Tavaly beszámoltunk arról a különös büntetőperről, amelyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság első fokon négy-négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Adu Lászlót és Setét Ernőt (lásd: Szemernyi kétség, Magyar Narancs, 2006. július 6.). A két budapesti roma fiatalembert az ügyészség azzal vádolta, hogy azonosítatlan harmadik társuk és további két ismeretlen kisgyerek társaságában kiraboltak egy hajléktalan férfit a Keleti pályaudvar aluljárójában. A vádirat elsősorban a sértett és két ismerőse felismerő tanúvallomásain alapult. Aduék bűnössége felől a Perjés Judit vezette tanács - amint az ítélet indokolásában elhangzott - tökéletesen megbizonyosodott.
A bíróság ítélete kifejezetten sokkolta az érintetteket, mivel a bizonyítási eljárás hiányos volt, a vádirat pedig a felismerések ellenére roppant ingatagnak tűnt. Setét a kora hajnali rablást megelőző éjjel egy szabolcsi faluban zenélt, amit a helyiek és a zenésztársak mellett egy videofelvétel, valamint telefonjának cellaadatai igazoltak. Az éjszaka közepén ismerőseivel hazaindult, de a támadás idejére nem érkezhetett meg a fővárosba, amit utasai, telefonjának pozíciója és egy vadidegen benzinkutas tanúsított. Adu László mindvégig otthon, a családja mellett aludt. A bíróság nem hallgatott meg egy sor, a védelem által kért tanút, nem vizsgálta meg kellő alapossággal Setét alibijét, ellenben helyt adott a sértett és társai feltűnően ellentmondásos és hiányos felismeréseinek. Mindezt nyilván azért, mert tökéletesen életszerűnek találta, hogy két rendezett életvitelű, büntetlen, családos ember (miután egyikük végigszáguldott a fél országon) éjjel három körül, gyerekekkel felszerelkezve portyázni indul, hogy elvegyék egy lerészegedett csöves óráját és ékszereit.
Az ügyet másodfokon tárgyaló Fővárosi Bíróság (FB) a múlt héten, a védőügyvédek meghallgatását követő rövid tanácskozás után hatályon kívül helyezte a PKKB júniusi ítéletét, az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, és több mint 16 hónap raboskodás után - lakhelyelhagyási tilalom mellett - szabadlábra helyezte Adu Lászlót és Setét Ernőt. A végzés szóbeli indoklása szerint az elsőfokú tanács bizonyítási eljárása olyannyira hiányos volt, hogy a mulasztások pótlása meghaladja a másodfok kereteit. Az elsőfokú eljárást az indokolás szerint iratellenes döntések és feltáratlan bizonyítékok jellemezték. Setét Ernő éjszakai utazásának és telefonja cellainformációinak értékelése érdekében szükség lesz távközlési és közlekedési szakértők meghallgatására, a támadás után a rendőrségre beérkező hívás pontos időpontjának megállapítására, vagyis csupa olyan objektív információ beszerzésére, amiket az PKKB-n nem tartottak fontosnak.
A FB végzése értelmében a PKKB-n egy új elsőfokú tanácsnak fel kell majd oldania a sértetti tanúvallomások alapvető ellentmondásait, ezúttal meg kell hallgatnia Setéték valamennyi tanúját, meg kell tekintenie a koncertről készült videót, és így tovább. A FB szerint azt is tisztázni kell, hogy a cselekmény egyáltalán rablásnak, netán csak kifosztásnak minősül-e, első fokon ugyanis még ezt a mellékes kérdést sem sikerült megnyugtatóan rendezni. Akárhogyan alakuljon is Setét és Adu sorsa, ép ésszel felfoghatatlan, hogy egy ennyire gyenge lábakon álló vád ellen a két fiatal, kisgyerekes férfi miért nem védekezhetett szabadlábon.
