"A Fidesz sokat fog változni" (Rogán Antal, a Belváros polgármestere)

  • Besenyei Zsolt
  • 2007.02.15 00:00

Belpol

Az V. kerületi polgármesteri posztot tavaly októberben elnyerő Rogán Antal nem tartja magát Orbán Viktor potenciális utódjának; szerinte a jelenlegi kormánnyal szemben a mostani pártelnök jelenti a megoldást, középtávon viszont változásokra számít a Fideszben.

Az V. kerületi polgármesteri posztot tavaly októberben elnyerő Rogán Antal nem tartja magát Orbán Viktor potenciális utódjának; szerinte a jelenlegi kormánnyal szemben a mostani pártelnök jelenti a megoldást, középtávon viszont változásokra számít a Fideszben.

Magyar Narancs: Némileg szokatlan, hogy biliárdozással összekötött interjúra hívott minket, a menyasszonyával. Ez szintén az új médiapolitizálásának része, mint a bulvárlapokban megjelenés, a tévés talk-show-k vagy az Operabál?

Rogán Antal: A celebszerű szerep a polgármesterséggel együtt jár. Az pedig önmagában újdonság, hogy egy fiatalember tölti be ezt a posztot. Az V. kerület korábbi polgármestere is elment bálozni, csak kevésbé vonta magára a sajtó figyelmét. Nyilvánvalóan sokkal több olyan megnyilvánulási forma is tartozik ehhez, ami idősebbekre nem jellemző. Emellett természetesen élem az életem. Az a véleményem, hogy a politikusok magánélete a modern politizálásban már nem magánügy; nem szabad titkolni. A modern politizáláshoz ez hozzátartozik, Nyugat-Európában már évtizedek óta így van.

MN: Nem imázsváltás ez? Le akarja vetkőzni az eddigi fideszes "verőember" szerepét, és ki akar törni a megosztó politikus kategóriájából? Mintha pártokon felül állónak is mutatná magát kicsit.

RA: Pártokon felül állónak nem szeretnék tűnni. A Fidesz jelöltjeként szereztem parlamenti mandátumot, és nyertem el a polgármesteri széket; felesleges lenne bizonygatnom, hogy pártok fölött álló politikus vagyok, úgyse hinné el senki. Az más kérdés, hogy a polgármesteri időszak, amikor nem kötik le az energiáimat a párt- vagy a parlamenti politizálás feladatai, alkalmas arra, hogy az egyéniségemből többet vagy mást is mutassak, mint amikor fegyelmezetten követnem kellett az egységes érdekeket. Amikor kizárólag arról kellett beszélnem, hogy a másik oldal miért rossz vagy a miénk miért olyan nagyszerű, akkor ez nyilvánvalóan sokkal nehezebb. A parlamenti keret a küzdelemre való, míg az önkormányzatokban inkább építkezni kell. Nyolc év parlamenti politizálás amúgy is sok, rám fért a más jellegű munka.

MN: Nem pimf egyébként - mondjuk - a karácsonyi díszkivilágítás ügyeit intézni, ahelyett, hogy a nagypolitikában ügyködne? Nem bukás ez ahhoz képest, hogy alig egy éve még a Fidesz kampányát irányította?

RA: Ebben sokkal több a kihívás, a kampányfőnökséget inkább tanulómunkának fogtam föl. A Fideszben abban a feladatkörben sokkal inkább végrehajtotta, nem pedig érdemi döntéseivel befolyásolta a kampánystratégiát az ember, de ez az életkorom miatt természetes is volt. Nekem sokat jelentett abból a szempontból, hogy megismertem, milyen marketingmódszerekkel lehet befolyásolni egy választási eredményt. Sokat tanultam az ellenféltől és magunktól is.

MN: Milyen marketingeszközökre gondol, a Magyar Vizslára vagy a szerverügyre?

RA: Ezeket a magam részéről már lezártam, mint a magyar közéletben mindenki. Ez már a múlt.

