Hogy ezen a helyzeten érdemes kissé elgondolkodni, az a jelek szerint nem nekünk jutott először eszünkbe.
Szögezzük le az elején: szó sincs arról, hogy az MDF a koalícióból való kilépésen törné a fejét, ám az algebra azt sugallja, hogy árnyalatnyit megnőtt a párt súlya. (A koalíciós alkudozások során egyébként több MDF-es politikus is úgy látta, hogy az FKGP túl sok minisztériumot kapott.) A magát mérsékeltnek becéző jobboldalon már lenyeltnek, sőt megemésztettnek tűnő pártok kezdtek motozni: ha kissé korán is, de elkezdődött a felkészülés a 2002-es választásokra.
Az utolsó letámadás
Márpedig aki hatalom nélkül marad, gondolkodni is ráér azon, miképpen juthatna a közelébe.
Ez persze kevésbé érvényes az MDNP-re, mely május végi küldöttgyűlésén újra Pusztai Erzsébetet választotta elnökké. Dávid Ibolya, az MDF új elnöke - és nem mellékesen a kormány egyik legnépszerűbb minisztere - viszont még novemberben kijelentette, hogy az MDF-ben nincs olyan politikai csoport, amely támogatná a fúziót a Fidesszel. A januári tisztújító közgyűlésen csupán Lezsák gondolta másképpen, hisz azt állította, hogy az MDF-ben egymásra talált a külső és a belső ellenség, kollaboránsok virulnak minden fikusz mögött, és ha nem rá szavaznak, a párt el fog tűnni. A helyzet azonban éppen a fordítottját igazolja: a legnagyobb külső és belső ellenség maga Lezsák lehetett, és éppen az ő vezetésével vált volna kámforrá a párt. A tisztújítással nemcsak Lezsák szorult háttérbe, de az a politikai stílus is, amit képviselt, Dávid Ibolyával egy más éra kezdődött el. Az MDF-ben néhányan mintha felismerték volna, hogy a Fidesz agresszív politizálása nem minden konzervatív választónak tetszik, és leporolták a régi szlogent: újra a nyugodt erő kívánnak lenni. Az MDF megújulására, önállóságának megőrzésére és az uniós tervekre még Boross Péter, a miniszterelnök személyes tanácsadója is rámondta az áment, ami nagy szó.
Az MDNP-ben pedig, mint azt lapunknak Raskó György elnökségi tag elmondta, úgy látják, hogy Dávid Ibolya egy az egyben ugyanazokat az elveket képviseli, mint ők.
Stratégiai gondolkodás
Nyugodtság ide vagy oda, a népszerűségi mutatókon ez nem látszik meg, az MDF stabilan babusgatja a maga egy százalékát, az MDNP pedig fél vagy egy százalékával meg hol felkerül a tabellákra, hol nem. A közvélemény-kutatások eredményeiből azonban bizonyosan kiolvasható, hogy a Fidesz és a szocialisták fej fej mellett haladnak, és mindkét oldal megközelítőleg a választásra jogosultak 25-25 százalékára számíthat jelenleg. Több szakértő is úgy véli azonban, hogy ezzel mindkét blokk kimerítette a lehetőségeit. Az SZDSZ eközben tovább folytatja mélyrepülését, de az MDF és az MDNP elemzőinek figyelmét alighanem leginkább a kisgazdák kamikaze-mentalitása ragadta meg. A kormánypártok egy idő után mindig megsínylik a kormányzást, ez azonban most mindenekelőtt a FKGP-re áll. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vastagon beletenyerelt a falusi gazdaságok ganajosába, és Torgyán nem csupán amiatt nem jár le oly gyakran vidékre, mint korábban, mert minden idejét leköti a Fradi, hanem mert a parasztok nem kenyérrel, sóval, kadarkával és felpántlikázott lovas kocsival fogadnák, hanem vasvillával. Az MDF-ben és az MDNP-ben egyesek biztosra veszik, hogy amennyiben Torgyánnak nem sikerül megszereznie a 413 milliárdot a jövő évi költségvetésből tárcája részére, amire halvány esélye sincs, úgy menthetetlenül ráomlik az egész szektor, és ezt sem árvíz, sem belvíz nem fogja lemosni róla. Az pedig fölöttébb kétséges, hogy a bé-közép és az újpesti violaultrák újra beviszik a parlamentbe a kisgazdákat.
