Megint szeretjük Amerikát

  • Lakner Dávid
  • 2015. március 5.

Belpol

Az eredmények biztatóak, de a sajtó sokszor félreinterpretálja a dolgokat, egyébként szívünk a NATO-ért dobog – erről beszéltek a Századvég szerdai külkapcsolati konferenciáján, melyet a public diplomacy lehetőségeiről tartottak. Az is kiderült, hogy van egy méltatlanul mellőzött eleme Orbán tusványosi beszédének.

Bátorság helyett türelemre volt szüksége annak az újságírónak, aki a Századvég konferenciájának végéig kívánt maradni, miután a rendezvény a közepén leginkább egy termékbemutatóra hasonlított, ahol a jelenlévők beszámoltak saját és intézményük teljesítményéről. A Balassi Intézetet vezető Hammerstein Judit beszéde („a Balassi Intézet feladata a szinergiák megteremtése”) alatt már lehetett látni elszivárgó riportereket, pedig érdemes volt maradni az utolsó blokkig, ahol szóba került Orbán tusványosi beszéde is.

A public diplomacy szerepéről tartott konferencia egyébként láthatóan maga is a public diplomacy eszközéül szolgált: voltak pozitív kormányzati intézkedések és reményt keltő jövő, de emellett azért előkerültek ismét a negatívumok a kormányzati kommunikációval kapcsolatban. Volt olyan is, aki bevallotta, hogy a cél a kormányzati intézkedések befolyásolása.

We love the USA
Sok mély hallgatás

Sok mély hallgatás

Fotó: Németh Dániel

 

Leginkább a frissen kinevezett washingtoni nagykövet, Szemerkényi Réka beszéde alatt érezhette a kívülálló, hogy alternatív valóságba került, ahol az amerikai-magyar kapcsolatok építését nem épp valahonnan nagyon mélyről kell megkezdeni ismét. A jelenkori helyzetet látva pikáns íze volt például annak, amikor a szövetségi rendszerünk melletti elkötelezettségét hangoztató nagykövet Reagant idézte, aki arra a kérdésre, miszerint mi lesz a hidegháború végén, azt válaszolta: „Hogy lesz vége? Mi nyerünk, ők veszítenek.” Szemerkényi kiállt a NATO-tagság mellett is, mint mondta, „végre nem mások döntöttek helyettünk”, „láttuk, hogy a semlegesség milyen törékenységet jelent, és jól döntöttünk”. A nagykövet szerint, ahogy fontos volt a rendszerváltás után, hogy hova állunk, úgy a ma elfoglalt helyek is meghatározóak lesznek a következő évtizedeket illetően. Szemerkényi elmondása szerint büszke rá, hogy korábban is az euroatlanti kapcsolatok kiépítésén dolgozhatott.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese, Szabó László a sikereket sorjázta, és még némi humort is megengedett magának. „Néhány tényadat a magyar modellről; és itt most nem feltétlen Palvin Barbarára gondolok” – indított a politikus, aki elmondta, hogy a „régi, elrozsdásodott” alkotmány helyett új Alaptörvény lett, beindult a gazdaság, a kormánynak pedig bátorság kellett a lépéseihez, különösen a szektorális adók kivetéséhez. Érdekes módon Szabó úgy fogalmazott: Magyarország kis ország, így nem fog világtrendeket változtatni, „legalábbis remélem”, de az eredményeket jónak tartja. „Viszont nem elég sikeresnek lenni, annak is kell látszani” – ismételte el többször beszéde során.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf

Szalay-Bobrovniczky Kristóf éppen hallgat

Fotó: Németh Dániel

Szabó kitért a médiára is, mint mondta, szerinte fontos a jó kommunikáció, de a sajtóban „egyértelmű tényeket is miszinterpretálnak.” (Később a korábbi amerikai kongresszusi képviselő, Connie Mack is arról beszélt: fontos az együttműködés amerikaiak és magyarok között, hogy a sajtóban ne a mostani kritikus hangvétel legyen a domináns.) A miniszterhelyettes szerint a külpolitikát illetően most a legfontosabb, hogy béke legyen Ukrajnában, hogy a szövetségesi kapcsolatainkat erősítsük az Egyesült Államokkal, de „pragmatikus” eszközökkel Oroszországgal is jóban legyünk. A keleti nyitást illetően Szabó elmondta: számára sikeresnek tűnik, „bár sok torz képet lehet látni róla”, és „van még hova fejlődni”, cél, hogy az export több mint harminc százaléka menjen EU-n kívüli országokba.

Andy Vajna is elégedett

A beszédek után papíron kerekasztal-beszélgetések következtek, gyakorlatilag viszont mindenki elmondta külön-külön, hogy milyen munkát végzett eddig. Vitára vagy akár csak kommunikációra a felek között nem igazán került sor.