MN: Nem inkább a vesztes választás volt az oka, hogy önkormányzati pályára kényszerült? Orbán Viktor nem egészen két éve, közvetlenül az államfőválasztás után adott interjújában arról beszélt, hogy a kampányfőnök felelőssége kiemelkedő, mert "a sikernek mindig sok anyja van, a kudarc pedig mindig árva". El kellett vinnie a balhét?

RA: Nem, már jóval az országgyűlési választás előtt bejelentettem, hogy bármi lesz az eredmény, ha győzünk, ha veszítünk, mindenképpen a polgármesteri széket célzom meg. Az más kérdés, hogy nem ijedtem volna meg, ha valaki velem akarta volna "elvitetni a balhét", de egészen más hangulat volt akkor a Fideszben. Ma azt látom, hogy alig néhány hónappal a választást követően már érdektelen, ki miért aratott sikert, vagy szenvedett éppenséggel vereséget. Ma annak van jelentősége, hogy miért hazudtak a politikusok az embereknek. Az ország hosszú távú stabilitása és a magyar demokrácia megítélése tekintetében ezt sokkal súlyosabb kérdésnek tartom. A taxisblokád után tizenöt évnek kellett eltelnie, hogy újabb, még annál is súlyosabb válságot kelljen átélnie a parlamentáris demokráciának. Ráadásul az az érzésem, hogy a taxisblokádhoz képest a politikai elit nagyobb mértékben felelős a mostani válságért.

MN: Meglepő módon a politikusok hazugságát és a politikai elit felelősségét említi, miközben a Fidesz meghatározó figurái egyértelműen Gyurcsány Ferenc hazugságáról, illetve a miniszterelnök és a szocialisták felelősségéről beszélnek.

RA: Csak azt mondom, amit az emberek is mondanak általában, bár én úgy látom, hogy a kormányoldalnak nagyobb a felelőssége. Ugyanakkor a véleményemet a választók többsége nem osztja: a hazugságok következtében a politikai elit egésze értékelődik le, szenved kárt ettől. Klasszikus példa, amikor az ember szembesül azzal, hogyan vélekednek a parlamentről. Még karácsony előtt kerületi gyerekeket kísértem a cirkuszba, késésben voltam, fogtam egy taxit, és mondtam, hogy vigyen a Nagycirkuszba. Rám nézett, nyilvánvalóan megismert, és megkérdezte, melyikbe: a Kossuth téribe vagy az Állatkerti útra. Egy-egy ilyen mondatból azért le lehet szűrni, mi az emberek véleménye a politikáról. Ez nagy baj, mert addig lesz működőképes ebben az országban a demokrácia, amíg az emberek ötven-hatvan-hetven százalékának a hitét megtartjuk abban, hogy érdemes elmenni választani. Kételkednem kell abban, hogy ha ma tartanának előre hozott választásokat, elérnénk az érvényességi küszöböt.

MN: A látványosságot a parlamentben a Fidesz szokta produkálni. Mit tett a cirkusz megszüntetéséért? Nem hallottuk például a nevét a Gyurcsány-beszédek alatti kivonulások ellen szavazók között.

RA: Ne haragudjon, de egy demokráciában bevett és jól bevált eszköz, hogy az ellenzék kivonul, ha neki nem tetsző dolgot hall, vagy a neki nem tetsző szónokot hallja. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ezek mennyire megfelelő, mennyire hatékony módszerek, de nem azért van a politikai elit megítélése a mélyponton, mert a parlamentben viták vannak, vagy mert az ellenzék kivonulással vonja kétségbe Gyurcsány Ferenc legitimitását. Még csak nem is azért, mert a miniszterelnök bevallotta, hogy több hónapon keresztül tudatosan hazudott, és félrevezette a választóit. Hanem azért, mert a kormánynak nem sikerül megtalálni a helyzetből kivezető utat. És bár lehet azt mondani, hogy ehhez az ellenzéknek is engednie kellene, de ez tyúk-tojás probléma: a mindenkori kormánypártoknak ebben jóval nagyobb felelősségük van. Nem váltják le a miniszterelnököt? Rendben, megtehetik. De hogy semmit nem tesznek a válság megoldására, már nincs rendben. Gazdasági válság van, és a pénzügyminiszter még mindig a helyén van? A gazdasági miniszter a helyén van? Ugyanazok hirdetik most a megoldást, akik a választások előtti kettő, de inkább négy évben nyilvánvalóan rosszul végezték a dolgukat. A kormányoldal felelőssége a válság megoldásában ezerszer nagyobb. Ha legalább néhány személyi konzekvenciát levonnának, akkor lehetne az ellenzék tennivalóit is keresni. Ha a miniszterelnök félreállna, és átengedné a kormány vezetését valaki másnak a pártjából, akkor nyilván más lenne a Fidesz hozzáállása is.

