Nincs kegyelem: tömegesen szűnhetnek meg a művészeti folyóiratok

  • Hamvay Péter
  • 2016. március 31.

Belpol

Felére csökkenti az NKA a folyóiratokra fordítható keretet. Tiltakozni kéne, de a kuratóriumok tele vannak az MMA embereivel.

Erősen indított a Fekete Györgyék befolyása alá került új NKA. Egyik első határozata értelmében idén mindössze 350 millió forint jutna a százas nagyságrendű print és online művészeti és ismeretterjesztő folyóirat támogatására, az eddigi évek 700-800 milliós szubvenciója helyett.

Az NKA nemcsak a minden érintett által üdvözölt hároméves folyóirat-támogatási szerződéseket szüntette meg tavaly, hanem az új, immár MMA-kompatibilis kuratórium megalakulása után magát a Folyóirat-kiadási Kollégiumot is. A folyóiratok támogatását az egyes szakmai kollégiumokhoz csapták, de a pályázatot még a folyóirat-kuratórium írta ki tavaly decemberben, nagyon megkésve. Akkor még arról volt szó, hogy azért 350 milliós kerettel jelenik meg a pályázat, mert az csupán áthidaló megoldás, és a következő fél évre majd újabb pályázat jelenik meg, amit az új kuratórium ír ki, az új szakmai kollégiumok javaslatára. A most megjelent listából viszont egyértelműen az látszik, hogy 2016-ra csupán ekkora összeg áll rendelkezésre, mely számos lapot sodor a megszűnés felé. Összehasonlításul: korábban csak a kiemelt 27 folyóirat támogatására jutott évi 290 millió forint.

A legnagyobb baj a lapok tucatjait fenntartó képzőművészeti, színházművészeti és főleg a szépirodalmi kollégiumok esetében várható. A Szépirodalom Kollégiuma rendelkezésére álló jelenlegi 85 millió forint nagyjából a tavaly szétosztott összeg harmada – mondta el a Narancsnak Kollár Árpád, a Folyóirat-kiadás Kollégiuma utolsó elnöke, aki már a hároméves pályázatok és az önálló folyóirat-kollégium megszüntetését is élesen bírálta. Az igényelt összeg ennél valószínűleg még jóval magasabb. E szerint – tehetnénk hozzá – fennáll az a veszély, hogy a rendszerváltás óta a legnagyobb arányú szelekció következik be az irodalmi lapok piacán, és – látva az NKA szakmai kollégiumainak összetételét – nem biztos, hogy szakmai elvek alapján.

Bednanics Gábor, a Szépirodalom Kollégiumának tagja nem nyilatkozhatott az ügyről, annyit azonban elárult, hogy korábban a Folyóirat-kiadás Kollégiuma elnökeként és tagjaként is többször jelezte, hogy a keretek bővítésére van szükség, „főként az ismeretterjesztő lapok és a szépirodalmi folyóiratok nagy száma és költségigénye tekintetében”. Hozzátette: „ezt az álláspontomat továbbra is tartom, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a nagy múltú magyar folyóirat-kultúra ne szűnjön meg.”

Kollár szerint, aki nem mellesleg a Fiatal Írók Szövetsége elnöke, természetesen lehet vitatkozni arról, hogy kell-e ennyi irodalmi lap, és hogy egy online felület pótolhatja-e a printet, de nem szabad egyik pillanatról a másikra ilyen drasztikusan csökkenteni a forrásokat. Ráadásul ezt a szakmai vitát az NKA nem folytatta le. Kollár emlékeztet, hogy az irodalomban a folyóiratok kulcsszerepet töltenek be, mint az alkotások elsődleges médiumai. „Lehet, hogy kevés az előfizetője egy-egy lapnak, de a szerkesztőségek működő szellemi műhelyek, melyek a saját közösségükkel, közönségükkel aktívan tartják a kapcsolatot” – tette hozzá az író, aki szerint épp ebben hálózatban bízhat a szakma, mert „most világossá kell tennie az értékeit és érdekeit, ki kell állnia magáért a döntéshozók előtt, egységesen meg kell mutatnia, hogy szükség van irodalmi folyóiratokra”.

false

A képzőművészeti lapokra idén 24 millió jutna, miközben az egyik volt kurátor szerint eddig 70 millió forint körüli összeggel számolhatott a Balkon, az Új Művészet, az Artmagazin és a számos netes lap. Az idei igény pedig 100 millió forint – teszi hozzá az egyik mostani kollégiumi tag. Hasonló a helyzet a Színházművészet Kollégiuma esetében, ahol 21 millió forint jut az összes lapra, holott csupán a Színház című folyóiratnak több mint 10 millió forint támogatásra lenne szüksége – tudtuk meg Tompa Andrea főszerkesztőtől. Csizmadia Tibor, a kollégium elnöke kérdésünkre megjegyezte, a rendelkezésre álló összeg többszöröse az igény, és egyelőre nem tudja, hogyan oldják meg a helyzetet. A Filmművészet Kollégiuma 9,8 millió forintján kellene osztoznia többek között két print és három nagyobb online médiumnak, holott tavaly csak a Filmvilág 13 milliós támogatásból működött.

A kollégiumok – általában névtelenséget kérő – vezetőivel, tagjaival való beszélgetések során négy lehetőség körvonalazódott. Az egyik, hogy a radikális forráskivonást nem fogadják el. Erre kevés az esély, lévén a tagok zöme az MMA és a minisztérium jelöltjeiből áll, akik nem vállalnak ilyen nyílt konfliktust.

A másik, hogy a kollégiumok kiegészítik saját forrásaikból az igényelt összeg egy részét. Az ugyan nem világos számukra, hogy ezt egyáltalán megtehetik-e, de ez egyébként is csak a kevesebb lapért felelős kollégiumok esetében lehet reális megoldás. (A Fotóművészet Kollégiuma például könnyebben kipótolja a 2,4 milliót, vagy az Iparművészet Kollégiuma a 3,8 milliót a Fotóművészet és a Magyar Iparművészet kiadására, de az alig több mint 200 milliós támogatással rendelkező Képzőművészet Kollégium nehezen tudna 50 milliót a folyóirataira költeni.)

A harmadik megoldás, hogy szétterítik a forrást, így az eddig támogatott lapok nyárig meg tudnak maradni. „Aztán majd csak lesz valami” – ahogy az egyik kurátor fogalmaz. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az NKA egy évben csak egy pályázatot ír ki projektenként, így tehát legfeljebb kiegészítő támogatást nyújthat egyes lapoknak. Miután a művészeti és ismeretterjesztő periodikák támogatását többször csökkentették, egyéb forrásokat sem tudnak generálni, működési költségeiket pedig már rég a minimumra csökkentették, tartalékaikat az elmúlt években felélték – ezért nem reális azt várni, hogy feleannyi támogatásból kihúzzák év végéig.

A negyedik, legfájdalmasabb megoldás az volna, hogy szelektálnak, és minden második lapnak elengedik a kezét.

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.