"Úgy beszél, mint a Jobbik, és úgy tesz, mint az MSZP" – ezzel a felütéssel jellemezte a Fidesz-kormányt január közepén tartott évadnyitó beszédében Vona Gábor, aki a tőle megszokott optimizmussal beszélt a közelgő választás esélyeiről a párt első 2014-es kongresszusán. Vona e mondatával pontosan körülírta, miért áll nehéz feladat előtt a radikális párt. Pedig a Jobbik látszólag nincs szorult helyzetben, hiszen az LMP elgyengülésével a Fidesz és az MSZP körül szerveződő tömörüléseken túl egyedül nekik van számottevő társadalmi támogatottságuk. Nem véletlen, hogy beszédében Vona továbbra is a rendszerváltás óta eltelt időszak bűneit, az MSZP 12 és a Fidesz 8 kormányzati évét emlegette, pártjáról pedig mint a "rendszer egyetlen érdemi alternatívájáról" beszélt. "Vagy a Fidesz, vagy az MSZP, vagy a Jobbik. Ebből lehet választani" - egyszerűsítette le a kérdést a pártelnök, aki szervezete politikai súlyát hangsúlyozandó egy Orbán-Mesterházy- Vona-tévévitát is ambicionál.
| ||
Pedig a Jobbik helyzete azért nem ennyire egyszerű. Miközben a Fidesz agresszív jobboldali retorikája és populista szociálpolitikája majd' minden levegőt elszívott előlük, túlzott radikalizmusa miatt a Jobbik politikailag teljesen elszigetelődött. Vonáék emiatt mára elveszítették a kormányzóképesség látszatát is, ezért számukra ma a legfontosabb stratégiai feladat azt elhitetni a választókkal, hogy nem vész kárba a rájuk adott szavazat. Részben ez a megfontolás késztette a vezető triumvirátust – Szabó Gábor pártigazgatót, Novák Előd alelnököt és Vona Gábort – a fazonigazításra. Az elmúlt fél évben az elnökség elcsitította a nyílt színi szélsőséges hangokat, és az aktív elkötelezetlenek sok százezres tábora felé fordította a Jobbikot.
Jobbszélen a helyzet
2010-ben a radikális párt 17 százalékot kapott a választások első fordulójában, és a ciklus végére sem veszítette el bázisát. A Jobbik támogatottsága gyakran ingadozott, de a teljes népességben nagyjából mindvégig 8-10 százalék körül maradt, a Medián legutóbbi, februári számai szerint a választani tudók között ma 13 százalékon áll. A másik újonnan bejutó párthoz, az LMP-hez hasonlóan a ciklus közepére a Jobbik szervezete is megroppant, de a zöldekkel ellentétben a szélsőjobboldali pártnak sikerült megőriznie törzsszavazói bázisát. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a Jobbik 2010 előtt megteremtette a szélsőjobboldali szubkultúra fontos intézményeit. A párt aktív közösségi élete, a Barikád hetilap, később az N1 online televízió, a jól megszervezett online hálózat és különösképpen a kuruc.info hosszú ideig nagy segítséget jelentett a tábor egyben tartásában. A ciklus előrehaladtával azonban a Jobbikot állandó belső feszültségek tizedelték. Ez részben törvényszerű volt, hiszen a pártelit eltávolodott a helyi közösségektől, a Magyar Gárdától, illetve annak utódszervezeteitől. Megalakulása óta öten hagyták el az eredetileg negyvenhét fős frakciót. Vona ugyan hosszú ideig kiállt a párt utcai frontja mellett, de a parlamenti politizálással együtt a helyi szervezetek kézben tartása egyre több problémát okozott. Mára a "kurucosok" és az "utcai harcosok", mint például Budaházy György, elfordultak a párttól. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője, Zagyva György Gyula csalódott a parlamenti politizálásban, és bejelentette: nem kíván tovább az Országházban dolgozni. Szegedi Csanád volt alelnök emlékezetes távozását is az előzte meg, hogy a pártvezetés képtelen volt kezelni a helyi szervezetekben felgyűlt feszültséget és hatalmi harcokat. (Az elnökség és Szegedi szerették volna átvenni az irányítást a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnökség felett, mert attól tartottak, hogy Endrésik Zsolt elnök a pártvezetésre tör. Ez áll a Szegedi zsidó felmenőit előráncigáló szivárogtatási ügy mögött, ami végül Szegedi és Endrésik kilépéséhez vezetett.)