Emellett nyilván az is megfordult a posztantallista stratégák fejében, hogy ettől még sem az MDF, sem az MDNP nem fogja átlépni a parlamenti küszöböt. Raskó György lapunknak egyértelműen kijelentette, hogy szó sincs véletlen egybeesésről: tudatos, hogy épp most kezdődött meg a Nagy Szervezkedés, amikor a kisgazdák népszerűségének csökkenése nyilvánvaló.
Kik azok a keresztény-
demokraták, és mit akarnak?
Az MDF és az MDNP politikusai elérkezettnek látják tehát az időt, hogy az 1996-os pártszakadás után, a két szervezet önállóságát megtartva újra szövetségre lépjenek. Az MDNP-ben beismerik, hogy túldramatizálták Lezsák ügyét (Lezsák bukása után ezt persze nem volt nehéz kimondaniuk), az MDF meg többé nem tartja árulóknak és pártütőknek az MDNP-seket. Nincs többé rivalizálás, veszekedés, mert ezt a választók nem szeretik, annál inkább a puszi-pacsit. A deal már létrejött, és az atyaúristen sem akadályozhatja meg, hogy Kereszténydemokrata Unió (vagy akármilyen más) néven létrejöjjön egy francia (és nem német) mintára szerveződő jobbközép tömörülés, amelyben a tagszervezetek megőrzik szuverenitásukat, de minden politikai akciójuk közös lesz, a koszorúzástól egészen a képviselőjelölt-állításig. A stratégák úgy látják, hogy a kereszténydemokrata értékeket ma senki sem képviseli autentikusan (rajtuk kívül, természetesen), hiszen a Fidesz mégiscsak nemzeti liberális, szabadelvű párt, a kisgazdák és a MIÉP meg azok, amik (radikális konzervatívok, szélsőségesek stb.). Az elképzelt ideológiai síkon a Fidesz és a FKGP közé tehát kitűnően beékelődhet egy nemzeti konzervatív unió, ami a kereszténydemokrata értékeket képviseli über alles. Raskónál azonban finomabban fogalmazott lapunknak az MDF frakcióvezető-helyettese, Csapody Miklós, aki szerint a formálódó unió senki ellen sem irányul, és mindenkitől szeretnének szavazatokat szerezni. A mindenkibe viszont nemcsak a bizonytalanok, a Munkáspárt és a kisgazdák tartoznak bele, hanem bizony a Fidesz is. Ez azonban igen érzékeny pont: egyetlenegy megnyilatkozó sem mert kitérni e kérdésre, mi több, se vége, se hossza a cirádáknak arról, hogy mindez az egész jobboldal és főképpen a Fidesz érdeke is, és szó sincs Fidesz-ellenes akcióról, és "ha valakit szeretünk, az a Fidesz", és "éppen azért csináljuk ezt, hogy teljesen lefedjük a jobbközépet, és velük koalíciózzunk" stb.
Ám míg az MDF és az MDNP arról beszél, hogy ők az igazi és egyedüli kereszténydemokraták, addig - miután újra szalonképesnek találták - éppen most vették vissza az Európai Kereszténydemokraták Uniójába (EDU) a FKGP-t, akiknek "Isten, haza, család" szlogenjéből az első jelzi a kereszténydemokráciát. Ráadásul a Liberális Internacionáléból az EDU-ba tendál a Fidesz is. Emellett ős-kereszténydemokratáknak tekintik magukat a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) és a Giczy-féle KDNP tagjai is. A választásokon elért eredmény persze nem az ideológiai izélésen fog múlni, hanem például azon, miképpen reagál majd az a mintegy kétszázezer szavazó, akik tavaly teljesen tudatosan voksoltak a Fidesz-listára (és nem az MDF-re vagy az MDNP-re, melynek pszeudobázisát alkotják), azzal a céllal, hogy a szoclib koalíció mindenképp megbukjon. Ez a részben úri középosztályi réteg egyelőre nem mutatja jelét annak, hogy hátat fordítana a Fidesznek, ám a Fidesz botrányai, vehemens politizálása és nem kevésbé az, hogy ez a réteg - legalábbis ez idáig - nem nevezhető a kevesebb-mint-rendszerváltás haszonélvezőjének, könnyen visszairányíthatja őket az új unióhoz.