MN: A helyzet megoldásához - akár Gyurcsány távozásához - az önbíráskodás mennyiben járulhat hozzá?

RA: Mire gondol?

MN: A nagy kordonbontó akcióra.

RA: Szerintem ha Angliában bontottak volna ugyanígy kordont, senki nem kapja fel a fejét különösebben. Nem azt vitatták volna, hogy törvényes-e vagy sem, hanem napirendre tértek volna fölötte. Ez egy politikai akció volt. Figyelemfelkeltés, és nem több. Nem visz közelebb a megoldáshoz, de legalább felhívta a figyelmet egy problémára, és megmozgatta az állóvizet. Kérdés, kinek kell megtalálnia a megoldást, a kormányoldalnak vagy a politikai élet egészének. Azt döbbenetesnek tartom, hogy ebbe a kormány - már elnézést a megfogalmazásért, de - bele se dugta a képét. A háromoldalú egyeztetésen, ahol a kerület, a főváros és az Országgyűlés vett részt, mondtam is Szili Katalinnak, hogy a "biztatási kár" azon kevés jogi esemény egyike, ahol nehéz a felelősséget érvényesíteni. Pillanatnyilag a kormány biztatja, hogy vegye át a területet, és csináljon vele valamit, de ehhez hiányoznak a kormányzati eszközök, források és szándékok; a miniszterelnök még csak el sem küldte a képviselőjét. Azt látom, hogy a játék ugyanúgy folytatódik tovább; mintha mindenkinek az lenne a jó, ami ma van a Kossuth téren.

MN: Ki mindenkinek jó?

RA: Szerintem egyértelműen a kormányoldalnak, hiszen ami a téren zajlik, eltereli a figyelmet a hibák sorozatáról.

MN: A Fidesznek nem jó? A Kossuth téren ugyanazok az árpádsávos zászlók szoktak feltűnni, amelyek a Fidesz nagygyűlésein is, pedig erre sem a 2002-es, sem a tavalyi kampányban nem volt példa.

RA: Nem látom az összefüggést. Ha arra utal, hogy el kellene határolódni, akkor ezekből a felszólításokból nekem - úgy is, mint fiatalembernek - őszintén szólva elegem van. Nem érdekel, hogy ki milyen szimbólumot használ. Az sem, hogy a vörös csillag, amelynek az újbóli engedélyezését néhány éve Gyurcsány is sürgette, önkényuralmi jelképnek számít-e még, vagy sem. De ugyanígy nem érdekel a másik oldal jelképhasználata sem. Azt gondolom, hogy ezen már régen túl vagyunk: a politikusok és az emberek zömét is hidegen hagyja a kérdés. Aki ma komolyan gondolja ebben az országban, hogy létezik akár szélsőjobboldali, akár szélsőbaloldali veszély, az nem a jelenben, hanem a múltban él.

MN: A politikai elit felelősségének egyik feléről nyilván csak a véleményét tudja elmondani, a Fideszben lévő turbulenciáknak viszont részese is lehet. Mennyire van benne a mozgolódásokban?

RA: A Fidesz sokat fog változni; hogy ennek jó része a következő két-három évben, vagy egy kicsivel később következik-e be, az számomra is rejtély. A Fidesz komoly néppárttá vált, sokféle generáció képviselteti magát benne. Abban hiszek, hogy a jövőben teret fog nyerni egy új generációs gondolkodás, amelyhez magamat is sorolom, és a politikáról kicsit másként, ha szabad merészen fogalmaznom, akkor modernebbül gondolkodik, mint az előttünk járó nemzedékek tették. Ez nem feltétlenül életkorhoz, sokkal inkább gondolkodásmódhoz kötődik. Ennek a változásnak éppen itt van az ideje, de ez így természetes. Hogy aztán ez mennyi idő alatt nyer teret, hogyan jelenik meg a 2010-es vagy akár a 2009-es uniós választáson, az majd kiderül.