Az Andrássy Egyetem professzora, Thomas Schmitt arról beszélt: a németeknél több száz millió euró jut public diplomacy-re, „sokak számára ez nemcsak puha erő, hanem nagy biznisz.” Schmitt pozitívumként értékelte, hogy egy nemzeti rangsor indexen a németek megelőzték az amerikaiakat, majd felállította a public diplomacy szabályait, többek között „kliensorientált megközelítést”, továbbá a fenntarthatóságot emlegetve. Pozitív példának is a németeket hozta, míg említett egy angol esetet negatívumként: szerinte a „Cool Britannia”-féle Tony Blair-kampánynak a hazaiak nem hittek, mert a „cool” szóhoz a hideget, az esőt társították.

Kovács Zoltánt hallgatják

Kovács Zoltánt hallgatják

Fotó: Németh Dániel

Baán László azt emelte ki, hogy fontos a brandek létrehozása. Szerinte a Louvre-beli Mona Lisa is az, amit a múzeumban viszont alig látni, és az emberek már nem is nézik, csak megfordulnak és szelfiznek vele. Az efféle brandek fontosságát emelte ki, kijelentve, hogy a Szépművészeti is vezető múzeum lett Bécs és Szentpétervár között.

Jelen volt Andy Vajna is, ő elmondása szerint nem is gondolta volna, de tényleg a public diplomacy közepén van, a fontos számára pedig a kultúra és a szórakoztatás keresztezése. Mint mondta, amikor a filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosi pozíciót elvállalta, Magyarország még e szempontból nem volt fenn a világtérképen, és régebben a magyarok kevésbé is ültek be a moziba magyar filmekre. Elmondása szerint viszont most már a GDP két százalékát adja a filmgyártás. „Brandet sikerült kialakítani” – tette hozzá, aminek szerinte többek között az is az oka, hogy Rómát és Párizst már „túlhasználták” a filmekben, de Budapesten még új szelek fújnak. Vajna megelőlegezte azt is, hogy Ridley Scott és Tom Hanks is érkezik majd filmet forgatni.

A második kerekasztal-beszélgetésen aztán különböző cégek, vállalkozások vezetői vettek részt egy kormányzati szerv, a Design Terminal főigazgatója, Böszörményi Nagy Gergely mellett. Az ő intézetét a beszélgetés moderátora, Orbán Balázs (kutatási igazgató, Századvég) a „legkevésbé kormányzatiként viselkedő kormányzati szervnek” nevezte, amire szerinte jó szó az ügynökség is.

A Böszörményi által elmondottak néhol inkább vágyaknak tűntek, és kevésbé olyasmiknek, amik a jelenlegi kormányzati valóságot tükrözik. A Design Terminál vezetője arról beszélt: inkluzív és nem exkluzív nemzeti identitásra van szükség, Budapest pedig akkor volt sikeres szerinte, amikor bárki, aki akarta, építhette a fővárost, külföldről is meghívták a „nagy koponyákat”. Hozzátette azt is: az Egyesült Államokban az számít amerikainak, aki annak érzi magát, nem pedig akit egy hivatal annak nevez.

Mint mondta, a Design Terminál induló, innovatív vállalkozásoknak segít kijutni a külföldi piacra. Szerinte pedig ilyen vállalkozások esetében az államnak csupán meg kell teremtenie a befogadó környezetet, „nem kell az államnak ott lihegni a nyakukon, magát előtérbe tolva."

A kasza egyenes

Az FWD affairs ügyvezetője, Patrick Egan arról beszélt: egy amerikai cikkben írták, hogy egyre nagyobb a szakadék a leggazdagabbak és a szegények között, és egyszer jöhetnek majd a vasvillákkal a legszegényebbek, és forradalmat robbanthatnak ki. Egan hozzátette: Orbán is beszélt erről a tavalyi, tusványosi beszédében, „viszont erre nem figyeltek fel, mert senki nem vette a fáradságot, hogy az üzenetet az emberekhez eljuttassa”. (A miniszterelnök konkrétan azt mondta: „Az egyik leggazdagabb amerikai, aki az Amazon nevű cégnek az egyik első befektetője, azt állítja, hogy egyre kevésbé kapitalista és sokkal inkább feudális társadalomban élünk, és ha nem változik meg a világgazdasági rendszer, akkor a középosztály el fog tűnni, és ahogy ő mondja, a gazdagoknak vasvillákkal fognak nekiesni.”) Egan szerint ma sajnos a Magyarországgal kapcsolatos kritikák maradnak meg az emberekben, nem pedig a kormányzati reakciók.

Egan után Román Sándor művészeti igazgató az ExperiDance-ről, Pintér Katalin ügyvezető igazgató pedig a Gerbeaud Gasztronómia Kft.-ről beszélt. Utóbbitól a következő nagy gondolattal gazdagodhattunk: „Mindenki gondoljon arra a finom zserbószeletre, amit a nagymamája készített – na, mi annál is jobbat csinálunk.”

Neked ajánljuk