A hazai közbeszerzések legkülönbözőbb területein tűnik fel a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Közgép Zrt., és sorra nyeri el az állami, önkormányzati megbízásokat. A Közgép gyakorlatilag mindenevő: mindegy, hogy szilárdhulladék-kezelés, árvízszintcsökkentő tározó, út- vagy vasútépítés - mindenre pályázik és nyer.
Tetőtől a talpfáig
Fotó: MTI
Naivitás
2011 utolsó napján jelent meg az Európai Unió hivatalos lapjában a felhívás "A Nyugati pályaudvar csatlakozó vonalszakaszainak elővárosi célú fejlesztése I/a ütem: Vác állomás vasúti pálya és kapcsolódó létesítmények korszerűsítésének tervezése, kivitelezése projekt komplex elvégzésére" - csaknem 15 milliárd forint értékben. A Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő (NIF) Zrt. tendercsomagjában vágányok, kitérők, peronok, aluljárók építése, hidak helyreállítása, villamos felső vezeték építése, oszloptranszformátorok állítása, továbbá 347 P+R parkoló létrehozása, 600 méter út építése, térkövezés, növénytelepítés, zajárnyékolófal-építés, 220 nyílászáró cseréje és a szükséges tervezési munkák, engedélyek beszerzése szerepeltek. A NIF ajánlati felhívását később módosította - ez 2012. március 1-jén jelent meg.
A tenderre négyen jelentkeztek: a Közgép Zrt.-Swietelsky Vasúttechnikai Kft.-Magyar Aszfalt Kft. alkotta Kőkapu 2012 Konzorcium, a Porr Építési Kft., a spanyol Ortiz Construcciones Y Proyectos SA vezette OC Vác Állomás Konzorcium, valamint a Vasútépítők Kft.-H.F. Wiebe Gmbh & Co. KG kettős WiVA 2012 Konzorciuma. Az eljárást június 22-én a NIF eredménytelennek ítélte, mivel a kiíró csak a Kőkapu ajánlatát találta érvényesnek, ám a közgépes konzorcium 17,9 milliárd forintért végezné el a munkát, miközben a NIF-nek erre csak, sajnos, 15 milliárdja van.
Az eljárás nemcsak az érvénytelenítés miatt érdekes, hanem a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) időközben lefolytatott vizsgálatai miatt is - az utóbbiak dokumentációja hozzáférhető a hatóság weboldalán. A közbeszerzési eljárás egy vagy több elemét megtámadó cégek közül (például Oviber, KÖMI) az egyik ajánlattevő, a Porr beadványának a sorsa a legizgalmasabb.
Pályázatszűkület
A Porr egyik kifogása az volt, hogy a NIF leszűkítette a jelentkezők körét azzal, hogy a középfeszültségű tartományban (22-35 kilovolt) létesítendő 120/25 kV-os transzformátoroknál referenciamunkaként kizárólag a pontosan ekkora teljesítményű trafóhoz kapcsolódó tapasztalatot tudta elfogadni. A szintén az ebbe a tartományba tartozó 120/20 vagy 120/35 kV-os transzformátorállomás beszerelésével és üzembe helyezésével szerzett tapasztalatokat a NIF nem tekintette relevánsnak. A Porr szerint aki ebben a tartományban már szerelt transzformátort, az 5-10 kV-tal kisebb vagy nagyobb teljesítményű állomást is képes létesíteni. A NIF lerázta magáról a pályázó érvelését, mondván, a 120/25 kV-ostól eltérő rendszerekben helyenként jelentősen más alrendszerek telepítése szükséges. Ezek "szerelése, üzembe helyezése és a nagyvasúti szabványok kielégítése a szerelést végző vállalattól speciális szaktudást és szakmai tapasztalatot igényel". Amivel csakis olyan ajánlattevő rendelkezhet, aki épített már ilyet: pont ilyet.
A Porr bepanaszolta a NIF által szabott ún. műszaki minimumkövetelmény mértékét is. A kiírás szerint csakis az a pályázó alkalmas, aki korábban legalább 5 kilométer hosszú, egyvágányú, váltakozó áramú felső vezetéket épített (vagy átépített). A beadvány szerint ez a követelmény eltúlzott, mivel a kivitelezés során egy ütemben legfeljebb 4 kilométernyi vezeték épül: a jelentkező cégek alkalmassági minimumkövetelményét ehhez kell igazítani. A NIF viszont úgy véli, nem túlzó az 5 km-es felsővezeték-építési referenciakövetelmény, mivel egy szerződés keretében több mint 20 km-t kell építeni, vasúti felső vezeték építésénél nem is jellemző az ennél rövidebb beruházás. Ha mégis, azok karbantartási munkák.
A KDB előtt zajló vita e részében a Közgép is megszólalt: a társaság szerint a 25 kV-os villamos felső vezeték nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte a leggyakrabban alkalmazott szabvány; még táblázatot is mellékelt ennek alátámasztására. A döntőbizottság ezt aztán a Porr kérelmét elutasító határozatában akként idézte, hogy a villamos vontatással rendelkező európai országok és az EU-országok egyaránt 56-56 százalékban alkalmazzák a 25 kV-os szabványt. Ami azt is jelenti, hogy majd' a felükben viszont nem ezt alkalmazzák. (A 25 kV-os rendszerek jellemzően Európa keleti felén terjedtek el.)