A rossz hangulat fokozódásában ideológiai nézeteltérések is szerepet játszottak. Az elsők között távozó Pősze Lajos és a mérsékeltebb Balczó Zoltán alelnök például ellenezték a kirekesztő retorikát, mert sokáig hittek abban, hogy hosszú távon együttműködés lehet a Fidesz és a Jobbik között. Ez a remény Baráth Zsoltnak a tiszaeszlári gyilkosságról tartott beszéde és Gyöngyösi Márton emlékezetes zsidólistázós felszólalása után szertefoszlott: a Jobbik politikailag végleg elszigetelődött. E kiszólásokról később Vona Gábor is elismerte: sokat ártottak a pártnak, és ma a politikai karantén a Jobbik legnehezebben megoldható problémája.
Az állandó feszültségre jellemző, hogy másoknak viszont túl puhány volt a vezetés. A Jobbikból azóta már távozott Lenhardt Balázsnak például az nem tetszett, hogy az elnökség nem elvi alapon, hanem csak hosszas politikai latolgatások után zárta ki a pártból Szegedi Csanádot.
Élettérproblémák
A kormányváltás óta gond számukra, hogy a Fidesz előbb átvette, majd a saját zászlajára tűzte a Jobbik emblematikus témáinak többségét. És nem csak a szimbolikus kérdéseket (Trianon-emléknap, a feltétel nélküli kettős állampolgárság intézménye, a Károlyi Mihály-szobor elszállíttatása a Kossuth térről). Jobbikos politikusok beszéltek elsőként a nyilvánosság előtt olyan gyakorlati teendőkről is, mint például a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításának lehetősége, a bankok és a nemzetközi nagyvállalatok külön megadóztatása, vagy épp a devizahitelesek megsegítése. Még a "keleti nyitás" is a radikálisok ígéretcsomagjában szerepelt először, ahogyan az sem véletlen, hogy a kezdettől következetesen oroszbarát Jobbik megszavazta a paksi atomerőmű bővítéséről rendelkező parlamenti határozatot. A pártnak erős moszkvai összeköttetései vannak, és Vona korábban többször egyeztetett a dumában Ivan Gracsovval, az orosz parlament energetikai bizottságának elnökével is.
A Fidesz "témafoglalását" a szélsőjobb eleinte pozitívan fogadta, később azonban világossá vált, hogy ez a húzás ellehetetleníti a Jobbik politikai érvényesülését (a folyamat kezdetéről lásd korábbi cikkünket). Orbán Viktor és alakulata nemcsak a nemzetközi konfliktusok miatt indult meg a nacionalista populizmus irányába, hanem részben épp azért, mert a Fidesz stratégái már 2010 előtt is inkább a Jobbik térhódításától tartottak, mint az MSZP későbbi feltámadásától. A kormány a későbbiekben is folytatta a kétarcú politizálást, és - miközben nemzetközi fórumokon rendre megerősíti elkötelezettségét például az antiszemitizmus és a kirekesztés elleni küzdelem mellett - máig tesz gesztusokat a szélsőjobboldali szavazóknak. Mások mellett ezt a politikai célt szolgálta a Nyirő József újratemetése körüli felhajtás, Dörner György színház-igazgatói kinevezése, vagy aktuálisan a német megszállás emlékművének felállítása okán kibontakozott vita is. Kérdésünkre a Political Capital intézet radikalizmuskutatója, Krekó Péter ezt a folyamatot találóan így összegezte: "Egy forradalmi kormány árnyékában nem könnyű szélsőségesnek lenni."
