Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Büszkék lehetünk?

  • narancs.hu
  • 2012. július 8.

Belpol

A nyugati fesztiválokhoz képest kevéssé felszabadultan, az eddigi budapesti menetekhez képest sokkal békésebben zajlott az idei Budapest Pride felvonulás. Videó.

Lényegében atrocitások nélkül zajlott az idei Budapest Pride felvonulás. Ennek ára az volt, hogy több ezer rendőr védett szintén több ezer felvonulót az ellentüntetőktől.
A menet elindulása előtt, a Városligetben Sophia in 't Veld, az Európai Parlament LMBT-csoportjának (amely minden frakcióból tömörít tagokat) alelnöke Budapestet Amszterdammal vetette össze: míg Amszterdamban négy-ötszáz ezer ember vesz részt a melegfelvonuláson, és az a holland városban hatalmas ünnepnek számít, addig Budapesten a rendőrök kordonokkal zárják le az utcákat. Ugyanakkor Budapesten az utóbbi években ez volt az eddigi legbékésebb felvonulás. Az Amnesty International még tegnap közleményt adott ki, remeknek minősítve a rendőrség munkáját.

Előző cikk a rovatban Mélyre mennek
Következő cikk a rovatban Megint nem nyert! Megint nem nyert!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

Kritika

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

Kritika

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Kritika

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Kritika

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.