfeladatot ellátó szerv tevékenységéről, működéséről.

Hasonló a helyzet egyébként nemcsak az alapítványok, hanem az alapítványok tulajdonában álló cégek (PADO Zrt., Kasselik-Ház Zrt. és a többi) esetében is. Az Alkotmánybíróság érvelését alapul véve ezek éppúgy közfeladatot ellátó szervnek minősülnek, mint maguk az alapítványok. S ugyanez érvényes az MNB tulajdonában álló gazdasági társaságokra is, így például az MKB Bankra és az irányítása alatt álló cégcsoportra, amelynek vállalatai mind ez ideig nem hozták nyilvánosságra közérdekű adataikat. Ezek a gazdasági társaságok tehát ugyancsak a törvény erejénél fogva kötelesek például a javadalmazásra vagy a szerződéseikre vonatkozó adatokat közzétenni.

Az MNB-törvény balul elsült módosítási kísérletével Matolcsyék maguk húzták ki a lábuk alól a talajt (oh, pardon, valójában Bánki Erik törvénymódosítás-beterjesztő a hunyó). Ráadásul nemcsak az alapítványok, cégek kötelezettek az adataik proaktív közlésére, hanem az MNB-alapítványokkal szemben folyamatban lévő perekben is radikálisan egyszerűsödött a helyzet: az AB döntése után nem lehet tovább húzni az időt, az eljáró fellebbviteli bíróságoknak már alig lesz dolga.

Amennyiben tehát az MNB alapítványai, társaságai és a kapcsolódó cégháló jogkövető magatartást tanúsítanak, legalább az általános közzétételi listán szereplő adatokat haladéktalanul felpakolják a honlapjukra.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.