Az elnökség a Gyöngyösi Márton 2012. novemberi listázós felszólalását követő országos politikai botrány után jutott arra a következtetésre, hogy hosszú távon nem folytatható a nyílt, gyűlöletkeltő retorika. (Ezzel együtt Gyöngyösi befolyása a párton belül nem kérdőjeleződött meg: a vezetők közül lényegében egyedül ő beszél magas szinten angolul és tartja a kapcsolatot a külföldi sajtóval, illetve a párt külföldi támogatóival.) Felismerték: hiába őrzi a párt a bázisát, a további növekedést gátolják az irredenta és antiszemita kiszólások. Az elnökségi munkára rálátó forrásunk szerint a párt stratégáit leginkább az aggasztotta, hogy "ha a Jobbik nem tud kitörni a középpárti státuszból, a bizonytalan szavazókat nehéz lesz meggyőzni arról, hogy ne a két nagy tömörülés valamelyikére szavazzanak egy Orbán-kormányról tartandó népszavazáson".
Emberarccal
A tavaly megrendelt kutatások az elnökség előtt is világossá tették: az elkötelezetlen szavazók túl sok negatív és félelemkeltő jegyet társítanak a Jobbikhoz. Információink szerint a vezetés által tavaly nyáron elemzett felméréseket a 2011-ben alapított, vállaltan "konzervatív, nemzeti érzelmű" Iránytű Intézet végezte. A cég elemzőrészlegét vezető Kovács János ezt nem erősítette meg, ő úgy nyilatkozott a Narancsnak, hogy az ügyfélkörről nem adhat ki információt, de nyáron egy parlamenti párt megbízásából valóban végeztek egy "3000-esnél nagyságrendekkel nagyobb mintás" felmérést a bizonytalan szavazók politikai attitűdjéről. Értesülésünk szerint a Jobbik-kampánystábot emellett az győzte meg az irányváltás szükségességéről, hogy a számok azt mutatták: a mérsékelt pártok szavazóinak másodlagos pártpreferenciái alapján a Jobbiknak vannak tartalékai.
A radikális párt kommunikációja mindenesetre a nyár végével 180 fokos fordulatot vett. A harcias kampányfilmek forradalmi hangulatát békés, pozitív képi világ váltotta fel. Szigorú gárdisták helyett mosolygós arcok tűntek fel a jobbikos hirdetésekben, a kisfilmekben pedig bakancscsattogás és árpádsáv helyett focizó és kutyát sétáltató fiatalok kaptak főszerepet. A kemény magnak persze nem tetszett a stílusváltás, de a hivatalos verzió szerint a Jobbik politikája nem változik, csupán az ellenfelek megbélyegző politikája miatt kénytelenek csiszolni a megjelenésükön. Beszédeiben ezt Vona rendre a "formai" és a "tartalmi" radikalizmus megkülönböztetésével magyarázza. Ez persze nem mindenkit elégít ki: a pártból kiábrándult, illetve a személyi belharcokban kihullott radikálisok Magyar Hajnal néven konkurens pártot alapítottak. Vona a Narancsnak arról is beszélt: a nyíltan kirekesztő jelszavakkal csatába induló új alakulat akár segíthet is a Jobbiknak abban, hogy pozitív színben tűnjenek föl a választók előtt. A szélsőjobboldali szubkultúrát ismerő forrásaink szerint ugyanakkor az új párt komoly veszélyt jelenthet a Jobbik alapszervezeteire és szatellitintézményeire, ahonnét már korábban megindult az elvándorlás más szélsőjobboldali képződmények irányába. A pártelnök mindenesetre úgy számol: azzal, hogy szervező embereik áprilistól már nem lesznek az Országgyűlésben, több idejük és energiájuk marad a hátország egybentartására.
