Megint szeretjük Amerikát

  • Lakner Dávid
  • 2015. március 5.

Belpol

Az eredmények biztatóak, de a sajtó sokszor félreinterpretálja a dolgokat, egyébként szívünk a NATO-ért dobog – erről beszéltek a Századvég szerdai külkapcsolati konferenciáján, melyet a public diplomacy lehetőségeiről tartottak. Az is kiderült, hogy van egy méltatlanul mellőzött eleme Orbán tusványosi beszédének.

Bátorság helyett türelemre volt szüksége annak az újságírónak, aki a Századvég konferenciájának végéig kívánt maradni, miután a rendezvény a közepén leginkább egy termékbemutatóra hasonlított, ahol a jelenlévők beszámoltak saját és intézményük teljesítményéről. A Balassi Intézetet vezető Hammerstein Judit beszéde („a Balassi Intézet feladata a szinergiák megteremtése”) alatt már lehetett látni elszivárgó riportereket, pedig érdemes volt maradni az utolsó blokkig, ahol szóba került Orbán tusványosi beszéde is.

A public diplomacy szerepéről tartott konferencia egyébként láthatóan maga is a public diplomacy eszközéül szolgált: voltak pozitív kormányzati intézkedések és reményt keltő jövő, de emellett azért előkerültek ismét a negatívumok a kormányzati kommunikációval kapcsolatban. Volt olyan is, aki bevallotta, hogy a cél a kormányzati intézkedések befolyásolása.

We love the USA
Sok mély hallgatás

Sok mély hallgatás

Fotó: Németh Dániel

 

Leginkább a frissen kinevezett washingtoni nagykövet, Szemerkényi Réka beszéde alatt érezhette a kívülálló, hogy alternatív valóságba került, ahol az amerikai-magyar kapcsolatok építését nem épp valahonnan nagyon mélyről kell megkezdeni ismét. A jelenkori helyzetet látva pikáns íze volt például annak, amikor a szövetségi rendszerünk melletti elkötelezettségét hangoztató nagykövet Reagant idézte, aki arra a kérdésre, miszerint mi lesz a hidegháború végén, azt válaszolta: „Hogy lesz vége? Mi nyerünk, ők veszítenek.” Szemerkényi kiállt a NATO-tagság mellett is, mint mondta, „végre nem mások döntöttek helyettünk”, „láttuk, hogy a semlegesség milyen törékenységet jelent, és jól döntöttünk”. A nagykövet szerint, ahogy fontos volt a rendszerváltás után, hogy hova állunk, úgy a ma elfoglalt helyek is meghatározóak lesznek a következő évtizedeket illetően. Szemerkényi elmondása szerint büszke rá, hogy korábban is az euroatlanti kapcsolatok kiépítésén dolgozhatott.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese, Szabó László a sikereket sorjázta, és még némi humort is megengedett magának. „Néhány tényadat a magyar modellről; és itt most nem feltétlen Palvin Barbarára gondolok” – indított a politikus, aki elmondta, hogy a „régi, elrozsdásodott” alkotmány helyett új Alaptörvény lett, beindult a gazdaság, a kormánynak pedig bátorság kellett a lépéseihez, különösen a szektorális adók kivetéséhez. Érdekes módon Szabó úgy fogalmazott: Magyarország kis ország, így nem fog világtrendeket változtatni, „legalábbis remélem”, de az eredményeket jónak tartja. „Viszont nem elég sikeresnek lenni, annak is kell látszani” – ismételte el többször beszéde során.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf

Szalay-Bobrovniczky Kristóf éppen hallgat

Fotó: Németh Dániel

Szabó kitért a médiára is, mint mondta, szerinte fontos a jó kommunikáció, de a sajtóban „egyértelmű tényeket is miszinterpretálnak.” (Később a korábbi amerikai kongresszusi képviselő, Connie Mack is arról beszélt: fontos az együttműködés amerikaiak és magyarok között, hogy a sajtóban ne a mostani kritikus hangvétel legyen a domináns.) A miniszterhelyettes szerint a külpolitikát illetően most a legfontosabb, hogy béke legyen Ukrajnában, hogy a szövetségesi kapcsolatainkat erősítsük az Egyesült Államokkal, de „pragmatikus” eszközökkel Oroszországgal is jóban legyünk. A keleti nyitást illetően Szabó elmondta: számára sikeresnek tűnik, „bár sok torz képet lehet látni róla”, és „van még hova fejlődni”, cél, hogy az export több mint harminc százaléka menjen EU-n kívüli országokba.

Andy Vajna is elégedett

A beszédek után papíron kerekasztal-beszélgetések következtek, gyakorlatilag viszont mindenki elmondta külön-külön, hogy milyen munkát végzett eddig. Vitára vagy akár csak kommunikációra a felek között nem igazán került sor.

