Megemlékezés a roma holokausztról: Gyertyák gyönge lángja

  • - vcs -
  • 1999. augusztus 5.

Belpol

A Porrajmosról 1972 óta emlékezik meg a világ cigánysága augusztus másodikán. A roma holokauszt alatt 1944-ig félmillió cigány embert pusztítottak el a nácik.

Kossuth tér. Gyertyák, mécsesek, virágcsokrok, a Parlament előtt legalább négyszázan, romák és nem romák állnak. A színpadon először felhangzik a magyar himnusz magyarul, meg a cigány himnusz, cigányul. Aztán szónokok jönnek, sorolják az adatokat: hogy augusztus első három napján fejezték be az auschwitz-birkenaui cigány láger addig életben maradt háromezer lakójának kiirtását, hogy az elpusztított romákat 16 országból zsúfolták össze. Ebben a táborban együtt őrizték a nőket, férfiakat és gyerekeket; verték, kínozták, éheztették a foglyokat, és sokan közülük nem kerülhették el, hogy orvosi kísérletek áldozataivá váljanak. Még mindig nincs végleges adat az áldozatok számáról, a megölt magyar cigányok számát ötezer és ötvenezer közé teszik, az összes áldozat legalább félmillió.

Szónok, utána vers, novella, ének, az áldozatok fennmaradt neveinek felolvasása, megint ének. Majd Göncz Árpád beszél arról, hogy az ordas eszmék maguktól nem halnak ki, és megkérdezi, hogy az akkor kiirtott romák utódainak élete alapjaiban megváltozott-e? Aztán az esélyegyenlőség, esélyegyenlőtlenség meg a segítség nélkül behozhatatlan hátrányok kérdését tovább feszegetve azt kérdezi: vajon közoktatásunk, épp alapfokon, igazodik-e a mélyen alulról jövők igényeihez? A szegénység szegénységet szül, a jogsértés jogsértést, és a börtön drágább, mint az iskola.

Elkerülhetetlenül napjainknál tartunk, Horváth Aladár, a megemlékezést szervező Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke is aktuális kérdéseket boncolgat: nem lehet nem észrevenni az ötvenöt évvel ezelőtti népirtás és a Kosovóban most zajló etnikai tisztogatások közötti párhuzamot. Követeli, hogy ha másként nem megy, a magyar kormány fogadja be politikai menekültként az elüldözött kosovói cigányokat. Az ottani romák, ha nem ölték meg őket a szerbek, most az albánoktól rettegnek. Nekik sincs hová menniük, mint ahogy azoknak sem, akik itthonról vagy Szlovákiából, Csehországból, Romániából indultak Kanada, Finnország, Anglia, Svájc felé. (Aztán vissza.)

Szó esik a romák mindennapjait azóta is megnyomorító szegénységről, kilátástalanságról, kirekesztettségről, újabb adatok arról, hogy sokan éheznek, hogy a romák között hússzor nagyobb a szegénység, mint a többségi lakosság körében, és elhangzik, hogy a székesfehérvári, a sátoraljaújhelyi, a tiszavasvári, a zámolyi ügyek mind-mind napjainkban történtek. Iványi Gábor is szót kap, ökumenikus istentiszteletet is tartanak a nagyobb magyarországi egyházak képviselői. Iványi utóbb kérdésemre azt feleli: vidéken az egyházak is rengeteget tehetnének a türelem kialakításáért, de ez hálátlan feladat, meg kellene vívni a harcot a helyi lakossággal. Szándékhiány? Emberi gyarlóság és gyöngeség, válaszolja.

A magyar kormányt képviselő gazdasági minisztériumi államtitkár azt mondja: nem elég garantálni, hogy ez a szörnyűség nem ismétlődhet meg, de segíteni kell a cigányoknak az esélyegyenlőség megteremtésében. Elmondja, mit is akar tenni ezekért a polgáraiért a jobbközép kormányzat: programokat ígér, kormányhatározatokra hivatkozik, és hatalmas gyertyát gyújt az áldozatok emlékére.

- vcs -

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.