A Jobbik 2014-tőlA jobbikosok szerint az új választási szisztéma is látványos bizonyítéka annak, hogy a Fideszben mennyire komolyan vették a szélsőjobb térnyerés veszélyeit, mivel az új rendszer legnagyobb vesztese a radikális párt. Csoda kéne ahhoz, hogy a Jobbik egyéni körzetből képviselőt küldjön a parlamentbe - igaz, ettől 2010-ben is messze jártak. Vona Gábor a párt múlt heti listabemutató sajtótájékoztatóján a Narancs kérdésére maga is elismerte, hogy erre kicsi az esély, de azért reménykedik a meglepetésben. A pártelnök szerint Borsodban, Heves, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lehet keresnivalójuk. A pártelnök egyébként - egyedüliként a listavezetők közül - maga is elindul egyéniben szülőhelyén, Gyöngyösön; a jobbikosok tőle várják a legjobb egyéni eredményt. Ha megismételi bravúros 2010-es teljesítményét, a párt a mostani 47 mandátum helyett tavasszal maximum húszat szerezhet - de az aktuális kalkulációk alapján reálisan inkább 16-17 parlamenti szék néz ki Vonáéknak. Az országgyűlési létszám csökkentése miatt a pártelnök és a szervezeti kérdésekben illetékes Szabó Gábor felkészültek a pártszervezet alapos átalakítására, és a Jobbik országos listáját már ennek szellemében állította össze a vezetés. Több, korábban kihagyhatatlannak gondolt név lekerült a listáról, a kellő szervezőkészséggel rendelkező politikusok pedig önként vállalták a hátralépést. Például Szabó Gábor sem marad képviselő: ő a szimbolikus 120., azaz utolsó helyet kapta az országos listán. Novák Előd erről azt mondta lapunknak, Szabó a továbbiakban csak a szervezetfejlesztésre és az alapszervezetekkel való kapcsolattartásra koncentrál. Hasonló okból kerül ki az Országgyűlésből a párt "legnagyobb országjárója", a szintén alelnök Murányi Levente és a párt gazdasági igazgatója, Schön Péter is. Pörzse Sándor maga döntött úgy, hogy a következő ciklustól az elnöki kabinet munkájában vesz részt, és a továbbiakban a Villányi úti székházból segíti a kommunikációt. Gaudi-Nagy Tamás hivatalosan azért nem lesz jelölt, mert egy "nemzetközi jogvédő hálózat" szervezésébe fog, de információnk szerint az igaz ok az, hogy megromlott a viszony közte és az elnökség között; egyelőre az sem biztos, hogy szerepel majd a párt EP-listáján. Vona egykori gazdasági tanácsadója, a török kapcsolatokért is felelős Hegedűs Tamás azért nem indulhat, mert korábban az SZDSZ tagja volt, ami az új alapszabály szerint kizáró ok. Mivel ugyanez vonatkozik az egykori MSZMP-tagokra is, kiszorult a listáról Korondi Miklós és Nyikos László. A biztos bejutónak tűnő első 15 helyen kevés meglepetéssel találkozni: a párt hagyományosan erős emberei mind ott vannak. Balczó Zoltán és Volner János mellett még két alelnök is található az első tíz helyen. Sneider Tamás helye Heves megyei elnökként megkérdőjelezhetetlen, és szabolcsi elnökként Gyüre Csaba posztja is biztos. Továbbra is ott lesz a képviselőcsoportban a frakció legaktívabb tagja, Z. Kárpát Dániel, Gyöngyösi Márton és Mirkóczki Ádám is. |
A Fidesz árnyéka
A fő kérdés az, mennyiben képes megszólítani a Jobbik a Fideszből kiábrándult szavazókat. Az biztos, hogy a két párt szavazóbázisa között csökkent a korábban jelentősnek mondott átjárás. Krekó Péter, a PC elemzője szerint "míg a Szonda Ipsos 2013. szeptemberi kutatása alapján a Jobbik-szavazók közel egyötödének a Fidesz a másodlagos pártpreferenciája, a Fidesz-szavazóknak csak egytizede jelöli meg második pártként a Jobbikot. Ugyanakkor a Fidesz-szavazók körében alacsony a Jobbik elutasítottsága, ellenben a Jobbik szavazói körében jóval magasabb a Fideszé. Ennek alapján elvi lehetősége a Jobbiknak lehet még arra, hogy szavazókat csábítson el a Fidesztől, bár az utóbbi időben erre nem nagyon volt képes."
A Medián ennél frissebb adatai alapján ugyanakkor a Jobbik középre húzódásában lehet ráció. Beck László kutatási igazgató a Narancsnak azt emelte ki, hogy a tavalyi év közepéig a Jobbik a Fidesztől elpártolt nagyjából egymilliós választótömeg 15 százalékát volt képes bevonzani. Ez a szám az utolsó negyedév előtt 17-re, év végére pedig 23 százalékig kúszott fel, ami már szignifikánsnak mondható erősödés. Összességében a Jobbik 2010 óta nagyjából 230 ezer szavazót szipkázott el a Fidesztől, és a részletes adatok alapján megkockáztatható: közülük negyven-ötvenezer szavazó az arculatváltás óta pártolt át a Jobbikhoz.
