Fel kellene szedni a határra épített kerítést és körbe kanyarítani vele Budapestet – dohogott egy csalódott fővárosi ellenzéki választó a vasárnapi eredmények láttán a Magyar Narancsnak. Aligha ő az egyetlen, aki a szavazatok országos megoszlása láttán azonnal kikiáltaná a Budapest Köztársaságot.
A Fidesz a fővárosi választókerületek kétharmadát elvesztette, sőt az általa megnyert hat mandátumból is elvehető lett volna még öt, ha az ellenzéki pártok képesek túllépni a saját árnyékukon. A fideszes ellenségképzésnek tehát immár sokadjára – és a szombati tüntetés után még inkább – Budapest ismét a célpontja lesz.
Rákészültek
A Fidesz már a 2010-es választások másnapján is háborút indított a főváros ellen. A hadüzenetet Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere adta át: „A főváros az utolsó fészke annak a politikai gondolkodásnak, amelyet szeretnénk a múlttá tenni.” Keresztbe is tettek, ahol csak lehetett. Tarlós István első választási programjában még erősen támaszkodott arra a vélelemre, hogy ha ő lesz a főpolgármester, oldódik a kormány és a főváros ellentéte. Nagyobbat nem is tévedhetett volna, Budapest nem profitált az egyszínűségből, sőt, a Fideszen belüli feszültségek újabb törésvonalakat hoztak a városi politikába is, és Budapest a különféle gazdasági erőcentrumok közé szorult.
A 2014-es választási évad kezdetén Orbán hátrébb lépett: „Kivételes, kegyelmi politikai pillanat ez, amikor végre ugyanabba az irányba húznak a lovak.” Valóban, csak közben ezek a lovak Budapesten is átgázoltak: a főváros gazdasági leépítése magasabb fokozatba kapcsolt. Az önkormányzat a harmadik Orbán-kormány idején még súlytalanabbá vált. A városvezetésnek immáron csak a kötelező feladatokra futja az erejéből, s még azokra is alig. A kormány ugyan átvállalta az önkormányzat működési adósságait – a beruházásokat és a fővárosi cégeket terhelő tartozásokat viszont nem –, de szabad források híján minden beruházásra a kormánytól kell támogatásért kuncsorogni, vagy engedélyt kérni a hitelfelvételhez, vagy az uniós források eléréséhez. Budapest függő viszonyba süllyedt, miután előbb az idegenforgalmi adótól, majd a személyi jövedelemadó helyben maradó részétől fosztották meg, és felére csökkent a BKV állami támogatása is. Ezt a folyamatot erősítette iskoláinak és kórházainak államosítása. Budapest 2010 óta elveszítette működési támogatásának felét. Az idei költségvetésben már 131,5 milliárd forintos lyuk tátongott, amelyet értékpapír-eladásból, hitelből, különféle pénzmaradványok felhasználásából tömködtek be.
