„Demagóg, amit ön mond” – Deutsch Tamás EP-képviselő, a Paralimpiai Bizottság átmeneti elnöke

  • narancs.hu
  • 2015. július 2.

Belpol

Nem jó, ha az épek és a paralimpikonok ugyanannyit kapnak az olimpiai érmekért, mondta lapunknak a Paralimpiai Bizottság jelenlegi elnöke. Nagy Gergely Miklós helyenként elképesztő beszélgetése Deutsch Tamással a ma megjelent Magyar Narancsban olvasható.

Magyar Narancs: Mi nem volt a megjelent számokból igaz? A hárommilliós végtörlesztés, a 17 milliós olimpiai prémium igaz volt. A drága kocsilízingelés igaz volt. A te­­ne­rifei utazás megszervezésére ki­­adott kétmillió forint szintén. Ahogy a milliós jutalékok is. És ezeket Gömöri Zsolt (a Magyar Paralimpiai Bizottság lemondott elnöke – a szerk.) mindig meg is kapta, időben, szemben a para­sportolókkal, akik hónapokig vártak a Gerevich-ösztöndíjra.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Deutsch Tamás: Amiket most mond, mind valótlan állítások vagy csúszta­tások.

MN: Melyik állításom volt hamis?

DT: Mindegyik.

MN: Talán nem 450 ezer forint volt Gömöri Zsolt fizetése?

DT: 428 ezer volt.

MN: És nem 17 milliós volt az olimpiai prémiuma?

DT: Nem. Mert 17 és fél.

MN: Bocs! Alábecsültem.

DT: Nézze, bár jogász végzettségem van, nem vagyok az MPB leköszönt elnökének védőügy­védje. A tényekkel kapcsolatban ő már elmondta az álláspontját, én is megtettem ezt. Amit maga most csinál, az pontosan az, mint amikor valaki már reggelire vért iszik, és azt harsogja, micsoda disznóság történt. Képtelen, demagóg, ostoba megközelítés, amit ön mond.

(…)

MN: Jól látom, hogy finomodott a Twitter-stílusa? Sehol egy gecizés, és már nem is „kiafaszomozik” le senkit.

DT: Én is ezt vettem észre magamon. Gondolkodtam is rajta, hogy miért van ez, és végül arra jöttem rá, hogy a közéletben egyre nő azoknak az eseményeknek a száma, amikor indokoltnak érezném, hogy ebben a stílusban szólaljak meg. Csak az már annyira elkoptatottá válna. Az arányérzék – ez apám mániája volt – nagyon fontos.

MN: És Illés Zoltánnal mi baja? Őt mostanában azért többször is megbökte a Twitteren.

DT: Nagyon utálom, ha valaki önnön alkalmatlansága miatt kikerül a politikai pikszisből, majd hirtelen megokosodik. Nem szeretem, amikor egy bukott edző hirtelen nekiáll arról papolni, hogy kell jó csapatot csinálni.

MN: Biztos, hogy Illés alkalmatlansága volt itt a probléma? Nem inkább az, hogy a posztját szüntették meg?

DT: Illés már a kinevezése előtt alkalmatlan volt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.