MN: Hogyan különböztetné meg a modern és a konzervatív gondolkodásmódot? Ezek ideológiai kategóriák?

RA: Nem, sokkal inkább szemléletmódot takarnak. Nagy különbség van abban - hogy csak egy példát mondjak -, ki hogyan gondolkodik a bulvársajtó szerepéről. Én is sok embertől kaptam kritikát amiatt, hogy bementem a Szulák-show-ba. Szerintem viszont Nyugat-Európában a politikusok jelentős része, főleg az utóbbi tíz-tizenöt évben, már volt ilyen műsorban. Ez Magyarországon is így normális. Aki ezt nem fogadja el, afölött - bármennyire tisztelem is -, azt kell mondjam, eljárt az idő. Megváltozott a világ, csak körül kell nézni az országban. Nem véletlenül próbálja a kormányoldal a jobb- és a baloldal helyett a múlt és a jövő ellentétére felosztani a politikát. Ez az egyetlen esélyük a győzelemre. Ha ehhez a Fidesz nem alkalmazkodik, ha hagyja magát belegyömöszölni a maradi kategóriába, akkor elveszett. Ezen kell változtatni.

MN: Ön állna a modernisták élére? Pártja májusi tisztújításán aspirál meghatározó pozícióra?

RA: Akkor semmiképpen. Egyelőre nem vállalok pártpolitikai szerepet. Szeretnék még egy ciklusra bizalmat kapni a kerületi választóimtól. Még 2014-ben sem leszek elkésve.

MN: Az Orbán Viktor potenciális utódaiként emlegetettek (Áder János, Kósa Lajos, Pokorni Zoltán) egyikeként például nem vett részt a kordonbontásban. Nem lesz következménye a dolognak?

RA: A potenciális utódot visszautasítanám. A távolmaradásnak mindannyiunk részéről praktikus okai voltak.

MN: Ezt nem is vonnánk kétségbe.

RA: Polgármesterekkel egyszerűen nem lehet azt csinálni, kivéve, ha valami eget rengetően fontos dolog van, hogy előző délután szólnak, másnap frakcióülés. Ha engem a Fidesz-frakció ülésére hívnak, és azzal egy időben találkoznom kell öt közös képviselővel a kerületben, akkor az utóbbit választom. Egyébként, ha előre tudok róla, akkor a Kossuth teret is magában foglaló kerület polgármestereként nem mentem volna el, mert nekem a megoldást kell keresni, és nem figyelemfelhívó akciókban részt venni. Ezt amúgy el is mondtam utólag. Lehet, hogy erről a többi polgármester is ugyanígy gondolkodott.

MN: Akadt olyan feltételezés is, amely szerint az akcióban való részvétel egyfajta hűségnyilatkozatnak tekinthető az újraválasztásáért belső kampányt folytató Orbán mellett.

RA: Az a párt, amelyről a sajtóban írnak, és az a Fidesz, amelynek én is tagja vagyok, szerencsére sok dologban különbözik. Ha olyan lenne, már én sem lennék a tagja. Nem látok a feltételezésére utaló jeleket a Fideszben. Az, hogy Orbán Viktornak a májusi tisztújításon nem lesz komoly politikai ellenfele, nem azért van, mert egyébként elképzelhetetlen volna, hogy legyen. Azt kell belátni, hogy a dolgok pillanatnyi állása szerint, egy évvel az országgyűlési választások után, a mostani kormánnyal, annak szerkezetével, személyi összetételével, stílusával szemben az a megoldás, ha Orbán Viktor marad a pártelnöki székben. Egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy lesz olyan alkalom, amikor a vezetői posztért akár három-négy ember és ugyanannyi alternatíva lesz versenyben. Bármikor előállhat ilyen helyzet. De most a Fidesz egységét az garantálja, ha marad a pártelnök.

Neked ajánljuk