Az Andrássy Egyetem professzora, Thomas Schmitt arról beszélt: a németeknél több száz millió euró jut public diplomacy-re, „sokak számára ez nemcsak puha erő, hanem nagy biznisz.” Schmitt pozitívumként értékelte, hogy egy nemzeti rangsor indexen a németek megelőzték az amerikaiakat, majd felállította a public diplomacy szabályait, többek között „kliensorientált megközelítést”, továbbá a fenntarthatóságot emlegetve. Pozitív példának is a németeket hozta, míg említett egy angol esetet negatívumként: szerinte a „Cool Britannia”-féle Tony Blair-kampánynak a hazaiak nem hittek, mert a „cool” szóhoz a hideget, az esőt társították.

Kovács Zoltánt hallgatják

Kovács Zoltánt hallgatják

Fotó: Németh Dániel

Baán László azt emelte ki, hogy fontos a brandek létrehozása. Szerinte a Louvre-beli Mona Lisa is az, amit a múzeumban viszont alig látni, és az emberek már nem is nézik, csak megfordulnak és szelfiznek vele. Az efféle brandek fontosságát emelte ki, kijelentve, hogy a Szépművészeti is vezető múzeum lett Bécs és Szentpétervár között.

Jelen volt Andy Vajna is, ő elmondása szerint nem is gondolta volna, de tényleg a public diplomacy közepén van, a fontos számára pedig a kultúra és a szórakoztatás keresztezése. Mint mondta, amikor a filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosi pozíciót elvállalta, Magyarország még e szempontból nem volt fenn a világtérképen, és régebben a magyarok kevésbé is ültek be a moziba magyar filmekre. Elmondása szerint viszont most már a GDP két százalékát adja a filmgyártás. „Brandet sikerült kialakítani” – tette hozzá, aminek szerinte többek között az is az oka, hogy Rómát és Párizst már „túlhasználták” a filmekben, de Budapesten még új szelek fújnak. Vajna megelőlegezte azt is, hogy Ridley Scott és Tom Hanks is érkezik majd filmet forgatni.

A második kerekasztal-beszélgetésen aztán különböző cégek, vállalkozások vezetői vettek részt egy kormányzati szerv, a Design Terminal főigazgatója, Böszörményi Nagy Gergely mellett. Az ő intézetét a beszélgetés moderátora, Orbán Balázs (kutatási igazgató, Századvég) a „legkevésbé kormányzatiként viselkedő kormányzati szervnek” nevezte, amire szerinte jó szó az ügynökség is.

A Böszörményi által elmondottak néhol inkább vágyaknak tűntek, és kevésbé olyasmiknek, amik a jelenlegi kormányzati valóságot tükrözik. A Design Terminál vezetője arról beszélt: inkluzív és nem exkluzív nemzeti identitásra van szükség, Budapest pedig akkor volt sikeres szerinte, amikor bárki, aki akarta, építhette a fővárost, külföldről is meghívták a „nagy koponyákat”. Hozzátette azt is: az Egyesült Államokban az számít amerikainak, aki annak érzi magát, nem pedig akit egy hivatal annak nevez.

Mint mondta, a Design Terminál induló, innovatív vállalkozásoknak segít kijutni a külföldi piacra. Szerinte pedig ilyen vállalkozások esetében az államnak csupán meg kell teremtenie a befogadó környezetet, „nem kell az államnak ott lihegni a nyakukon, magát előtérbe tolva."

A kasza egyenes

Az FWD affairs ügyvezetője, Patrick Egan arról beszélt: egy amerikai cikkben írták, hogy egyre nagyobb a szakadék a leggazdagabbak és a szegények között, és egyszer jöhetnek majd a vasvillákkal a legszegényebbek, és forradalmat robbanthatnak ki. Egan hozzátette: Orbán is beszélt erről a tavalyi, tusványosi beszédében, „viszont erre nem figyeltek fel, mert senki nem vette a fáradságot, hogy az üzenetet az emberekhez eljuttassa”. (A miniszterelnök konkrétan azt mondta: „Az egyik leggazdagabb amerikai, aki az Amazon nevű cégnek az egyik első befektetője, azt állítja, hogy egyre kevésbé kapitalista és sokkal inkább feudális társadalomban élünk, és ha nem változik meg a világgazdasági rendszer, akkor a középosztály el fog tűnni, és ahogy ő mondja, a gazdagoknak vasvillákkal fognak nekiesni.”) Egan szerint ma sajnos a Magyarországgal kapcsolatos kritikák maradnak meg az emberekben, nem pedig a kormányzati reakciók.

Egan után Román Sándor művészeti igazgató az ExperiDance-ről, Pintér Katalin ügyvezető igazgató pedig a Gerbeaud Gasztronómia Kft.-ről beszélt. Utóbbitól a következő nagy gondolattal gazdagodhattunk: „Mindenki gondoljon arra a finom zserbószeletre, amit a nagymamája készített – na, mi annál is jobbat csinálunk.”

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.