Az orbáni bosszú egyik formája a teljes pénzügyi kivéreztetés lehet, amelynek a végén Budapest egy Pécshez hasonlatos csődközeli állapotba kerül, amelyben a kormány mintegy mentőangyalként megjelenve pénzügyi gyámság alá helyezheti a várost, ahogy az a baranyai megyeszékhellyel történt. (Az önkormányzat és a városi cégek számláját a Magyar Államkincstárnál vezetik, amely beszedési megbízást is kapott a helyi adókra, a város forgalomképes ingatlanjaira jelzálogot jegyeztek be az állam javára.) A legegyszerűbb az iparűzési adó elvonása lenne, ez egyből padlóra küldené az önkormányzatot. Lassabb út a fővárosi közműcégek államosítása, amellyel Orbán a helyi adók mellett az egyetlen államtól független bevételi forrástól fosztaná meg az önkormányzatot – ez egybe is vágna a kormány államosítási terveivel. Hosszabb távon közös nonprofit állami cégbe tömörítenék az összes közszolgáltatót, mondván, csak így garantálható a szolgáltatás biztonsága. A 2015-ben bejegyzett állami Első Nemzeti Közszolgáltató Zrt.-t tavaly átkeresztelték Nemzeti Közművekre és megkapta ajándékba a Főgáz Zrt.-t. A gázszolgáltató részvényeit először a külföldi tulajdonostól, majd a fővárostól vették meg. Az önkormányzati részvénypakett kikényszerített eladásáért kapott 41 milliárd vége most ömlik bele a régi orosz metrószerelvények szintén állam által erőltetett felújításába. (Ne feledjük: a kormány egyszerűen megtiltotta Budapestnek, hogy újakat vegyen. Mint ahogy az olcsó buszbeszerzést is ellehetetlenítette a kabinet.) A Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. már betagozódott a nagy állami kukaholdingba, milliárdos bevételtől fosztva meg a fővárost. S már a választások előtt felröppent a hír: megkezdődik a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. kimazsolázása. (Mészáros Lőrinc állítólag a Széchenyi fürdőre, a Tiborcz István–Orbán Ráhel-páros a Rác fürdőre vetett szemet.) A Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) felvásárlására már 2011 óta készülnek. Először a főváros vette tervbe, de a Vízművek kisebbségi részvénypakettjének visszavásárlása után nem volt miből. A kormány erre készségesen felajánlotta a fővárosnak, hogy megveszi helyette. Az FCSM külföldi kézbe került tulajdonrészének megszerzéséről már 2013-ban kormányhatározat született. De vélhetőleg nem állnának meg itt, hanem a Főgáz mintájára a fővárost is kiszorítanák a cégből. Az üzletet azonban sehogy sem sikerül nyélbe ütni. Az FCSM kisebbségi részvényeit egy ideje már egyedül birtokló francia Veolia-csoport konokabbnak bizonyult a többieknél.
Keményebb dió a BKV. Tarlós ugyan többször is elmondta, hogy szívesen átadja az államnak, hiszen a közlekedési cég finanszírozása a rendszerváltozás óta megoldatlan. Ezzel megszűnhetne az örökös alkudozás az aktuális kormánnyal a szükséges forrásokért. De Orbán Viktor vélhetőleg csak akkor veszi át a Budapesti Közlekedési Központot és vele a BKV-t, amikor már nincs szüksége a cégre, amely számára a póráz szerepét tölti be, amivel 2010 óta rángatja a városvezetést. A fővárosi cégek állami átvételét firtató kérdéseinkre lapzártáig nem válaszolt a Tarlós-kabinet.
Mindent látni
A tulajdonok egymás közötti tologatásában kétségtelenül van ráció, de még több a kényszer. A kormány gazdasági intézkedései, illetve az önkormányzati választási törvény korábbi módosítása – amellyel a Fővárosi Közgyűlést a kerületi polgármesterek gyülekezetévé alakította – egyetlen dolgot szolgált: olyan mértékben kiüresíteni Budapestet, hogy a fővárosi cégek államosítása, a további feladatelvonás szükségszerűnek tűnjön.
Az önkormányzatok pénzügyi függőségbe taszítása Budapesttől és az idei választásoktól függetlenül is elindult. Két éve nagy vihart kavart egy kiszivárgott dokumentum, amely azt taglalta, hogy miképpen számolja fel az önkormányzatok önrendelkezési jogát a bevezetni kívánt egységes digitális önkormányzati ügyviteli rendszer (ASP). A kormány hevesen tagadta, hogy ez végső soron az önkormányzatok gyámság alá helyezését szolgálná. A hivatalos indoklás szerint a cél a „korrupció kockázatának csökkentése” volt. (Nem csekély cinizmus erre hivatkozni mondjuk Tiborcz István közvilágítási játszmáinak árnyékában.) A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége egyébként is annak adott hangot, hogy ezzel aligha számolják fel a korrupciót, legfeljebb más szintre emelik. A döntések elvonása a helyi önkormányzatoktól nem segíti, inkább csökkenti az átláthatóságot és a nyilvánosságot. Az elfogadott törvénymódosítás egyébként még önkéntes csatlakozásról szólt, ám utóbb kormányhatározattal kötelezővé tették. A kezdeti polgármesteri hőbörgésnek egy random településvezetői béremelés vetett véget – azóta is nagy a csend. Idén januárra az önkormányzatok 92 százaléka – 2994 település – csatlakozott a rendszerhez, a polgármesteri hivatalok 85 százaléka már az ASP rendszer által ingyen biztosított komplex, felhőalapú alkalmazáscsomagot használja. Összesen 43 település haladékot kapott a csatlakozásra, de 2019. január 1-jével ezeknek is át kell térniük. Budapest a haladékot kapott városok között van. Az idén még a saját rendszerét használhatja és csak az előírt adatokat továbbítja a központi adattárba.