Nem látszanak viszont azok a témák, amikkel a Jobbik igazán megfogná a Fideszt. (A Fidesz a rezsicsökkentés és az egyéb kampányígéretek miatt balról sem engedi előzni magát. A multiellenes Jobbik egyébként támogatja a rezsicsökkentést, de rálicitálni nem tud.) Feltehetően sok szó esik majd arról, hogy a Jobbik a földtörvény ügyében népszavazást kezdeményez, és valószínűleg az uniós tagságról való referendum is téma lesz. A radikális párt a "megélhetés, rend, elszámoltatás" hármasát tűzte kampányzászlajára, de kérdés, mennyiben sikerül ezekből hatékony kampányüzeneteket faragni. A mérsékelten fantáziadús "Szebb jövőt! Szebb jövedelmet!" szlogen már azt a felismerést tükrözi, hogy a választókat jobban érdeklik a megélhetési kérdések az ideológiai különbözőségnél. Konkrétumokról egyelőre annyit tudni, hogy a Jobbik áfacsökkentést és a fiatalok számára további munkahelyeket ígér. A másik két terület ugyanakkor kevéssé látszik alkalmasnak az elkötelezetlenek és a csalódottak megszólítására. A "rend" és az "elszámoltatás" Vona beszéde alapján a jobb közbiztonság, a halálbüntetés bevezetésének, az önfenntartó börtönök és a kémiai kasztrálás ígéretét jelenti - ezek pedig inkább a kemény mag számára hívószavak.
A szimpatizánsok a Jobbik hagyományosan erős online jelenlétében és az aktív utcai kampányolásban bízhatnak: Vona állítása szerint a következő hatvan napban nyolcvan rendezvényen vesz részt országszerte, és hasonló tempót vár frakciótársaitól is. A hivatalos kommunikáció szerint a cél a győzelem, de valójában 14 felett már minden egyes megszerzett újabb mandátum aranyat érhet. A Jobbik középtávú érvényesülésének záloga az lehet, ha képes megakadályozni a Fidesz nagyarányú győzelmét, és ezzel a következő ciklusban alkalmi alkukra kényszerítheti az újrázásra készülő kormánypártokat.
A fiatalok közt márAz új Jobbik-kampány egyik fő üzenete, hogy a párt "a fiatalok között már a legnépszerűbb". Ez az állítás ebben a formában semmiképp nem igaz, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a Jobbik a fiatalabb korcsoportokban sokkal erősebb, mint az idősebb korosztályokban. A Medián összevont 2013-as adatai szerint a 18 és 29 évesek között 26 százalékkal a Fidesz vezet, a Jobbikra 15 százalék szavazna, őket követi az MSZP (8). A Tárki 2012. november és 2013. október közötti adatai is azt mutatják, hogy a Fidesz a fiatal korcsoportokban jó 10 százalékkal veri a Jobbikot. Ezzel együtt fontos kiemelni, hogy ezen adatok szerint a 18 és 22 közötti fiatalok 30 százaléka szimpatizál a Jobbikkal, továbbá a 23 és 27 közötti réteg 28 százaléka is Vonáékat jelöli meg a hozzá legközelebb állóként. Az Aktív Fiatalok Magyarországon kutatócsoport előző évi felmérése alapján pedig az valóban kijelenthető, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók körében tavaly tavasszal tényleg a Jobbik volt a legnépszerűbb párt. Az 1300 fős mintán készített survey-felmérés szerint a felsőfokú intézmények diákjainak 17,3 százaléka voksolna a Jobbikra, 16 a Fideszre, 13,7 százalék választaná az Együtt-PM-et. E számok alapján logikus, hogy a Jobbik olyan témákra fókuszál, mint a munkahelyteremtés és a pályakezdők megsegítése. Szintén a fiatalok körében tapasztalt népszerűségen alapszik az a Jobbik-ígéret, miszerint a párt ingyenes szélessávú internet-hozzáférést biztosítana minden háztartásnak. |
