A Nyírő Gyula Kórház két évvel ezelőtt Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetté nőtte ki magát, az átalakítás után az addiktológiai osztályon más alapokra helyezték a szenvedélybeteg-kezelést.
„Ha különbséget keresnénk, korábban inkább belgyógyászati-neurológiai szemléletű gyógyítás volt jellemző az itteni kezelésre, ahogyan így volt ez az összes addiktológiai osztályon. A szakmai trendek változásával azonban mi inkább kliensközpontú, a személyes motivációra és célokra épülő, gyógyszerekkel szükség szerint kiegészített, konzultatív, kevésbé hierarchikus ellátásban hiszünk” – magyarázza dr. Petke Zsolt, a jelenlegi osztályvezető főorvos. A két kezelési mód ugyanúgy azon alapszik, hogy az alkoholizmus élethosszig tartó, gyógyíthatatlan betegség, amiben vannak felépülési fázisok és visszaesések. Petke szerint a különbségek például abból fakadnak, hogy a visszaeséseket mennyire tekintjük a terápia kudarcának vagy részének. „Mi a visszaesésre úgy nézünk, mint a felépülés természetes velejárójára” – mondja Petke, aki számos csoportos foglalkozást vezetett be az osztályon, amelyek felkészítik a pácienseket a kórházon kívüli életre, és segítik az önismeretet és a személyes célok elérését, amihez tapasztalati segítők – felépült szenvedélybetegek – is hozzájárulnak. Ilyen például a „Mindent a függőségről” csoport, amelyet egy felépülő segítő vezet.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Ezenkívül rutinszerűen alkalmaznak családi konzultációt, melynek során a szakemberek felkészítik a hozzátartozókat a családi körben való felépülés szakszerű támogatására. A rokonok jelenléte egyébként kötelező az állapotfelmérő beszélgetésnél, mert az itteni terápia alapja a rendszerszintű megközelítés, amelynek lényege, hogy mindenki abba az irányba próbálja megváltoztatni az otthoni körülményeket és saját hozzáállását, hogy az a páciens felépülését elősegítse. „Kaptunk több kritikát azzal kapcsolatban, hogy mi motiváció alapján megszűrjük a betegeket, azonban ez nem azt jelenti, hogy bárkit is elküldenénk. Akinél nem látjuk a kellő motivációt, annak felajánljuk az ambuláns kezelést vagy félutas házakat. Szerteágazó, működő kapcsolatot tarunk fent emiatt a szenvedélybeteg-ellátás számos szereplőjével, az egyházi szervezetektől az anonim közösségekig” – mondja Petke, aki éppen ezért fontosnak tartja a civil szervezetekkel való aktív kapcsolatot, így mindenkinek fel tudnak ajánlani további alternatívákat. Dr. Kassai-Farkas Ákos, a Nyírő Gyula Kórházban dolgozó pszichiáter, neurológus, addiktológus úgy véli, hogy az alkoholbetegség kezelésében nincsenek alapigazságok. „A felépüléshez számos út vezethet, és minden orvos azt gondolhatja, hogy az ő útja a leghatékonyabb. Vannak, akik a gyógyszeres kezeléstől gyógyultak, és vannak, illetve lesznek olyanok, akik ettől az új módszertől gyógyulnak, de lesznek olyanok is, akik egyiktől sem gyógyulnak meg. Van, akit csak kórházi körülmények között lehet gyógykezelni, és van olyan, akit lehet ambulánsan is. Ha valakinek az életmódja szempontjából a legkevesebb gondot a gyógyszeres kezelés jelenti, akkor azt kell neki megadni” – véli Kassai-Farkas.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Az új szemlélet egyébként nem jelenti a korábbi gyakorlat teljes elvetését, hiszen az állapotfelmérés során, ha az orvosok úgy látják, hogy a kliensnek nem elég a terápia, akkor természetesen megkapja az egészségügyi szemléletű kezelést. Ugyanakkor Petke elmondta, hogy az addiktológiai kezelésnek nem kell az ágyban történnie. Szerinte ellene hat a felépülésnek, ha a pácienst belekényszerítik egy megbélyegzett beteg szerepébe, aki egész nap az ágyban aszalódik. „Azt látjuk, hogy jobbak a felépülés esélyei, ha a kliens nem fekszik sokáig ágyban, ezért minél előbb megpróbáljuk őket mobilizálni” – mondja az osztályvezető. Az állami finanszírozás azonban nem könnyíti meg az új terápiás módszerek bevezetését, ugyanis az osztály többek között a naponta bent fekvő betegek után kap pénzt. „Ha a régi rendszerre szabott költségvetést sikerül úgy alakítani, hogy közösségi ellátásra el tudjuk különíteni a forrásokat, akkor képesek vagyunk ilyen módon kezelni a betegeket. Jobban finanszírozott egészségügyi rendszerekben ehhez adnak külön forrást” – magyarázza Petke, de itthon ennek még nincsenek meg a törvényi keretei. „Egy-egy új technika alkalmazásánál mindig is az volt a gyakorlat, hogy a finanszírozási forma nem követte egyből az új irányok támogatását. Ez nagyon összetett dolog, hiszen ahhoz, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár befogadjon egy más kezelési módot a finanszírozási köreibe, komoly eredmények és nemzetközi irodalmi igazolás kell, amely alátámasztja a gyógymód hatékonyságát” – mondta Kassai-Farkas Ákos.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
A korábbi osztályvezető főorvos, dr. Funk Sándor viharos távozása után azt nyilatkozta lapunknak, hogy a magyar egészségügyi körülmények miatt a régi, gyógyszeres metódus hatékonyabb, mint a csoportterápiás szemlélet, mert nincs elég orvos, ezért gyorsabb eljárásokat kell alkalmazni. A jelenlegi osztályvezető főorvos azonban megpróbál „emberközpontú” légkört teremteni, s mint mondja – pénz nélkül is lehet fejlődni. „Itt azzal kellett kezdeni az átalakítást, hogy amikor az ápolónő felmegy gyógyszert osztani, akkor ne ordítson, mint az eszeveszett, hanem kopogjon a kórterem ajtaján, ehhez nem kell külön finanszírozás. És ne tegezze a fiatal betegeket, még ehhez sem kell” – mondja Petke, aki szerint fontos, hogy az orvosokkal kapcsolatban se érezzen a kliens három lépés távolságot. „Azt gondolom, hogy a destigmatizáló hozzáállás sokat segít a páciens önbecsülésében is, amely fontos eleme a további felépülésnek” – véli a főorvos, aki szerint sokkal színvonalasabb lenne a kliensek ellátása, ha az állam szélesítené az alkalmazható terápiás eljárásokat, főleg közösségi, szocioterápiás irányban, és hatékonyabban bevonná a civil szférát is a munkába. „Szükség lenne nonprofit szervezetek által működtetett közösségi gondozóhelyekre, hiszen annyi problémás szerhasználó van Magyarországon, hogy minden budapesti kerületbe kellene legalább négy ilyen hely, de erre sem elég szakember, sem pedig források nincsenek, a megelőzéssel pedig itthon szinte semmilyen szinten nem foglalkoznak hatékonyan.”