A kormány az idei évre elérte, hogy a legapróbb részletekig belelát szinte valamennyi önkormányzat gazdálkodásába. Az adatok begyűjtése és értékelése után szép lassan megkezdődhet a hivatalok összevonása. Arra ugyanis a kiszivárgott dokumentum is felhívta a figyelmet, hogy az országgyűlési választások előtt nem lehet semmiféle érdeksérelem. Ehhez képest Pogácsás Tibor önkormányzati államtitkár márciusban elismerte egy polgármesteri fórumon, hogy az „ASP-rendszerből kinyert adatok alapján fogják átalakítani az önkormányzatok feladatait”. A Belügyminisztérium a Narancsnak most úgy pontosított, hogy az ASP rendszer részeként létrejövő „adattárház” lehetővé teszi az adatok sokoldalú elemzését, a kormányzati és önkormányzati döntések előkészítését. Pogácsás bejelentése mindenesetre senkit nem rendített meg különösebben. Arra sem kapták fel a fejüket a polgármesterek, hogy az államtitkár ugyanott azt is elismerte: kidolgoztak ugyan egy béremelési javaslatot az önkormányzati köztisztviselők számára, de a kormány lesöpörte azt. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke a Narancsnak erről azt mondta, hogy a kormány szempontjából teljesen logikus lépésnek tartja, hiszen ha az önkormányzatok szakembergárdáját egzisztenciálisan ellehetetlenítik, miközben a járási és a kormányhivatalokban növekednek a fizetések, nem lesz hőbörgés abból, hogy a polgármesteri hivatalokból el kell bocsátani 5–10 ezer embert az önkormányzati rendszer átalakításakor. Örömmel mennek majd át a feladatokat átvevő kormányhivatalokba. A kiüresedett, bevétel és feladat nélkül maradt önkormányzatokat pedig költségcsökkentésre hivatkozva fel lehet számolni. A kormányzati és az önkormányzati hivatalok már most párhuzamosan működnek. Az emberek megszokták, hogy bizonyos ügyeket a kormányhivatalokban kell intézniük, aligha tiltakoznak majd, ha ezután mindent ott kell. A dolgozók jóindulatát is megveheti a kormányzat, ha jobban fizető álláshoz juttatják őket. A polgármesterek ellenállása már komolyabb probléma, de erre is van recept.
Az önkormányzati törvény módosítására már a 2014-es választások előtt is készült az Orbán-kormány, de mire azután az Országgyűlés elé vitték volna a dolgot, elveszett a kétharmados többség. A polgármesterek, beleértve a Fidesz embereit is, ellenálltak. El is nyerték büntetésüket, az új ciklusban kirakták őket a parlamentből az összeférhetetlenségi törvénnyel – senki nem lehet egyszerre parlamenti képviselő és polgármester –, majd harmadolták a fizetésüket.