Kövér kombinál
Kövér László az MDNP múlt havi közgyűlésén nem titkolta: a Fidesz azt szeretné, ha e picurka jobbközép pártok mielőbb beolvadnának a Fideszbe, amúgy esélyük sincs a megmaradásra. Éppen csak azt nem fejtette ki bővebben, mit is kapnának cserébe e pártok a fúzióért. Vélhetően azt, amit az MKDSZ: semmit. Az MKDSZ különben sincs jó alkuhelyzetben, ügyvezető elnöke éppen az a Rapcsák András, akinek nimbusza az utóbbi időben enyhén szólva is megtépázódott.
A Fidesz szövetségesi politikáját Orbán és Kövér intézi, másnak beleszólása e kérdésbe nincs - nem véletlen, hogy az uniós törekvésekről nyilvánosan Kövéren kívül más fideszes nem mondott még semmit (hivatalosan azt tudtuk meg, hogy a szervezkedés "semmilyen feszültséget nem okoz"). Nyilatkozgatás helyett inkább léptek párat. Májusban és június első felében még minden cikk, interjú és hír arról tanúskodott, hogy a kereszténydemokrata unió harmadik alappillérét a Surján László vezette MKDSZ alkotja majd. Erre föl mi történt? Még mielőtt az MDF és az MDNP megegyezett volna az MKDSZ-szel, a Fidesz lenyelte Surjánékat. A javarészt a KDNP-ből kivált csoportnak a Fidesz választmányában ezentúl bérelt helye lesz: küldhetnek egy embert. Ezáltal még szorosabbra fűződött a viszony (pontosabban a Fidesz odakötözte magához az MKDSZ-t), bár az alamizsnaként odadobott választmányi helyről bizton megállapítható: még szimbolikus gesztusról sincs szó. A Fidesz választmányának kompetenciája nulla (így például az, hogy Kosztolányi Dénes nem került be a választmányba, csupán figyelmeztető jelként értelmezhető, a kígyóbűvölő karrierje ettől nem roppant meg).
Isépy Tamás, az MKDSZ elnökségi tagja a MaNcsnak úgy fogalmazott, hogy a felajánlott választmányi hely, illetve a megállapodás elfogadásáról július harmadikán dönt a társadalmi szervezet közgyűlése, szerinte várhatóan el is fogadják. Az MKDSZ a híd szerepét szeretné betölteni a Fidesz és az unió között, ezért aztán a felajánlott hely elfogadása annak is függvénye, hogy a Fidesz elfogadja-e az MKDSZ esetleges uniós törekvéseit. Ugyanakkor az unióba is csak akkor lépnének be, ha az a választásokon nem teljesen önállóan, hanem a Fidesszel megegyezve, koalícióban akar indulni (márpedig az MDF és az MDNP, mint láthattuk, éppen nem ezt akarja). Isépy szerint semmi értelme nem lenne, ha csak a második fordulóban lépnének koalícióra ezek az erők, mert úgy járnának, mint 1994-ben.
A Fidesz ellenakciójának másik terepe az időközi képviselő-választás. A fiataldemokraták ugyanis az FKGP-vel állítanak közös jelöltet. Csapody Miklós korábban a MaNcsnak még azt nyilatkozta, hogy természetesen Fidesz-MDF-jelölt fog indulni (mindkét elhunyt képviselő e színekben nyert). Ezzel szemben Siófokon fideszes, Székesfehérváron kisgazda jelölt indul kölcsönös támogatással - az MDF-et úgy kihagyták, mint a huzat. A tárgyalások még folynak ugyan, de maga a tény, hogy a Fidesz ilyen hirtelen és világosan lépett, elgondolkodtathatja az MDF-eseket. De az MKDSZ-t is. A június 18-i Magyar Nemzetben Isépy Tamás biztosra vette, hogy a FKGP önállóan fog indulni az időközi választásokon. Most már viszont csak arról tudunk, hogy az MDF és az MDKSZ is betársulna a jelölésbe - miután a két erősebbik koalíciós partner levajazta az ügyet.
