„Megrázom magam, sepregetni kezdek” – Tizenöt percig voltam közmunkás

Érzékenyítő akadálypályát építettek közmunkások a Norvégminta Fesztiválon, hogy kizökkentsenek minket kényelmünkből, mialatt a bőrükbe bújunk.

A Norvég Civil Alap és támogatottjaik szervezésében kétnapos fesztivál zajlott június utolsó hétvégéjén, Budapesten. Környezetvédők, állatbarátok, jogvédők, vagy nyolcvan különböző szervezet települt ki a zuglói helyszínre, hogy megmutassák tevékenységüket. Egyszer csak kereplés, kiáltozás hallatszik: „Közhírré tétetik! …A közmunka ünnepe! 400 000 új munkahely! Határtalan lehetőségek, új munkatapasztalatok! Cafeteria, szociális juttatások! A fiúkat varrónőnek képezzük ki, a nőket burkolónak vagy térkövesnek!” – hirdeti egy alkalmi rikkancs sárga láthatósági mellényben. Egy ilyen ajánlatnak nem lehet ellenállni, lépteim a Közmunkás Mozgalom a Jövőért standja felé veszem. Az önkéntesek széles mosollyal fogadnak, és már tessékelnek is akadálypályájuk felé, hogy játékos formában megismerhessem mindennapjaikat. Az első állomás a Munkaügyi Hivatal.

 

Fotó: A fotókat Fekete Hajnal készítette

Lendületes ügyintéző hölgy fogad, akinek kérdéseire felelve gyorsan megalkotom fiktív önmagam: a három hónapja munka nélküli, szakmunkásképzőt végzett nőt. Nem mintha nem játszhattam volna valóban a saját szerepem: gyorsan kiderül ugyanis, hogy tapasztalat, végzettség vajmi keveset számít. Másfél percnyi megsemmisítő kérdészápor után közös megegyezéssel arra jutunk, hogy az egyetlen, egyben legideálisabb lehetőség számomra a közmunka. Ha nem fogadom el, elesek a munka nélkül telő időszakra járó foglalkoztatást helyettesítő támogatás 22 800 Ft-os álomösszegétől is – így hát nincs választásom.

• Alapok
• – A közmunka minden összehasonlításban nagyon sokba kerül, ennyi pénzből máshol ezerszer hatékonyabb rendszereket működtetnek.
• – Minél többet költünk rá, annál nagyobb igény van rá az önkormányzatok és a politika részéről.
• – Eközben a munkapiacra való visszavezetés adatai siralmasak. Sőt, az is előfordul, hogy a közmunka hatására vesztik el egyesek az állásukat: elküldik a közalkalmazottakat és visszaveszik közmunkásként.
• Lásd még: Szegény embert a Fidesz is…

Szerencsére azonnal munkába is állhatok, a következő állomás önkéntese mosolyogva nyújtja felém a csillogó matricákkal feldíszített, sárga mellényt. Kezdetét veszi a közmunkás élet, gumikesztyűt húzok. De úgy, mintha élne! – kiáltja rám a közmunka-felügyelő. Seprűt ragadok, és kapok egy kukát is, amit húznom kell magammal, ahová csak megyek, hiszen ezek a munkaeszközeim. Már most megalázva érzem magam. Oldalról egy ismerős fotózni próbál. „Mosolyogj!” – kiáltja, de mindenhez van kedvem, csak mosolyogni nem. Megrázom magam, sepregetni kezdek. „Gyorsabban, gyorsabban, nem azért fizetjük, hogy lazsáljon!” – kiáltanak rám újra. Bedobálok néhány szemetet a kukába.

Később megdicsérnek, hogy egészen jól dolgozom, mehetek is felvenni a fizetésem. Jelentkezek hát a jól megérdemelt 52 630 forintomért, de kiderül, hogy elmaradásom van a közös költséggel, így búcsút mondhatok a fizetésem ötven százalékának. Csalódottan lépek tovább a következő állomásra, rendesen szorongok, hogy vajon mit kell még kifizetnem a nevetségesen kevés maradék pénzemből. Megbüntet a BKK, 16 000 forintnyi a bírság. Kiharcolok egy fizetési haladékot a következő hónap elejéig, de világos, hogy akkor sem tudom majd kifizetni. Lelki szemeim előtt megjelennek nem létező gyerekeim, akiknek nemhogy egy új cipőt, de lassan ételt sem tudnék már venni. Igazán rám férne már egy szerencsés fordulat.

A következő állomáson egy kukából kihalászhatom a szerencsém. A műanyag kuka alján keresgélve két visszaváltható üveget sikerül horgásznom: darabonként 40 forint bevétel! Szerezhettem volna még szendvicset, fémhulladékot vagy pénzzé tehető elektronikai eszközt éppúgy, mint közteres bírságot a kukázásért, esetleg egy újabb büntetést a BKK-tól. Azt hiszem, jól jártam az üvegekkel. Továbbhaladhatok, végre átléphetem a „KIÚT” táblát – vége a közmunkás életemnek. Visszaadom a csillogó mellényt, és leülök beszélgetni a csoport sajtószóvivőjével.

