Nincs kegyelem: tömegesen szűnhetnek meg a művészeti folyóiratok

  • Hamvay Péter
  • 2016.03.31 13:51

Belpol

Felére csökkenti az NKA a folyóiratokra fordítható keretet. Tiltakozni kéne, de a kuratóriumok tele vannak az MMA embereivel.

Erősen indított a Fekete Györgyék befolyása alá került új NKA. Egyik első határozata értelmében idén mindössze 350 millió forint jutna a százas nagyságrendű print és online művészeti és ismeretterjesztő folyóirat támogatására, az eddigi évek 700-800 milliós szubvenciója helyett.

Az NKA nemcsak a minden érintett által üdvözölt hároméves folyóirat-támogatási szerződéseket szüntette meg tavaly, hanem az új, immár MMA-kompatibilis kuratórium megalakulása után magát a Folyóirat-kiadási Kollégiumot is. A folyóiratok támogatását az egyes szakmai kollégiumokhoz csapták, de a pályázatot még a folyóirat-kuratórium írta ki tavaly decemberben, nagyon megkésve. Akkor még arról volt szó, hogy azért 350 milliós kerettel jelenik meg a pályázat, mert az csupán áthidaló megoldás, és a következő fél évre majd újabb pályázat jelenik meg, amit az új kuratórium ír ki, az új szakmai kollégiumok javaslatára. A most megjelent listából viszont egyértelműen az látszik, hogy 2016-ra csupán ekkora összeg áll rendelkezésre, mely számos lapot sodor a megszűnés felé. Összehasonlításul: korábban csak a kiemelt 27 folyóirat támogatására jutott évi 290 millió forint.

A legnagyobb baj a lapok tucatjait fenntartó képzőművészeti, színházművészeti és főleg a szépirodalmi kollégiumok esetében várható. A Szépirodalom Kollégiuma rendelkezésére álló jelenlegi 85 millió forint nagyjából a tavaly szétosztott összeg harmada – mondta el a Narancsnak Kollár Árpád, a Folyóirat-kiadás Kollégiuma utolsó elnöke, aki már a hároméves pályázatok és az önálló folyóirat-kollégium megszüntetését is élesen bírálta. Az igényelt összeg ennél valószínűleg még jóval magasabb. E szerint – tehetnénk hozzá – fennáll az a veszély, hogy a rendszerváltás óta a legnagyobb arányú szelekció következik be az irodalmi lapok piacán, és – látva az NKA szakmai kollégiumainak összetételét – nem biztos, hogy szakmai elvek alapján.

Bednanics Gábor, a Szépirodalom Kollégiumának tagja nem nyilatkozhatott az ügyről, annyit azonban elárult, hogy korábban a Folyóirat-kiadás Kollégiuma elnökeként és tagjaként is többször jelezte, hogy a keretek bővítésére van szükség, „főként az ismeretterjesztő lapok és a szépirodalmi folyóiratok nagy száma és költségigénye tekintetében”. Hozzátette: „ezt az álláspontomat továbbra is tartom, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a nagy múltú magyar folyóirat-kultúra ne szűnjön meg.”

Kollár szerint, aki nem mellesleg a Fiatal Írók Szövetsége elnöke, természetesen lehet vitatkozni arról, hogy kell-e ennyi irodalmi lap, és hogy egy online felület pótolhatja-e a printet, de nem szabad egyik pillanatról a másikra ilyen drasztikusan csökkenteni a forrásokat. Ráadásul ezt a szakmai vitát az NKA nem folytatta le. Kollár emlékeztet, hogy az irodalomban a folyóiratok kulcsszerepet töltenek be, mint az alkotások elsődleges médiumai. „Lehet, hogy kevés az előfizetője egy-egy lapnak, de a szerkesztőségek működő szellemi műhelyek, melyek a saját közösségükkel, közönségükkel aktívan tartják a kapcsolatot” – tette hozzá az író, aki szerint épp ebben hálózatban bízhat a szakma, mert „most világossá kell tennie az értékeit és érdekeit, ki kell állnia magáért a döntéshozók előtt, egységesen meg kell mutatnia, hogy szükség van irodalmi folyóiratokra”.

false

A képzőművészeti lapokra idén 24 millió jutna, miközben az egyik volt kurátor szerint eddig 70 millió forint körüli összeggel számolhatott a Balkon, az Új Művészet, az Artmagazin és a számos netes lap. Az idei igény pedig 100 millió forint – teszi hozzá az egyik mostani kollégiumi tag. Hasonló a helyzet a Színházművészet Kollégiuma esetében, ahol 21 millió forint jut az összes lapra, holott csupán a Színház című folyóiratnak több mint 10 millió forint támogatásra lenne szüksége – tudtuk meg Tompa Andrea főszerkesztőtől. Csizmadia Tibor, a kollégium elnöke kérdésünkre megjegyezte, a rendelkezésre álló összeg többszöröse az igény, és egyelőre nem tudja, hogyan oldják meg a helyzetet. A Filmművészet Kollégiuma 9,8 millió forintján kellene osztoznia többek között két print és három nagyobb online médiumnak, holott tavaly csak a Filmvilág 13 milliós támogatásból működött.

A kollégiumok – általában névtelenséget kérő – vezetőivel, tagjaival való beszélgetések során négy lehetőség körvonalazódott. Az egyik, hogy a radikális forráskivonást nem fogadják el. Erre kevés az esély, lévén a tagok zöme az MMA és a minisztérium jelöltjeiből áll, akik nem vállalnak ilyen nyílt konfliktust.

A másik, hogy a kollégiumok kiegészítik saját forrásaikból az igényelt összeg egy részét. Az ugyan nem világos számukra, hogy ezt egyáltalán megtehetik-e, de ez egyébként is csak a kevesebb lapért felelős kollégiumok esetében lehet reális megoldás. (A Fotóművészet Kollégiuma például könnyebben kipótolja a 2,4 milliót, vagy az Iparművészet Kollégiuma a 3,8 milliót a Fotóművészet és a Magyar Iparművészet kiadására, de az alig több mint 200 milliós támogatással rendelkező Képzőművészet Kollégium nehezen tudna 50 milliót a folyóirataira költeni.)

A harmadik megoldás, hogy szétterítik a forrást, így az eddig támogatott lapok nyárig meg tudnak maradni. „Aztán majd csak lesz valami” – ahogy az egyik kurátor fogalmaz. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az NKA egy évben csak egy pályázatot ír ki projektenként, így tehát legfeljebb kiegészítő támogatást nyújthat egyes lapoknak. Miután a művészeti és ismeretterjesztő periodikák támogatását többször csökkentették, egyéb forrásokat sem tudnak generálni, működési költségeiket pedig már rég a minimumra csökkentették, tartalékaikat az elmúlt években felélték – ezért nem reális azt várni, hogy feleannyi támogatásból kihúzzák év végéig.

A negyedik, legfájdalmasabb megoldás az volna, hogy szelektálnak, és minden második lapnak elengedik a kezét.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.