Herényi Károly volt MDF-es alelnök ügye sem érdektelen e vonatkozásban. Herényi ugyanis olyan MDF-esnek számít, aki maximálisan az önállóság és az unió híve, nem pedig a Fideszhez való közeledésé. A kormánypártiak közül csupán az ő neve szivárgott ki azoké közül, akik Postabank-kölcsönt kaptak, és szintén elgondolkodtató, miért éppen őt és csak őt akarták hirtelen lejáratni. Ám Herényi azáltal, hogy vacillálás nélkül lemondott, paradox módon inkább erősödhet, evvel is jellemezve a honi politikai kultúrát, melyben a bukott politikus az ablakon hősként mászhat vissza.
Ellendrukkerek
A sajtóhírek ellenére az unió formálódása nem halad zökkenőmentesen, és gyorsan sem. Amíg a megnyilatkozások szerint a KDNP-t is az unióba várják, addig Giczy György pártelnök kérdésünkre azt válaszolta, hogy őket még meg sem keresték, amúgy is átgondolatlannak tartják a koncepciót. Amíg a Magyar Nemzet első oldalán azt olvassák, hogy az MKDSZ a Fideszbe olvad be, a negyediken meg Pusztai Erzsébet azt nyilatkozza, hogy az MKDSZ is jön az unióba, addig őket nem érdekli a Fidesz "halálos ölelésébe szorult pártocskák" sorsa. Giczy szerint a Fidesz többet úgysem nyer választásokat, tehát ők eleve más irányban gondolkodnak.
Az MSZP elkeseredett kísérletnek tartja az egészet, a MIÉP pedig rá se bajszint: szerintük az általuk képviselt nemzeti radikalizmus lesz a harmadik pólus a szocik és a Fidesz mellett. Nem rezelt be az uniós tervektől az FKGP sem. Lányi Zsolt a MaNcsnak elmondta, hogy az FKGP régi és igazi kereszténydemokrata-konzervatív párt, a jelenlegi népszerűségvesztés ellenére is hozni fogják a maguk 15-20 százalékát. Az MDF megalakulásakor a régi kisgazda programot tette magáévá, a legegyszerűbb az lett volna, ha meg sem alakulnak, hanem egyenesen belépnek a FKGP-be. A kisgazdák pedig nem fognak uniózni, még ha megkeresik is őket, hiszen semmi szükségük nincs egy népfrontos összefogásra. Az EDU-ból való kizárásuk pedig tudnivalóan az MDF műve volt, de ez régi ügy.
Ennek ellenére az MDF, az MDNP (és részben az MKDSZ) kereszténydemokrata uniós tervei nem nélkülöznek minden realitást. A választásokig még elég sok idő van ahhoz, hogy ha nem sikerül a terv, visszatáncoljanak a Fideszhez. Kérdés persze, hogy érdemes lesz-e ezt megtenniük. Ha a fiataldemokraták bukóra állnak majd, jobb lesz inkább velük elvitetni a balhét (és persze szívjanak egy rendeset a kisgazdik). A jelenlegi szervezkedők legalább annyira a saját maguk erejében hisznek, mint amennyire szövetségeseik gyengülésére számítanak.
Szerbhorváth György
Az időközi választásokat
a két elhalálozott fideszes képviselő, Gyuricza Béla és Rajcsány Péter helyéért írják ki.
A május 30-i és június 6-i időköziek (ilyenből kilenc volt) eredményeiből különösebb tendenciák nem olvashatók ki. Legfeljebb a III. kerületi önkormányzati képviselő-választás érdemel figyelmet, ahol az MSZP és az SZDSZ jelöltje nyert, a részvétel is itt volt a legmagasabb.
