Magyar Narancs: Mi nem volt a megjelent számokból igaz? A hárommilliós végtörlesztés, a 17 milliós olimpiai prémium igaz volt. A drága kocsilízingelés igaz volt. A tenerifei utazás megszervezésére kiadott kétmillió forint szintén. Ahogy a milliós jutalékok is. És ezeket Gömöri Zsolt (a Magyar Paralimpiai Bizottság lemondott elnöke – a szerk.) mindig meg is kapta, időben, szemben a parasportolókkal, akik hónapokig vártak a Gerevich-ösztöndíjra.
| ||
Deutsch Tamás: Amiket most mond, mind valótlan állítások vagy csúsztatások.
MN: Melyik állításom volt hamis?
DT: Mindegyik.
MN: Talán nem 450 ezer forint volt Gömöri Zsolt fizetése?
DT: 428 ezer volt.
MN: És nem 17 milliós volt az olimpiai prémiuma?
DT: Nem. Mert 17 és fél.
MN: Bocs! Alábecsültem.
DT: Nézze, bár jogász végzettségem van, nem vagyok az MPB leköszönt elnökének védőügyvédje. A tényekkel kapcsolatban ő már elmondta az álláspontját, én is megtettem ezt. Amit maga most csinál, az pontosan az, mint amikor valaki már reggelire vért iszik, és azt harsogja, micsoda disznóság történt. Képtelen, demagóg, ostoba megközelítés, amit ön mond.
(…)
MN: Jól látom, hogy finomodott a Twitter-stílusa? Sehol egy gecizés, és már nem is „kiafaszomozik” le senkit.
DT: Én is ezt vettem észre magamon. Gondolkodtam is rajta, hogy miért van ez, és végül arra jöttem rá, hogy a közéletben egyre nő azoknak az eseményeknek a száma, amikor indokoltnak érezném, hogy ebben a stílusban szólaljak meg. Csak az már annyira elkoptatottá válna. Az arányérzék – ez apám mániája volt – nagyon fontos.
MN: És Illés Zoltánnal mi baja? Őt mostanában azért többször is megbökte a Twitteren.
DT: Nagyon utálom, ha valaki önnön alkalmatlansága miatt kikerül a politikai pikszisből, majd hirtelen megokosodik. Nem szeretem, amikor egy bukott edző hirtelen nekiáll arról papolni, hogy kell jó csapatot csinálni.
MN: Biztos, hogy Illés alkalmatlansága volt itt a probléma? Nem inkább az, hogy a posztját szüntették meg?
DT: Illés már a kinevezése előtt alkalmatlan volt.