A mozgalom

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért 2012 augusztusában budapesti szervezetként indult, de a közösségi médiában való megjelenésük óta az ország minden pontjáról érkeznek hozzájuk bejelentések különböző visszaélésekről. Van blogjuk, Facebook-oldaluk, ha pedig valakinek közvetlen segítség kell, a kozmunkasmozgalom [at] gmail [dot] com e-mail címen fordulhat hozzájuk.

 

Csonka József szerencsésnek mondhatja magát, hiszen hatévnyi közmunka után lassan egy hónapja sikerült biztonsági őrként elhelyezkednie. Most a közmunkás bér több mint kétszeresét keresi meg vagy többet, ha túlórát vállal. Munkarendje miatt hosszú távon akár másodállást is vállalhat majd.

Ez nem volt mindig így. A hat év során, ami alatt sikerült összekuporgatnia annyi pénzt, hogy ki tudjon fizetni egy szakmát adó tanfolyamot, nemegyszer kukázásra kényszerült, hogy amit talál, pénzzé tehesse. „Télen éppen hogy ki tudtam fizetni a villanyszámlát” – meséli. „Ez a pénz a rezsifizetésre kevés, éhenhaláshoz meg sok.” Az egykori mozigépész a vagyonőr-bizonyítvány megszerzése után is csak közeli kapcsolata segítségével tudott elhelyezkedni. „Egy ismerősöm ismerte az egyik vásárcsarnok biztonsági vezetőjét. Elhívott hozzá ebédidőben, bemutatott neki. Ő bekérte a papírjaimat, és még aznap délután hívtak, hogy este menjek, fel vagyok véve. Beálltam a 24/48-as munkarendbe.”

Hiába lenne olcsóbb…

Mivel a foglalkoztatáspolitikai programokra szánt keret rendszerint szűkös, minél többet költünk közmunkára, annál kevesebb forrás jut a hatásosabb programokra, például az átképzésekre. Pedig, ha közmunka helyett személyre szabott szolgáltatásokat kapnának, a tartós munkanélküliek jó része valódi munkahelyet tudna találni, és segélyezettből adófizetővé válna. Ennyi pénzből már egy skandináv minőségű, hiperhatékony szolgáltató­rendszert is fel lehetne építeni. Számoljuk végig: ha József januártól novemberig közmunkán dolgozik, ez havonta kb. 90 ezer forintba kerül a költségvetésnek, 11 hónapon át. Ha ehelyett a munkaügyi kirendeltségen egy jól képzett munkaügyi tanácsadó felméri a meglévő és hiányzó iskoláit, képességeit és munkapiaci esélyeit, megkeresi a neki megfelelő képzést vagy más felkészítő programot, és segíti az álláskeresésben, akkor József 8 hónap múlva, szeptembertől már jó eséllyel munkába áll egy valódi munkahelyen. A képzés és felkészítés többe kerül, mint ha közmunkán dolgozna, de az nem tart örökké. Ha mondjuk három hónapig havi 160 ezer forintot költünk rá, és utána még négy hónapig tart, mire munkát talál, ezek a kiadások akkor is mind megtérülnek egy éven belül, ha József munkába áll.

 

József már másokon segít: ajánlásával azóta egy újabb volt közmunkás kezdhetett vagyonőrként dolgozni. A hozzájuk hasonló helyzetű volt közmunkások most együtt dolgoznak aktív közmunkásokkal a mozgalomban. Közösen lépnek fel a visszaélésekkel szemben, tapasztalatcseréket és ingyenes tanfolyamokat tartanak, amiben egyetemisták, jogászok segítik őket. Léptek már fel sikeresen fizetési késedelem ellen, de módosították már a közfoglalkoztatottak munkaszerződését is az ő közbenjárásuknak köszönhetően. Az egyik fővárosi kerületben például elvárták a közmunkásoktól, hogy a járdaszigettől két méterre, a forgalomban is takarítsák az utat. A Közmunkás Mozgalom a Jövőért hatékony fellépésének köszönhetően ez a jogszabályokba ütköző gyakorlat megszűnt, mielőtt baleset lehetett volna belőle. A mozgalom önkéntes érdekvédő csoportja ingyenes képzésekkel várja a közmunkások jelentkezését, hogy a problémák megbeszélésével és közös akciókkal egy jobban működő foglalkoztatási rendszer kialakulását segítsék elő.

Lesz dolguk: épp most szavazta meg a parlament azt a törvénymódosítást, amely alapján idénymunkára is kirendelhetők a közfoglalkoztatottak, aki pedig nem hajlandó erre, azt hónapokra kizárják a közfoglalkoztatásból.