Porrá leszel
A történet azonban igazán mókás fordulatot akkor vett, amikor kiderült: a Porr érveinek és az NIF ellenérveinek semmilyen jelentősége nincs. A KDB szerint ugyanis a pályázónak nincs ügyfélképessége, ezért jogorvoslati kérelmet sem terjeszthet elő; beadványát nem is vizsgálta a döntőbizottság. A mellbevágó határozatot a KDB a törvényből és a Porr pályázatából vezette le. A közbeszerzési törvény értelmében a jogorvoslati eljárás csak "azon személyeket illeti meg, akiknek az adott közbeszerzési szerződés elnyerése érdekében áll (...), az erre vonatkozó valós szándéka kimutatható". A Jánosi Bálint, Berekméri Ágnes, Puskás Sándor közbeszerzési biztosok alkotta bizottság 2012. április 26-i határozata szerint viszont ez a Porrnál nem mutatható ki. Vagyis - tehetjük hozzá - a pályázó puszta kedvtelésből jelentkezett a kiírásra, és adott be több száz oldalas tenderdokumentációt, foglalkoztatta emberek tucatjait ennek érdekében. Ez még egy laikus számára is teljességgel életszerűtlen. E vélekedésünket egy neve elhallgatását kérő közbeszerzési szakértő is osztotta. Ahogy fogalmazott, a KDB-határozat e pontjánál még ő is elvesztette a fonalat. "Csak reménykedni lehet, hogy viccnek szánta az ügyet elbíráló döntőbiztos, és nem gondolta komolyan, hogy egy teljes körű műszaki ajánlatot benyújtó ajánlattevő nem a többmilliárdos szerződés érdekében teszi mindezt, hanem azért, hogy jogorvoslati eljárást indítson."
A döntőbizottság hangsúlyozta: csak azon ajánlattevői magatartás élvezhet törvényi védelmet, amelynek valós szándéka, célja a szerződés elnyerése. És hogy a KDB szerint ez miért nem állt a Porra? Először is azért, mert a pályázati anyag megvásárlása, az ajánlat határidőre való beadása önmagában nem elegendő az ügyfélképességi státuszhoz. Másodszor azért, mert bár a kérelmező hivatkozott korábbi öt vasútépítési pályázatra, amelyekben részt vett, de mivel azok mindegyike eredménytelen lett, nem tudta igazolni hozzáértését. A KDB a végső döfést az árbevétel hiányával vitte be: mivel a kérelmezőnek nem keletkezett árbevétele a korábbi három évben vasútépítésből, és mert az elmúlt öt évben nem végzett ilyen munkát, ezzel alkalmatlanságát igazolta.
Mindezek alapján a KDB azt a következtetést vonta le, hogy a kérelmezőnek "nem áll érdekében és szándékában a szerződés elnyerése és teljesítése", s ezért ügyfélképessége nem megalapozott. A bizottság a Fővárosi Törvényszék egyik 2008-as végzésére hivatkozott, miszerint a jogalkotó nem akar feltétlen ügyfélképességet adni minden ajánlattevőnek. Amennyiben pedig "az ajánlattevő kizárólag más vállalkozások által tudná teljesíteni a közbeszerzési eljárás követelményeit, akkor nem állapítható meg, hogy közvetlenül a jogát vagy jogos érdekét az ajánlati felhívás rendelkezései sértik vagy veszélyeztetik". (A Porr utal az ajánlatában alvállalkozók szerződésére, de a meghatározott limitet nem túllépően.)
A Narancsnak az esetet kommentáló közbeszerzési szakértő szerint mind a nemzeti, mind a közösségi jog kimondja: árbevétel és referencia hiánya esetén is érvényes lehet a pályázat, amennyiben az erőforrást nyújtó szerv vagy bármely alvállalkozó ad ezekről igazolást. Ezzel tehát nem lehetne kizárni az ajánlattevőt sem az ajánlattételi, sem a jogorvoslati eljárásból. A szakértő szerint továbbá az a gazdasági szereplő, aki ajánlatot nyújt be, az eljárás eredményét is jogosult vitatni. A közbeszerzési törvény 137. § 2. bekezdése értelmében "kérelmet nyújthat be az ajánlatkérő, az ajánlattevő, közös ajánlattétel esetén bármelyik ajánlattevő, a részvételre jelentkező, közös részvételi jelentkezés esetén bármelyik részvételre jelentkező, vagy az egyéb érdekelt, akinek jogát vagy jogos érdekét az e törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti".
A közbeszerzésekben két évtizede dolgozó szakértő a KDB döntését a jogbiztonság és a versenyképesség fenntartása szempontjából rendkívül aggályosnak tartja. Úgy látja, ha ez az indoklás a jövőben joggyakorlattá válik, akkor a felhívások tartalmát kizárólag azok lesznek jogosultak vitatni, akik önállóan már végeztek a felhívásban szereplőhöz hasonló munkát. Ha tehát van olyan gazdasági szereplő, aki "mindent visz", egy-két év múltán rajta kívül nem lesz más a placcon, aki jogosult lenne kifogást emelni egy felhívás tartalmával szemben - még ha az jogsértő is. Ez vajon a versenyjoggal összeegyeztethető logika? - tette fel a költői kérdést forrásunk. Úgy véli, ezt mégis fontos feltenni egy olyan piacon, ahol kevés a megrendelés. E közbeszerzési technikával kétségtelenül elérhető a verseny korlátozása és a monopólium kialakulása.