A szeptember végi és október eleji időközi parlamenti képviselő-választás viszont azért is érdekes, mert ha nem Fidesz-FKGP-jelöltek nyernek, spekulációkra adhatnak okot az újabb arányok. Erre azonban kicsi az esély. Siófokon az a Balázs Árpád fideszes jelölt indul majd, aki ősszel meggyőző fölénnyel nyerte a polgármesteri választásokat (71,14 százalékot kapott a második fordulóban), az önkormányzatban pedig a legtöbb helyet a Fidesz-FKGP-jelöltek szerezték. Izgalmasabbnak ígérkezik a székesfehérvári választás. Az önkormányzati választásokon itt már az MSZP, az SZDSZ és a helyi erők által támogatott polgármesterjelölt nyert, igaz, alig a falig: fél százalékponttal szerzett többet a Fidesz-MDF-MKDSZ-FKGP jelöltjénél, és ezt is csak annak köszönhetően, hogy a második fordulóban a MIÉP és a KDNP is elindította a maga jelöltjét, aki 11 százalékot "lopott el" a jobboldaltól. Az önkormányzatban ugyan relatív többséget szereztek a jobboldali erők, de információink szerint a helyzetükön ronthat az, hogy a térség erős embere, Balsay István államtitkár nagyot bukott a Lockheed-ügyben.
Nem véletlen tehát, hogy a biztos kimenetelűnek tűnő körzetben fideszes, míg az igencsak bizonytalanban kisgazda jelölt indul várhatóan: ha bukás lesz, bukjanak ők. Az időközi választásoknak ugyanis, annak ellenére, hogy a részvételi arány igen alacsony szokott lenni, óriási lélektani ereje van. Esetünkben a Fidesz-FKGP esetleges leégése további lépésekre sarkallhatja az uniózókat.
Frakció, fel, vigyázz!
A koalíciózás-uniózás bokrában egy másik nyúl is lapul. Miután elindult a szervezkedés, és a parlament munkájában is zavarok keletkeztek, a Fidesz-frakció által elfogadott etikai kódex egyszerre két legyet igyekezett lecsapni. Az egyik pusztán egy technikai kérdést oldott meg (illetve majd meglátjuk, megoldotta-e): a képviselők kóricálását akadályozza meg Btk.-s szigorral (e résznek semmi köze az etikához), a megcsappant kormánytöbbség biztosítása érdekében vége a lófrálásnak. Egyúttal az MDF sem ugrálhat, hiszen ha minden fideszes jelen van a plenáris üléseken, a kisgazdákkal karöltve még biztosítható a többség.
Az etikai kódex másik része már arra utal, hogy valami recseg a Fideszen belül is, ezért kapar a pártvezetés. Most lecsaptak a lázadó erőkre (meg a mindenféle leveleket szignálókra), a kódex szerint ezentúl nem lehet összevissza interpellálni, kérdezgetni, levelezni. A magyar politikai élet egyik újabb perverziója, hogy kormánypártiak interpellálgatják saját minisztereiket, akik szépen válaszolnak is a t. képviselőnek, aki elfogadja a választ. Ám valami hiba is becsúszott e mechanizmusba, ugyanis a mezei fideszesek közül néhány politikai öntudatra ébredő mameluk megelégelte a neki kiosztott szerepet, és szeretne részt venni az országos ügyek intézésében. No ez az, amit a kódex szerint ezentúl nem lesz szabad megtenniük.
A parlamenti munkarendet egyébként részben épp azért találta ki a Fidesz-vezetés ilyen hülyére, hogy a nagy Fidesz-frakció kis tagjai máshol kompenzálhassák a parlamentben összeszedett frusztrációikat. A három hétből kettőt otthon tölthetnek a képviselők - a Fidesz amúgy előszeretettel választott polgármestereket és egyéb, helyben elfoglalt embereket képviselő-jelölteknek (így lesz ez az időközi választáson is), akik ily módon kevésbé folyhatnak bele a nagypolitikába. A kódex megköti az MKDSZ-esek kezét is: mivel rájuk is vonatkozik, nem lesz egyéni véleménynyilvánítgatás, okoskodás, "ellentétes viselkedés a frakció érdekeivel".
Márpedig ha valami ellentétes a frakció érdekeivel, az mondjuk éppen az, hogy az MKDSZ különutas vagy kétkulacsos politikát folytasson.
