Mégsem lesz központosítva a kultúra - senkinek se tetszik a törvény

  • narancs.hu
  • 2024. július 18.

Belpol

Jóllehet Csák János kedvence volt, valószínűleg azt sem éri meg az új kulturális törvény, hogy az Országgyűlés elé kerüljön. A szakmában senkinek sem kell.

Lekerül a napirendről az erősen központosító szándékú új kulturális törvény tervezete az Index információi szerint. A Nemzeti Kulturális Tanács 2024. július 17-i ülésén ugyanis a lap szerint egyértelművé vált, hogy amit Csák János korábbi miniszter pályája csúcspontjának tart, az valójában senkinek se jó, senkinek se kell.

A tanácskozást Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és egyben a Nemzeti Kulturális Tanács elnöke vezette, az eseményen részt vett Hankó Balázs frissen kinevezett kulturális és innovációs miniszter is, aki azt kérte a résztvevőktől, augusztus közepéig dolgozzák ki, hogy a saját területükön milyen stratégiai törvényi szabályozást tartanának jónak. Ez azért kell, mert a Csák fémjelezte törvénytervezettel a kulturális intézmények vezetőinek jó része nem ért egyet. Ez azt is jelenti, hogy a tervezet lekerül a napirendről, be sem nyújtják azt az Országgyűlésnek.

A készülő új kulturális törvény (kulturális feladatellátásról szóló törvény) egységesítés címszóval példátlan központosítást hozna: a kormányzat kulturális stratégiáját a Nemzeti Kulturális Tanács alakítaná, ez pedig az úgynevezett kultúrstratégiai vagy nemzetstratégiai intézményeken keresztül valósulna meg megyei szinten. A gyakorlatban ez azt jelentette volna, hogy a kulturális élet szereplőinek munkáját a nemzetstratégiai intézmények felügyelik, vagyis a megyei hatáskörű kulturális szervezeteknek meg kell küldeniük az éves munkatervet, üzleti tervet, szolgáltatási tervet és beszámolót véleményezésre.

A színházi szervezeteknek például a Nemzeti Színháznak kellett volna ezeket a dokumentumokat megküldeni, és hasonló feladatot látott volna el a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Táncszínház és a Petőfi Kulturális Ügynökség is. Az új törvény a tervek szerint 2025. január 1-jén lépett volna hatályba. A szakma azonban nem fogadta kitörő örömmel az ötletet, alapvetően azért, mert a modellt egyszerűen működésképtelennek találta. A végső döntés persze nem az övék, hanem Hankó Balázsé, pontosabban a kormányé.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.