Felszámolás
Ezt a csökkentést kompenzálták később az ASP bevezetésekor – és így lesz ez a jelenlegi önkormányzati rendszer szétzúzása vagy éppen a francia mintára szervezett prefektusi rendszer bevezetésekor is. A most „tengődő” polgármesterek busásan megfizetett elöljárókká avanzsálhatnak, és akkor miért is lázonganának. Pogácsás Tibor 2017 nyarán még azt állította, hogy az önkormányzati rendszerhez 20–25 évig biztosan nem nyúlnak hozzá. Holott korábban Tarlós István főpolgármester is elismerte a Népszabadságnak: a kormány gondolkodik a közigazgatási rendszer átalakításáról. Saját szemével látott egy konkrét térképet arról, hogyan lehetne a fővárosi kerületek számát a mostani 23-ról 8-ra vagy akár 6-ra csökkenteni. Ennek a tervnek a verziójaként született meg az úgynevezett City-koncepció, amely a Belvárost és a pesti belső kerületeket vonná össze egy nagyobb egységbe. Egy harmadik verzió szerint a kerületek elöljáróságokká alakulnának, olyan közigazgatási egységekké, amelyek nem rendelkeznének saját költségvetéssel; de ebből sem az következne, hogy a fővárosi önkormányzat hatásköre erősödne.
Még az idén átírnák a választási törvényt – értesült a Szabad Pécs januárban. Az általuk idézett dokumentum szerint egy bizonyos lélekszám alatti (ez akár 5 ezer fő is lehet) településeken nem is lennének választások, pontosabban csupán egy elöljárót választanának az ott élők, akik azután a járási, illetve a megyei közgyűlésekben képviselnék az érdekeiket. De a nagyobb településeken sem választanának polgármestert, csak önkormányzati képviselőket. A település vezetőjét a testület választaná ki a tagjai közül. Egy másik verzió szerint mindenütt lenne választás, maradna a saját képviselő-testület és az önkormányzat is, de nem lenne mögöttük végrehajtó szervezet – a feladatokat a kormányhivatalok vennék át. A települési önkormányzatok működését a kormány vagy a megyei önkormányzat által kinevezett prefektus kontrollálná. A hivatalos indok természetesen a spórolás, a valós cél azonban az önkormányzatok elfoglalása.
Marhaság! – így minősítette Orbán Viktor kormányfő idén februárban a Megyei Jogú Városok Szövetségének közgyűlésén az önkormányzati rendszer átalakításáról keringő híreket. Kijelentette: az önkormányzatok alkotmányos fundamentumai szilárdak. Sehol sem fognak önkormányzatot felszámolni, minden településnek lehet helyhatósága. Azt nem mondta, hogy nem is nyúlnak hozzá. Azt sem, hogy helyben maradnak a feladatok és nem vonnak el több forrást. A prefektúrarendszer bevezetését sem zárta ki. De akkor még nem volt kétharmados többsége a Fidesznek az Országgyűlésben. Akkor még nem feszítette a bosszúvágy sem a fővárosi vereség miatt. Kérdése idő előtti – válaszolta a Belügyminisztérium a Magyar Narancs azon érdeklődésére, miszerint az új kormányzati ciklusban módosítják-e az önkormányzati törvényt.
Jövő ősztől főpolgármester helyett államtitkár vezetheti Budapestet. Tarlós már mondott olyat, hogy ő lesz Budapest utolsó főpolgármestere – emlékeztetett Horváth Csaba, az MSZP fővárosi képviselőcsoportjának vezetője, aki szerint Budapest egyre élesebb kavics a kormány cipőjében. Egyre kínzóbb a hatalmi vágy, hogy megszabaduljanak ettől a nyűgtől. Ennek legkönnyebb formája, ha megfosztják legitim vezetőjétől, megakadályozva a közvetlen főpolgármester-választást. Ha a kerületi polgármesterekből álló közgyűlés tagjai közül választják ki, a főpolgármesteri tisztség súlytalanná válik, hiszen a jelentősége nem lesz több a régi tanácsok pártbizottságokból kinevezett elnökénél. Még biztosabb a siker, ha előbb a kerület-összevonásokkal úgy rajzolják meg az új városrészhatárokat – s ebben nagyon ügyesek Orbánék –, hogy mindenütt a Fidesz-szimpatizáns szavazók legyenek többségben. A legjobb persze az lenne, ha a várost egy kormány által kinevezett ember vezetné, például államtitkári rangban, háta mögött egy politikai vezetőszáron tartott közgyűléssel és egy funkciótlan, forrásaitól és szakembereitől megfosztott hivatallal. Akkor elesik Budapest is, és végérvényesen narancsba borul az ország.
